Egy komment és más

Tudom ki vagy. Igaz, gondolkoznom kellett rajta. Azt hiszem, hogy soproni vagy, sőt biztos vagyok benne. Köszönöm, az elismerő szavakat, de nem hiszem, hogy különbb lennék bárkinél is. Mindenki jó valamiben, és mindenkinek vannak hibái. Lehet, hogy jó húsleveseket tudok főzni, de pl. rettenetesen "jól" rá tudok mozdulni az életem partnereinek a kiválasztására. Erről ennyit.
Már elöbb akartam írni, de nem volt netem, ill. nem volt jó az internet a házban. Amerikában, a XXI. sz.- ban, a net szolgáltatók, nem állnak a helyzet magaslatán. A mienk, adott esetben a Vereizon. A router, nem adja a jeleket rendesen, így majdnem kizárólag az ágyban tudok beszélni az anyámmal. A router közelében, jól működik a laptop. De, így akár bedugós is lehetne. 2 napig, egyáltalán nem volt internetem. Eszembe is jutott, hoy nagyon rá vagyunk kattanva az internetre. De könyörgöm, mit csináljak?? A könyveket manapság nem papírból veszem, hanem e- könyv formájában, Tv- t nem nézek, nincs is időm rá, ill. esténként, ritkán vagyok itthon. 3-11- ig dolgozom. A nappaliban, egy bazi nagy plazma, de senki nem nézi, csak az apósom ebéd közben. A telefont is a neten keresztül használom. Filmeket, a neten nézem. Ez van.
Más. Szent a béke, mert semmiféle vitába nem bocsátkozom. Mindenben igaza van, és ha nincs is igaza, akkor is bólogatok. Aztán, meg azt csinálok, amit én akarok. Jobban mondva, ameddig a takaróm ér!

A SZÜRKE 50 ÁRNYALATA

A fekete szalag, nem a könyvre vonatkozik, hanem szept. 11.- re. A bejegyzést akkor írtam.
Igen, A KÖNYV. Csupa nagybetűvel. Vagy, az év nagy könyve. A bestseller listák élén, A New York Times, Los Angeles Times, és minden jelentős nagy napilap eső helyen hozta az eladási listák szerint. Megvettem e- könyvben, gondoltam, milyen jó kis élményben lesz részem, és marha nagy csalódást okozott. Attól, hogy fan-fiction, még lehetett volna nagyon jó. Olvassa boldog- boldogtalan, többnyire nők. Hát, számomra nem az. A történet 2 szerelmes között zajlik, a többi szereplő csak mellékes. Többnyire a szex körül forog a történet, amitől lehet baromi jó is. Olyan, mint egy film forgatókönyve, ahol a szereplőknek kell belevinni azt, ami a könyvben nincs benne. Általában, fordítva szokott lenni. A könyv, -ha jó- nehéz mozit csinálni belőle, mert nem tudja visszaadni a könyv színes kavargó, élménydús világát. Ebből, még lehet jó mozi. Könyvi minősége lehetett volna jobb is számomra. Nem tudtam belefeledkezni, és ez nagyon meghatározó egy könyvnél. Simán le tudtam tenni. Nem fogom megvenni a többi részt, mert attól tartok, ugyanez lesz végig. A belső istennőből is sok volt kicsikét. Nem az a bajom, hogy a szex körül folyik a történet. Nincs a szexel semmi bajom. Sőt! A korbácsolással, szembekötéssel, egyéb szexuális segédeszközökkel sincs bajom. Ami 2 ember között elfogadott az okés. Egyébiránt a szexet piszkosul jól kell csinálni, mert ha nem így van, akkor inkább hagyjuk az egészet. Akkor csak fűrészelés, és nem szex. Azt olvastam, hogy házasságokat ment a könyv!!! Na, ez kivágta nálam a biztosítékot
(szemforgatás) Bár lehet, hogy az ellaposodott étvágyat felgerjeszti. Szóval a könyv, nekem csalódást okozott.
Nos, a mozi. Nekem, a második szereposztás jobban tetszene, de egye fene. Ami hiányzik a könyvből, a moziba be lehet hozni.

