komfort zóna

4. felvonás
Évek alatt sem jöttem rá, hogy az én Gejzám, ha elhagyja a komfort  zónáját kibírhatatlan. Azt, hogy lusta, mint a fene, azt régen tudom. Mindenért engem okol, állandóan ellenőriz- beolvas- kritizál. Én vagyok mindennek az oka, okozója. Abban a pillanatban, ha elhagyja a jólismert, bejáratott környezetet, nem állok meg elötte, még akkor sem, ha tudja, hogy a falat vakarom fájdalmamban. Azt hittem, hogy mivel már a Nirvánába került a sok meditálástól, és "Baba Géza" lett a neve, azóta nem lehet kihozni a béketűrésből, és ő a megtestesült nyugalom. Egy faszt! Ha, jól olajozottan, a megszokott mederben folyik minden, akkor minden rózsás, de ha valami nem úgy van, vége a világnak.
Hajnalok- hajnalán elindultunk, a szakemberhez, Bronx- ba, aki kimondottan a váll csont törésekre van specializálva. Nekem, a humerus (felkarcsont) fejéből törött le egy darabka, ami nélkülözhetetlen a teljes mozgáshoz. Ezt, ma tudtam meg. Igy, átirányított egy másik szakemberhez. ott, újabb CT után, kiderült, hogy mégiscsak műteni kell, mert a kar, egy bonyolult szerkezet, és szinte 36o fokos mozgást képes végezni, ha rendben van. Nos, az én karom, műtét nélkül, majd csak a felét lesz képes mozogni, és bizony mint nővér befejezhetem a pályafutásomat. 2 műanyag csavarral rögzítik a helyére, ami felszívódik egy idő után. Szóval, szakadó esőben, én egy nagy sállal kőrbetekerve idétlenkedem, hogy le ne másszon rólam. Hajamat ő fogta össze egy gumival, hogy mégis ne lógjon össze- vissza, úgy ahogy, őrült külsővel. Táskám, az összes papírral a kezemben. Karom felkötve. kezdi mondani, hogy mi a fenét keresek a táskámban, menet közben, reszket az idegtől. Erre én, hogy 1oo éve meditálsz, mitől vagy ideges? (az e-mail címe is myquietmind, annyit tesz, hogy azéncsendes nyugalmam, így egyben) Nekem papolsz, hogy így a nyugalom, meg úgy a nyugalom, aztán addig nem bírsz magaddal, amíg ki nem borítassz egészen. A 2. szakember Bronx- ban, csili- villi kórház megbeszéltük, hogy jan. 4.- én lesz a műtét. De, elötte el kell menni az orvosomhoz, aki vérvizsgál, EKG- t csinál, megvizsgál. Az altatáshoz kell. Mondom szakember 2. -nek, hogy 2 hete voltam teljes kivizsgáláson, és az orvosom, most szabadságon van. EKG meg most volt az Emergencyn. Nem, ahhoz nekik nincs hozzáférésük, friss kell. Az orvosom helyettesítője Queens- ben, olyan távolságok, mintha Érd-ről küldenének Óbudára csúcsforgalomban.  Közben szól a telfonom, hogy 15o dolcsi lesz a CT, és konzultáció. Hoppá, álljunk meg egy percre. Akkor, a műtét mennyibe fog kerülni? Arról volt szó, és azért jöttünk ide, mert állítólag, ezt fedezi a biztosítóm. De, ez már estefelé volt. Jó, megyünk az orvosom helyetteséhez. A nővér, képtelen vért venni. Mondom neki, hogy hiába keresi a karhajlatban, mélyen van, ott nincs, ezt már megbeszéltük! 4x szúrt meg, kézfejen, egyszer sem sikerült vért venni!!! (a múltkor, nagy nehezen sikerült) Ha, én szúrom meg, simán levesszük a vért. De, mivel nem ott dolgozom, nem lehet. Menjek a laborba, meg máshova a tüdőröntgenre. Tüdőröntgenre még sikerült bejutni, de a laborba, már nem jutottunk el, haza kellett jönni. Nem tudom, mi lesz. Az itteni, delaweri laborban a vérvétel, 6oo dolcsi, biztosítás nélkül. Az én biztosításomat, mint már említettem, itt nem fogadják el. Agyrém az egész!

Pirossal karikázva a törés, és még mindíg nincs a helyén a humerus, a felkarcsont. mondtam neki, hogy tudod mit? Elegem van nekem ebből, menj el nyaralni egyedül. Nem hajlandó. Erre Gejza, hogy nem kell nekünk együtt lakni. De, nem ám! Válaszoltam én.  Nem hajlandó, mert nem talpraesett, és semmi csibészség, rátermettség nincs benne. Bennem van, ezért ragaszkodik hozzám. Hazafelé már barátkozott, de nem voltam jó kedvemben. "Baba Géza" = "Guru Géza" !! Lófasz!

 

USA biztosítóról, az orvosokról, és más egyéb nyalánkságokról.

3. December 27. hajnali 5.
Reggel 8 óta hívogattam az úgynevezett biztosítót Fidelist. (igen, vannak bizonyos áthallások) 2 órás zenehallgatás után, végre tudok emberi hanggal beszélni, és kérem azon orvosok listáját, akik a vállra specializálódtak, orthopéd sebészek, esetleg sportorvosok, és a Fideliszes biztosítást elfogadják.
A vonal másik felén, a fiatalember készséggel áll rendelkezésemre. írom a listát, neveket, telefonszámokat, stb. hívogatom sorra, az egyik sima háziorvos, Dr -el kezdődik a neve, de semmi köze a sebészethez. A másik, térd, ill. csípőre van specializálódva, jaaaaa és nem mellékesen, Fidelis biztosítást nem fogad el! A harmadik, nem kapcsolható, a negyedik nem is orvos, az 5. szabadságon van. Hívom őket újra, ezúttal, egy kisasszony 2 óra múlva, (esküszöm, nem túlzok) közli, hogy természetesen, azonnal rendelkzésemre áll. nézi a listát, újabb nevek, orvosok, akiknek semmi közük a vállműtétekhez. Erre Géza veszi a kezébe az ügyet, ugye az ész a háznál. Ő ugyanígy jár. A komoly, csili- villi Székházas biztosítónak, nincs egy lsitája, amit az ügyfeleknek ajánlani tud. NINCS!
USA, XXI.század. Géza, istentelenül leteremti, de ettől még orvos nincs. A karom, vállam, iszonyatosan néz ki, feldagadva, lüktet fáj. Nagyon fáj. A másik, hogy amikor elöször az Emergency- n voltunk, akkor egy bizonyos Voss nevezetű, ortopéd sebész, aki végülis visszatette a vállamat a helyére, egyszerűen, hazudott. Azonnal meg kellett volna műteni a vállamat, de ő kiadta az összes röntgen felvételt, CT-t, hazaküldtek. Azt mondta, hogy a privát praxisában keressük fel. A többinek, meg azt mondta, hogy mi azt mondtuk, hogy utazunk, és majd Thaiföldön lesz megműtve a vállam. Ezért küldött el bennünket. Nem igaz! Beszélgettünk róla, hogy ha minden kötél szakad,  akkor mégis ott műtik meg, de ez nem ér rá. Közben kiderült, hogy a műtét, 35.ooo- 4o.ooo ezer dolcsiba kerül. Ha, az Eergency-n műtenek, 5o dolcsi, mert az Emergency- n, minden biztosítót elfogadnak. A faszi busás hasznot akart húzni a nyomoromból.  Este, már nagyon fájt, és újra be az Emergency-re. Ott, megint kiütöttek, (IV fájdalom csillapító) vért vettek, megnézték a vérnyomásom, lázat mértek. Vital Sign, ez a mánia! Mindenütt, és mindenkor. Megnézte a pedal pulsot, a cartoid pulse-ot, a radial pulse-ot, mondom, minden működik, a vállam van eltörve!! Fáj, betojok. Anyád! Megint haza. Egy lépéssel sem előre.
Ma, megint telefonálgatni fogok, ugyan a család tele orvosokkal, de a szaros Fidelis-t sehol nem fogadják el. Nagyon elegánsak, és mind pszihológus, tele vannak orthopéd ismerőssel, de a biztosításom, nem kell NYC-ben. Itt, Delaware államban, nem fogadják el, mert ismeretlen.
Aztán, eszembe jutott este a szakácsnő barátnője, akinek csípőprotézist építettek be, nem régen. Nosza felhívom, hogy adja meg az orvosa telefonszámát. Fillért nem fizetett a műtétért,  neki is Fidelis biztosítása van. Az sem jó, ha sokat várunk vele, mert meggyógyul, ahogy tud, és nyomi maradok. Akkor meg nem tudok dolgozni.
Visszahív a szakácsnő barátnője, hogy ugyan, miért nem vagyok talpraesett? Amikor megtörtént a baleset, mentőt kellett volna hívni, úgy csinálni, mintha nem lennék magamnál már meg lennék műtve. Aznap este, még lázam is volt. Hallottam ilyesmiről, de eszemben nem volt színészkedni. Azt sem tudtam, hogy törés van. Mintha, illegális bevándorló lennék. Az sem segít, ha 1 hónap múlva adnak időpontot.
Nem tudom, hogy mi lesz. Azt álmodtam, hogy fekszem a kórházban, egy kis manó néni, amikor múlik a fájdalom, mindíg rácsap a karomra egy bottal. Visszanézték a kamerán, hogy mi történik, és tényleg. Erre felébrdtem. Teljes zsibbadás, az egész karomban, inkább felkeltem.
Kinyitom a laptopot, és a nővérem üzenete ott áll, hogy meghalt a férje. Nem hiszem el, mi jöhet még??? Ritka egy jó ember volt! Karácsonykor, még semmi baja nem volt. Nyugodjék békében.

  

Nem utazunk.

