Események

Szépen vannak események annak ellenére, hogy ki sem mozdulok egész héten az öregasszony mellől.
Először is az adó. Mivel, magánzó vagyok, így egy vagyont kellett befizetnem adóba. Azt hittem, hogy elájulok! Be kellett fizetnem, mert a Bankba utalták a fizetésemet a számlámra, és annak nyoma van. Itt, 2 isten van a második az adó. Sokat kellett fizetni sok felé, így alig maradt pénzem. Na, most taktikát váltottam.
Ay öreglány próbál provokálni mindenféle hülyeségekkel, de nem ugrat be. Tök hülye. Azt mondja, hogy gyerekkorában, csak zsidó gyerekekkel játszott együtt. Egyszer oda keveredett két keresztény gyerek, és azt hallották, hogy azoknak más a szaguk. Ők próbálták szagolni, és tényleg más szaguk van. Azt hittem, hogy leesek a székről! Nem szóltam egy szót sem, de megfordult a fejemben, hogy megkérdezem tőle, hogy tessék mondani? A Buddhistáknak milyen szaguk van? Vagy a Szikeknek, vagy a Hinduknak, Muszlimoknak, Sintoknak?? Elengedtem a fülem mellett. Ők, diszkriminálnak és elvárják, hogy más ne tegye. Hogy van ez?? Ez, már nem az első alkalom. Nem normális. Minden nap tusol, de nagyon erős szag van nála reggelenként. Kellemetlen öregszag. Minden héten tiszta az ágynemű, minden. A biciklit neki lehet támasztani! Egy hónapja kb.
Kolleganő, nem 1oo- as. Ott lakik,az orosz bolt mellett, és ott lhet kapni derelye tésztát, amit csak be kell tölteni, túróval, lekvárral, mikor mivel. Kértem, hogy hozzon, mert 4 db derelye miatt, nem fogok tésztát gyúrni. Soha, nem gyúrtam főzni való tésztát, sőt a beglihez is veszem a tésztát mélyhűtve. Nehogy már. Erre, egyszercsak elviszi a tésztát és jónapot! Így, most elmentem és vettem magam. Amúgy is, mást is kellett vennem.  
Géza, megtalált a messengeren. Azt mondja, hogy most kiengedik a Papát 28.- án a rehabről, és otthon lesz. Így kezdte, a fizetésed nem változna, a Papát kellene ápolnod. Első reakcióm az volt, hogy mi van?? Menjek vissza? Szerinted elment az eszem? Aztán a második mondata, hogy a Papa különben bemegy az öregek otthonába. Ő nem lesz otthon, mert Thaiföldre költözik. Sajnálom a Papát, mondtam, hogy gondolkozom, de csak nem hagyott békén. Elkezdett cigánykodni a fizetéssel. Közben, a Papa azt mondta, hogy megpróbálja az öregek otthonát. Szerintem nyomasztó, de ha az öreg így gondolja, akkor ok. Nem ok, de nem akar senkinek a terhére lenni, ez lehet a fő ok. Nagyon sajnálom.
Én, meg nem akarok az életük része lenni többet. Szeretem a Papát, de nekem jobb, ha nem vagyok a Géza házában, amúgy is, elvesztegetett idő volt az egész. Első perctől kezdve szar volt az egész házasságosdi. Időpocsékolás. Nincs kedvem visszamenni még akkor sem, ha ott a kert, a kocsi, a kényelem, ami itt nincs meg. A legszörnyűbb, vasárnap hajnalban gyalogolni a dermesztő, éles szélben a Subway állomásra egész télen. Na, azt nem kívánom senkinek.
Hogy vagyok? A fene sem tudja, de általában jól. Reggelenként, iszonyú depressziós vagyok, aztán szép lassan múlik. Egyszercsak tavasz lesz.