Bomba üzlet

Az élelmiszer ipar, a gyógyszergyárak, az egészségügy. A legnagyobb üzlet a világon! Kéz a kézben jól összedolgoznak. Kezdjük, az élelmiszerekkel. Génmódosított zöldségek, élen a krumplival, és a kukoricával. A marhahúsokról, és egyéb husokról nem is beszélve. Agyon tartósított élelmiszerek, konzervek, felvágottak, Mc Donalds, és társai. Egy hamburgerben 1ooo marha húsa van. Gyorséttermek kajái. Konzervek. Olcsó, gyors. Lassan ölő mérgek. A gyógyszergyárak, hamar piacra dobnak mindenre valami bogyót. Magas vérnyomás, szívbetegségek, érelmeszesedés, kialkult II- es tipusú cukorbetegség,  kóros elhízás, stb., stb. Az egészségügy meg ápolja nagy aparátussal, az évtizedeken át kialakult betegségeket. Tonnaszám jönnek hozzánk a gyógyszerek. Fegyveres kisérettel. Az orvosi rendelőben, halomban állnak az új gyogyók ingyenesen kipróbálható mintái. Persze ezeket az orvos ajánlja kipróbálásra. Na, nesze neked! Mesterségesen beteggé tesznek, hogy szedd a gyógyszereket, és halálra ápolnak szó szerint. 7 milliárd ember él a földön, van elég nem számít, hogy hullanak, mint a legyek. Nálunk legalábbis. De, még elötte jól életben tartanak, ha kell, ha nem. Nagyon humánus mondhatom. Nézhetem a cimkét, amíg kijön a szemem, a génmódosított zöldségen, nincs rajta a figyelmeztetés. Így, a neten próbálsz tájékozódni, melyik boltból, mit nem szabad venni. Így, igyekszem bió kaját venni, 3x drágábban, vagy veszem a fáradtságot, és elmegyek az Amishokhoz.
Más. Ross bácsi, akinek hónapok óta a gondját viseltem, egy erőszakos, verekedős bácsi volt. Egyedül velem volt kieggyezve. Ha, bármit kellett csinálni rajta, emgem hívtak, hogy fogjam a kezét, és beszéljek hozzá. Ross bácsi nem tudott beszélni, mert gégemetszéses volt. Mosolygott, vagy rázta az öklét mérgesen nézett, harapott. A minap, bemegyek Ross bácsi szobájába, hogy ellássam, és megmérjem a vérnyomását. Azonnal láttam 3 méterről, hogy Ross bácsi halott. Kb. 4o perccel elötte voltam a szobájában. A tv- ben zene ment, és arra vezényelt a kezével, majd elaludt. Szóval, kb. 3o perce volt halott amikor bementem a szobába. Megfogtam a kezét, pulzus nincs. Kifordultam a szobából és hívtam  főnővért. Csak úgy hömölygött a folyosón, a termetes asszonyság. A fiúk rohantak az újraélesztő géppel. CPR. 2o percig ugráltak az öreg mellkasán. Áramot is kapott. Gondoltam magamban, szegény ember, még holtában sem hagyják nyugodtan. Mormoltam egy imát érte. Közben jött a mentő, és elszáguldottak vele. (errefelé, a halottat is viszi a mentő) Regina az osztályos termetes asszonyság, úgy elkezdett röhögni a folyosón, hogy zengett a ház! Nem találtam viccesnek a szituációt. Az öreg szép nyugodtan elaludt. Aztán már ugrálhattak rajta. A jelentést tegnap olvastam, hogyaszongya az öreg, a kórházban hunyt el. Mi van? Aztán rájöttem, hogy javítják az ilyesztő statisztikát. A rosseb egye meg! Regina, ( ejtsd: Redzsíína) nem normális, és mint ilyet, így is kezelem. Nem fogok eret vágni magamon.  Ezek mennek a "halálgyárban".
Az alábbi kép szövege: "Én figyelmeztettelek, a sok hormonra, ami a husokban, és a tejtermékekben van."