1.
 December 25.
Szóval, ez az év nekem nagyon jó volt eddig. Ma délután, 6- kor, felálltam az íróasztalomtól, és csak az íróaszal lámpa világított. Nagy vehemenciával indultam volna lefelé, mert Géza 6.3o- kor szeretett volna vacsorázni. Ha ő melegíti meg a vacsorát, kiszárítja, és morog. A szobám közepén volt a nagy utazótáskám, már bepakolva. Miért nem tettem az ágyra, egy takaróra, nem tudom. Karácsonyfa leszedve. Szoba növények, átlátszó sátor alatt.  Én, meg ahogy kell, átestem rajta, már a táskán. Vállal az ajtónak. Iszonyatos fájdalom, a vállamban. Azt hittem, elájulok. Kiabáltam Gézának. látszott a vállamon, hogy nincs a helyén. Most jöttünk meg az Emergency- ről. Erős fájdalomcsillapítót, csak mintegy 4 óra múlva kaptam. Azt hittem, becsinálok. Hiszen, az izületek húzódtak, izmokkal együtt. 4 alkalommal röntgen, és megpróbálták 4 alkalommal visszatenni a karomat, aztán egy CT. Minden alkalom után, IV- s (intravénás) lórúgás fájdalom csillapító. Teljes kóma. Végül, sikerült. Csak a második alkalommal derült ki, hogy szilánkos törés is van. Operálni kell. Majd valamikor, a jövő héten, vagy azután tud az orvos időpontot adni. Holnapra kitalálom, mi legyen. Teljesen be vagyok lőve. Vagy, itt kell megoperálni, vagy Thaiföldön. Ragyogó orvosok vannak. A térdem ki szokott ugrani, nagyon csúnya látvány, de eddig mindíg vissza tudtam tenni. Azt hittem ez is menni fog.
Egész évben, vártam erre a három hónapos utazásra. Ma meglátom. Így jártam. Serencse, hogy a jobb vállam, mert balos vagyok. Most, reggel, 5.5o óra van. Most jöttünk haza. Ehhez képest a gerincem, egy vicc. 2 héttel ezelött, átrakta a kandalló elötti vas fatartót, a konyhába, az én székem mellé. akkorát estem, mint egy nagykabát. Kék- lila lett a lábam szára. Ha, valami objektumot áthelyeznek bejelentés nélkül, akkor nem látom, és átesek rajta. Nem először. Azt mondja, esek- kelek. de, könyörgöm, nem a székem mellé kell tenni. Semmi gyakorlati érzéke nincs mérnök úrnak. Eszembe nem jutna, a széke elé tenni semmit, mert balesetveszélyes, mert nem látod. Főleg, ha van egy tányér a kezedben, és csak a periférikus látásod van. Kisgyerek volt nálunk vendégségben, és nem akarta, hogy esetleg átessen rajta, vagy megsérüljön tőle. Az én székem elé kellett tennie. Essen át rajta ez a baromarcú. Átesett.

 2.
December 26. 
 Evvel a vállal, gyakorlatilag semmit nem tudok csinálni, segítség nélkül. Hajat még meg tudom fésülni, de már összefogni nem tudom, se öltözni, sem vetkőzni nem tudok. Nadrágot tudok húzni. Tusolás egy tortúra, az sem megy. Valaki véletlenül megböki a karomat, bele hülyülnék. Oxycodone- t kaptam, ami a legerősebb lórúgásos fájdalom csillapÍtó. Mintha be lennék lőve, 6 óránként. Próbálom kitolni az időt. Amúgy a szó igazi értelmében. minnél kevesebbet szedni. A felezési ideje (half time) is hosszú. (A fekete piaci ára, 3o- 5o dolcsi között darabja.) Az is baj, hogy csak holnap reggel derül ki, hogy a New York- i biztosításomat elfogadják- e itt. A kórház sem tudta megmondani. Csak a biztosító, az meg ma csak ügyeletes csajszival tudtunk beszélni. Visszahívnak. Ez, egy másik állam, más törvényekkel. Ha nem fogadják el, akkor New York- ba kell utazni, és ott kell minnél hamarabb megoperálni. A műtét nagyon drága, még biztosítással is. A testünk, úgy van felépítve, hogy azonnal gyógyítani próbálja magát, össze- vissza, ahogy tudja. Még nincs itt az ideje, hogy örökre nyomorék legyek. Ha, nem opráltatom meg, akkor a myophaty (izomsorvadás) lép fel, ami bizony nyomorékságot jelent. Dolgozni sem tudnék többet. Bizony ez ennyire komoly. Itt, most az operáció a legfontosabb, majd a fizikoterápia, hogy visszanyerjem a vállam teljes funkcióját. Ebben az egyetlen értelemben hiszek bennük, mert ebben jók. Értsd "javítani", operálni jól tudnak, mást nem nagyon. A diagnózist, én is meg tudom állapítani, hiszen diplomás nővér vagyok, nem sima segéd ápoló, aki gyakorlatilag ganézza a beteget. Csináltam, most is csinálom, mert csak egy betegem van. Tehát nem nézem le,  én csak tovább akartam lépni, ami anyagilag nem mindegy. Az ujjak, csukló érzését és mozgását figyelnem, és gyakorolnom kell, mert a plexus brachiális sérülés a vállficam szövődménye lehet műtét után is.

Nincs egyenes járat, Pekingben szálltunk volna át. A repülési idő, 15 óra, ott terveztünk 1 napot. 24 órára nem kell vízum. annyi elég is lett volba belőle, onnan Bangkok. No, ez most stornó. Lemondtuk a jegyeket. Ha, nem találunk Thaiföldön gyorsan rendes orthopéd sebészt, így annak következményei lennének. Csak mellesleg jegyzem meg, Géza viselkedése ragyogó. Már megbánta, hogy ledobott az ő biztosításáról. Együtt voltunk biztosítva. Ez, közvetlenül a válással együtt történt. Már túl lennék az operáción. Amikor elváltunk, akkor gyakorlatilag ki akart zárni az életéből. Később, ezt megbánta, hiszen ragaszkodik hozzám, én meg hagyom, mert ugyan külön kasszán vagyunk, (azelött is így volt) Ne higgye senki, hogy hú, amerikai férje van, szép, rendezett házban lakik, és de jó, de klasszul profitál belőle. Már én is amerikai állampolgár vagyok. Az egyetlen előnye, hogy nem kell lakbért fizetnem valahol. Így, jelentős pénzt tudok megtakarítani. Semmi közöm a házához. Itt lakom, ez az egyetlen előnyöm. Géza beteg, mint férfi nem funkcionál. Nem röhög, impotens. Ezért a válás. Amikor elmentem Texas- ba, bele betegedett. Itt, pusztán egy szoros emberi kapcsolat van, részemről, rengeteg kompromisszummal. 

Igy nézett ki a vállam. Gyakorlatilag, a Humerus felkarcsont állt ki, kiugrott a helyéről. Anterior ficam, nálam szilánkos töréssel.

                                  A kulcscsont nem sérült. Clavicle.

                       

nem tudom, mennyi időre kell halasztani az utazást. Csak saccolni tudok, úgy 1o nap körül. De, lehet, hogy csak őt küldöm el, mert nem vagyok jó állapotban lelkileg. A gerincem nem fáj egy cseppt sem. Most még a lábamat kell törni, és megkérdezni, melyik fáj jobban életem? Drága, teszek eléd még több akadályt. Csak halkan jegyzem meg, hogy együtt élünk, jól vagyunk, de mindíg időpontokat beszélünk meg, és a hallban találkozunk. Nem tudom mi jöhet még! Képtelen vagyok így elutazni.
U.I.
Az Airbnb vendég fiatalember, nem jött szenteste vacsorázni, mert gondolom az anyja ezt tanácsolta neki. Gondolta, hogy a vacsoránál, a családról lesz szó, meg az ottani feszültségekről. Nem vagyok primitív, eszemben nincs a családról beszélni senkivel, mert tilos. Főleg, aki ismeri őket.  Azonnal kirúghatnak, még családtaggal sem. Ez, a beteg privát szférájának a megsértése. De, ha eldobom a kalapácsot, nem foglalkozom munkával itthon. Egyszerűen nem érdekel.

Ilyen nincs, és mégis van!

Nem hiszem el, ilyen csak a mesében van! A ház alsó része, Airbnb vendégek részére ki van adva. Ketten lézengünk a nagy házban. Én is csak hétvégén. Az alsó szint, teljesen elszeparált. Géza mondja, hogy egy kedves fiatalember érkezett pont Queens- ből, ahol én is dolgozom. Mondom, jól van. Továbbá, hogy orosz, mondom, rendben. Kisvártatva, hogy egyedül van, és hívjuk meg szentestére vacsorázni. Mondom én, hogy nem ám, mert a szenteste csak családi kőr. De, mondom, hát mégse legyen szegény pára egymagában, legyen kivétel.
Lerakom a holmim, csengetnek. Bejön a fiatalember, bemutatkozás, mosolygás. Beszélgetünk kicsit, nyilván oroszul. Erre kiderül, hogy a nagymamáját ápolom. Azt hittem, leesek a székről. Egyszer találkoztam vele, mert ritkán jön, egyetemre jár, mittudom én. Ő is elájult. Mindketten elájultunk. Már emlékszem rá, kicsit fura fiatalember a zseni, és a dilinyós közötti vékony mezsgyén egyensúlyoz. A család nem szereti, mert ez a fiú nem zsidó. A fiuk egy tatár lányt vett feleségül, hozta a fiút, ezért nem nagy a szerelem. Akkora a világ, mint az öklöm.
Más. Kicsit feszült a betegem lánya, és köztem a kapcsolat. A nénit bevitték a kórházba a semmiért. A kálium Potassium szint megemelkedett. Egy héttel ezelött, gyógyszerrel lehúztam 2 nap alatt. Kerek  perec megtagadtam, hogy bemegyek vele, hiszen jó helyen van. Tavaly 4 alkalommal voltam vele a kórházban, széken töltve az éjszakákat. Az orvosok, ketten konkrétan, nem értették az okát. A háziorvos, ezt javasolta.