A mozi

Soha nem gondoltm volna, hogy van még egy olyan pasi , mint az ex férjem. És, kiderül, hogy van egy pontos mása. Legalábbis filmen.
Ennyire pontos hasonmása a precíz, kissé autisztikus, bipoláris viselkedésű pasi, hétköznapi agonizálásai. Csak meresztettem a szemem. Tetszett a film, talán ezért. Úgy látszik, hogy még mindíg naív vagyok!!
Csak, én nem mérgeztem. Lehet, hogy kellett volna? Nem. Az nem én vagyok. 

Mindíg érnek meglepetések

Még mindíg Géza, pedig már kezdtem azt hinni, hogy kivonult az életemből. Géza, egyszercsak ír egy emilt. Hogyaszongya  miért dobtam le ay FB-ről? Egyedül akarom intézni a nyugdíjbiztosításomat? Mi van? Géza!
A dolog előzménye a következő. Online be akarok lépni a bankomba. Nem sikerül. Sehogy. Ez volt hétfőn, 3 hete. Tudja nagyon jól, hogy péntekig nem tudok bemenni a bankba. Felhívom a bankot, felvilágosítást nem kapok telefonon. Hiába minden biztonsági kérdésre a jó válasz. Ideges vagyok péntekig. Rohanok a bankba. Ott közlik, hogy nem tudok belépni, mert a partner, akivel közös a bank kontóm, ledobott. Ha, óhajtom nyissak egy új kontót. Nyilván ezt tettem, átraktam a pénzem. De, olyan méregbe gurultam, hogy letiltottam az FB- ről, az Amazonról. Erre az a válasza, hogy ő ilyet nem tett. Erre én, hogy akkor nyilván a bank hazudik. 8 évig minden rendben, most hirtelen hazudik a bank. Persze hogyne. A nyugdíjbiztosítás meg egy olyan bonyolult dolog, hogy évente egy csekket nem tudok kitölteni. Persze, tök hűlye vagyok!! Mondom, ha ez a bánatod, akkor visszaveszlek az FB- re. Erre ő, hogy gondolkozik rajta. Mi van? Géza! Miért nem vagy boldog? Megszabadultál tőlem, hónapok óta Thaiföldön vagy, süt a nap! Szépségek vesznek körül! Miért fáj neked, hogy ledobtalak? Nem zargatlak telefonon, FB-n, messengeren. Egyetlen szót nem szóltam róla, hogy miért tetted, mi a bajod már megint?? Állandó problémáid vannak. Haragszik rám! Ő, most gondolkodik! Nem normális! Mondjuk, ezt tudtuk eddig is!
Mindíg megpróbáltam a mindenkori exekkel normális kapcsolatban maradni. Már úgy értem, ha kapcsolatban kellett maradni valami miatt. Soha nem sikerült. Nem rajtam múlt.

Nem tudom, hogy mi a bajom, de tartok tőle, hogy depresszió készül. Reggelente, világvége hangulatom van, nagyon korán ébredek. Ahogy haladunk előre a napban, úgy múlik, de reggelente kész vagyok.

 