Hmmm....,

a dolgokat, ezentúl úgy fogadom el, ahogy vannak. Úgy döntöttem, hogy a háborút hatázozatlan időre felfüggesztem. Kizárólag saját érdekemben. Nem komplikálom agyon az életemet. Hagyom, hogy a dolgok menjenek a saját útjukon. Pókerpofa, és kész. Azért nem győzök csodálkozni. Még mindíg vannak új, és még újabb dolgok, amiken meglepődök. Vannak dolgok, amiken nem tudok túllépni. Itt, most éppen nem a drága férjemről beszélek. Azokról a történésekről, amik körülöttem zajlanak.
Történt, hogy az após hosszú egyeztetés után, (ekkor nem jó, akkor nem jó) elutazott a másik fiához Manhattanbe. Főorvos pszihológus, az egyik menő klinikán. A papa 1 hére utazott, nagyon készülődött, izgatott volt, és nagyon örült, hogy végre láthatja a fiát, és az unokáit. Ehhez képest, a 4. napon szombaton telefonált az öreg, hogy jön haza, mert a fia a feleségével, Észak - Carolinába utazik. A papát, leszállítják útközben. Szép, és jó. Az én férjem készülődik, hidegtálakkal, és gyümölccsel. Tényleg megadta a módját. Megérkezik az öccs, a feleség a papával, és egyetlen pillanatra sem ülnek le, hanem gyorsan távoznak. Éppen csak üdvözöltek bennünket, és léc. Megnéztem, nincs-e tüske a székeken. Egyetlen szót nem szóltam, csak csodálkoztam. 9 óra az út, Manhattan, és a célpont között autóval. Gondoltam magamban, a nyakamat rá, hgy éppen most, beülnek valahova ebédelni. Indultam volna felfelé a lépcsőn a szobámba, amikor a férjem, megfogta a kezem, és arra kért, üljek le egy kicsit mellé. Nagyon elcsodálkoztam. Amikor aztán, a papa felment a szobájába, akkor azt mondja nekem, hogy szerinted ez normális viselkedés? Mondtam neki, hogy nem az. 2 éve nem látta az öccsét, és az nem hajlandó leülni egyetlen percre sem. Több, mint furcsa. Kérdeztem, hogy talán volt valami konfliktus közöttük? Azt mondja nem. Akkor, ebben a családban mindenki bolond?? Ezt persze, csak gondoltam. Aztán, eszembe jutott egy eset, amikor a bátyámnál családi ebéd volt, és én nem tudtam ott lenni, mert dolgoztam éppen. De, a munkahelyemen, a terasz bezárt a rossz idő miatt. Gondoltam, nincs még késő felkanyarodok hozzá. Kijön a bátyám a kapuhoz, és közli velem, hogy a "Partinak vége. Mindenki elment már". Sarkon fordult, és bement a házba. Ennyi. Hülyén éreztem magam. Aztán, a nővérem mesélte, hogy egyszer véletlenül az újrahívó gombot benyomtam a telefonomon, amikor Gy.- vel éppen tőle távoztunk. Végighallgatott, egy beszélgetést. A Gy.. nek éppen azt ecseteltem, hogy mi milyen jó testvérek voltunk, de megromlott a kapcsolat. A feleséggel soha nem tudtam kijönni, és tulajdonképpen, soha nem csinált az asszony semmit egész életében, csak lehúzta a testvéremet, és stb., stb., stb. Ő, meg ahhelyett, hogy ezt jól kibeszélte volna velem, megharagudott. Azt hiszem, egy életre. Szóval akkor , és ott, a partink vége lett. Ez van, ha tetszik, ha nem.
