Ma

Ennek is eljött az ideje. Amerikai állampolgár lettem.

Esterházy Péter és én

Azt hiszem, hogy ez olyan régen történt, hogy megírhatom. Senki finom lelkét nem fogom zavarni vele.

 Így nézett ki akkoriban.Fiatal volt.
Meglehetösen furcsa, hogy ha rá gondolok, mindíg egy jelenet jut eszembe, Rómain,  a kertben. Tavasz volt. Az öccse Marci felkapott, forgott velem. A Péternek odakiáltotta, "Hát nem a legszebb lány a világon?" Én meg beleharaptam az arcába, (a nyoma hetekig megmaradt) Marci mérgesen, értetlenül nézett rám. Péter arcán fájdalom rángott végig, és feneketlen gyülölet, csak egy pillanatra. Aztán, bevonult a házba. Ez meghatározta késöbbi kapcsolatunkat. Gyülölt, mint ahogy az anyja is. No, nem csak emmiatt. Még az anyámat is felhívta a mama, hogy távol tartsa Marci fiát tölem. Lehetetlen, ostoba, kibírhatatlan, okoskodó tini voltam. Dacos, eröszakos, nagyszájú, szeretethiányos. Ha, vissza gondolok akkori önmagamra, én is útáltam volna azt a lányt. Nem futó kaland voltam a legfiatalabb öccs életében, de 2.5 év után, on & off volt a kapcsolat, viharos fordulatokkal, még 3 évig.

A fotón, én és a Marci. 
Pár évvel késöbb, a Balatonnál megint bemutatkoztam. Akkor, egy ismert ember társaságában sétáltam Szemesen. Nem vele, csak a társaságában. Ráadásul, nagy nöfaló volt ez a pasi.  Jókat mulattam rajta, nem volt fontos. Szórakoztatott. Péter, a feleségével, Gitta asszonnyal bandukolt szembe velünk, a molóhoz vezetö gyönyörü fasorban. Az illetö indult üdvözlésére, én meg mintha mi sem történt volna, tovább mentem. Köszönés nélkül. Péter, egy pillanatra rámnézett. Egy pillanntás volt az egész. A szeme villant, hogy lám nem csalódtam, dilis a csaj. A képességem már akkor megvolt, hogy a ki nem mondott szót is értem. Szégyelltem magam késöbb. Emmiatt is, meg a harapás miatt is. Sok más dolog miatt is. Marci jól nösült, egy végtelenül türelmes, simulékony nöt vett feleségül.
Péter elsö 2 kötetét, nem értettem. Aztán sokáig fel sem fogtam, mi a fenétöl olyan jó. Aztán rákaptam, és elájultam töle, hogy én ezt csak most fedeztem fel?? Milyen ragyogó, milyen olvasható. Mennyire mestere a szónak! Milyen meleg szívü, mennyire jó ember. A fanyar, szarkasztikus humoron is átsejlik a melegség.
Még valami, tegnap éjjel a családdal álmodam. Különös.
 Ezt, még soha, senkinek nem mondtam el. Talán anyámnak. Ipadról írok, fotót késöbb csatolok.
Nyugodjék békében.
New York, 2016 júl 15.

No way José!!

