Megint megtámadtak.

Velem történt hétfő délelött. Long Islandon dolgozom, 1 hete. Béke, nyugalom, szabályos családi házak, felső középosztály. 3 nap, non stop munka, nappali/ éjszakai műszak. Nővér vagyok. Hulla fáradt. Most cseréltek személyzetet, mert eddig elég volt a sima házi gondozás. Jövök haza, NYC- be. LIRR - en semmi gond. Átszállok a Subwayre, és napszemüvegben, csukott szemmel ülök, nővér egyenruhában. A szerelvényen alig ember. Egyszercsak, érzem, hogy valaki belehajol az arcomba, nem is az aurámba lóg bele. Nem! Az arcomba. Kinyitom a szemem, és egy nagy darab fekete néz kihívóan rám. Én, halálra rémülten veszem észre, hogy rajtam kívül ő, és egy másik szines bőrű ül kicsit arrébb. Benyúltam a táskámba, és a könnygáz sprayn tartottam a kezem. Na, több sem kellett, elkezdett ordítani, hogy szó szerint idézem, "Te büdös kurva, te rasszista szemét állat ribanc, most egy fegyvert akarsz elővenni, és belémengedni egy golyót? Te rohadt rasszista ribanc! Mit képzeltek ti fehérek, tietek a világ? Majd most mi megmutatjuk, hogy mi is emberek vagyunk! Majd megmutatjuk! Végetek van ebben az országban. Dolgozó ember vagyok! " Mi van? Gondoltam magamban. Te ember vagy? Aki képes megtámadni egy nőt, ha csak szóval is, csak azért mert ül csukott szemmel a Subwayn? Átültem máshova. Jött utánam, és csak üvöltve ismételgetve fehér ribancozott végig, amíg le nem szálltam. (elakadt a lemez) A másik szines bőrű próbálta lehiggasztani, de nem sikerült neki. Az ordította neki, "Fogd be a pofád Nigga!" Még az állomáson is kiabált utánam. Egyetlen szót nem szóltam, nem néztem rá, de résen voltam, hogy ha megtámad fizikálisan, akkor nem hezitálok, használom, elrohanok. Második alkalommal történik ez velem. Szőke vagyok, és nagyon fehér bőrű. Germán külsővel rendelkezem. Nem tehetek róla, így születtem. Mi a fene (ehhelyett a szó helyett, egy másik F betűs jutott eszembe) ütött ezekbe? Fel vannak hergelve, most erősek. Dolgozik? És, hol jár ezért kitüntetés? Mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet. Ő dolgozik! Mi a fene! Ki az, aki képes beleordítani egy békésen üldögélő arcába, válogatott sértéseket. Maszk sem volt rajta. Nem lehet egy boldog ember, mert nem tenne ilyet különben. Soha, eszembe nem jutna! Teljes az anarchia! Elszabadult a pokol! Rendőr sehol. NY egy demokrata,(mindjárt hányok) állam. NYC- ben még soha azelött ilyet nem tapasztaltam, pedig jó néhány éve vagyok itt! Békésen élt mindenki egymás mellett. Ne adj isten, tényleg ne adj isten, ha a demokraták nyernek, akkor is vissza fog nyalni a fagyi, mert őket most csak használják a szó szoros értelmében. A nyakukra lesz lépve mindenképp. Eddig 8oo ember, lehet, hogy már több halt meg, egy bűnöző miatt! A vicc az egészben, hogy egymást is ölik! Párjukat ritkítják, és ezt a játszmát, nem veszik észre! Festhetnek BLM feliratot a Fifth Avenue -ra. Most, mindent szabad! Anarchiában, nem lehet államot , országot vezetni. Élni sem lehet ilyen őrületben. Arra megy ki a játék, hogy minnél nagyobb legyen a káosz! Nekem, eszem ágában nem volt útálni őket, most csak egy ordítozó orángutánt láttam magam elött, aki dühöng! Na, így csinálnak maguk, maguknak nem rasszistából rasszistát. Nem okos lépés. Kapnak a fejükre, és nagyon fognak csodálkozni! Remélem, hogy novemberig épp bőrrel megúszom. Ezt csak úgy zárójelben jegyezném meg. Azért kicsit fura, hogy egy rakás szines bőrű nő, szőke műhajat csináltat magának. Fehérítik a bőrüket. Az nem baj, ha nem áll jól, idegen tőlük, az nem érdekes. De, engem ez sem érdekel. Mi folyik itt? Nyugodtan szeretnék élni!