Az állam nem fizeti a nővért, ha a beteg kórházban van! Hiszen, a legjobb helyen van. A hátam már akkor éreztem, hogy ki fog purcanni, (mégis maradtam) mint ahogy ki is purcant. Kényelmetlen széken ültem egész éjjel. Hajnali 3- kor kerültünk a szobába. Délelött fél 1o- kor megjelent, én közben a büfében álltam sorban, hogy kifizessem a kávém. Rám telefonált ingerülten, hol vagyok? A lánynak eszébe nem jutott hozni nekem. A szakácsnő jelent meg kávéval, és egy szendviccsel. Neki eszébe jutott. Aludni nem tudok, annyira fáj a gerincsérvem. Persze az sem tesz jót a kapcsolatnak, hogy 3 hónapra megyek nyaralni. Nem lesz jetlegem.
Ha, a lánya most megtudja, hogy milyen körülmények között élek, még nagyobb feszkó lesz attól tartok.
3 nap múlva utazunk. Ezt, csak brutális fájdalomcsillapítóval fogom kibírni. Nem szeretem, mert kába leszek tőle.

28 nap múlva indulunk.

A karácsonyfát, errefelé Hálaadás után díszítjük. Már áll kész. A Hálaadás vacsora olyan pocsékra sikeredett, hogy arról nemhogy fotót nem csináltam, de majd beestem a szék alá tőle. Szar lett no. 2 emberre nem lehet normális töltelékes cuccot csinálni vegetariánusok vagyunk.  Főleg, hogy másnap délután esek be az ajtón. Rendelünk ezután.
Sokáig nem írtam, egyrészt frusztrált voltam/ vagyok. Nem igazán tudom az okát. Illetve tudom, de azt hosszú lenne ecsetelni. Az egész hetem pocsék volt. Többek között, éjszakákat nem alszom, a betegem miatt. Mióta nyakon öntöttem rostos almalével a gépemet, mindent egybe írok. Ragad a billentyűzet.

 

Géza dolgozó szobája. Lehet róla beszélni, hogy ki a netfüfggő,és a fotón akkor még nem szerepel a 2 laptopja, meg az iPad, amit az ágyba visz magával.  

Szóval, a karácsonyfát 25.- én szedem le, mert utazunk 27.- én. JFK - Peking- Bangkok. Pattayan eltöltünk 1 hónapot, majd Kambodzsa, majd Indonézia, Bali. Aztán, még 1 hónap Pattaya. 3 hónapra utazunk. 3 hét kevés. Dec. 27.- márc.25.- ig. Alig várom már, nem cégnél dolgozom, és nem gond a 3 hónapos szabadság. Amúgy, rengeteg elintézni valóm van még addig. Védőoltások, a fele már megvan. Drogteszt, orvosi vizsgálatok. Biztosítás a jövő évre, minden évben meg kell újítani. Különben, nem kezdhetek azonnal dolgozni, ha megjövök.

 

 Biztosan jól fogjuk érezni magunkat, annál is inkább, mert ha nyugdíjba megyek, oda szeretnék költözni, vagy legalábbis egyenlőre ez a terv. Az itteni nyugdíjamból, ragyogó életet tudok biztosítani magamnak. Például, ezért is jöttem el Magyarországról, hogy ezeket meg tudjam engedni magamnak.
Különben is, a csavargás az életem!! Otthonról is csavarogtam. Életem 82 óta, kis megszakításokkal külföldön zajlik. IMÁDOM!
Nem hencegés akart lenni, csak meg akartam osztani az örömömet.
Reggel megyek dolgozni.

Hajléktalan veteránok, és az ingyenélők

Nem lesz egy barátságos bejegyzés. Böki a szemem a téma.
Na szóval, 22 veterán lesz öngyilkos itt Amerikában, naponta. Nincs jövedelmük, sokan küszködnek PTSD - vel. (post traumatikus stressz betegség) kükönböző elmezavarral, drog függőséggel, végtag amputációval, család elhagyja őket, sorolhatnám a végtelenségig. Van mostanában egy mozgalom, ami arról szól, hogy nosza csináljunk 22 fekvőtámaszt, hogy segítsük ezeket a szerencsétlen veteránokat. Nem tudom, mennyiben segít ez rajtuk. Gyanítom, semmiben. Itt megtekinthető.
Ezek a szerencsétlen emberek, elmentek a háborúba, és az országuk, jelen esetben Amerika, annyira nem törődik velük, hogy az utcán tengődnek. Végig megyek az utcán, és minden 2. hajléktalan kéregető veterán katona. Fiatalok- idősebbek. Sírni támad kedvem.

 A másik oldalon ott vannak a különböző szétesett Szovjetúnióból érkezett emberek, nem mellesleg rengetegen, akik adott esetben szidják Amerikát, soha egyetlen percet nem dolgoztak itt. Egy penny adót nem fizettek. Szép nyugdíjuk van, rendes lakásban élnek. Jó foodstamp, (valami olyasmi magyarul, mint az ételjegy)  de a pofám leszakad! Teljes orvosi ellátásban részesülnek, Medicaid, Medicare. Minden, ami kell. Az állam bácsi fizeti a nővért, aki ül az ágya mellett, éjjel- nappal. Kórházi ágy, Hoya lift, (kiemeli az ágyból), kerekes szék, pelenka, egyebek, gyógyszerek, amik mellesleg nagyon drágák.
Tévedés ne essék, nem útálom ezeket az embereket. De, hol itt az egyensúly?? Valami nagyon el van baszarintva itt kérem tisztelettel. Beteg ez az ország. Az egész világ!
Annak ellenére, szeretem, és szeretném, ha valahogy egyensúlyba kerülnének a dolgok. Nap, nap után szembesülök ezzel!!
AMERIKA! ÉBRESZTŐ!

Új nővérke

Csütörtökön jött hozzánk egy új nővér, hétvégére, amikor én nem vagyok, és akit már 3 hónapja keres a közvetítő. Megint, egy üzbég nőt találtak, aki úgy állt, mint John Travolta a Pulp Fiction- ban. Világ életében nővér volt, semmivel nincs tisztában. Mondtam neki, hogy mindent megmutatok, jó hogy ma jött. Nem, neki nincs ideje. Rendben van. Erre, egész hétvégén nekem telefonál, hogy mit csináljon?? Nem akartam megadni a privát telefonomat, de a beteg lánya kérlelően nézett rám, mégis megadtam. Már nem is veszem fel, ha ő telefonál.  Könyörgöm, ha még nem is lenne nővér, hanem csak segéd ápoló, vagy egyészséges paraszti ésszel lett volna megáldva, akkor is tudnia kellett volna, hogy mi a szart kell csinálni egy fekvő beteggel!! Nem marad sokáig, mert itt bizony tenni kell. Nem ugrik fel a beteg, hogy kakilni kell, nem fog magától enni, sőt a gyógyszereket sem fogja bekapkodni, insulint sem ad be magának.
Mitől ilyen tehetetlenek ezek az üzbégek??

Ma

Ennek is eljött az ideje. Amerikai állampolgár lettem.

Esterházy Péter és én

Azt hiszem, hogy ez olyan régen történt, hogy megírhatom. Senki finom lelkét nem fogom zavarni vele.

 Így nézett ki akkoriban.Fiatal volt.
Meglehetösen furcsa, hogy ha rá gondolok, mindíg egy jelenet jut eszembe, Rómain,  a kertben. Tavasz volt. Az öccse Marci felkapott, forgott velem. A Péternek odakiáltotta, "Hát nem a legszebb lány a világon?" Én meg beleharaptam az arcába, (a nyoma hetekig megmaradt) Marci mérgesen, értetlenül nézett rám. Péter arcán fájdalom rángott végig, és feneketlen gyülölet, csak egy pillanatra. Aztán, bevonult a házba. Ez meghatározta késöbbi kapcsolatunkat. Gyülölt, mint ahogy az anyja is. No, nem csak emmiatt. Még az anyámat is felhívta a mama, hogy távol tartsa Marci fiát tölem. Lehetetlen, ostoba, kibírhatatlan, okoskodó tini voltam. Dacos, eröszakos, nagyszájú, szeretethiányos. Ha, vissza gondolok akkori önmagamra, én is útáltam volna azt a lányt. Nem futó kaland voltam a legfiatalabb öccs életében, de 2.5 év után, on & off volt a kapcsolat, viharos fordulatokkal, még 3 évig.

A fotón, én és a Marci. 
Pár évvel késöbb, a Balatonnál megint bemutatkoztam. Akkor, egy ismert ember társaságában sétáltam Szemesen. Nem vele, csak a társaságában. Ráadásul, nagy nöfaló volt ez a pasi.  Jókat mulattam rajta, nem volt fontos. Szórakoztatott. Péter, a feleségével, Gitta asszonnyal bandukolt szembe velünk, a molóhoz vezetö gyönyörü fasorban. Az illetö indult üdvözlésére, én meg mintha mi sem történt volna, tovább mentem. Köszönés nélkül. Péter, egy pillanatra rámnézett. Egy pillanntás volt az egész. A szeme villant, hogy lám nem csalódtam, dilis a csaj. A képességem már akkor megvolt, hogy a ki nem mondott szót is értem. Szégyelltem magam késöbb. Emmiatt is, meg a harapás miatt is. Sok más dolog miatt is. Marci jól nösült, egy végtelenül türelmes, simulékony nöt vett feleségül.
Péter elsö 2 kötetét, nem értettem. Aztán sokáig fel sem fogtam, mi a fenétöl olyan jó. Aztán rákaptam, és elájultam töle, hogy én ezt csak most fedeztem fel?? Milyen ragyogó, milyen olvasható. Mennyire mestere a szónak! Milyen meleg szívü, mennyire jó ember. A fanyar, szarkasztikus humoron is átsejlik a melegség.
Még valami, tegnap éjjel a családdal álmodam. Különös.
 Ezt, még soha, senkinek nem mondtam el. Talán anyámnak. Ipadról írok, fotót késöbb csatolok.
Nyugodjék békében.
New York, 2016 júl 15.