Ez a hét rövidebb volt,mint a szokásos, de annál stresszesebb! A váltótárs nővér, úgy otthagyott bennünket, mint a pinty. A néni férje, aki 89 éves kivágta. Nem tudott normálisan viselkedni. A nénit jól ellátta, nekem jó volt a jelenléte, mert amikor ő volt, én nem voltam. Egy nagyon elviselhetetlen természtű nő, hatalmas 182 magas, úgy megfordította az öreglányt, hogy csuda!  Hangosan hallgatta a zenét a néninél, ami ugye egy beteg embernél nem szabad, az öreg Boriszhoz kiült a nappaliba, szétvetett lábakkal, és kedvére váltogatta a tv csatornákat. Szart rá, hogy a Borisz mit nézett éppen. Főzött magának, a háztartásban lévő alapanyagokból, és elvitte magával. Szemtelen volt, és hangos. Egész nap telefonált. Az öreg, panaszkodott nekem, és már csütörtökön kezdte mondogatni, hogy "ez" megint itt lesz 3 napig. Én beszéltem is vele. Közölte velem, hogy ehhez semmi közöm (valóban igaz is, mert az ügynökségnek kell jelenteni a vállahatatlan viselkedést) Nem az én dolgom valóban. A kaput az tette be az öreg Borisznál, hogy sütött egy vajling (más szó erre nem tud eszembe jutni, mert valóban az) hókifli szerűt, (mi nem főzünk, de ő unatkozik) az öreg alapanyagaiból, és becsomagolta. Vitte magával haza. Nem tudom, hol szocializálódtak ezek az üzbégek, de a viselkedésük penetráns. Életemben most, mióta itt dolgozom azóta találkoztam velük először. Hát, meg kell mondjam, hogy rémes emberek. Nem segít rajtuk, a főiskola sem! A szakácsnő olyan buta, mint a föld! Jóindulatú, de ostoba. De, egy végzett nővér? Aki még a különbözeti vizsgát is le tudta tenni? A munkahely, az munkahely. Otthon, azt csinálsz, amit akarsz. Itt azért megjegyezném, hogy elég nehéz lenne elviselni egy ilyen embert a közelemben. Ebből aztán galiba lett, mert a hétvégére nem volt ember. Szabadságon vannak sokan. Az ügynökség, hírtelen nem tudott küldeni senkit, engem próbáltak rábeszélni, hogy maradjak. Mondtam, hogy rendben, de 5o% felárral maradok csak, mert ez túlóra! Azt sajnos nem tudjuk fizetni. Sajnálom, No way José! Nagyon nehéz a nénivel, éjjel tapsol, beszél, nem hagy aludni. Nem maradok, oldják meg. A végén, egy másik ügynökségtől szereztek valakit, aki beszél oroszul is. A néni más nyelven nem ért. Illetve bukhari nyelven, de azzal nem tudtak szolgálni  Meg kell hagyni, hogy ügyes nővér volt, de rémes ember.
Más. Olyan hőség van, hogy leszakad a gatya rólunk. Tegnap megyek ki a teraszra, és penetráns szag terjeng. Elképzelni nem tudtam mi a fene lehet az. Aztán rájöttem, hogy az alsó teraszról terjeng felfelé. Az alsó szinten, egy amerikai házaspár van éppen. Eszméletlen mennyiségű élelmiszert vásárolnak, és dobnak ki. A kukát, hétfő reggelenként ürítik, péntekre úgy tele volt kajával, hogy a fedelét nem lehetett lecsukni. Rothadó zöldségek, gyümölcsök, húsok, felvágottak. Némelyik ki sincs bontva! Kérdeztem Gézát, mi volt itt esküvő? Félnek az éhen halástól? Pénzük ellenségei? Óriási, kétajtós hűtő van az alsó szinten is!
Komolyan, néha nem értem az embereket!! A kínaiak is félig elfogyasztott kajákat dobáltak ki. Nem tudom megérteni.

The Ramones

Azt hiszem,hogy erről írnom kell. Magán nővér vagyok, de állam bácsi fizet. (egy személy gondját viselem) egy nagyon randa környéken Queensben. Századfordulón épült vöröstéglás épületek. Azt is mondhatnám, hogy nyomasztó. Megszoktam. Azonban most tudtam meg, hogy ennek a háznak, környéknek van érdekessége. Mégpedig a Ramones punk- rock együttes, ebben a házban lakott. A ház, garázsának a rámpáján lógtak, és ismerkedtek össze a fiúk. Hivatalosan, Thorneycroft ramp a neve. Soha nem tudom meg, ha nem tették volna közzé, a rámpa falára. Az együttest ismertem persze, mindenki ismeri. Sajnos, egy sem él már közülük. Mickey Leigh (Joey Ramone testvére) ötlete volt. “hotspot for misbehavior” ami kb. annyit tesz, hogy "a rendetlenkedés csomópontja" volt a Rámpa. Kései `60- as, korai`70- es években, itt lógtak a fiúk. A nevükhöz fűzik,a punk születését. Ori Carino East Village-i művész festette fotóról a képet, aki nem mellesleg az egykori (már sajnos egykori) Mars Bárt dekorálta természetesen East Village- ben. Fotókra kattintva, kijön nagyban.