Azt szokták mondani, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. Így, figyelem a demokratákat is. Ez az Allan Piper a Now This oldalon, olyan batomságokat beszél össze, hogy felmegy a vérnyomásom. Tudja, hogy nagyon szar a közbiztonság a városban NYC. De, erről egy szó nem hangzik el! Beszéltem valakivel, aki már itt volt a hetvenes évek végén. Azt mondta, hogy akkor volt kb. ilyen a helyzet, mint most. Mindenki útált mindenkit. Fegyveres rablások, fosztogatás, gyilkosságok, drogozás 1ooo- el. (nem mintha most nem) Rudi Giuliani tett akkor rendet. Szegény Giuliani már nem a régi, megöregedett. de Blasio, egy kutyafing hozzá képest. Nem lehet egy napon emlegetni. Egy közös van bennük, hogy mindketten olasz származásúak. Nehogy valaki azt higgye, hogy teljes rasszista lettem. Nem! Részleges. 

Ja, vettem barna hajfestéket, mert a szőke fejem irritálja őket. A választásokig, barna leszek. 

 

 

George Floyd életvitelszerű bűnöző, és más dolgok

Nem vagyok hajlandó egy Career Criminal (életvitelszerű bűnöző) embert "Nemzeti hősként" ünnepelni! 

Nem vagyok hajlandó letérdelni senki elött! 

Nem vagyok hajlandó szégyellni magam, mert fehérnek születtem!
Nem úgy szocializálódtam, hogy útálni kell a szinesbőrű embereket! Eddig, bizony liberális voltam, de ez megszűnt! Jó ideje érik bennem! Halálra váltan néztem a videót, a teljes majd 9 percet, amikor a rendőr térdepelt ennek a szerencsétlen embernek a nyakán. A felelősöket meg fogják büntetni! 

 Szinesbőrű/ fehér/ sárga/ rendőr, ember tök mindegy, szadisták vannak minden árnyalatban. Erre a rendőrre különösen sok volt a panasz. Le kellett volna már régen szerelni!
Itt, az északi államokban, nem találkoztam rasszizmussal, illetve inkább a szinesbőrűek voltak velem szemben előítélettel. 2 hete, meg is támadtak, holott egy szinesbőrű MS- es, 38 éves hölgyet mentem ápolni, tisztába tenni! Harlem legrosszabb környékére! 112 ST. West ahol a folyosón, emberi fekália volt. A betegem mondta, hogy az egész ház, meth- en van, vagy abból él! Igen, féltem azon a környéken! Egyetlen fehérbőrűként! Nővéri pályafutásom alatt, 3 kedvenc betegem volt, abból 2 szinesbőrű! A börtönök 8o % szinesbőrű. Vajon miért?
A rendőrséget le akarják szerelni! Ki fog kijönni, ha baj van? Ki fog megvédeni bennünket? Igen, a szinesbőrűeket is? Nem a BLACK LIFE MATTER! ALL LIFE MATTER!

 

1998 – 10 hónap börtön fegyveresen elkövetett rablásért

2002 – 8 hónap börtön kokainozásért

2004 – 10 hónap börtön kokainozásért

2005 – 10 hónap börtön kokainozásért

2007 – 5 év börtön, mert fegyveresen kirabolta egy terhes nő otthonát

Ti tényleg ezért tüntettek?
Tényleg ezért kell földig rombolni Amerikát?
Ezért kell világszerte fekete borítóképeket kirakni?
Tényleg ezért az emberért teszik ki a magyar celebek a fekete profilképeket? 

