Monday, December 31, 2012
Boros Lajos Írása a Fényevésről
Fényevés
Szomorú történeteket olvashattunk a fényevésről.
Elsiklunk felette, kicsit felszinesen.
Nem olvasunk utána, mert lusták vagyunk. Meglévő tudásunk szilánkjainak összeillesztésével kíséreljük meg felderíteni az igazságot.
Mi azonban komoly kutatást végeztünk. Nem az igazság kiderítésében, hanem az agyakban lezajló ügyetlen kísérletezések feltérképezésében.
Hogyan gondolkodik egy közezepesen művelt átlagember a fényevésről? Milyen kérdéseket tesz fel?
Íme:
Fényevés? Hm. Késsel-villával. Tükörkéssel, tükörvillával?
Félig áteresztő tükrös kanállal? Ebből egy kicsi még visszacsöpöghet a tükrös termosztányérba.
Fényevés fényvisszaverő nyelvfestéssel? Leterelni a torokba, ahol abszolút sötét van?
Egyáltalán: Milyen hőmérsékletű fényt érdemes fogyasztani? Az infra fény köztudottan meleg. Forró. Nem is beszélve a lézerről, ami akár ki is lyukaszthatja a nyelvet. Mit nyelvet! A torkot! A tarkót!
A mohó fényevőknek lyukas a tarkója!Mi az etikettje a fényevésnek? Pincér szolgálja fel? Vagy a nyitott ablakon keresztül tükrökkel továbbítja a tányérodba?
Illik-e fényt tunkolni? Fényszivaccsal felszívni a legízesebb fotonmaradványokat a tükörtányér széléről…
Ehetem-e kanállal? Illik-e a fényt szürcsölni?
Vagy tükrös szívószállal szörcsögni?
Hűthetem-e a fényt tükörjéggel?
A nehéz, zsíros fényhez haraphatok-e savanyított káposzta visszfényéből? Vagy meg kell várnom, míg kétszer verődik a fürdőszobatükrön keresztül, az előszoba tükrön át a tányéromra?
Egyáltalán.. hol tart most a fénygasztronómia? Merre megy? Magyaros? Vagy egészséges japán? Úgy kezelik-e a fényt, mint a szusiban a nyers halat? Apróra tört fényt kenhetek-e barna, magos fénykenyérre, erősen fűszerezve, hagymával és wasabival?
Vagy csak kicsit pirítva, épphogy lekapatva, prizmán szűrve, mondhatnám véresen?
Fény magyarosan? Hm? Sok hagymával dinsztelve, pirospaprikával? Kis tojás sárgájaban megforgatva, prézlit rá, és lézersugárral megpirítva? Vagy fényvisszaverő panírban, amiben alaposan kiklopfolt fényfolt van, velencei tükörrel az udvarról a konyhába vetítve?
Aki ügyesen megjátsza a gurmant, az ínyencet, az akár a körettel és a kerettel, a panírral megmentheti magát az éhenhalástól.
Az ultraviolasugár az deszert, vagy főétel? Kell-e agyusztálni? Milyen habot tegyünk rá? Mert az szép, ahogy a fény bujkál a habban!
A fényrántotta tojáshéjon keresztűl szűrt pulzáló fehér fény. Alacsony a koleszterintartalma, nagyon egészséges.
A fényétteremben egyébként félhomály van? Vagy fényár? És az magas?
Ha fényár, akkor meg sem kell várni a pincért, kis tükrös poharainkat megmerítjük a minden irányból áramló fényben, és már mámorosak is vagyunk a fény bukéjától.
Desszertnek a fényfelfújt! Kiváló, könnyű étel, és nem hízlaló.
Aki mindezek ellenére elhízástól tart, azoknak ajánljuk a diétás fényt, de aki biztosra akar menni, az igyon nullkalóriás fényt. Átmenetileg persze fogyaszthatunk vegetáriánus fényt, amit nagyon vékony zöld salátelevelen átszűrve szolgálnak fel.
Bálokra, bulikra fényturmix készül. Rázva, nem keverve.
Szomorú történeteket olvashattunk a fényevésről.
Elsiklunk felette, kicsit felszinesen.