 

Sajnos,már nem létezik, egy Bank van a helyén. Nekem, még volt szerencsém látni. Mindíg átalakult, más-más dekoráció volt a falakon. Isteni szinfoltja volt a helynek.
Vissza a Ramoneshez. Volt egy magyar tagja is, aki Tamás Erdélyi  néven született, majd Tommy Erdelyi lett a neve. A szülei, a Holocaust elöl menekültek Amerikába, Budapestről. Ö halt meg legutoljára, 2o14- ben. Most jöjjenek a fotók. Jó lenne, ha több épületen lenne tábla, vagy megemlékezés. Kik laktak egykor ezekben a házakban? Mert, többet tudnánk a környezetünkről, az elődök életéről. Azonnal más kép élne bennünk egy főleg ilyen unalmas, szürke környéken. Mert lám,ahogya példa mutatja, az emberek nem szürkék akik ott laktak.
A sapkás a művész.  

                                                           Rajongók, testvér.

 

Mickey Leigh  a Mickey Leigh, Joey Ramone testvére. A Rámpa tetején.

Ez, az én fotóm. Teljes névsorral. 

                                                  A Rámpa este, még Ramones nélkül.

                                    John William Cummings alias Jonny Ramone sírhelye
                                                        Hollywood Forever Cemetery

                                                         Ezt a zenét, mindenki ismeri

Ez a hétvége

vidámkodással telt. Amikor megérkeztem, Géza közölte, hogy a következő szálló vendégek,(szigorúan alsó szint) amerikaiak. Egy nő, aki nővér, és a férje, aki mentős. A hobbijuk, hogy egy farmon élnek Észak- Carolinában. A mezőgazdasági kiállításra jöttek. Szép, és jó.
Szombat délelött, vásárolni mentünk. Ahogy elindultunk az autóval, Géza látta, hogy a pasi ül a teraszon. Azt mondja, megállunk, és megkérdezzük jól érzik- e magukat. Messziről kiszúrtam, hogy valami nem kóser a pasival. Közelebb érve, tiszta volt a kép. Különösen, hogy az Ipadon, gyerek műsort néz a korosodó pasi. Géza bemutatkozik, elötte csak a nőt látta. Rákezd a mondókájára.
Kényelmes- e az ágy, szükségük van- e valamire, stb., stb. A válasz, hogy kedden utazunk. Minden kérdés után, kedden utazunk.  Géza rámnéz, vissza a pasira, és nem tud mit kezdeni a dologgal.
Én, még Gézát ilyen zavarban életemben nem láttam. Megfogtam a kezét, és szépen elhúztam onnan.
Vissza a kocsiba. Mondom neki, nem látod, hogy beteg? Down- szindrómás. Ez, nem a férj, és nem lehet mentős. Aztán elmeséltem neki, hogy ez egy genetikai betegség, a 21. kromoszóma pár hibás.
A nő, azért nem említette, mert nem akarta kockáztatni, hogy esetleg nemet mondj. Reggel, valahogy rátévedt a szemem a lejárati ajtóra, ahonnan fel lehet jönni a mi lakásunkba. Lánc beakasztva, kulcs a zárban. Felemelt szemöldökkel néztem rá, a kezemben lévő kanállal, mutatva az ajtó felé. Géza megijedt, hogy esetleg az éj leple alatt feljön, és 1o cm- ről belenéz az arcába, és ott hal meg a rémülettől. Ma reggel, ordítva gyerek dalokat énekelt az Ipaddal együtt. Szegény, kiderült, hogy a nőnek a fia. Többet nem találkoztunk, csak hallottuk. Engem nem zavart, sőt! Géza rezignáltam bekapcsolta a tv-t. Feljöttem a szobámba, és beleröhögtem a párnámba. Ne tessék félreérteni, nem a betegségen nevetek, nővér vagyok, és amúgy is edzett, hanem Géza volt vicces. Nem is olyan régen, félig feltett lábbal a kanapén aludt a vendég. Mosogató tele, asztal, tűzhely mocskos. Már fel sem jöhet!