No way José!!

Ez a hét rövidebb volt,mint a szokásos, de annál stresszesebb! A váltótárs nővér, úgy otthagyott bennünket, mint a pinty. A néni férje, aki 89 éves kivágta. Nem tudott normálisan viselkedni. A nénit jól ellátta, nekem jó volt a jelenléte, mert amikor ő volt, én nem voltam. Egy nagyon elviselhetetlen természtű nő, hatalmas 182 magas, úgy megfordította az öreglányt, hogy csuda!  Hangosan hallgatta a zenét a néninél, ami ugye egy beteg embernél nem szabad, az öreg Boriszhoz kiült a nappaliba, szétvetett lábakkal, és kedvére váltogatta a tv csatornákat. Szart rá, hogy a Borisz mit nézett éppen. Főzött magának, a háztartásban lévő alapanyagokból, és elvitte magával. Szemtelen volt, és hangos. Egész nap telefonált. Az öreg, panaszkodott nekem, és már csütörtökön kezdte mondogatni, hogy "ez" megint itt lesz 3 napig. Én beszéltem is vele. Közölte velem, hogy ehhez semmi közöm (valóban igaz is, mert az ügynökségnek kell jelenteni a vállahatatlan viselkedést) Nem az én dolgom valóban. A kaput az tette be az öreg Borisznál, hogy sütött egy vajling (más szó erre nem tud eszembe jutni, mert valóban az) hókifli szerűt, (mi nem főzünk, de ő unatkozik) az öreg alapanyagaiból, és becsomagolta. Vitte magával haza. Nem tudom, hol szocializálódtak ezek az üzbégek, de a viselkedésük penetráns. Életemben most, mióta itt dolgozom azóta találkoztam velük először. Hát, meg kell mondjam, hogy rémes emberek. Nem segít rajtuk, a főiskola sem! A szakácsnő olyan buta, mint a föld! Jóindulatú, de ostoba. De, egy végzett nővér? Aki még a különbözeti vizsgát is le tudta tenni? A munkahely, az munkahely. Otthon, azt csinálsz, amit akarsz. Itt azért megjegyezném, hogy elég nehéz lenne elviselni egy ilyen embert a közelemben. Ebből aztán galiba lett, mert a hétvégére nem volt ember. Szabadságon vannak sokan. Az ügynökség, hírtelen nem tudott küldeni senkit, engem próbáltak rábeszélni, hogy maradjak. Mondtam, hogy rendben, de 5o% felárral maradok csak, mert ez túlóra! Azt sajnos nem tudjuk fizetni. Sajnálom, No way José! Nagyon nehéz a nénivel, éjjel tapsol, beszél, nem hagy aludni. Nem maradok, oldják meg. A végén, egy másik ügynökségtől szereztek valakit, aki beszél oroszul is. A néni más nyelven nem ért. Illetve bukhari nyelven, de azzal nem tudtak szolgálni  Meg kell hagyni, hogy ügyes nővér volt, de rémes ember.
Más. Olyan hőség van, hogy leszakad a gatya rólunk. Tegnap megyek ki a teraszra, és penetráns szag terjeng. Elképzelni nem tudtam mi a fene lehet az. Aztán rájöttem, hogy az alsó teraszról terjeng felfelé. Az alsó szinten, egy amerikai házaspár van éppen. Eszméletlen mennyiségű élelmiszert vásárolnak, és dobnak ki. A kukát, hétfő reggelenként ürítik, péntekre úgy tele volt kajával, hogy a fedelét nem lehetett lecsukni. Rothadó zöldségek, gyümölcsök, húsok, felvágottak. Némelyik ki sincs bontva! Kérdeztem Gézát, mi volt itt esküvő? Félnek az éhen halástól? Pénzük ellenségei? Óriási, kétajtós hűtő van az alsó szinten is!
Komolyan, néha nem értem az embereket!! A kínaiak is félig elfogyasztott kajákat dobáltak ki. Nem tudom megérteni.

The Ramones

Azt hiszem,hogy erről írnom kell. Magán nővér vagyok, de állam bácsi fizet. (egy személy gondját viselem) egy nagyon randa környéken Queensben. Századfordulón épült vöröstéglás épületek. Azt is mondhatnám, hogy nyomasztó. Megszoktam. Azonban most tudtam meg, hogy ennek a háznak, környéknek van érdekessége. Mégpedig a Ramones punk- rock együttes, ebben a házban lakott. A ház, garázsának a rámpáján lógtak, és ismerkedtek össze a fiúk. Hivatalosan, Thorneycroft ramp a neve. Soha nem tudom meg, ha nem tették volna közzé, a rámpa falára. Az együttest ismertem persze, mindenki ismeri. Sajnos, egy sem él már közülük. Mickey Leigh (Joey Ramone testvére) ötlete volt. “hotspot for misbehavior” ami kb. annyit tesz, hogy "a rendetlenkedés csomópontja" volt a Rámpa. Kései `60- as, korai`70- es években, itt lógtak a fiúk. A nevükhöz fűzik,a punk születését. Ori Carino East Village-i művész festette fotóról a képet, aki nem mellesleg az egykori (már sajnos egykori) Mars Bárt dekorálta természetesen East Village- ben. Fotókra kattintva, kijön nagyban.

 

Sajnos,már nem létezik, egy Bank van a helyén. Nekem, még volt szerencsém látni. Mindíg átalakult, más-más dekoráció volt a falakon. Isteni szinfoltja volt a helynek.
Vissza a Ramoneshez. Volt egy magyar tagja is, aki Tamás Erdélyi  néven született, majd Tommy Erdelyi lett a neve. A szülei, a Holocaust elöl menekültek Amerikába, Budapestről. Ö halt meg legutoljára, 2o14- ben. Most jöjjenek a fotók. Jó lenne, ha több épületen lenne tábla, vagy megemlékezés. Kik laktak egykor ezekben a házakban? Mert, többet tudnánk a környezetünkről, az elődök életéről. Azonnal más kép élne bennünk egy főleg ilyen unalmas, szürke környéken. Mert lám,ahogya példa mutatja, az emberek nem szürkék akik ott laktak.
A sapkás a művész.  

                                                           Rajongók, testvér.

 

Mickey Leigh  a Mickey Leigh, Joey Ramone testvére. A Rámpa tetején.

Ez, az én fotóm. Teljes névsorral. 

                                                  A Rámpa este, még Ramones nélkül.

                                    John William Cummings alias Jonny Ramone sírhelye
                                                        Hollywood Forever Cemetery

                                                         Ezt a zenét, mindenki ismeri

Ez a hétvége

vidámkodással telt. Amikor megérkeztem, Géza közölte, hogy a következő szálló vendégek,(szigorúan alsó szint) amerikaiak. Egy nő, aki nővér, és a férje, aki mentős. A hobbijuk, hogy egy farmon élnek Észak- Carolinában. A mezőgazdasági kiállításra jöttek. Szép, és jó.
Szombat délelött, vásárolni mentünk. Ahogy elindultunk az autóval, Géza látta, hogy a pasi ül a teraszon. Azt mondja, megállunk, és megkérdezzük jól érzik- e magukat. Messziről kiszúrtam, hogy valami nem kóser a pasival. Közelebb érve, tiszta volt a kép. Különösen, hogy az Ipadon, gyerek műsort néz a korosodó pasi. Géza bemutatkozik, elötte csak a nőt látta. Rákezd a mondókájára.
Kényelmes- e az ágy, szükségük van- e valamire, stb., stb. A válasz, hogy kedden utazunk. Minden kérdés után, kedden utazunk.  Géza rámnéz, vissza a pasira, és nem tud mit kezdeni a dologgal.
Én, még Gézát ilyen zavarban életemben nem láttam. Megfogtam a kezét, és szépen elhúztam onnan.
Vissza a kocsiba. Mondom neki, nem látod, hogy beteg? Down- szindrómás. Ez, nem a férj, és nem lehet mentős. Aztán elmeséltem neki, hogy ez egy genetikai betegség, a 21. kromoszóma pár hibás.
A nő, azért nem említette, mert nem akarta kockáztatni, hogy esetleg nemet mondj. Reggel, valahogy rátévedt a szemem a lejárati ajtóra, ahonnan fel lehet jönni a mi lakásunkba. Lánc beakasztva, kulcs a zárban. Felemelt szemöldökkel néztem rá, a kezemben lévő kanállal, mutatva az ajtó felé. Géza megijedt, hogy esetleg az éj leple alatt feljön, és 1o cm- ről belenéz az arcába, és ott hal meg a rémülettől. Ma reggel, ordítva gyerek dalokat énekelt az Ipaddal együtt. Szegény, kiderült, hogy a nőnek a fia. Többet nem találkoztunk, csak hallottuk. Engem nem zavart, sőt! Géza rezignáltam bekapcsolta a tv-t. Feljöttem a szobámba, és beleröhögtem a párnámba. Ne tessék félreérteni, nem a betegségen nevetek, nővér vagyok, és amúgy is edzett, hanem Géza volt vicces. Nem is olyan régen, félig feltett lábbal a kanapén aludt a vendég. Mosogató tele, asztal, tűzhely mocskos. Már fel sem jöhet!