Más. Trump

 Lehet, hogy nem elnöknek megfelelő a stílusa.
Lehet, hogy nem olyan kifinomult a retorikája.
Lehet, hogy nem politikus, mint aki tudatosan erre készült. (időnként, úgy beszél, mint egy teherautó sofőr, a rosszabbik fajtából)
Lehet, hogy nem jóképű.
Lehet, hogy szereti a fiatal nőket.(hol érdekel, mit csinál a magánéletében)
Ő, nem politikus, hanem üzletember.
De, rá fogok szavazni ezek után, mert a számok beszélnek. Ezeket a számokat, jó ideje figyelem. A magánélete, nem érdekel. Nem amiről csak hadoválunk, meg jópofizunk. Gyerekekkel fotózkodunk, mert azt úgy szeretik az emberek. 2016- ban, azt hittem, hogy egy világ omlik össze bennem, mert Trump lett az elnök! De, a számok beszélnek!
Sokan vannak így rajtam kívül mások is! Ha, valakinek ez nem tetszik, sajnálom. Lehet továbblépni. Mindenki arra szavaz, amit jónak lát, és a józan esze diktál!
Eddig, liberális voltam, de ez megszűnt, és érik bennem jó ideje, nem csak azóta, amióta megtámadtak. Sajnos, az az érzésem, hogy nem egyedi eset. Nem lehet csak szónokolni! Állítólag, demokrácia van.
És még valami, A dátum nem stimmel, mert Obama mandátumának lejárta utáni adatok ezek! Tessék utánanézni. Pillanatnyilag, félek kimenni az utcára! Csak azért, mert fehérnek születtem. Ja, és ha ezt egy szinesbőrű, kék, esetleg okker sárga elnök produkála, akkor rá szavaznék!

A zavargások, fosztogatás és egyebek novemberig fognak tartani, a választásokig! Félek, és ezért felhívtam a rendőrséget fegyverviselési engedély miatt. NY államban, ha nincs üzleted/ és vagy nincs nagy vagyonod, mivel Demokrata állam, nem lehet fegyvered. Gondoltam, sebaj veszek rendőrségi, tehát hatékony könnygáz sprayt. Azt sem lehet. Szerencsére, be tudtam szerezni más módon, és nem fogok hezitálni használni sem! Ha, nekem 1 éve valaki azt mondja, hogy Demokratából Republikánus leszek, kiröhögöm!

Mostanában, nem ajánlom senkinek, hogy idejöjjön turistáskodni. Veszélyes! 

 

2020 nem épp szerencsés év

Több hónapos punnyadás után, végre kaptam állást egy Agency- től.
Ma reggel, nem tudtam elmenni dolgozni, és azt hiszem, hogy oda nem is fogok. 8.30- kor, kiszállatam a 2- es Subway 110 utca állomásán, hogy eljussak a munkahelyemre. A peronon, 4 Afro amerikai fiatalember körbeállt, és NO WHITES!, NO WHITES! kiálltásokkal, "White bitch get out from here, we trow you under the train!" A lábam kocsonya lett, egy szót nem tudtam szólni, és a másik kijárat felé futottam. Fel a lépcsőn, mint a nyúl, és be egy taxiba haza. A környéken, csak feketék laknak, és nem a legjobb környéke Harlemnek sem. Amikor, megkaptam ezt munkát, fogalmam sem volt, milyen környékre tévedek. Megsajnáltam a nőt, és úgy gondoltam, hogy nem lesz baj. Multiplex Sclerózisos, bútora alig. Mélyszegénység. Engem, NY állam fizet. Vittem neki ágyneműt, nem is használt zoknikat, stb. Ez, persze nem volt a homlokomra írva! Ez, George Floyd értelmetlen halála miatt történt, ami nagy disznóság, és ha nincs felvétel róla, akkor ezen is keresztül siklanak, mint más rendőri túlkapásokon.
Soha többet nem megyek oda, mert halálra rémültem. Vasárnap reggel, senki nem is volt az állomáson. A telefonom nem mertem elővenni. Nem óhajtok áldozat lenni. A fekete lakosságnak, elege van a rendőri túlkapásokból, és ezért mindenkin bosszút akarnak állni. Teljes az őrület!