Más. Ez, már nem olyan vicces. Engem mindíg akkor találnak meg emberek, amikor már nem megy olyan hajde marha jól. A, nevezzük annak, atom fizikus Phd. Gyerekkori barát, nagy szerelem volt annak idején, vagy legalábbis azt hittük. A nagyon el volt kényeztetve, az anyja a legjobb ételeket vette, bélszín, kaviár, torták. Mindenből a legjava. Szerettem náluk enni, mert nálunk sokkal szerényebb volt a felhozatal. (akkor még nem tudtam, hogy sokkal egészségesebb is) Mindene megvolt, amiről én legfeljebb álmodni tudtam akkoriban. Szóval, A az esküvője elötti napon, berúgva megjelent anyáméknál, nem voltam otthon, (ki tudja merre csavarogtam) és közölte, hogy mindent felrúg, engem akar feleségül venni. Én, akkor másba voltam halálos szerelmes, nekik meg már volt egy gyerekük. Különben is, egy orosz magas rangú miniszter lánya volt a menyasszony, nem volt kérdés ki lesz a választott.  Anyám, elég gyorsan leszerelte. A szüleink jó barátságban voltak. Amikor az anyja meghalt, anyámék ott voltak a temetésen, mi olyan volt, mint egy fényes fogadás. 9o- es évek elejéről beszélünk. Terülj, terülj asztalkám, rengeteg vendég, és a papája mesélte anyámnak, hogy a fiának van egy háza Svájzban, egy másik Bécs mellett, a harmadik London mellett. Hatalmas, Óceán járó Jachtja. Télen síelés, édes élet. Anyám mesélte fél évig az eseményt. Amikor, bejött az IWIW, akkor felvettük a kapcsolatot, később a Facebookon. Magam is láttam, hol itt nyaralt, és ette- itta halálra magát, hol a világ másik felén, és látszott a pénz. Party- party hátán, fotókkal dokumentálva. ***** Hotelek. Ez, nem baj, örülök mások sikerének, csak az öntelt, lekezelő stílust, nem kedvelem. 2oo8- at írtunk, és felhívott telefonon.  Elmesélte, hogy rákban meghalt a felesége. Őszintén elmeséltem neki, az akkori nem éppen fényes helyzetemet. Lekezelően beszélt velem. Elszállt, és apámra tett egy megjegyzést, amit nem toleráltam. Leszállt az ismerőseim közül. Decemberben, valakitől megtudta, hogy nem a saját nevemen vagyok a Facebookon, és milyen néven talál meg. Újra felvettük a kapcsolatot. Panaszkodott, hogy nem megy jól, a felesége nem is rákban halt meg, hanem felakasztotta magát, a svájzi gyönyörű házban. Oda járt a legkisebb fiú magán iskolába. Az asszony tolta a kokaint, és ivott is, mint gödény. Unatkozott. A fia találta meg. Iszonyat! Halálosan boldogtalan az élettársával, mert többek között, követelőzik, annak a lányát vette el, hogy a társa Angliában tudjon tartózkodni. Templomba kell járnia, a nő nagyon vallásos. Ő ateista. Semmi nem megy, "leszegényedett",(szerintem, többet keres, mint mi ketten Gézával. Csak, már nem bírja finanszírozni a korábbi életvitelt.) Átküldte az önéletrajzát, hogy írjam át amerikai stílusra. Fejvadász oldalra már maga tette fel. Panasz, panasz hátán.
Ma este nézek egy filmet, és bepittyeg a messenger. A az. Azt írja gyomor tumora van, magyarul gyomorrák, 5- 6 centis. Megoperálták, és az epéjét is eltávolították. Azt mondja, fél gyomorral, "szegényen", betegen, egy öreg ember vagyok. Erre azt válaszoltam, hogy az vagy, aminek gondolod magad. Nem szabad elengedni magad. Az én vállamon sírja ki magát. Ez sem lenne baj, de amikor mondom neki, hogy életmód váltásra lenne szükség, akohol elhagyása, étrend váltás. A válasz, SOHA!
Sajnálom. De, hogy én milyen szerencsés vagyok!!!! 