Más. Ez, már nem olyan vicces. Engem mindíg akkor találnak meg emberek, amikor már nem megy olyan hajde marha jól. A, nevezzük annak, atom fizikus Phd. Gyerekkori barát, nagy szerelem volt annak idején, vagy legalábbis azt hittük. A nagyon el volt kényeztetve, az anyja a legjobb ételeket vette, bélszín, kaviár, torták. Mindenből a legjava. Szerettem náluk enni, mert nálunk sokkal szerényebb volt a felhozatal. (akkor még nem tudtam, hogy sokkal egészségesebb is) Mindene megvolt, amiről én legfeljebb álmodni tudtam akkoriban. Szóval, A az esküvője elötti napon, berúgva megjelent anyáméknál, nem voltam otthon, (ki tudja merre csavarogtam) és közölte, hogy mindent felrúg, engem akar feleségül venni. Én, akkor másba voltam halálos szerelmes, nekik meg már volt egy gyerekük. Különben is, egy orosz magas rangú miniszter lánya volt a menyasszony, nem volt kérdés ki lesz a választott.  Anyám, elég gyorsan leszerelte. A szüleink jó barátságban voltak. Amikor az anyja meghalt, anyámék ott voltak a temetésen, mi olyan volt, mint egy fényes fogadás. 9o- es évek elejéről beszélünk. Terülj, terülj asztalkám, rengeteg vendég, és a papája mesélte anyámnak, hogy a fiának van egy háza Svájzban, egy másik Bécs mellett, a harmadik London mellett. Hatalmas, Óceán járó Jachtja. Télen síelés, édes élet. Anyám mesélte fél évig az eseményt. Amikor, bejött az IWIW, akkor felvettük a kapcsolatot, később a Facebookon. Magam is láttam, hol itt nyaralt, és ette- itta halálra magát, hol a világ másik felén, és látszott a pénz. Party- party hátán, fotókkal dokumentálva. ***** Hotelek. Ez, nem baj, örülök mások sikerének, csak az öntelt, lekezelő stílust, nem kedvelem. 2oo8- at írtunk, és felhívott telefonon.  Elmesélte, hogy rákban meghalt a felesége. Őszintén elmeséltem neki, az akkori nem éppen fényes helyzetemet. Lekezelően beszélt velem. Elszállt, és apámra tett egy megjegyzést, amit nem toleráltam. Leszállt az ismerőseim közül. Decemberben, valakitől megtudta, hogy nem a saját nevemen vagyok a Facebookon, és milyen néven talál meg. Újra felvettük a kapcsolatot. Panaszkodott, hogy nem megy jól, a felesége nem is rákban halt meg, hanem felakasztotta magát, a svájzi gyönyörű házban. Oda járt a legkisebb fiú magán iskolába. Az asszony tolta a kokaint, és ivott is, mint gödény. Unatkozott. A fia találta meg. Iszonyat! Halálosan boldogtalan az élettársával, mert többek között, követelőzik, annak a lányát vette el, hogy a társa Angliában tudjon tartózkodni. Templomba kell járnia, a nő nagyon vallásos. Ő ateista. Semmi nem megy, "leszegényedett",(szerintem, többet keres, mint mi ketten Gézával. Csak, már nem bírja finanszírozni a korábbi életvitelt.) Átküldte az önéletrajzát, hogy írjam át amerikai stílusra. Fejvadász oldalra már maga tette fel. Panasz, panasz hátán.
Ma este nézek egy filmet, és bepittyeg a messenger. A az. Azt írja gyomor tumora van, magyarul gyomorrák, 5- 6 centis. Megoperálták, és az epéjét is eltávolították. Azt mondja, fél gyomorral, "szegényen", betegen, egy öreg ember vagyok. Erre azt válaszoltam, hogy az vagy, aminek gondolod magad. Nem szabad elengedni magad. Az én vállamon sírja ki magát. Ez sem lenne baj, de amikor mondom neki, hogy életmód váltásra lenne szükség, akohol elhagyása, étrend váltás. A válasz, SOHA!
Sajnálom. De, hogy én milyen szerencsés vagyok!!!! 

Régen írtam

Ezen a héten, itthon voltam, ügyes- bajos dolgokat intéztem. A dolgok érdekes fordulatot vettek. 3 kínai van a házban. Egy házaspár a legalsó szinten.  Jöttek gyereket szülni, hogy amerikai legyen a gyerek. Úgy tudom, hogy a gyerek ugyan amerikai lesz, de a szülők nem. Egy fiatalember, a legfelső szinten velünk. Szintén, egyész nap itthon van. Csapkodja a szoba ajtót, dönget fel- le a lépcsőn, ki- be, a terraszra mert dohányzik. Fürdőszobámat, nem használja. Hála az égnek. Bűzlene az egész, mint ahogy ő is bűzlik. Az egész szinten érezni. Nem fürdik. Brrrrrr....... Soha, nem veti be az ágyát, az egész szoba úgy fest, mintha bomba robbant volna. A konyhában rumli van, fiatalember használja csak, (alsó szinten van konyha) de mindent széthagy maga után. Koszos edény, pohár, tányér, morzsa, rágcsa, reggeli narancslé! A nappaliban, terpeszkedve alszik a kanapén. A gazdag kínai szülők tartják el őket. 
Gézának kezd elege lenni. Panaszkodik. Mondtam, hogy nekem ne! Hahahaha......
Ezen a héten, itthon voltam. A fiatalember, elköltözik nemsokára, a szülő pár, 1 hónap múlva.
Őszintén? Leszarom!
Ha, másra nem jó ez az egész, akkor arra jó, hogy elkezdett értékelni engem. Senkit többet nem enged a legfelső szitre. Hurrá!

Sárga veszedelem

   Szerdán stresszes napom volt a betegemmel. Egyszercsak, zizeg a telefonom. Az ex férj telefonál. (együtt lakunk, nincs harag) Csodálkoztam is rajta, hogy nem szokott ilyenkor telefonálni, és egyáltalán nem szokott telefonálni. Közli velem, hogy egy rakás kínai egyetemista költözött a házba. Szép, és jó. Tudni kell, hogy az alsó szint, egy teljesen elszeparált lakás, mindennel felszerelve. Konyha, mosókonyha mosógép, szárító, fürdő, nappali, háló, a gardrób akkora, hogy sétálhatsz benne.
Mondom neki, hogy akkor meg kell csináltatni az ajtót, hogy zárni lehessen. A kert felöl be tudjanak jönni. Erre ő, hogy nem, mert a fenti részen is lakni fognak, sőt ott fognak közlekedni. Sőt, mondta, hogy 2 autónk van, és mivel én nem vagyok itthon, elvihetik az én autómat. Mi van??? Úgy meglepődtem, hogy köpni- nyelni nem tudtam. Ezek után, nem tudok lemenni a konyhába pizsamában kávézni, mert tele a ház!?? A nappaliban sem tudok lenni, mert hemzsegnek az idegen emberek? Az autómat, amit én vettem, fizettem 5 évig a részletet, olyan, mintha új lenne, viszi valaki, mert urasága jótékonykodik az én kontómra?? A gerincemen csúszott lefelé a hőség, az agyam elborult, éreztem az adrenalin száguldását, nőtt egy bazi gombóc a torkomban, és nem bírtam megszólalni. Valami olyasmit nyögtem ki, hogy tied a ház, azt csinálsz, amit akarsz, de az autómat, nem viszi senki, sehova. A tiedet tőlem viheti.  Gyorsan le is tettem a telefont, mert hányingertől, a hasmenésig, minden bajom lett.
Olyan mérges lettem, hogy azt hittem, megfulladok. Szabályosan fuldokoltam. A fejemet elöntötte a vér. Pont hétvégén, amikor én itthon vagyok, akkor ezek is itt fognak hemzsegni. Óriási! Szuper! Grandiózus! Fenomenális!
Megérkeztem, jött elém. Azt mondja, hogy vesz egy ágyat az ex após, ex dolgozószobájába, (velünk lakott, elköltözött Manhattanbe a másik fiához) ami mellesleg a legfelső szinten van, ahol a hálók vannak. Mi van?? Menekült tábor?? Mondom neki, hogy a nappaliba altasd a barátaidat, ahogy én aludtam fél évig a kanapén. Baszod!  Hiába nyugtatgattam magam egész úton hazafelé, egyszerűen, nem bírtam uralkodni magamon. Úgy leordítottam a fejét, hogy csak zengett az autó. Mondtam, hogy elköltözöm a picsába! Pihennem kell, nem bírom a nyüzsgést. Azt sem, ha valaki a fürdőszobámat használja. Kőrbehugyozza a klotyit, fertőtleníteni kell a kádat, ahányszor tusolok. Sorban állok a fürdő elött, hogy bejussak. Használják a samponomat, tusfürdőmet, törölközőmet. Hányok! Van még egy fürdőszoba, ami az övé. Mondom, járjanak oda! Csakhogy ott rajta kell keresztül járkálni, azt ő nagyon bírja! Egy pisszenésre felébred!
Erre ő visszaordít. Hazaérünk közli, hogy ementek, és most nincsenek itt. Hála istennek, vagy kinek! Mondtam, hogy kurvára nem érdekel hova mentek.
Elmentünk vásárolni egy- két dolgot. Azt mondja, a lány telefon csengőhangja indiai, és azonnal kialakult egy kontaktus a lánnyal. Ilyen szimpatikus- olyan szimpatikus.
a fiúkról egy szó sem! Mi van?? Persze, egy huszonéves lánynak, minden álma, egy impotens 65 éves pasi! Fasz! Géza, te egy igazi kiterített majom vagy!! Feliratok neki Viagrát, és egy kis tesztoszteron kezelés sem ártana, meg egy új fej, egy új aggyal. Hülye!Ezek elmennek, én elköltözöm, és itt maradsz egyedül a plátói vágyakozással. Másra nem telik. Marha!
Ma, azaz szombat este, 21.3o pizsamában vagyok, csengetnek. Géza elment táncikálni. Nekem kell várni az ő vendégeit! (ezt is be kell utalni valami elmegyógyba, mint a hugát)
Megérkezik "A Lány", és egy fiú. Értettem a kontaktust azonnal. "A Lány" szép. Mandula szemek, ébenfekete sürű haj, vékony, fiatal test. Alak zéró, túl hosszú a felsőtest, lábak kínai módon görbék, mell, nada. Azonnal észreveszek mindent. Nem is kell végignéznem rajta. Ha, háttal állok látom.
De, ez nem számít, meg van a kontaktus, fiatal! Széles mosoly, negédes, hogy örül, hogy megismert! Hajlong, igyekeztem normálisan viselkedni. (tessék figyelni, pizsamában vagyok, nedves hajjal, smink náne) Azt mondja, milyen csodás New York, és milyen fantasztikus Manhattan. Széles vigyor, épp a seggembe nem mászik bele. Mondom erre, én ott dolgozom, nővér vagyok. Erre ő, hgy az anyukája orvos. Na, mondom ebben a családban hemzsegnek az orvosok. Jól meg fogjátok érteni egymást. Khmm, megyek........, Jó éjszakát.
Holnap, engem senki nem fog látni egyetlen percre sem! Reggel elmegyek itthonról. A faszba! Az utóbbi időben, akárhova megyek, nézek, kínaiak vannak tömegelve! Thaiföldön, a repülőn, az utcán, mindenütt! Már itthon is!
Tiszta szívből kívánom Gézának, hogy kapja derékba egy ilyen lány, és jól röhögje ki, és vegye hülyére, mert az ilyeneket arra használják! Én, meg meglátom, mi a helyzet! Aztán, ha nem bírom elköltözöm, Most kivárok. Nem vagyok szent én sem. Kell a fenének a Géza, nem hülye liba féltékeny vagyok, én a kényelmemet féltem. Csak én tudom, mennyit szenvedtem vele, mellette!
A hirdetést úgy adta fel, hogy csak kínaiaknak???? Ezt még megkérdezem tőle! Hülye Géza!
Még egy valami, ki fog takarítani utánuk??? Én, biztosan nem! Hívja fel a papa volt takarítónőjét.
Ja, azt kifelejtettem, hogy elvitte őket vacsorázni hétközben. A fiúkat nem tudta lekoptatni. 