Más. Nagyon sajnálom az apóst. Lepattintották 4 nap alatt. Nem. Pontosan, 3 és fél nap alatt. Egyáltalán nagyon sajnálom az öregeket. A munkahelyemen, van egy néni. Aranyos, szeretetre méltó. A lánya, nem hívta fel, már 1 hete. Minden este szokott telefonálni. Erre én, elkértem a nénitől a lánya telefonszámát, és felhívtam a lányát. Persze, otthon volt. A néni megnyugodott. Azt mondja, nyaralni volt. Azt a kutya mindenit! Mobil telefon nincs? Vagy elvitte a cica! Persze, nem szóltam, egyetlen szót sem. Kérdeztem, hány gyereke van, erre a néni, hogy 3. 2 fia, és ez az egy lánya. A fiúk, miért nem telefonálnak? A válasz az volt, hgy az egyik orvos, és nagyon elfoglalt, saját praxisa van. A másik, mérnök, és nagyon sokat dolgozik, magáncége van. Ezt mind olyan áhitattal mondta, mintha magáról, az atya úr istenekről beszélt volna! Gondoltam magamban, minnél gazdagabb itt valaki, annál szívtelenebb. Elfelejti, hogy a magáncég, és praxison kívül, ott van az anyja, egy lélektelen elfekvőben. Nem lehet felemelni azt a rohadt telefont? Azért, mert fontos embernek tartja magát? Gondolom, 1oo - an nyalják a seggüket, és nagyon önteltek. Az, hogy nem jönnek, az sem szép. De, a néni minden este, odakészítteti a telefont, és az néma. Komolyan, ilyesztő. Megjelent a szemem elött, egy eszkimó törzs, akik, a fagyban az öregeket hátrahagyják, mert már nem tudnak menni, ellátni magukat, vadászni. Na, tessék. Ez megy Amerikában is. Az öregeket, kiteszik útközben valahol, mert nem tudja ellátni magát. Na, ennél a fagyhalál is kegyesebb. Borzasztó. Aztán, ott az ellenpélda. Egy másik néni, aki mexikói. 9 gyerekkel, nagy szegénységben nőttek fel, egyszerű munkások. Állandóan ott tanyáznak az anyjuknál. Kicsikkel, nagyokkal, ott vannak. Kártyáznak, jókat nevetnek. Minden vasárnap elviszik magukkal. Imádom őket!! Hangosak, jókedvűek, kövérek.
Munka közben is jár az agyam, mint a motolla. Eszembe jutott, az én nyomorult életem. Természetesen, a szerelmi életem is. Már úgy értem a szerelmeim. Egészen pontosan, az a kettő, jelentős ami volt. Aztán, az is eszembe jutott, hogy azok úgy voltak kerekek, ahogy voltak. Mert, nem kell ahhoz a végtelenségig tartani valaminek, hogy tökéletes legyen. Az úgy volt jó, ahogy volt. Voltak többen is, de ahhoz, hogy valaki tényleg oda tud jutni a szívedhez? Na olyan tényleg csak 1, jó esetben 2 van az életben, és az soha, de soha onnan ki nem mászik! Akárhogy akarod, vagy forgatod. Az ott egy lenyomat, egy kőbevésett nyom, egy heg, egy bélyeg. Mind a kettővel, a mai napig tartom a kapcsolatot. Az egyikkel ritkábban, a másikkal gyakrabban. Ha, az utóbbit elveszíteném, az nagyon fájna. Fontos tudni, hogy él, jól van. Boldog, vagy éppen nem az. Fontos. Ennyi.
Az anyám, a lányom is fontos. Fontos, hogy beszéljek vele, velük.
A többit, meg majd szépen hozza az élet.