Betondnak válasz

Szóval, konkrètabban. Apósommal, akkor alakult ki mély barátság, amikor látta világosan, hogy a fia hogy bánik velem. Gondolj bele, 5 évig éltünk egy családi házban. Abszolút a lányának tekint, és ez nem csak szavakban nyilvánul meg. Az orvoshoz én rohangáltam vele, én fogtam a kezét a kórházban, én beszélgettem vele. Megszeretett. A fia, nem nagyon beszélgetett a Papával, sõt, amikor ketten beszélgettek, gyakran összeveszett az öreggel. Saját, kissé ferde világnézetét eröltette rá, nem hagyta rá, beleállt a vitába. A Papa öreg, de nem hülye!
Meg kell beszélni dolgokat, a házastársaknak, vagy partnereknek. Különben,  úgy kell kitalálni, mi a fenét akar, vagy vár el a másik! Mire kiderül kommunikáció nélkül, addigra tele van, és vagy sérelmekkel. Fontos, a beszélgetés, még rázós dolgokról is. No, ezt mi szépen megbeszéltük a házasság elején, de a gyakorlatban nem történt meg, ill. csak az elején, és ott mindíg én voltam a vesztes. Sokszor belevágni szavakkal a másik husába, övön alul. Amúgy, szavakkal lehet a legnagyobbakat ütni. Kritikákat kimondott bántó szándékkal, gyaran cetliken üzenve. Ha, nem bólogatsz, akkor hülye vagy! Ha, nem osztod a rajongását valami iránt, akkor is hûLye vagy! Mondok egy példát, szerette volna, ha vele megyek. Tangózni. Nagyon szívesen, èS pozitívan álltam hozzá. Cipõm nem volt, így a saját cipõmet használtam, ami véresre törte a lábamat, napi több óra gyakorlástól. Mondtam, hogy ha ezt már- már professzionálisan táncoljuk, akkor szükségem van tangó cipõre, aminek bõr a talpa, és viaszolva van, hogy csússzon a parkettán, ne tapadjon! Közölte, hogy van pénzed rá? Nem volt. Akkor mi a szarért várja el, hogy én is táncoljak?? Látta a kinlódásomat. Aztán amikor már volt táncos cipõm, akkor elvétettem egy lépést, és konkrétan otthagyott a parkett közepén leforrázva. Többen látták a jelenetet. Nem volt jó érzés. Odaugrott egy izzadt, gusztustalan pasi, magához rántott, és teljes 5-6 percen keresztül fulladoztam a szagától.
No, ez volt az utolsó alkalom, hogy elmentem vele táncolni. Késõbb kifordította a saját szájízére az egész történetet. Ezt, akkoriban meg is írtam. 100, és 100 ilyen, és ehhez hasonló történet.
A feleség, nem tulajdon! Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem dolgozni. Be volt varrva a zseb, de nem akármilyen módon. Külön kasszán voltunk, de elvárta, hogy ragyogjon a ház, tiszta holmik legyenek, rendben legyen a kert. Ez, nem is esett nehezemre. De, egy moslék incidens miatt, (ezt is megírtam régebben) felköltöztem a középsõ emeletre a kanapéra.Fél évig aludtam egy kényelmetlen kanapén, onnan jártam dolgozni. Az após ajánlotta fel az egyik hálószobát a 3. Szinten. Tehát, külön éltünk egy fedél alatt. Szexuálisan éretlen volt, de az is lehet, hogy csak velem. Nem tudom, de analfabéta ezen a téren. Egyszer visszautasítottam, mert reszelésre nem vagyok kiváncsi, aztán soha többet nem volt köztünk semmi.
Állandó piszkálâsok. Nem szóltam vissza, csak amikor bejött, hamar kimentem. Ez, egy kapcsolat, házasság halálához vezet nagyon hamar.
1. Tisztelet hiánya
2. Kommunikáció megszūnése
3. A szex hiánya. Vagy csinâljunk piszkosul jól, vagy sehogy.
4. Egyfelé toljuk a szekeret.
5. Szeretet, ha nem is szerelem.

Tudod, nekem van érzékem hozzá, hogy mindíg valaki olyas valakivel hozzon össze a sors, aki vagy alkoholista, vagy játékos, vagy nekem kell eltartani, vagy bevarrt zsebū. Karma biztosan.
Hány háztartást staféroztam ki, azt még nem számoltam össze, de azt hiszem 6 a száma, és mindíg én jöttem el, vagy szétváltak útjaink, és ment a levesbe minden. Ezért mondom, hogy soha többet, egy fillért nem költök senkire! Nem is várom el. Ha, lesz lesz, ha nem lesz mellettem senki, úgy is jó.
A kritérium, az adok kapok reláció. Nem az, hogy csak adok, és semmi nem jön cserëbe, csak szóbeli bántás.
Azt bánom, hogy amikor elváltunk, akkor azonnal nem költöztem el. Arra kért, hogy maradjak.
Ja, és a legfontosabb. Mindenkinek meglehet a saját kedvenc szórakozása, amiben a másiknak nem feltétlenül kell sem résztvennie, sem kritizálnia. Persze csak addig, amíg nem megy a kapcsolat rovására. Nem ellenõrizgetjük egymás telefonját, stb., stb.
A házasssági szerzõdésrõl annyit, hogy màr az elején a válásra apellál. Persze vannak bizonyos esetek amikor indokolt, de nálunk nem volt az.