Ja, eddig nem útáltam a kínaiakat, most útálom őket!
Még valami, megint nyugtatón élek. 

Fotók helyett, az előző 2 bejegyzéshez.

A minőség tökéletes, nézzétek inkább a You Tube- on. 

Epilógus az előző bejegyzéshez

 Ezek az emberek nagyon barátságosak, kedvesek, mosolygósak. Mosolygósabbak, mint a nyugati világban. (ezt azért hangsúlyozom, mert Mo.- hoz képest, az is barátságos) A többség itt is viszonylag egyszerü körülmények között él. Nagyon sokat dolgoznak. Az üzletek szinte állandóan nyitva vannak, kivéve korán reggel, és mindíg ugyanazokat az arcokat látom, bármikor megyek. Egyszerüen élnek.
Én is visszafogtam az igényeimböl, egyre gyakrabban teszem fel a kérdést,- Tényleg szükségem van nekem erre?- szóval sokkal egyszerübben. Nem leszek boldogabb, ha 45 pár cipöm van. Régen volt, hogy több is volt, mint 45. Kell- e ez, vagy az? A legtöbbször rájövök, hogy nem kell. Nem ragaszkodom tárgyakhoz, mint régen. Söt, tovább megyek, azok az emberek sem érdekelnek, akiknek a javak a mérce. Tudom, hogy nem tesz boldoggá.
Nem, Géza nem tudja, hogy így hívom. De, nincs fent az FB- n. Amúgy sem haragudna érte, mert egy normális férfi név. Nyakatekert neve van, az úgy sem mondana semmit.
Sajnálom, hogy hazamegyek, de ez van. Kambodia nagyon belopta magát a szívembe. Ahogy hazaérek, a lánynak megtesszük ezt a nekünk abszolút minimális gesztust. Mindíg szerettem itt. Gy.- vel jártunk ide. Az is de régen volt. Gézával legalább, nem az alkohol ködén keresztül lehet beszélgetni.
Ülök a repülötéren. Bangkok febr. 25
Namaste

febr.26 

 Újran itthon! Hurrá! Teljes időérzék káosz megint. Jet lag a javából. (12 óra diferencia ) Hajnali 3. kor feküdtem, és kukorékolok fél 8- kor. Hulla vagyok, és ha kinézek az ablakon, mindjárt sírva fakadok. Szürkeség.
Tegnap a JKF- n kiszálltam a gépből, és megfagytam, pedig folyamatosan öltöztem. Az eső szakadt.
Hétfőn dologra fel. Nincs jókedv. Szürke 1oo árnyalata, és hideg. A flip- flop is lekerült a lábamról.
Fotókat, a következő bejegyzésben teszek fel. Bocsi

Délkelet- Ázsia, Thaiföld, Kambodzsa

New York, JFK első állomás Shanghai, PVG 15 óra, második állomás Bangkok, PKK 5 óra. 3.5 4 óra várakozás a következő járatra. Bangkokból, 2 óra utazás még Pattaya. Nyugat felől utazom keletre. Vicces, mindenesetre nézőpont kérdése.

.

Egy két gondolat utazás közben
Féltem az utazástól, mivel elvált férjem, az utolsó pillanatban kitalálta, hogy ő is jön. Persze már ugyanarra a gépre nem kapott helyet. Az kimondottan jó ötlet volt, hogy ugyanabban a Hotelban, ugyanazon az emeleten kapott szobát. Természetesen külön. Házasságunk alatt sem aludtunk egy szobában. De, egy házban lakunk teljes külön lakrészben, fürdőszoba, konyha is külön van.
Nem első utam, többször jártam már Pattayan, Pucketen, egyáltalán Ázsiában, a kedvenc célpontom. Ennek több oka is van. Mindíg télen, hogy lerövidítsem a teleket, másrészt a buddhizmus intenzív jelenléte, amire szükségem van.

A reggeli kávé mellett, annyi minden eszembe jut. Pl. hogy rendszeresen jártam ide, és mennyi minden megváltozott. Szálloda kolosszusok nöttek ki a földböl, árúházak tömkelege épült, a régiek megszüntek. Tök idegennek, és mégis ismerösnek tünik. Ha, lehetséges lenne az idöutazás, a jövöbe semmiképp nem utaznék, a múltba is, legfeljebb 20 évre. Budapesten, NYC - vel ugyanez a helyzet. Szerencsére, a jó idö, és a mentalitás nem változott. Na jó, az utóbbi egy kicsit, és nem az elönyére. De, én még mindíg szerelmes vagyok ebbe az országba. De, már nem fogok 27 pár cipöt, és egyebet venni, mert felesleges!

febr.11

Reggeli gondolatok. Féltem tőle, hogy együtt utazunk az ex férjjel, (mindenáron jönni akart) mert azt hittem probléma lesz. Eleve úgy álltam hozzá. De, azt hiszem, hogy be kell látnom tévedtem. Élet költözött a pasiba, olyan jókat nevetünk együtt, soha nem gondoltam volna! Figyelmes, sőt türelmes.
Tegnap, a szokásos thai masszázs. Most, új helyen voltunk. A szomszéd budoárból olyan hangok jöttek, hogy azt hittem sírva fakadok a röhögéstől. Asszonyka jól derékbe kapja Gejzát. Bár tette volna! Persze, mindezt csendben nehogy az áhítatot megzavarjam. A rekesz izmom fájt, mindíg akkor jön rám a röhögés, amikor nem lehet, vagy nem odavaló. A bordám, még nem jött rendbe egészen. Most, fáj rendesen. Először nem szóltam, hogy óvatosan, mert sérült vagyok. Szerettem volna, ha jól megropogtat.
Hozzá kell tenni, hogy külön szobában alszunk, mint otthon. Lehet, hogy tényleg el kellett válnunk, hogy normális legyen a viszony közöttünk? Szervez, tesz- vesz, aktív. Nem irányít, nem piszkál. Ezt a házasságuk alatt, sosem tette. Passzív volt, vagy meghatározó, ellentmondást nem tűrő, amit én nehezen viselek egy partnertől. Persze időnként előjön az igazi énje, de nem jellemző.Jól szórakozok vele! No, ezt sem gondoltam volna! Ennyire intenzíven, soha nem voltunk együtt, és ilyen egyetértésben sem! Persze, lehet az erősen buddhista környezet teszi.
Ja, és még valami. A csavargást, nagyon régen kezdtem, és mindíg irtó klassz, élvezetes helyeken jártam, csak akkor még nem volt FB. Fotó rengeteg van otthon anyámnál a fiókban. Az emlékeket viszont jól eltettem.
A hindu hátteréről, eddig csak a papa beszélt, most eleredt a nyelve! Hálás vagyok neki.
A napokban, volt még egy pár sírva nevetéses sztori. Géza megkérte a soförünket, had csináljon fotót róla. A pasi, aki egy tüneményes figura, úgy állt be a képbe, mint egy katona, haptákba vágta magát. Olyan komikus volt, hogy el kellett szaladnom, mert szakadtam.
Namaste