Nem tudom,

de piszkos nehéz volt a múlthét. Az egyik fontos koleganő szabadságon van, és sajnos 2 ember van az osztályon, aki használható. Az egyik, én vagyok. Nohiszen, lóg a belem. Közben, kicserélődött a főnökség. A DON (intézmény igazgató) elment, jött egy szimpi csajszi helyette. Florence is szimpi volt. A változtatások, viszont nem szimpik. Kicsit túl van lihegve az egész. Ez a "majd most rendet teszünk" című hozzáállás. Pénteken, amikor beértem, 5- en szóltak, hogy a DON beszélni szereten velem. Jézus mária! Futott át az agyamon, mit akar? Mit csináltam rosszul? Mi történt? Megyek az irodájába, gondoltam, essünk túl a dolgon. Hellyel kínál, és közli, hogy ma végigjárta a betegeket, és nagyon pozitív visszajelzéseket kapott rólam. Megkönnyebbültem. Azt mondja, hogy nagyon jól dolgozom. Mielött, azonban ezt beírja a mappámba, gondolta szóban közli velem. Gondoltam magamban, -Infarktus közeli állapotban vagyok, ez meg itt dicsérget- ugyanis, akkor szokták külön hivogatni az embert, amikor szar van a palacsintában. A többieknek nem mondtam, hogy dícsér, mert nem akarok gondot magamnak. Aztán, meg azt is gondoltam magamban, - édes szív, ne dícsérgess, hanem a fizumat kökd meg egy kicsikét. Tele a padlás az elismeréssel.- 
Más. A hétvégém, nyugisan telt. Voltam csavarogni, de voltam reggelizni is a férjjel, meg a papával. A beszélgetés rossz irányba terelődött, és nem szóltam egyetlen szót sem. Szidta Amerikát.  Én ilyenkor, nem szólok, hallgatok. Pedig, lett volna mit mondanom, de megtartottam magamnak. Szerinte ez egy erőszakos, szar ország, ahol nem érdemes élni. Nikaraguába, vagy Mexikóba kell költözni. Persze, a hülyéje. Először is, amerikai. Itt él, 12o éve. Elköltözik Nikaraguába, vagy Mexikóba, és amikor a szép házát, amit ott vesz persze itteni pénzből,  harmadszorra pakolják ki, feltörik az autóját, kirabolják, lelövik az utcán, mert ordít róla, hogy jómódú. Nem oda tartozik, nem is biztonságos hely. Nem tud spanyolul. Húzz haza gringó, vagy kifingassz! India miért nem jött szóba? Nem tudom. Zizi a pasi. Nem szóltam egy büdös szót sem.  A papa sem nagyon szólt. Hallgattuk az előadást. Hogy, miért nem alapít egyházat, nem tudom, de nagyon tud szónokolni. Biztosan lenne sok hülye követője. Utána persze felvonultam a szobámba, oszt annyi. A zöld kártyám, legalább fél év, mire megkapom. Ha tetszik, ha nem. 
Nosztalgia korszakomat élem, úgy látszik. Creedence, meg régi dalok. Egész nap egy régi Illés szám járt az agyamban. Ez itt

Mai nap

Megyek dolgozni. Ezt a mai napot lezavarom, aztán 2 napig Holiday lesz! Ki vagyok bukva. Kaptam egy hisztis öreglányt, érzem, hogy komolyan uralkodnom kell magamon. Nem jó, mert stresszes így a dolog.