Nem olvasunk utána, mert lusták vagyunk. Meglévő tudásunk szilánkjainak összeillesztésével kíséreljük meg felderíteni az igazságot.
Mi azonban komoly kutatást végeztünk. Nem az igazság kiderítésében, hanem az agyakban lezajló ügyetlen kísérletezések feltérképezésében.
Hogyan gondolkodik egy közezepesen művelt átlagember a fényevésről? Milyen kérdéseket tesz fel?
Íme:
Fényevés? Hm. Késsel-villával. Tükörkéssel, tükörvillával?
Félig áteresztő tükrös kanállal? Ebből egy kicsi még visszacsöpöghet a tükrös termosztányérba.
Fényevés fényvisszaverő nyelvfestéssel? Leterelni a torokba, ahol abszolút sötét van?
Egyáltalán: Milyen hőmérsékletű fényt érdemes fogyasztani? Az infra fény köztudottan meleg. Forró. Nem is beszélve a lézerről, ami akár ki is lyukaszthatja a nyelvet. Mit nyelvet! A torkot! A tarkót!
A mohó fényevőknek lyukas a tarkója!Mi az etikettje a fényevésnek? Pincér szolgálja fel? Vagy a nyitott ablakon keresztül tükrökkel továbbítja a tányérodba?
Illik-e fényt tunkolni? Fényszivaccsal felszívni a legízesebb fotonmaradványokat a tükörtányér széléről…
Ehetem-e kanállal? Illik-e a fényt szürcsölni?
Vagy tükrös szívószállal szörcsögni?
Hűthetem-e a fényt tükörjéggel?
A nehéz, zsíros fényhez haraphatok-e savanyított káposzta visszfényéből? Vagy meg kell várnom, míg kétszer verődik a fürdőszobatükrön keresztül, az előszoba tükrön át a tányéromra?
Egyáltalán.. hol tart most a fénygasztronómia? Merre megy? Magyaros? Vagy egészséges japán? Úgy kezelik-e a fényt, mint a szusiban a nyers halat? Apróra tört fényt kenhetek-e barna, magos fénykenyérre, erősen fűszerezve, hagymával és wasabival?
Vagy csak kicsit pirítva, épphogy lekapatva, prizmán szűrve, mondhatnám véresen?
Fény magyarosan? Hm? Sok hagymával dinsztelve, pirospaprikával? Kis tojás sárgájaban megforgatva, prézlit rá, és lézersugárral megpirítva? Vagy fényvisszaverő panírban, amiben alaposan kiklopfolt fényfolt van, velencei tükörrel az udvarról a konyhába vetítve?
Aki ügyesen megjátsza a gurmant, az ínyencet, az akár a körettel és a kerettel, a panírral megmentheti magát az éhenhalástól.
Az ultraviolasugár az deszert, vagy főétel? Kell-e agyusztálni? Milyen habot tegyünk rá? Mert az szép, ahogy a fény bujkál a habban!
A fényrántotta tojáshéjon keresztűl szűrt pulzáló fehér fény. Alacsony a koleszterintartalma, nagyon egészséges.
A fényétteremben egyébként félhomály van? Vagy fényár? És az magas?
Ha fényár, akkor meg sem kell várni a pincért, kis tükrös poharainkat megmerítjük a minden irányból áramló fényben, és már mámorosak is vagyunk a fény bukéjától.
Desszertnek a fényfelfújt! Kiváló, könnyű étel, és nem hízlaló.
Aki mindezek ellenére elhízástól tart, azoknak ajánljuk a diétás fényt, de aki biztosra akar menni, az igyon nullkalóriás fényt. Átmenetileg persze fogyaszthatunk vegetáriánus fényt, amit nagyon vékony zöld salátelevelen átszűrve szolgálnak fel.
Bálokra, bulikra fényturmix készül. Rázva, nem keverve.
Sunday, December 30, 2012
A fényevő, és a többi
Főztem egy jó kávét, és leültem ide írogatni. Betond beletalált a közepébe a dolgoknak.
Szóval, a fényevő Géza története. Fényevő Géza.., ez úgy hangzik, mint valami mese, de sajnos nem az, ez igaz történet, és ha nem velem történik, el sem hiszem. De, minnél többet mész, annál több furábbnál furcsább dolgot tapasztalsz.