Febr. 12

 Reggeli gondolatok. Tegnap, laza nap volt. Semmi különleges program. Meditáció után, Géza tangózni ment, igen tangózni, (no, nem a thaiok táncolják) én meg kifeküdtem napozni ( no, azért félárnyékban, ill. egészen árnyékban) Szép, egyenletes színt kapsz, a tenger reflektál. Polcz Alaine egyik regényével, Asszony a fronton. Nyaraláskor, egy kis könnyed regény. Iszonyat. Én sem vagyok normális. Folytak a könnyeim. Érdekes, hogy most került a kezembe, annál is inkább, mert az egykor hozzám közel álló családról is elég részletesen szó van benne. Hanem elaludtam, és teljes napsütésre ébredtem. 50- es naptejet használok, de így is kaptam D vitaminból rendesen. Aloe Vera zselé segített. Nem volt vészes. Nem akarok abba a tipikus hibába esni, mint a legtöbb turista, hogy hurrá gyerünk ki a napra ész, és értelem nélkül pirítsuk magunkat grill csirkévé. Elég klinikai esetet láttam a strandon. (Csak úgy, mint évekkel ezelőtt Kanárin, aki nem tudja, ott laktam sokáig) Onnan lehetett megállapítani, hogy valaki turista, hogy hólyaosra grillezte magát. Arról nem beszélek, hogy leisszák magukat, bealszanak, este meg a klinikán kötnek ki. Ez, a jobbik eset. Az ott élő németek, és általában, az északi népek, mind majdhogynem fehérek voltak, és menekültek a naptól. Befedve mindenüket. Ugyanis, a bőr nem felejt. Évekkel később, jelentkezik a melanóma, másnéven bőrrák.
Ha, ki is kezelik, hosszadalmas, és bármikor visszaköszön. Elég volt, hogy fiatal lànyként velem nyitották, és zárták a római strandot. Pecsenye voltam. Na, erre nem nagyon vagyok kiváncsi. Géza, írtó jól barnul, ill. feketedik. Tévhit, hogy nem képes leégni. Amúgy, gyönyörű bőre van, tejeskávé, olajos. A feje, merthogy teljes kopasz, és sapka van rajta, világos. (csak szólok, hogy tetszik a tar fej) Olyan, mint akit frissen borotváltak, világosabb. Messze elkerüli a beach környèkèt. Úszik egyet, és csá. Ebben max. egyetértünk, abban is, hogy soha, semmiféle körülmények között, nem iszunk alkoholt. (Egyikünk sem született így, ez egymástól függetlenül alakult így) Goa- rá járt évekig. Ha, ez mond valakinek valamit. Nekem, igen. Én sem voltam piskóta. Bele a lecsóba. Semmi bajom azzal, ha valaki megiszik, ezt- azt. Azonban, a részeg embert, ki nem állhatom. Már nem is tudom ki, mondta a családban, hogy mi szentek vagyunk. Haha ha......., van benne valami, már ami az életvitelt jelenti. A cölibátus is hozzá tartozik. (nem röhög) Ez van. Tegnap, egy utcai árusnál, vettem gyönyörű rezgő, disznólábat. Jó étvággyal ettem. Amerikában, nem tehetem meg, hogy egyek. Géza dobna egy laza hátast, hogyha haza állítanék jó kis disznólábakkal körömpörköltnek. Aztán, komoly lelkiismeret furdalásom lett. Ritkán eszem húst, de csorgott a nyálam. Szeretem a malacokat, közben megeszem. De, hiszen én vegetáriánus vagyok! Visszaköszön a neveltetésem, a kultúrám. Mi ez a nagy ájtatosság, bacont néha szoktam enni. Szóval, a mellettünk lévő telken, rengeteg kutya van, egy pár falat után, az övék lett. Vettem kutya kaját, rendszeresen etetem őket.
Ami egy kicsit aggaszt, és éjjel nem hagyott nyugodni, hogy anyám a karját törte tegnap reggel, meg is operálták. Felső kar, elcsúszott a csont. Rettentő hálás vagyok a nővéremnek, hogy odaköltöztek a házba. 90 éves, és bizony vigyázni kell már rá. Kivédhetetlen dolgok bizony történnek. Jól van már, napokon belül haza is engedik. Édes Univerzum, Buddha, Jóisten, akárki, csak rá vigyázzon. Nemzeti kincs. Ritka egy jólelkü asszony, ráadásul, az anyám.
Keveset alszom.
Namaste

febr.13
 Reggeli gondolatok. Azért, nagy hiba lenne azt képzelni, hogy ez a nem is tudom, minek nevezzem poszt kapcsolat, vagy barátságggá szelídült micsoda olyan nagyon egészséges lenne. Nem az! Véletlen a térdéhez ért a kezem, és leseperte. Pedig, esküszöm, hogy sem a tuk- tuk - on, sem másutt, nem akartam megeröszakolni. Fura na! Azt hiszem, hogy ez inkább amolyan se vele, se nélküle helyzet. De, nem bánom. Így alakult.
A szemöldököm eltűnt, kiszívta a nap. A hajamat csíkokra. Ezt az érzést szeretem. Tegnap, a reggelinél egy rakás jóképű, sportoló pasi volt az étteremben. Először azt hittem, olaszok, vagy spanyolok. Kiderült, hogy irániak, és valami karate versenyre érkeztek. Ahogy beléptünk, a pasik forgolódni kezdtek utánam. Géza, ott lépdel mellettem. Észre vette, persze hogy. Olyan jól kezdtem érezni magam, hogy csuda! Ártatlan, kicsinyes bosszú , gondoltam magamban. Öregasszony örömködik.
Az esti rendes masszázs alkalmával közölte, hogy ő azt a lányt akarja a budoárba vinni, aki tegnap a lábát masszírozta. A kislány, olyan zavarba jött, hogy szinte nekem volt kellemetlen. Aki jól ismer az tudja, hogy a legapróbb érzelmi rezzenéseket is fogom. Azonnal észreveszek mindent. Azt már nem tudom megmondani, hogy ez átok, vagy áldás. Ezekre a masszázs szalonokra ki van írva, hogy szexmentes. A kislány nem tudhatja, hogy milyen Géza egészségi állapota, meg a mi viszonyunk. Rám, megint rámjött a röhögés menthetetlenül. Erre mindenki rámnézett, de csak egy pillanatra. Csak aki jól figyel, az veszi ezeket az apró jeleket, testbeszédet észre. Mondom nevetek, ha nem odavaló, akkor is. Mint egy helyzet jelenet a moziban. Az emberek, ezt nem tudhatják, mert ugye aki elválik, annak kötelezően rosszban kell lenni.
Aztán Géza hangulatai. Húzd meg, ereszd meg. Valamit beszól, aztán jópofizik. Nem tudja, hogy átlátok rajta, és persze viccesen fogom fel. Nem tud most ártani. Most nem. Minden percét élvezem az ittlétnek.
Namaste

febr.17

Reggeli gondolatok. Megérkeztünk Cambodia- ból. Angkor Wat (Fövárosi templom) és a többi templom látogatásról. Lélegzet elállító volt, és rettenetes fáradtságos. Angelina Jolie 2 napja fejezte be Itt a forgatást. Itt rendezte a vörös Kmer- röl szoló új filmjét. Egyszer már forgatott Itt, a Romb Raidert.
A templom, és más egyebek leírásának részleteibe, most nem megyek bele, mert bárki a fökonzultáns Google segítségével, pillanatok alatt megteheti.
Cambodia, vagy magyarul Kambodzsa, határátlépése nem egyszerü még vízummal sem. Legomboltak tölünk baksist, hogy befelé nem kelljen sorba állni állítólag 2 órát. Egy holland megtagadta, elöbb ott volt, mint mi. Kifelé szintén, amit én akartam megtagadni, de mivel egy 8 fös csoporttal mentünk, így nem zörögtem. Az összeg sem volt megterhelö. Így is álltunk 2.5 órát. Rengeteg hátizsákos fiatallal, ami üdítö látvány.
Thaiföld, és Cambodia, között a különbség szembetünö. (iPad, nem ajánlja fel, a hosszü ö- t, mint eddig mindegy) Nagy a szegénység. Túristák 90% -a ázsiai. Itt is, aztán rengeteg az orosz. Egyetlen magyar szót nem hallottam, pedig régen a magyarok szerettek itt. Talán, a gazdasági helyzettell lehet magyarázni. No, akkoriban sem a szegényebbje jött ide pihenni.
Távol áll tölem, hogy mások életébe beleszóljak, esetleg kritizáljam. De, itt is történtek humoros, ill. inkább síralmas helyzetek, jelenetek. Mi az hogy!
Szóval, 9 aztán, 8 emberrel, utazunk, velünk egyben. Egy pár, a pasi német, a csajszi thai, 2 török pasi, 2 brit pasi, mi, és egy holland. Az utóbbi, odafelé azt hittem meghal a kisbuszban. Magas pára tartalom, vedeli a sört, és egyfolytában úgy köhög, hogy hallom a tüdeje tele van vízzel. Színe mélybordó. Nem neki való vidék ez. A határon kiszállt, de egész úton hangosan a némettel, akinek thai csaja volt, azt ecsetelték németül, milyen jók a thai csajok. Egészségükre! 2 vénember, 70- en felül. A kiscsaj 20. Nagypapival szép az élet. Mivel, a holland kiszállt, így velem folytatta a beszélgetést a fószer. Géza, egy szót nem értett belöle. A csaj sem. Halálos nagy a szerelem,( szép is az) 50 éves korkülönbséggel. A csajjal beszélni sem tud, és szerelmes a faszi, a csaj is! (Ajjaj!) Géza szerint rossz nézni, szerintem is. Föleg, hogy a madár már el is jegyezte a csajszit, akinek van egy 17 hónapos gyereke is, aki fél európai. (Az elözö völegény, hagyott egy kis emléket, büszke anya, fotókat mutogatta az iPad- on). Egy 70- es palinak, minden álma lehet, egy üvöltö bébi, az iccaka kellös közepén. Géza kiborult, nekem sikítani kellett a röhögéstöl. Azt mondja Géza, nem lehet valami okos ember. Okos? Szerintem, tök hülye! Annál is inkább vices volt a helyzet, mert állandóan, zsákszámra vásárolták a ropogtatni valókat. Nem ették meg, csak cipelték magukkal. Kiderült, mert valaki rákérdezett, hogy viszik falura, ahol a gyerek, meg a szülök vannak. Miért éppen Cambodia- ból? A mókus, azt is elmesélte, hogy építkezni fognak, mert a csajszinak van valami telke. Szegény lány, hangosan, nyitott szájjal evett. Szóval, csámcsogott, szörcsögött. Géza, rosszul volt. Leadtam neki a történetet, és fájdalmában felszisszent. A határon visszafelé, eltünt a 2 török. Angolul a török turkey. Kb. Annyit tesz, hol a két pulykánk? A röhögés, mindenkiböl kirobbant, kivétel a turbékolókat, mert ugye egyik sem vette az adást.
Volt olyan betegem a katonai kórházban VA, ahol a pasi nak szabályosan rohadt a nemi szerve. Kapott errefelé, 25 éve egy nemi betegséget, amit azóta sem tudtak kikezelni. Nem akarom részletesen ecsetelni, de nem ott pisilt, ahol kellett volna.
Mi, az éjszakai piacon, megismerkedtünk egy lánnyal, aki most érettségizik, nem mellesleg kitünöen beszél angolul. 7 napból 7- et dolgozik a suli után a piacon, ami éjjel 1- ig van nyitva. Reggel iskola. Megkérdeztük, megy- e egyetemre- föiskolára? A válasz az volt, hogy nem, mert évi $ 500 nincs rá. Felírta a nevét, címét. Mi meg elhatároztuk, hogy ügyvéddel felvesszük a kapcsolatot, és ha beiratkozik az általa választott intézménybe, akkor megfinanszírozzuk a tanulmányait.
Namaste