Vannak események

Általában, 4- en vagyunk, a folyosón, 4o-42 ember fekszik a szobákban. Mostanában, 3 ember látja el a teendőket. Egy fontos munkatárs, szabadságon van. Tegnap, 4- en voltunk, de olyan volt, mintha 2- en lettünk volna. Ugyanis, az egyik nővér egy jóképű fiatalember, aki megbolondította a vele kb. egykorú leányzót, és vihorászva, illetve nagy röhögések közepette tűntek el a szobákban. Azt hittem, a napnak soha nem lesz vége, és megszakadok. Félreértés ne essék, tőlem mindenki azt csinál, amit akar, de ne az én rovásomra. Persze, egyből lett is meeting annak volt a legnagyobb hangja, akinek inkább csendben kellett volna maradnia. Hulla fáradtan jöttem haza.
Tegnap az após, mielött elmentem volna dolgozni,  azt mondja, hívjam fel a férjemet, mert nincs jól. Mondom neki, nem hívom fel. Erre az öreg kiakadt teljesen, hogy miféle attitüdöm van nekem??
Nekem??? Mondom neki, hogy szeretném felhívni a figyelmét arra az apró szót sem érdemlő motívumra, hogy 2 hete, kirúgott a házból. Ebben a pillanatban, megjelent a férjem. Szenvedő arccal, "betegen". A színe jó, az orra nem folyik, minden rendben van nála, csak az aggyal vannak komoly bajok!! Látni sem bírom!! Hogy fogom kibírni? Ez rejtély.  Ugyanis, nekem ezek a rosszullétek ismerősen csengenek vissza. Apám, miután őrült církuszokat rendezett, de olyat hogy olyat nem sokan láttak. Ezek általában, törős- zúzós cirkuszok voltak. Mindenki menekült hanyatt- homlok! (most, hogy ezt leírtam, röhögök rajta, de inkább sírnom kellene) Utána, ájultan esett össze. Napokig, beteg volt, nem volt hangja, és illegalitásba vonult. Nem evett, nem ivott, nem mutatkozott. "Szenvedett." Hát még mi hogy szenvedtünk!! Aztán, anyám hosszas könyörgésére hajlandó volt megjelenni. Iszonyú volt! Dráma Király!!
No, ez is egy Dráma Király. Ma sem ment dolgozni. Bementem a garázsba, itt a kocsija. Nekem, meg tiszta egyenruha kell. Le kellett mennem, megkérdeztem, mit tehetek érte, de nem ezért mentem le, hanem a mosószeremért. Halotti hangon válaszolt. Köszönöm, mindenem megvan. Gyenge mosoly!( a hideg ráz) Mivel, itthon van, kézzel kellett kimosnom a kád elött térdelve az egyenruháimat. Mára, és holnapra. (Van egyenruhám, egész hétre, csakhogy azokat nem szeretem). Nem csavartam ki, csak kitettem a napra kifordítva. Vászon, így megszárad, mire megyek. Ugyanis, őkelme nem enged mosni, csak tele mosógéppel. Ha, nincs itthon, akkor rövid mosásra be szoktam tenni, és a szárítóba is, mert úgy nem kell vasalni. Itt, a fenti fürdőszoba, nem mosásra készült. A mosdó kicsi. Hát, most beszoptam. Le van ő szarva!
Amúgy, az alsó szint, kezd elkoszolódni, mert amikor feljöttem, szépen kitakarítottam, de azóta nem nyúltam ott semmihez. Nem is fogok!! Majd a papa szépen áttereli a takarítónőjét hozzá is. Ha, nekem ott tartózkodásom nincs, akkor takarítsa magának, vagy bánon is én, mit csinál! Nekem, "megkegyelmezett"!!! Nem kell elhagynom a házat, de minden cuccommal költözzek fel az emeletre, egy 3x4 -es szobába. Tele vagyok dobozokkal. Ezek után, megkérdezi, hogy miért megyek fel? Normális???????!!!!!!! Ha, nem lennék kényszerpályán, itthagytam volna, és ezt halálosan komolyan mondom. Öreg vagyok én már a cirkuszokhoz!
Nem tudom, mindenki azt hiszi, hogy a kimondott szavakat, csak úgy vissza lehet szívni?? Vagy, ez így okés?? Még jó, hogy nem esik nekem. Én, tanultam a régi kapcsolatokból. Tudom, hogy a szónak nagyobb ereje van, mint mondjuk egy hatalmas pofonnak! Megbüntet, mert kimondtam amit gondolok, és amit nem látok jónak! Nyaralás után, őkelme beteg! Szegény! Megint elő kell venni a szinésznő vénámat! Útálom az egészet, úgy ahogy van! Visszafordíthatatlanul el van baszva az egész. Úgy, ahogy van!
Azt a lehetőséget, ami a napokban fogalmazódott meg bennem, hogy beköltözöm valakihez ápolónak, amíg végzem a következő lépcsőt a suliban, nem fogom kihagyni. Nehéz lesz, de egy járható út! Még fizetnek is érte! Nem a piszkálódás, hogy a nyakamon élsz!
Új mániám van. Vettem egy régi Creedence CD- t. 6o- as évek. Nem az én zeném volt, de most rákattantam. Ami a csövön kifér, és valami rettentő jó hangminőségem van a kocsiban. Annyira élvezem, a hülye rádiók után, hogy további régi CD- ket fogok venni. Nagyon jó muzsika.