Amerikai álom?! Ilyen már régen nem létezik! Napi, 10, 12, esetleg 24 órás munkával megkeresel jó pénzt. Ha, jó helyen vagy. Van iskolai végzettséged. De, a harlemi fiataloknak sem múltjuk, sem jövőjük nincs, a családok szétziláltak, ha nem valami sport zseni, zenei csoda, vagy kiemelkedően jó a középiskolában, akkor semmi sansza, hogy kikerüljön a mérgező milliőből. (ők kapnak ösztöndíjat). A felsőoktatás elérhetetlen számukra. Rettentő drága. Marad a munkanélküliség, segélyek, nyomor. Most a Covid is rátett egy lapáttal, olyan gazdasági válság elé nézünk, hogy beláthatatlan. 40 millió munkanélküli, és a szám, csak növekedni fog. Kik azok, akiket legelőször elküldenek? A feketék. Amikor Delaware- ben laktam, a Rehaben ahol dolgoztam, 3 fekete kollegám vitatott meg, egy aktuális betegem gondjait, és gyanutlanul közéjük álltam. Elbeszéltek a fejem felett! Rám sem néztek! Na ott érttem meg, hogy mi az, hogy rasszizmus! Pedig az Észak- keleti parti államok, liberálisak. De, tulajdonképpen nem. Amerika alkotmánya kimondja, hogy mindennemű faji megkülönböztetés, akár szóban, vagy írásban TILOS! Sőt, büntetendő! Hangzatos szavak!
Igaz, hogy Bronx- ban lakom, de egy viszonylag rendezett környezetben. A ház tiszta. Itt van a botanikus kert, és az állatkert. Itt, nem veszélyes lakni. Mondjuk, nem kell kószálni éjjel.
A hollywoodi filmekben is pontos mérlegre van téve, hány negatív szereplő lehet fekete, mert annak arányában kell betenni a moziba pozitív feketét is! Tessék megfigyelni. A főgonosz, meg soha nem lehet csak fekete.
Más. A rendőrök között is van elmebajos, szadista, rasszista. De, meg kell mondjam, hogy nekem soha nem volt konfliktusom velük, sőt! Nagyon kedvesek. Normális körülméyek között. Akinek meg sáros a lába, annak általában fegyvere is van, és sanszos hogy lelövik őket. Halálra vannak rémülve. Ezért, 45 évesen nyugdíjba mehetnek. Sokakat elvitt a járvány is! Most, különösen céltáblák lettek, mint ahogy a fehér lakosság is! Bizony nekem is felfordult a gyomrom a videó láttán, hogy egy valóban élvezettel térdel zsebre tett kézzel, egy másik nyakán majd 9 percig! A nyaki ütőéren. Ha, elszorítod mindkét oldalon, kb. másfél perc alatt, el lehet ájulni. Egyszerű, az agy nem kap oxygént.
Még valami, a tüntetők között nagyon sok a fehér ember!

Anyám

Ma 1 éve, május 9.- én itthon ültem, és moziztam. Kb. ilyenkor. 21.00 kor. Egyszercsak szól a telefon, a nővérem volt, és pillanatra rossz érzés fogott el. Ilyenkor már hajnali 2 van otthon. Senki nem szokott otthonról ilyen későn telefonálni. Ahogy megszólalt, tudtam, hogy baj van, nagy baj. Elvesztettük az édesanyánkat. Nemrég jöttem vissza Magyarországról. Egy hete kb. Ausztriában is voltunk a lányommal, ügyes- bajos dolgainkat intézni. Sokat voltam anyámmal, a lányom is. Még egyszer utoljára. Ő sem él otthon. Még emlékszem, hogy a kapuban álltunk , és a Lányom integetett neki, ő meg az ablakból integetett vissza. Csak ott állt szegénykém, kicsi volt, és szomorú. A szivem szakad, ha rá gondolok! Nem volt jó érzésem, amikor visszautaztam magam is, még kérdezte a nővérem, hogy okos-e visszautazni. Pedig, én is éreztem, hogy nemsokára itt a vég. A szeméből eltűnt az értelem, nem igazán tudta követni a beszélgetéseket.
Azonnal jegyet vettem, és hazautaztam megint. Ezúttal, a temetésre.
Ma beszéltem a lányommal, ahogy mostanában minden nap, és csak vidám dolgok jutottak eszünkbe róla. Nevettem, közben a könnyeim csorogtak. Imádtuk a bolha piacot, rendszeresen kimentünk, mazsolázni. Egyszer volt, hogy találtam egy csodás 501- es gombos farmert, ami 26- os volt, és anyám ott nevetett rajtam, hogy ez hogy fog rámjönni. Visszajöttem Amerikába és a kezembe került, (még mindíg megvan, de már megint nem jön rám) és 1 hónap múlva be tudtam gombolni. Meg amikor egy óriási karácsonyfát vettünk, és nevetve cipeltük ketten, szakadó hóesésben. Aztán, amikor mindíg, minden vásárlást, csavargást titokban kellett csinálni, mert apám nem szerette, és az ajtó mögé kellett eldugni az előszobában, mintha csak sétálni mentünk volna. Amikor, másnapos zsemlét csomagolt a gimiben uzsonnára, és cseréltem az egyik osztálytársammal, és az reklamált. Anyám mondta, hogy nagyon sajnálja, kérj tőle elnézést. Amikor, kiszöktem az ablakon, miután lefeküdtek aludni, és amikor visszamásztam, ott ült a sötétben a fotelban. Lebuktam. Persze, ez nem jelentette azt, hogy legközelebb nem mászok ki. Nagy szabadságom volt, azt csináltam, amit akartam. Szegénykém tudta, hogy az öntörvényű lányával, nem tud mit kezdeni. De, mindent el lehetett mondani neki. Azokat is szerette, akiket utálni kellett volna. Mindíg csinos volt! Sok száz, és ezer sztori. Imádta a kertjét, és még 86 évesen is gyomlált, ültetett, szaladt a piacra. 2 évente, igyekeztem hazamenni. A skype, meg a Viber, nem pótolja a személyes találkozásokat.
Ez az élet rendje, ezzel együtt kell élni. Drága mamám, nyugodj békében! Mindenki jó szívvel gondol rád, én meg még beszélgetek is!