Régen írtam

Ezen a héten, itthon voltam, ügyes- bajos dolgokat intéztem. A dolgok érdekes fordulatot vettek. 3 kínai van a házban. Egy házaspár a legalsó szinten.  Jöttek gyereket szülni, hogy amerikai legyen a gyerek. Úgy tudom, hogy a gyerek ugyan amerikai lesz, de a szülők nem. Egy fiatalember, a legfelső szinten velünk. Szintén, egyész nap itthon van. Csapkodja a szoba ajtót, dönget fel- le a lépcsőn, ki- be, a terraszra mert dohányzik. Fürdőszobámat, nem használja. Hála az égnek. Bűzlene az egész, mint ahogy ő is bűzlik. Az egész szinten érezni. Nem fürdik. Brrrrrr....... Soha, nem veti be az ágyát, az egész szoba úgy fest, mintha bomba robbant volna. A konyhában rumli van, fiatalember használja csak, (alsó szinten van konyha) de mindent széthagy maga után. Koszos edény, pohár, tányér, morzsa, rágcsa, reggeli narancslé! A nappaliban, terpeszkedve alszik a kanapén. A gazdag kínai szülők tartják el őket. 
Gézának kezd elege lenni. Panaszkodik. Mondtam, hogy nekem ne! Hahahaha......
Ezen a héten, itthon voltam. A fiatalember, elköltözik nemsokára, a szülő pár, 1 hónap múlva.
Őszintén? Leszarom!
Ha, másra nem jó ez az egész, akkor arra jó, hogy elkezdett értékelni engem. Senkit többet nem enged a legfelső szitre. Hurrá!