Kb. 2, vagy 3 évvel ezelött közölte velem, ill. hogy pontosabb legyek, nagyelőadást tartott arról, hogy az univerzum részei vagyunk, és az élet a naptól, napból származik itt a mi bolygónkon. Ezzel nem is vitatkozom, hiszen így van ez. De, amikor azt ecsetelte, hogy megfelelő mennyiségű, és minőségű meditálás után, a test el tud jutni egy olyan szintre, ahol nincs szükség más táplálékra, csak a napra, a nap energiájára. Mi van??? Ezen megütköztem, mert nem ismertem még. -igaz most is megütközöm- De, minden flóra, és fauna számára más táplálékra is szükség van, nem "csak" a nap energiájára. Hiába ültetem el a virágot, locsolom, csak szüksége van a földből nyert tápanyagokra, és ha az elfogyott, akkor elkorcsosul, kiszárad, meghal. Hiába van a napon!! Sőt, a nap alkalom adtán meg is öli. Minden élőlénynek éltető eleme a napféy, de más táplálékra is szüksége van. Géza, ezzel nem ért egyet. Akkor, otthagytam, mert aki hülye, azzal kár érvelni, mert hiábavaló. Később mondtam neki ,hogy ha megmutatja, akkor én is utánacsinálom. Említett híres gurukat, akik vizen kívül, semmit nem esznek. Egyről tudok, aki hajlandó volt egy kisérletnek alávetni magát orvos tanukkal, de 15 nap múlva feladta. Persze egészségi állapotára hivatkozva, a kísérlet kudarcba fulladt. Emlékszem, egy otthoni esetre, ahol a pasi éheztette a feleségét, önmagát, és a kisbabájukat. Az asszony, és a gyerek meghalt. Csak az elmebeteg élte túl. Arról tudok, hogy Tibeti buddhista vezetők, amikor jön a halál, akkor nem esznek, csak sürű sós vizet isznak, ami kiszárítja a testet,a szerveket, így könnyebben mumifikálódnak. Nem vitatkoznak, - nem utasítják el, nem hiszik el, hogy túlélik az életet, mint oly sokan,- tudatosan készülnek. Haláluk után, beteszik őket egy vitrin szerű szekrénybe az utókor számára.
Ennyit a féyevésről.
A havi 5oo dolcsi, úgy generálódott, hogy amikor megjöttem, attól fogva, az új élet kezdésétől számítva, minden egyes fillért felírt, amit rám költött. Szerintem az esküvőt, a hindu szertartást, a békebírót, papírok intézését, is és a kaját is, a legkisebb tételig. A Magyarországi utazást,stb. Az autó első részletét, már én fizettem, mert októberben már dolgoztam. Összesen, 12ooo dolcsival tartoztam neki, ebből már 55oo letudva. Nem mű házasság volt, és én mindent megtettem, hogy a kedvében járjak. Az apósom volt a legjobban megütközve a történeten. Sajnos, ez van. Most, tojok rá, de azért hogy béke legyen fizetem az 5oo dolcsit.
Januárban, amikor parazitának nevezett, azt soha nem fogom neki elfelejteni, bármit tehet.Pedig, csak 3 hónapig tanultam, gyorsított eljárásban, mint a gép. Addig voltam itthon. Szavakkal nagyobbat lehet ütni, mint bottal! Mi lesz most 1 évig?
Ezért vagyok annyira rázakkanva, hogy diplomás nővér legyek, mert akkor 4ooo dolcsi lesz a fizum, ami totális szabadságot ad. A házasságomat vele, mint segédápolónő kezdtem, most ápolónő vagyok (Certified Nursing Assistant), és a következő lépcső, a diplomás nővér( Licensed Practical Nurse).
No, hát ennyi a történet dióban. Röhögni kell tudom.
Szóval, a fényevő Géza története. Fényevő Géza.., ez úgy hangzik, mint valami mese, de sajnos nem az, ez igaz történet, és ha nem velem történik, el sem hiszem. De, minnél többet mész, annál több furábbnál furcsább dolgot tapasztalsz.