Covid 19

Egy ismerősöm kérdezte,  hogy én hogy élem meg itt NYC- ben a mostani helyzetet. Mindíg mások írásait posztolom. Úgy döntöttem, hogy válaszolok. Nehezen! Nem, nem dolgozom. Február 3.- án jöttem vissza, Magyarországról, és Ausztriából. A LOT direkt járatával. 1 nappal, a visszautazásom elött, kaptam egy emailt, ahol pirossal szedve egy kis figyelmeztetés volt, hogy aki Kínában járt 2 hete, azt amennyiben nem amerikai állampolgár, nem engedik be Amerikába. Ha, amerikai állampolgár, akkor karanténba helyezik, 2 hétre. (ma, már tudjuk, hogy ez sem volt igaz!) Akkor, még arról lehetett tudni, hogy kemény járvány van Kínában, Wuhan- ban.
Nem is gondoltam semmi veszélyre, mert 3 éve jártam Kínában. Tehát messze van, nem is érdekel különösebben, engem nem érint. Úgy jöttem vissza, hogy biztos állásom van. Pár évvel ezelött, volt egy betegem, most a férje gyengélkedik. A lánya hívott fel, még mielött haza utaztam volna. Tehát, emmiatt nem aggódtam.
Közben, elmentek nyaralni, és az öreget is vitték, így Március elejére mondták, hogy számítanak rám. Március elejénén, telefonáltak, hogy aki az öreggel volt eddig, az marad is. Akkor már tudni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. De, látszólag, minden működött, nyitva volt, stb. Elmentem orvoshoz, hogy meglegyenek a legfrissebb leleteim, az egészségi állapotomról, Drog- teszt stb. Úgy tudok közvetítőnél jelentkezni, mert itt ennélkül nem vesznek fel sehova. Privát munka megszűnt. Amikor elmentem, az addigi betegemet otthagytam. Gyomorfekélyt kaptam tőle. Teljes elmebaj. Szeptemberben volt 1oo éves. Nem fizettek rendesen, cigánykodtak a fizetéssel, stb. Nem megyek bele a részletekbe.
A közvetítők bezártak. Illetve, idősek otthonában, vagy kórházban akartak munkát adni, ahova nem mentem, védőfelszerelés hiánya, magas megbetegedések száma, stb. Még vannak terveim, ha lehet nem öntetném magamra a vírust vödörszám. Mivel, nővér vagyok, tisztában vagyok vele, milyen hamar nagyon nagy baj lehet.
Itthon vagyok, távgyógyítani nem tudok, egy csomó helyre elküldtem az önéletrajzomat.
Ekkor, már bezártak az iskolák, üzletek, szinházak, minden. Csak a létszükséhez elengedhetetlen boltok voltak már nyitva. Social Distancing lépett érvénybe. 2 hétre vásárolok, nagy nehezen sikerült interneten aranyárban maszkot rendelni. (25 Centes maszkot, 3 dollárért kaptam a patikában, 1 db.- ot.) Kesztyű volt itthon.
2 hónapja vagyok itthon. Manhattanben nem jártam, nem tömegközlekedek. Ritkán megyek ki. Ha, jön valaki velem szemben, kimegyek az úttestre, mert alig van közlekedés. A boltban, is csak maszkban- kesztűben megyek ki. Gyorsan kapkodom az árúkat. Alig kapok levegőt, a maszk alatt. A kiszállítási kapacitása a boltoknak nem elegendő. Pizzát, kész ételt lehet rendelni. Az utóbbit aranyárban. Jól bírom a monotóniát, 3 napig eszem ugyanazt, nem zavar. Az sem zavar, hogy összehúztam a nadrágszíjat. Spórolok.
A hírek ijesztőek, így magánzárkában vagyok, ami most már kezd egy kicsit zavarni. A "jobb félni, mint megijedni" elvet vallom. Továbbá, én Bronx- ban lakom, azon a környéken, ahol a lakosság nagy része latin, ill. Afro- amerikai. Válásom óta, nem a nyugis kertvárosban. Itt, megjegyzem, jobban érzem magam. Alkoholos fertőtlenítőm van. Azt sem lehet kapni!