Halihó

Itt vagyok, hallgatag vagyok. Csak gondolkozom, és ha akkor lenne rá hirtelen lehetőségem leírnám azonnal. De, amikor idekerülök a gép elé, addigra teljes üresség van a fejemben. Melankóliában jövök- megyek. Teszem félre a pénzt. Nem veszek semmit, Felhagytam a hétvégi munkával. Fáradt vagyok, és nem vagyok gép.
 Szóval, tervezek. Ha, nem találok olyan pasit, aki megfelel, akkor hazaköltözöm. No, nem most. Egyszercsak. Nagyon magasra tettem a lécet. Senkivel nem állok szóba, aki nekem az összes kritériumnak nem felel meg. Így aztán a lehetséges pasik száma is erősen csökken. Nem vagyok hajlandó semmiféle papírt aláírni, vagyonmegosztásról, nem rendelkezni saját jövedelemmel, kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. NEM! Egyáltalán nem kell férjhez menni sokadszorra, csak abban az esetben, ha tökéletes a szituáció. Szar, hogy nincs kivel megbeszélni a dolgokat, nincs senki mellettem, de még mindíg jobb, mint egy abúzus kapcsolatban élni. Továbbá, nem vagyok hajlandó abszurd dolgokhoz alkalmazkodni, egyetlen pennyt pasira fecsérelni. Magyarul, zéró tolerancia. Fizetek magánnyugdíj biztosítást. Apósom is visszament Delaware államba Gézához. Már ő sincs, csak telefonon.
A lányom jön májusban, 3 hétre most küldöm neki a meghívót. Nem láttam 3 éve! Hiányzik! Szeretem, hiába történt egy, és más. 11 éve volt itt utoljára. azóta NYC is sokat változott. Ha, ketten vagyunk, sok mindent meg tudunk beszélni, talán amit még soha olyat is!
Reggel, megint 5- kor kelés, tök sötét, mosómedvék a szemetesek körül, hideg nyúlós, barátságtalan. Subway nem jár jól vasárnap. Hisztériás öreglányt elviselni, csak letompult aggyal lehet. Ez olyan, mint amikor valaki sokáig óvó néni. Meghülyül, és gyerekes lesz. (bocsánat óvó nénik, de ez az igazság) Igyekszem a józan eszemet megtartani. Nem könnyú.

 
Hallgassatok ti is világ rádiót itt, eddig azt hallgattam. Megyek aludni.

Az év utolsó napján

összegzünk, hogy mi is történt velünk ebben az évben. Velem, nagyon sok minden. Másokkal is gondolom, de van, hogy évekig nincs marha nagy stressz, és viszonylag nyugalmas időszak van. Nincsenek nagy események. Az én életem, fenekestül megváltozott. Sajnos, a munka- pihenés egyensúlyt nem sikerül megvalósítani. Ugyanaz a felállás, hétvégén is dolog van.
Géza, az idén 5 alkalommal volt Thaiföldön, egzszer a Papával Indiában. Nem sajnálom tőle, annál is inkább, mert nem vagyunk együtt. Igaz, addig is oda ment, ahova akart. Mennék én is, oda minden további nélkül egyedül is, de most dolog van. Egyetlen nap, amikor van egy fél szabadnapom, az a péntek.
A Papa visszajött, és felhívott telefonon, hogy visszaköltözött Gézához. Nagyon meglepett. A legkissebb fia, aki főorvos egy nagy kórházban, egyszerűen kitette a saját apját. Annyira megsebezte a kisöreget, hogy hetekig nem hívott, én meg azt hittem valamiért haragszik. Egyszerűen, nem tudott beszélni. Amíg, a legkissebb fiú egyetemre járt, a Papa, és a  mamájuk vigyázott a 2 nagyobbik gyerekére. Évekig. Erre fogja magát, és kidobja az apját! Én, már megint nem értem, hogy mi folyik abban a családban? Valami, nagyon nem stimmel. Mindenki hülye? Konkrétan, a 4 testvér közül, háromnál komolyan lötyög a deszka. A két pszihológusnál, és Géza úrnál.
Igyekszem, hogy még egy évet (vagy kettőt) még ilyen tempót diktálva valahogy végig csinálni. Persze, ehhez az is kell, hogy a kisöregek is túléljék. A vállam, majdnem 100%- os, na jó 95%. Tudok vele mindent, de időnként fáj. Utaznék terveztem is, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy elmenjek, ill. nagy anyagi kiesés lenne. Maradok a fenekemen. Ami rettenetes, az a téli vasárnap hajnal, amikor 6- kor ki kell lépnem a fogcsikorgató hidegbe, hogy 8- ra beérjek. 10 percre van a Subway. Azok meg hétvégén nem járnak jól.
Remélem, hogy a jövő kicsivel kellemesebb lesz.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Sok minden