Kb. 2, vagy 3 évvel ezelött közölte velem, ill. hogy pontosabb legyek, nagyelőadást tartott arról, hogy az univerzum részei vagyunk, és az élet a naptól, napból származik itt a mi bolygónkon. Ezzel nem is vitatkozom, hiszen így van ez. De, amikor azt ecsetelte, hogy megfelelő mennyiségű, és minőségű meditálás után, a test el tud jutni egy olyan szintre, ahol nincs szükség más táplálékra, csak a napra, a nap energiájára. Mi van??? Ezen megütköztem, mert nem ismertem még. -igaz most is megütközöm- De, minden flóra, és fauna számára más táplálékra is szükség van, nem "csak" a nap energiájára. Hiába ültetem el a virágot, locsolom, csak szüksége van a földből nyert tápanyagokra, és ha az elfogyott, akkor elkorcsosul, kiszárad, meghal. Hiába van a napon!! Sőt, a nap alkalom adtán meg is öli. Minden élőlénynek éltető eleme a napféy, de más táplálékra is szüksége van. Géza, ezzel nem ért egyet. Akkor, otthagytam, mert aki hülye, azzal kár érvelni, mert hiábavaló. Később mondtam neki ,hogy ha megmutatja, akkor én is utánacsinálom. Említett híres gurukat, akik vizen kívül, semmit nem esznek. Egyről tudok, aki hajlandó volt egy kisérletnek alávetni magát orvos tanukkal, de 15 nap múlva feladta. Persze egészségi állapotára hivatkozva, a kísérlet kudarcba fulladt. Emlékszem, egy otthoni esetre, ahol a pasi éheztette a feleségét, önmagát, és a kisbabájukat. Az asszony, és a gyerek meghalt. Csak az elmebeteg élte túl. Arról tudok, hogy Tibeti buddhista vezetők, amikor jön a halál, akkor nem esznek, csak sürű sós vizet isznak, ami kiszárítja a testet,a szerveket, így könnyebben mumifikálódnak. Nem vitatkoznak, - nem utasítják el, nem hiszik el, hogy túlélik az életet, mint oly sokan,- tudatosan készülnek. Haláluk után, beteszik őket egy vitrin szerű szekrénybe az utókor számára.
Ennyit a féyevésről.
A havi 5oo dolcsi, úgy generálódott, hogy amikor megjöttem, attól fogva, az új élet kezdésétől számítva, minden egyes fillért felírt, amit rám költött. Szerintem az esküvőt, a hindu szertartást, a békebírót, papírok intézését, is és a kaját is, a legkisebb tételig. A Magyarországi utazást,stb. Az autó első részletét, már én fizettem, mert októberben már dolgoztam. Összesen, 12ooo dolcsival tartoztam neki, ebből már 55oo letudva. Nem mű házasság volt, és én mindent megtettem, hogy a kedvében járjak. Az apósom volt a legjobban megütközve a történeten. Sajnos, ez van. Most, tojok rá, de azért hogy béke legyen fizetem az 5oo dolcsit.
Januárban, amikor parazitának nevezett, azt soha nem fogom neki elfelejteni, bármit tehet.Pedig, csak 3 hónapig tanultam, gyorsított eljárásban, mint a gép. Addig voltam itthon. Szavakkal nagyobbat lehet ütni, mint bottal! Mi lesz most 1 évig?
Ezért vagyok annyira rázakkanva, hogy diplomás nővér legyek, mert akkor 4ooo dolcsi lesz a fizum, ami totális szabadságot ad. A házasságomat vele, mint segédápolónő kezdtem, most ápolónő vagyok (Certified Nursing Assistant), és a következő lépcső, a diplomás nővér( Licensed Practical Nurse).
No, hát ennyi a történet dióban. Röhögni kell tudom.
Thursday, December 27, 2012
2o12 vége
Ahogy az év vészesen a végéhez közeledik, akarva- akaratlanul számot vetünk. Mi történt ebben az évben velünk, velem? No lássuk,
Januárban megkaptam a licenzemet, és majd egy éve dolgozom a munkahelyemen, ahol nem kell félnem, hogy holnap mi lesz. Napi 8 órában, és nem 1o- 12- 24. Olyan is volt már, de többet nem lesz. Nem kell New Yorkba rohangálni.