Szóval, Amerikát jól derékba vágta a Covid19. Felkészületlenül, dilettáns módon. A világ első számú országáról kiderült (már számomra nem elöször) hogy messze már nem az, ami volt valamikor. De, még mindíg szeretnek úgy csinálni, mintha! Ha, kidolgozod a lelkedet, akkor még mindíg a legjobb, de ha te 4o órás munkaidőben gondolkozol, akkor meg vagy lőve! Hozzáteszem, a világ egyik legdrágább városában élek. 96 órát dolgozom egy héten. Így tudok megélni, és félretenni. Nincs ez másképp másokkal sem!
Egy közvetítő jelentkezett, akik komolyan is vettek. Most 2 hete, internetes kapcsolatban vagyok velük, és a szerződésemet is emailben küldték el, amit beszkennelve küldtem vissza aláírva ma reggel.
De, még ki tudjam mikor tudok konkrétan munkába állni.
Ami tényleg félelmetes, hogy rendőrautók, és mentők szirénázva száguldanak, autó forgalom alig van! A távolságtartás bejött, de ha engednek a gyeplőn, ki tudja nem lángol fel újra a vírus? Most, pont 3 napja kicsit enyhült a megbetegedések száma, de még mindíg félelmetes. Szerencsére nekem van tartalékom, de nagyon sokaknak nincs. A többségnek nincs. Nem tudom, mikor kezdődnek a rablások, és a fosztogatás.
Az én szakmámban, nincs távápolás. Tehát, nem tudok itthonról dolgozni. A veszteségem jelentős. De, még mindíg jobb, mint meghalni. Még mindíg nincs elegendő védőfelszerelés. Az ürhajós szkafanderek, mint németországban, Ausztriában, nem létezik. A minap, jött egy általános felkérés, hogy aki nővér, vagy nővér volt, az jelentkezzen. Nem jelentkeztem, a fetebb említett okokból. Nem akarok hősködni. A rebbellis korszakomból kinőttem. Ide lőjetek, szlogen már nem játszik.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy mintha hülyék lennének az emberek! Az elrettentő hírek, képsorok a tv- ben, és a neten, nem pánikkeltés, szenzáció hajhászás céljából készülnek. Késő délután mentem a minap a boltba. Látom, hogy a parkban legalább 3o- 35 ember jamborizik jókedvűen iszogatnak, beszélgetnek, se kesztyű, se maszk. Sötétedés után, alig van maszk valakin. Este nem fertőz a vírus?
A haszid (ultraortodox) zsidó közösségeknek esze ágában nincs betartani a távolságtartást. Most lesz, van a legnagyobb ünnepük, a Peszah, (húsvét) ami azt hiszem, 9, vagy 1o napig tart. A rendőrök csak odahajtanak autóval, és szépen kérik őket, hogy oszoljanak, amire magasról tojnak. Isten megvédi őket! Egy frászt véd meg!
Mielött hazautaztam volna, állítólag, már itt volt a vírus China town- ban. Akkor jártam ott. Lehet, hogy túl vagyok rajta, nem tudom. A tesztnek nem sok értelme van, a serology teszt- nek van értelme, ami kimutatja az antitesteket a szervezetben. Egyenlőre, erről sem lehet tudni, hogy meddig vagy védett. Fél évig, vagy a Nagy Pharma a profit érdekében fél évente beadatja neked, mert hogy mutálódik a vírus.
Szóval, ennyit tudok írni erről. Igen, nehezen élem meg, de egyenlőre jól vagyok. Nagyon sokan hívtak a világ minden tájáról ismerősök, akikkel nem találkoztam évek óta! Nagyon jól esett. Akitől meg vártam volna, az meg sem kérdezte. Saját kajáit posztolja nekem privátban. Furcsák az emberek! Pedig tudja, hogy a jelenleg legferőzöttebb, és leghalálosabb fertő kellős közepén vagyok. Igen, háború van, az ellenség nem látható. Köszönöm a figyelmet!