febr. 23

Esti gondolatok. Fáradt vagyok. Pedig, pihenni jöttem. De, mindíg így van. Minden percet élvezni szeretnék, Géza is. Holnap, hazamegy, én 24. - én.
Nagy a készülődés a városban, mert holnap 10 milliószoros nap van, és ezt hatalmas ünnepléssel köszöntik. Szeretek itt lenni. Habár a tegnapi csoportos Bangkok látogatást nem élveztem annyira. Ezért nem megyek soha, csoporttal nyaralni sehova. Nekem ne mondja meg senki, hova menjek enni- inni, és milyen tempóban, és hol álljak meg. Meddig lehetek hol, és mennyire csodálkoznak rá valamire. (Azokat is megértem, akik úgy szeretnek utazni, ez az én személyes véleményem) csak tegnap voltunk szervezett úton.
Egy kisbusszal mentünk, és végig rohantunk Bangkok egyes helyein. No, elég szar volt, és akkor még finom voltam. Egyrészt, iszonyatos tömeg, tülekedés mindenütt. Buszok százai, főleg kínai, és koreai turistákkal. Régen, nem voltak, mert nem értek rá nyaralni, dolgoztak. Akármit veszek, minden kínai, a legjobb márkák is! kivéve a kozmetikumokat. De, a krémek, és pakolások kóreaiak, amiket használok. Messze a legjobbak.
Nagyhatalom lett Kína. Ez az igazság.
Majdnem rámtört a pánik 2 alkalommal is a tömegben. Géza aggódva nézett, megvagyok- e még a háta mögött. Ő volt, az úttörő.
Szervezett úttal többet nem megyek sehova! Semmit nem látsz, csak rohansz. Bangkokról, rettenetes véleményem lenne, ha először lettem volna itt!!
Ezek a csoportok is rohannak, mintha az életükért futnának. Borzalom!
Megpróbáltam jópofát vágni hozzá.
Egy jó láb masszázzsal felyeztük be a napot, ami kárpótolt valamelyest. Apropó masszázs. A bordám, még mindíg nem jött rendbe, és a thai masszázs, csak rontott a helyzeten, így már napok óta, csak láb masszíroztatok. Tudom, hogy hosszadalmas a gyógyulás. Most, kicsit jobb, és itt lehet Nurofent kapni,(nálunk ki tudja miért nem)
Hulla fáradt vagyok, megyek aludni. Ma este, homárt ettünk, de itthon felejtettem a kamerát. Vettem magamnak egy füzér jázmint. Itt illatozik, most fotóztam le. Egyre erősebb illata van.
Namaste

febr. 23

Esti gondolatok. Különös tekintettel, hogy a nővérem reklamál. grin emoticon Elment Géza. Nem maradok sajnos én sem, mert 2 nap múlva megyek utána. Úgy vagyunk, mint a királyi pár. Külön gépen utazunk, nehogy együtt zuhanjunk le. Oda a királyság!
Azért ezt soha a bides életbe nem gondoltam volna, hogy jól fogom magam érezni a társaságában. Ebben az életben biztosan nem. Szinte újra kellett megismerni őt. Ezt az oldalát miért nem ismerem! ? Pedig, nem tegnap óta ismerjük egymást, és el is váltunk. Persze szigorúan külön kasszán vagyunk, de akkor is! Most, hogy elment megkérdezte, van-e elég pénzem. Mondom, van hitelkártyám kettő is. Erre ő, hogy tudod, hogy itt nem mindenütt lehet kártyával fizetni. Van pénzem. Holnap, elmegyek még vásárolni ezt- azt.
Észrevettem, hogy szomorkás volt egy kicsit, hogy végetért a nyaralás. Nyugodtan mondhatom, hogy baromi jól érezte magát. Látszott rajta, és a humora is előjött eddig valahova eldugta. Ma, amikor a lányok masszírozták a lábam, valahonnan megjelent a szalon teraszán, egy jókora patkány. Elkezdtek sikoltozni, és látták rajtam, hogy a szemöldököm sem ugrik fel. Először is, meditáltam, másodszor is, se egér, se patkány nem tud felizgatni. Mondom nekik, hogy buddhisták vagytok, és egy patkány ilyen riadalmat képes okozni. Ejnye. Elgondolkoztak. Ganesh patkányon lovagol. A patkány, szent állat. Ganesh közlekedési eszköze.
Amúgy a Buddhizmus, a Hindu vallásból ered. Buddha, hindu volt. Összefonódik a két vallás rengeteg közös ponton. De, amíg a hinduknak sok istenük van, addig a buddhizmus egy életforma inkább. Ezt a lányoknak sajnos nem tudtam elmesélni, mert nem értették. Gondoltam magamban, hogy ha egy roach mászott volna elő, akkor én fogom menekülőre. grin emoticon semmitől nem borulok ki, se pók, se kígyó, semmi. Csak a roachoktól a falra mászok. Egyetlen darabot láttam, ittlétem alatt, annak is égnek álltak a lábai. Mondom, ez halott. Erre Géza, dehogy, csak pihen.
Ma, csak a szépre, és a jóra gondoltunk. Sokan voltak tiszta fehérbe öltözve.
Namaste

 

Reggeli gondolatok. Géza ùton van, már a második meneten van. . As elsö Bangkok- Shanghai 5 óra, a második, Shanghai- JFK 15 óra. Most fordítva, Keletröl - Nyugatra. Szóval, minden relatív, attól függ, honnan nézzük!
A Hotel. Tiszta, rendezett, olyan, amilyennek lenni kell. Érdekes egy társaság van itt. Többnyire 2-3 napos vendégek jönnek- mennek. Föleg kínaiak, kóreaiak. Egy trópusi madár fütyörészik korán, már hajnalban. Géza ismeri, mondta a nevét is. Náluk is él, Indiában ez a madár. Engem megnyugtat a hangja. Valaki, a fölöttem, vagy alattam az erkélyröl üvöltve válaszolgatott a madárnak. Reggel 6- kor. Az már nem volt élvezetes. 4 napja, beköltözött egy angol öreg úr, a 203- ba. Géza szobája a 202 volt, az enyém a 204. Szóval, közénk. Súlyos asztmás. Mondom én, hogy nem nekik való vidék ez! Úgy köhög reggelenként, 5-kor, Meg egész reggel, hogy azon gondolkoztam, ez is kileheli a lelkét. Ilyen magas páratartalom mellett, egyszerüen elképzelésem nincs, hogy gondolják ezt. A friss hegyi Levegö, az! Csak hogy, ott nincsenek thai lányok. Mondom Gézának, hogy figyeld meg, 2 nap, és egy fiatal thai lány lesz az oldalán. Erre Géza, hogy nem mindenki beteg. Édes Gejzám, de naív vagy! Éjjel, artikulátlan üvöltések. Tegnap, együtt ültek a reggelinél. "Boldogan"! Mutogatnak egymásnak. 40- 50 év korkülönbség? Ugyan kérem, van az a pénz. Minden elözö éjjel, hol hozzám akart a kulccsal betalálni, hol Gézához. grin emoticon szép is a szerelem! Randa, rosszmájú vagyok!
Namaste

febr. 23 

Esti gondolatok. A mai este az utolsó Amit Délkelet-Ázsiában töltök. Maradnék örökre. Nekem ez az éghajlat nagyon megfelel. Igaz, nyáron még sose voltam, de nem hiszem, hogy gondot okozna, így sem süttettem a hasam egész nap. Ma pl. délben Mentem be a városba, egy- két cuccért. Itt fillérek, otthon, sokkal drágább. Sokkal, jóval sokkal. 38C volt, szakadt rólam a víz, de arra gondoltam, hogy a fenébe is, otthon majd fázom a Subwayn munkába menet épp eleget. Hétfön oda, pénteken vissza.
Géza szeme állandóan, a szépészeti beavatkozásokon akadt meg. Mindene a fiatalság. Ez Amerikában amúgy népbetegség. Mindenki, minden áron fiatal akar maradni. Tudjuk, hogy lehetetlen, kicsit lehet késleltetni, de igazából, nem lehet tenni sokat ellene. Vagy, eltorzítják magukat egészen. Ráncok ide, ráncok oda, az is én vagyok, az én életem van benne. (baromi nehezen viselem az idö múlását, de kezdek belenyugodni) Tessék, most bevallottam. Egy idöben, Botox kezelésekre jártam, de már elhagytam. Ide, hyaluron sav kell, meg egy jó szakember. Pancser nem kell, mert egy életre kicsinál.
Arról a bizonyos büdös gyümölcsröl akartam írni, Amit nem lehet behozni a Hotelbe. Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna ki! Amellett, hogy tele van vassal, C vitaminnal, folsavval, káliummal, stb., stb. Egy isteni finom gyümölcs. Errefelé honos, csinálnak belöle smoothie-t, fagyit, cukorkát, mittudom én micsodát, mind kipróbáltam, és bides mint a rothadás, de finom. Géza is menekült elöle, ö sem ismerte. Én bezzeg bele szerettem a büdi gyümibe. Semmire nem hasonlít. Önmagára.
Eszembe jutott, most hogy egyedül voltam korábbi ittléteim alatti történések. Föleg, a legutolsó, ami nem volt éppen szívderítö. Azt majd máskor, írom meg.
Valószínü, ez az utolsó bejegyzésem, mert holnap kicsekkolok, és megkezdem, a maratoni hazautazást. Otthon is jó.
Namaste