A zöldkártyám, még mindíg nem kaptam meg, de folyamatban van. (aki nem követi az eseményeket, ellopták tavaly decemberben Magyarországon) Sajnos, ez itt ilyen lassú.
Mióta végleg felköltöztem a szobámba, azóta nagyobb nyugalom van körülöttem.
Júliusban, majdnem szétmentünk, épp egy hajszálon múlott. Géza képes volt elutazni nyaralni San Francisco- ba, nekem nem volt pénzem rá. De, csak azért, mert neki törlesztek 5oo dolcsit havonta. Nagyjából ennyi.
A következő év, a felétől egyészen meredek lesz, mert ha felvesznek a főiskola következő lépcsőfokára, és fel kell, hogy vegyenek, akkor júniustól 1 éven keresztül egy buznyák petákom nem lesz. Minden hétvégén dolgoznom kell, hogy fent tudjam tartani az autómat, de ezen felül egy fillérem nem marad. Ezt hogy fogom kibírni, az nem világos.(már most szorongok miatta)
Megkérdezem a kollegákat, hogy ők hogy csinálták?? Engem nem tart el senki, még csak segítségre sem számíthatok. De, ha elvégzem, duplájára ugrik a fizetésem, ami nem mindegy.
Olyan sok mindent szeretnék még csinálni. Transzibériai Expressz, Machu Pichu, stb.,stb. Mondjuk, erről a következő 2 évben szó sem lehet. Ezekre a helyekre Géza nélkül szeretnék, és fogok menni!! Ha, képes volt engem itthagyni, én is képes leszek őt itthagyni. Amikor mondtam neki, hogy én is szeretnék menni, az volt a válasz, hogy ha van rá pénzed jöhetsz, szívesen megyek veled, de ha nincs, akkor sajnálom. Neki lesz rá pénze, mert jól keres, de én meg a társaságára nem leszek kiváncsi.
Ezek vannak dióban. Tudom szomorú, de ez van. Nem jó tulajdonságom, hogy az ilyen arconcsapásokat nem tudom megbocsátani, és a megfelelő pillanat eljön mindíg, akkor lecsapok.
Még mindíg beteg vagyok, de főleg a lelkem beteg.
Karácsonykor bejglit ugyan csináltam de más kaja nem volt. Ennek az az oka, hogy Géza nem eszik, iszonyú sovány, és annak sem örül, ha én eszem. Jó kis halászlé, meg töltött káposzta, rántott ponty, meg ilyenek, csak álmomban! Istenien tudom főzni őket, és erre még tanuim is vannak. 25.- én elmentünk HiBachi büfébe enni, mert forró levesre vágytam.
Januárban megkaptam a licenzemet, és majd egy éve dolgozom a munkahelyemen, ahol nem kell félnem, hogy holnap mi lesz. Napi 8 órában, és nem 1o- 12- 24. Olyan is volt már, de többet nem lesz. Nem kell New Yorkba rohangálni.
A zöldkártyám, még mindíg nem kaptam meg, de folyamatban van. (aki nem követi az eseményeket, ellopták tavaly decemberben Magyarországon) Sajnos, ez itt ilyen lassú.
Mióta végleg felköltöztem a szobámba, azóta nagyobb nyugalom van körülöttem.
Júliusban, majdnem szétmentünk, épp egy hajszálon múlott. Géza képes volt elutazni nyaralni San Francisco- ba, nekem nem volt pénzem rá. De, csak azért, mert neki törlesztek 5oo dolcsit havonta. Nagyjából ennyi.
A következő év, a felétől egyészen meredek lesz, mert ha felvesznek a főiskola következő lépcsőfokára, és fel kell, hogy vegyenek, akkor júniustól 1 éven keresztül egy buznyák petákom nem lesz. Minden hétvégén dolgoznom kell, hogy fent tudjam tartani az autómat, de ezen felül egy fillérem nem marad. Ezt hogy fogom kibírni, az nem világos.(már most szorongok miatta)
Megkérdezem a kollegákat, hogy ők hogy csinálták?? Engem nem tart el senki, még csak segítségre sem számíthatok. De, ha elvégzem, duplájára ugrik a fizetésem, ami nem mindegy.