Koronavírus, Covid19

Nekem a Korona vírusról a karanténról Giovanni Boccaccio, Dekameron- ja jut (tíz nap, a jelentése) az eszembe. Mintegy 100 novelláját unatkozó és belső rózsakertek magányára ítélt hölgyek mulattatására és okulására szánta Boccaccio. A novellák pikáns témáit, kacérkodó papjait és házasságtörő menyecskéit elnézve azonban okkal feltételezhetünk némi ironikus mosolyt szerzőnk ajkán, az "okulásra" való tekintettel. Az 1348-as pestisjárvány idején játszódik a Fekete Haláltól sújtott Firenzében. Hét fiatal hölgy elhatározza, hogy elhagyja a várost, míg a pusztító kór dühöng, s három fiatalember kíséretében egy vidéki villába vonulnak. Hogy gyorsabban teljenek önkéntes száműzetésük órái, hőseink érdekes történetekkel múlatják az időt. Mindannyian egy-egy történetet mesélnek el naponta, így kerekedik a történetek száma a tizedik nap végén 100-ra. Ekkor született meg a novella, a latin novello szó jelentéséből, ami rövig egy téma köré csoportosuló, kevés szereplő részvételével, lehetőleg csattanóval a végén viszonylag rövid történet.

A mi esetünkben, tovább fog tartani 1o napnál. Érdekes egybeesés, hogy Itáliában történt, most is ott tombol legjobban a Covid 19. Továbbá a Pestis ami bakteriális, szintén Ázsiából származik. Akkoriban, kereskedelmi hajókon, a patkányok terjesztették. A mostani járvány, egy agresszív vírus. Amerikára nem terjedt át, hiszen nem volt még felfedezve. Illetve, akkor is itt volt, ahol most. De, Amerigo, és Colombusz, még nem tette be pusztító lábát erre a földrészre. Amerika, most 3 nap alatt bronzos lett. Előkelő 3. helyezést ért el, Ítália, és Spanyolország után. Megbetegedések, és halálozások tekintetében. Későn kapcsolt, hogy ennek fele sem tréfa. A Pestis gyógyítható azóta, ugye az antibiotikumok által, erre a rohadt vírusra még nincs gyógyír, csak egymás elkerülése. Karantén. Szóval, jó időszak az írásra. Nekem, most nem megy. Néma vagyok. De, gondoltam, hogy ezt megosztom, mert ez ugrott be a fejembe. Nyugodtan, osszátok meg másokkal is, ha érdekesnek találtátok. Lám, a történelem ismétli önmagát, 1348 Pestis, 2o2o Korona vadfene vírus. Ja, majd elfelejtettem, hogy akkoriban, Európa 1/3 elpusztult. Szóval, nem borulunk egymás nyakába, és önkéntes (illetve már nem is önkéntes) számüzetésben vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Ja, és főleg, nem látjuk a végét!