történt. Aug.15 óta, privát alkalmazásban vagyok. 5 nap, teljes luxus, egy 96 éves nénire vigyázok, akinek súlyos agyvérzése volt. Manhattan, Park Ave. Péntek- szombat du. 4- től, másnap du. 6- ig, egy bácsi, aki szintén nagyon idős, és beteg. Szintén Manhattan, Upper East Side. Teljes luxus. Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon sok. De, most csak arra koncentrálok, hogy hamar szedjem össze magam anyagilag.
Most, akalmam nyílt annyit keresni, mint soha életemben. Addig csinálom, amíg lehet, vagy bírom. Magánélet nincs, de az az igazság, hogy nem is vágyom rá. Annyi bánatot, keserűséget okozott, hogy inkább most a munkára koncentrálok. Papával, 2 hetente találkozom, és ebédelünk együtt. A családban, mindenki meg van rökönyödve, ahogy Géza viselkedett. Istenem, ez van, ha szeretem, ha nem. De, őszintén, ennek semmi értelme nem volt már. Így, már inkább helyes döntésnek tartom. A sértegetések egyre durvábbak lettek. Miért kell nekem ezt elviselni. Megalázó! Főleg arra nézve, aki csinálta. Nem az én szégyenem, az övé.  Csak az illúzió volt meg, hogy van egy hátterem. Nincs, és soha nem is volt!! Nem csak vele, a többi partneremmel, férjjel sem volt meg! A háttereket, mindíg én magam teremtettem meg, és az elviselhető milliőt is!! Tudom ezt már rég, de valahogy kényelmesebb nem szembenézni vele. Vagy, nem tudom, hogy mi az oka, de mindíg valaki olyasmit fogok ki, akikre nem lehet, vagy nagyon kevéssé lehet számítani. Igen, tisztában vagyok vele, hogy erős vagyok, hogy értelmes vagyok, hogy egyedül is megállom a helyem bárhol, csak magamra számíthatok, bízhatok.
Nem panaszkodok, és nem vitázom. Mindent igyekszem oda tenni, ahova való. Senkinek nem engedem, hogy elszaladjon vele a ló. Nem vagyok keserű, nincs harag bennem. Tovább léptem, és a többit meglátjuk.
Manhattant szeretem, nem új a környezet. Ismerem, mint a tenyerem. Szóval, mostanában ez van. A hosszú kinlódásokkal teli időszakot, ami nyáron volt, senkinek nem kívánom!! Úgy néz ki, hogy az Univerzum, vagy ki tudja ki, talán megelégelte, hogy kétségbeesetten keresek jobban fizető munkát. Adott egyet, vagy én kerestem megszállottan. Minden esetre, most kemény, de mégis jó. Simulnak az idegeim.Mellesleg, nem hívom, és ő sem hív. Így van ez jól.
A jövőt, még nem nagyon tervezgetem. Nem tudom, hogy mit akarok. Nem teljes tiszta. Az tiszta, hogy Mo.-ra nem tervezek. Kambodzsa, Thaiföld, Bali. De, még ez sem egészen biztos. Most egyenlőre csak a munkámra, és a pihenésre koncentrálok, hogy valahogy egyensúlyban tudjam tartani.