Olyan sok mindent szeretnék még csinálni. Transzibériai Expressz, Machu Pichu, stb.,stb. Mondjuk, erről a következő 2 évben szó sem lehet. Ezekre a helyekre Géza nélkül szeretnék, és fogok menni!! Ha, képes volt engem itthagyni, én is képes leszek őt itthagyni. Amikor mondtam neki, hogy én is szeretnék menni, az volt a válasz, hogy ha van rá pénzed jöhetsz, szívesen megyek veled, de ha nincs, akkor sajnálom. Neki lesz rá pénze, mert jól keres, de én meg a társaságára nem leszek kiváncsi.
Ezek vannak dióban. Tudom szomorú, de ez van. Nem jó tulajdonságom, hogy az ilyen arconcsapásokat nem tudom megbocsátani, és a megfelelő pillanat eljön mindíg, akkor lecsapok.
Még mindíg beteg vagyok, de főleg a lelkem beteg.
Karácsonykor bejglit ugyan csináltam de más kaja nem volt. Ennek az az oka, hogy Géza nem eszik, iszonyú sovány, és annak sem örül, ha én eszem. Jó kis halászlé, meg töltött káposzta, rántott ponty, meg ilyenek, csak álmomban! Istenien tudom főzni őket, és erre még tanuim is vannak. 25.- én elmentünk HiBachi büfébe enni, mert forró levesre vágytam.
Tuesday, December 25, 2012
Nesze nekem
Tegnap, ülök itt nagy békességben. Egyszercsak megcsörren a telefonom, ami éppen fel volt töltve,(történelmi pillanatok) és történetesen a zsebemben volt 3.2o- kor behívtak dolgozni. Dec.24 itt nem ünnep, csak nekem az. Hogy tudtam félrenézni a beosztást nem tudom! Meg voltam győződve róla, hogy nekem 5 napom van egyben, és nem kell dolgoznom. Majdnem 1 órát késtem. Mindegy, ez van! Senki, nem szólt egyetlen szót sem, a fő-fő nővér színét sem láttam egész este, és amikor láttam, akkor is sírdogált. Nem zavartam meg ebben a fontos tevékenységében. Tegnap, vásárolni voltam délelött, meg templomban, és én is 2 alkalommal elbőgtem magam. Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és rájöttem, hogy tökre elmázoltam a festéket a szemem körül.
Olyan kemény vagyok, hogy néha magam is megrémülök, de tegnap valahogy fájt mindenem, főleg a lelkem, és beteg is vagyok. Orrom folyik, a torkom fáj. De, a lélek fájdalma az kellemetlenebb. Azt hiszem, a karácsony mindenkit érzékenyebbé tesz. Én, itt hiába próbálok meg karácsonyi hangulatot varázsolni, ha se Géza, se a papa nem érzi át, amit én szeretnék. Szó szerint. Hindu háttérrel nehéz, hiába élnek itt huszon- harminc éve. Nekik, nincs meg a hátterük ehhez. Az amerikai karácsony is más, mint az otthoni. Pedig most Géza kitett magáért, és véletlenül normálisan tudott viselkedni.
Szegény papa, végülis elutazott a lányához, és onnan megy New Yorkba a fiához. Aztán annyi minden kavargott bennem, de most nem tudom leírni, mert nem vagyok jól.
Olyan kemény vagyok, hogy néha magam is megrémülök, de tegnap valahogy fájt mindenem, főleg a lelkem, és beteg is vagyok. Orrom folyik, a torkom fáj. De, a lélek fájdalma az kellemetlenebb. Azt hiszem, a karácsony mindenkit érzékenyebbé tesz. Én, itt hiába próbálok meg karácsonyi hangulatot varázsolni, ha se Géza, se a papa nem érzi át, amit én szeretnék. Szó szerint. Hindu háttérrel nehéz, hiába élnek itt huszon- harminc éve. Nekik, nincs meg a hátterük ehhez. Az amerikai karácsony is más, mint az otthoni. Pedig most Géza kitett magáért, és véletlenül normálisan tudott viselkedni.
Szegény papa, végülis elutazott a lányához, és onnan megy New Yorkba a fiához. Aztán annyi minden kavargott bennem, de most nem tudom leírni, mert nem vagyok jól.
Sunday, December 23, 2012
Subscribe to:
Posts (Atom)