ameriaki vonatkozású bejegyzések

Friday, July 15, 2016

Esterházy Péter és én

Azt hiszem, hogy ez olyan régen történt, hogy megírhatom. Senki finom lelkét nem fogom zavarni vele.


 Így nézett ki akkoriban.Fiatal volt.
Meglehetösen furcsa, hogy ha rá gondolok, mindíg egy jelenet jut eszembe, Rómain,  a kertben. Tavasz volt. Az öccse Marci felkapott, forgott velem. A Péternek odakiáltotta, "Hát nem a legszebb lány a világon?" Én meg beleharaptam az arcába, (a nyoma hetekig megmaradt) Marci mérgesen, értetlenül nézett rám. Péter arcán fájdalom rángott végig, és feneketlen gyülölet, csak egy pillanatra. Aztán, bevonult a házba. Ez meghatározta késöbbi kapcsolatunkat. Gyülölt, mint ahogy az anyja is. No, nem csak emmiatt. Még az anyámat is felhívta a mama, hogy távol tartsa Marci fiát tölem. Lehetetlen, ostoba, kibírhatatlan, okoskodó tini voltam. Dacos, eröszakos, nagyszájú, szeretethiányos. Ha, vissza gondolok akkori önmagamra, én is útáltam volna azt a lányt. Nem futó kaland voltam a legfiatalabb öccs életében, de 2.5 év után, on & off volt a kapcsolat, viharos fordulatokkal, még 3 évig.

A fotón, én és a Marci. 
Pár évvel késöbb, a Balatonnál megint bemutatkoztam. Akkor, egy ismert ember társaságában sétáltam Szemesen. Nem vele, csak a társaságában. Ráadásul, nagy nöfaló volt ez a pasi.  Jókat mulattam rajta, nem volt fontos. Szórakoztatott. Péter, a feleségével, Gitta asszonnyal bandukolt szembe velünk, a molóhoz vezetö gyönyörü fasorban. Az illetö indult üdvözlésére, én meg mintha mi sem történt volna, tovább mentem. Köszönés nélkül. Péter, egy pillanatra rámnézett. Egy pillanntás volt az egész. A szeme villant, hogy lám nem csalódtam, dilis a csaj. A képességem már akkor megvolt, hogy a ki nem mondott szót is értem. Szégyelltem magam késöbb. Emmiatt is, meg a harapás miatt is. Sok más dolog miatt is. Marci jól nösült, egy végtelenül türelmes, simulékony nöt vett feleségül.
Péter elsö 2 kötetét, nem értettem. Aztán sokáig fel sem fogtam, mi a fenétöl olyan jó. Aztán rákaptam, és elájultam töle, hogy én ezt csak most fedeztem fel?? Milyen ragyogó, milyen olvasható. Mennyire mestere a szónak! Milyen meleg szívü, mennyire jó ember. A fanyar, szarkasztikus humoron is átsejlik a melegség.
Még valami, tegnap éjjel a családdal álmodam. Különös.
 Ezt, még soha, senkinek nem mondtam el. Talán anyámnak. Ipadról írok, fotót késöbb csatolok.
Nyugodjék békében.
New York, 2016 júl 15.

2 comments:

  1. Nyugodjon békében. Fiatalon halt meg, most került volna a legjobb írói korba.

    ReplyDelete