Sárga veszedelem

   Szerdán stresszes napom volt a betegemmel. Egyszercsak, zizeg a telefonom. Az ex férj telefonál. (együtt lakunk, nincs harag) Csodálkoztam is rajta, hogy nem szokott ilyenkor telefonálni, és egyáltalán nem szokott telefonálni. Közli velem, hogy egy rakás kínai egyetemista költözött a házba. Szép, és jó. Tudni kell, hogy az alsó szint, egy teljesen elszeparált lakás, mindennel felszerelve. Konyha, mosókonyha mosógép, szárító, fürdő, nappali, háló, a gardrób akkora, hogy sétálhatsz benne.
Mondom neki, hogy akkor meg kell csináltatni az ajtót, hogy zárni lehessen. A kert felöl be tudjanak jönni. Erre ő, hogy nem, mert a fenti részen is lakni fognak, sőt ott fognak közlekedni. Sőt, mondta, hogy 2 autónk van, és mivel én nem vagyok itthon, elvihetik az én autómat. Mi van??? Úgy meglepődtem, hogy köpni- nyelni nem tudtam. Ezek után, nem tudok lemenni a konyhába pizsamában kávézni, mert tele a ház!?? A nappaliban sem tudok lenni, mert hemzsegnek az idegen emberek? Az autómat, amit én vettem, fizettem 5 évig a részletet, olyan, mintha új lenne, viszi valaki, mert urasága jótékonykodik az én kontómra?? A gerincemen csúszott lefelé a hőség, az agyam elborult, éreztem az adrenalin száguldását, nőtt egy bazi gombóc a torkomban, és nem bírtam megszólalni. Valami olyasmit nyögtem ki, hogy tied a ház, azt csinálsz, amit akarsz, de az autómat, nem viszi senki, sehova. A tiedet tőlem viheti.  Gyorsan le is tettem a telefont, mert hányingertől, a hasmenésig, minden bajom lett.
Olyan mérges lettem, hogy azt hittem, megfulladok. Szabályosan fuldokoltam. A fejemet elöntötte a vér. Pont hétvégén, amikor én itthon vagyok, akkor ezek is itt fognak hemzsegni. Óriási! Szuper! Grandiózus! Fenomenális!
Megérkeztem, jött elém. Azt mondja, hogy vesz egy ágyat az ex após, ex dolgozószobájába, (velünk lakott, elköltözött Manhattanbe a másik fiához) ami mellesleg a legfelső szinten van, ahol a hálók vannak. Mi van?? Menekült tábor?? Mondom neki, hogy a nappaliba altasd a barátaidat, ahogy én aludtam fél évig a kanapén. Baszod!  Hiába nyugtatgattam magam egész úton hazafelé, egyszerűen, nem bírtam uralkodni magamon. Úgy leordítottam a fejét, hogy csak zengett az autó. Mondtam, hogy elköltözöm a picsába! Pihennem kell, nem bírom a nyüzsgést. Azt sem, ha valaki a fürdőszobámat használja. Kőrbehugyozza a klotyit, fertőtleníteni kell a kádat, ahányszor tusolok. Sorban állok a fürdő elött, hogy bejussak. Használják a samponomat, tusfürdőmet, törölközőmet. Hányok! Van még egy fürdőszoba, ami az övé. Mondom, járjanak oda! Csakhogy ott rajta kell keresztül járkálni, azt ő nagyon bírja! Egy pisszenésre felébred!
Erre ő visszaordít. Hazaérünk közli, hogy ementek, és most nincsenek itt. Hála istennek, vagy kinek! Mondtam, hogy kurvára nem érdekel hova mentek.
Elmentünk vásárolni egy- két dolgot. Azt mondja, a lány telefon csengőhangja indiai, és azonnal kialakult egy kontaktus a lánnyal. Ilyen szimpatikus- olyan szimpatikus.
a fiúkról egy szó sem! Mi van?? Persze, egy huszonéves lánynak, minden álma, egy impotens 65 éves pasi! Fasz! Géza, te egy igazi kiterített majom vagy!! Feliratok neki Viagrát, és egy kis tesztoszteron kezelés sem ártana, meg egy új fej, egy új aggyal. Hülye!Ezek elmennek, én elköltözöm, és itt maradsz egyedül a plátói vágyakozással. Másra nem telik. Marha!
Ma, azaz szombat este, 21.3o pizsamában vagyok, csengetnek. Géza elment táncikálni. Nekem kell várni az ő vendégeit! (ezt is be kell utalni valami elmegyógyba, mint a hugát)
Megérkezik "A Lány", és egy fiú. Értettem a kontaktust azonnal. "A Lány" szép. Mandula szemek, ébenfekete sürű haj, vékony, fiatal test. Alak zéró, túl hosszú a felsőtest, lábak kínai módon görbék, mell, nada. Azonnal észreveszek mindent. Nem is kell végignéznem rajta. Ha, háttal állok látom.
De, ez nem számít, meg van a kontaktus, fiatal! Széles mosoly, negédes, hogy örül, hogy megismert! Hajlong, igyekeztem normálisan viselkedni. (tessék figyelni, pizsamában vagyok, nedves hajjal, smink náne) Azt mondja, milyen csodás New York, és milyen fantasztikus Manhattan. Széles vigyor, épp a seggembe nem mászik bele. Mondom erre, én ott dolgozom, nővér vagyok. Erre ő, hgy az anyukája orvos. Na, mondom ebben a családban hemzsegnek az orvosok. Jól meg fogjátok érteni egymást. Khmm, megyek........, Jó éjszakát.
Holnap, engem senki nem fog látni egyetlen percre sem! Reggel elmegyek itthonról. A faszba! Az utóbbi időben, akárhova megyek, nézek, kínaiak vannak tömegelve! Thaiföldön, a repülőn, az utcán, mindenütt! Már itthon is!
Tiszta szívből kívánom Gézának, hogy kapja derékba egy ilyen lány, és jól röhögje ki, és vegye hülyére, mert az ilyeneket arra használják! Én, meg meglátom, mi a helyzet! Aztán, ha nem bírom elköltözöm, Most kivárok. Nem vagyok szent én sem. Kell a fenének a Géza, nem hülye liba féltékeny vagyok, én a kényelmemet féltem. Csak én tudom, mennyit szenvedtem vele, mellette!
A hirdetést úgy adta fel, hogy csak kínaiaknak???? Ezt még megkérdezem tőle! Hülye Géza!
Még egy valami, ki fog takarítani utánuk??? Én, biztosan nem! Hívja fel a papa volt takarítónőjét.
Ja, azt kifelejtettem, hogy elvitte őket vacsorázni hétközben. A fiúkat nem tudta lekoptatni. 

Ja, eddig nem útáltam a kínaiakat, most útálom őket!
Még valami, megint nyugtatón élek.