Egy soha nem volt év margójára

 Nem írtam június óta, egy sort sem. Most, hajnali 5 óra van. Elég zaklatott éjszaka van mögöttem, a betegem miatt. A Long Island- i munkahelyemnek nagyon örültem, úgy nézett ki, végre van munkám. 3 ember látta el, az ágyhoz kötött nénit, plusz én. Mi van?  Ezen, kissé meglepõdtem, mert 2 ember munkájához, nem kell egy harmadik, negyedik. Egy román nõ, egy filippínó, és egy magyar, meg jómagam. A rengeteg ember ellenére, a konyha ragadt a kosztól, semmi nem volt normálisan elpakolva. A román nõ, folyamatosan a sarkamban. Nem bántam, mindenütt kamera. Szeretem, mert engem is véd. Úgy volt, hogy a román nõ hazamegy. De, pár hét után, rá kellett jönnöm, hogy eszében nincs hazamenni. Megkérdeztem a közvetítõt, mi van most, mert egy hadseregre semmi szükség nincs! Erre õ, hogy õ sem érti, de elmegy a román. A románnak eszében nem volt elmenni. Ehhelyett, engem ekézett a családnak, akiknek se hírük, sem hamvuk nem volt. 

Otthagytam õket. Éreztem, hogy a román nõ, mindenáron ki akar fúrni. Ki is derült, hogy nem láttam én rosszul a dolgot. Azonnal akadt egy másik lehetõség, New Jersey- ben. Elmentem  bemutatkozni, nagyon szimpatikus volt mindenki. A lánya is, és a nénike is. Kiderült, hogy életem legjobb munkahelye eddig. Sofõr hoz- visz, háztól- házig. Kajára, egy fillért nem kell költenem. A néni szeret, a család befogadott egészen. Egyenlõre nem lettem Covidos, annál is inkább, mert a városban sem voltam július óta. 2 nap szabadnapom van, akkor is csak óvatosan, az élelmiszer boltba, és délelött. Kevesen vannak. 

A védõoltásról, tulajdonképpen mindegy mi a véleményem, mert ha ellenkezem, akkor lehetetlenné tesznek. Sem munkám nem lesz sehol, sem utazni nem tudok sehova. Ez az év, majdnem padlóra tett. Jövedelem semmi, csak a kiadás. A stimulus check is $1200, egyszeri. Ebben a méregdrága városban, az semmi. A karantén, a támadások, a bizonytalanság megrágta az idegeimet. Semmi túrista, csak a lakosság, ami nem elhanyagolható. 9 millió ember, egymás hegyén- hátán. Ezért volt, itt a legmagasabb a megbetegedések száma. Minden nap, olvastam a híreket, és meg voltam döbbnve. Mi lesz velünk? Hogy lesz ezután? Fõleg, mikor lesz vége? Most sincs vége, és ez így megy 1 éve. 

Szóval, jó helyen vagyok, és csak drukkolok, hogy a néni ne haljon meg. Nagyon gyenge. 

Mindenkinek, aki erre jár, Boldog Új Évet! Egy sokkal jobbat!