annyiszor készültem megírni

ezt a posztot. Egyszerően nem tudtam. Volt idő, amikor könnyen ment az írás, most nem. Kezdem ott, hogy miután kifizettem a horror adót a jövedelmem után. Egyszerűen besokalltam Etheltől. Maxon megy a tv, folyton ordítanom kell, Hatalmas zajszint. Panaszkodik a telefonban, hogy nyershússal akarom megetetni. (Csak 2 órát főtt a csirke, ami félóra alatt kész) Főzelékre kell csinálni. A csontok meredeznek ki a lábasból. Ja, és azok az ócska lábasok!
Szóval, volt egy késztetésem, hogy meglátogassam anyukámat. Ausztriában is volt elintézni valóm, így a lányomat is hazarángattam szó szerint. Az első héten, olyan beteg voltam, mint még soha! 39.5 volt a lázam, ami nálam egyéni rekord. Én hozhattam, mert sorban mindenki beteg lett! Anyám is!
Megjött az unokahúgom a férjével Svédországból is.
Ami azonnal feltűnt, hogy nyám szellemi állapota rosszabbra fordult. A messengeren, ez nem tűnik fel annyira, ill. semennyire.
Testileg- szellemileg leépült. Szörnyű, amikor az ember szembesül vele, hogy az édesanyád, egy okos asszony volt, aki kínosan ügyelt a külsejére, környezetére szépen, lassan nem is önmaga. Szerencsére, ebből ő maga semmit nem észlel. A nővérem sem, úgy mint én, hiszen vele él.
Az utolsó 2 hétben, reggel, amikor lementem hozzá a szobájában éreztem azt a tipikus szagot, amit nem lehet elmagyarázni. A haldoklók szagát. Amikor, kisbaba van a háznál,akkor baba szag van a házban. Annélkül, hogy parfümöznéd. A haldoklóknál, meg haldokló szag van. Akár 5o, akár 94 éves. Nem öregszag. Tudom, hogy a családból, ezt csak én érzékelem, foglalkozásomból eredően. A vég elött, 2-3 héttel jelenik meg.A haldoklót nem úgy kell elképzelni, ahogy azt a filmekben látni, hogy felszik az ágyban, és képtelen bármire. Funkcionál még egészen jól, látszatra.
Igyekeztem sok időt tölteni vele. Nem is voltam a városban, csak amikor a lányommal, az M1- es felé kanyarodtunk, és visszafelé. Nekem anyám, volt a legfontosabb személy, vele mindent meg lehetett beszélni, és nagyon sokat köszönhetek neki. Belőle csak egy volt. Már nem tudtam vele beszélni értelmesen 4 éve.   
Márc. 19.- én utaztam, és ápr. 25.- én jöttem vissza.
Elvégeztem közben egykiegészítő tanfolyamot, mert privát alkalmazásban voltam, és lejárt a lizenzem, amivel újra alkalmazottként tudok dolgozni.
Közben, értesültem róla, hogy a Mama állapota egyre rosszabb. Bevitték a kórházba. Csütörtökön, éjjel 11, és hajnali 4 között megállta szive május 9.- én. 94 éves lett volna július 19. - én.
Fel sem fogtam, amikor a nővérem telefonált. Nincs többé. Akármennyire is növényi állapotban volt, de ott volt!
Most, megint utazom. Hamvasztották, és jún. 13.- án lesz a temetése. Apám mellé teszik. Peregnek a képek, milyen volt amikor még 1oo%- on pörgött. Nem volt lehetetlen számára. Volt egy kis paplan- párna készítő "üzeme", közben, vezette a háztartást. Szaladt a piacra. Milyen volt, amikor mérges volt. Haragudott azokra, akik halogatták a dolgokat. A "majd" emberekre. Csupa szeretet volt. Még azokat is szerette, akiket útálni kellett volna. Mindenki szerette.
Neki már jó. Nekem, nekünk rossz. Ilyenkor magunkat siratjuk, hogym már nincs kihez odabújni. Nem vagy már senkinek a gyereke. Nincs hova hazamenni. A ház, megvan még. El kell adni.
Dolgoznom kell, de nem tehetem meg, hogy nem megyek haza.
Ezentúl, nem lesz hova hazamenni. Ha, hazalátogatok, az vendégség lesz. Nem hazamenetel.
Szeretem a testvéreimet, de én már nem fogok hazajárni.
Még 1ooo dolog van, amit mondanék, de nem tudok.....
Drága Mama! Nagyon szeretlek!