ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, March 16, 2014

Ne ítélkezz




Velem, egy hasonló történet esett meg, pár évvel ezelött. A helyszín Manhattan Esat Side, elegáns környék 72 utca, és 2. Ave. sarka. Beszálltam a liftebe a 22. emeleten, és egy nő állt már a liftben. Én kedélyesen bájcsevegtem a telefonon, magyarul. Amikor a nőt megláttam, a lélegzetem is elakadt. Úgy nézett ki, mint egy papagáj. A pullóvere narancssárga, hozzá egy piros színátmenetes lilába szoknya, mindehhez, egy kék harisnya, és citromsárga cipő. Két nem odaillő méregdrága holmi egészítette ki az őrületes szettet, egy arany Rolex, és egy LV táska. Ebből tudtam, hogy nem a házban valakinek a takarítónője.
Akivel, épp csevegtem, ecseteltem neki, hogy miféle ruházatban van a nő, és konkrétan úgy néz ki, mint egy papagáj. Sőt, a nő egy karószerű alkat volt, az egész úgy nézett, ki mintha egy fogasra ráaggatták volna a second handből találomra összeturkált cuccokat. Szóval, mondom a magamét magyarul, abban a biztos tudatban, hogy egy ilyen beszélhetetlen nyelven, úgy sem ért senki.
A lift közben leért a hallba. A nő megszólalt.
- Nem veszem magamra, és nem sértődöm meg,  amiket mondott rólam, de máskor figyeljen oda, hogy miket mond!! Beszél itt még magán kívül, más is magyarul!!
Nekem, földbegyökerezett a lábam, és ki sem tudtam szállni a liftből, szabályos gyökeret vertem. Majdnem elsírtam magam. Közben, valaki lehívta a liftet a pincébe, ott volt a mosoda. Én, még mindíg mozdulni sem tudtam. Pincébe le, majd fel.
Szóval, ez egy örök tanulság volt számomra, hogy többet, sehol, semmilyen körülmények között nem mondok semmit. Rettenetesen szégyelltem magam. Okkal.
Az esetet, soha nem fogom elfelejteni!!

6 comments:

  1. Nagyon jot derultem a torteneteden, az elet sok furcsa tanulsagot tartogat szamunkra! :)
    Nekem is volt egy hasonlo esetem! Parizsban voltam es a metron utaztunk 3 an. Termeszetesen tomve volt a metro, es az egyik srac aki velunk volt, mondta, hogy O milyen faradt es le szeretne ulni. A baratom ajanlotta neki, hogy a neni aki elott alltunk mar biztos kipihente mar magat. Fogja meg az orrat es csavarja meg. Mikor az felall, akkor mar le is lehet ulni a helyere. Erre az idos neni megszolalt, -"Fiatalember! A maga orrat kellene megcsavarni!" :)))

    ReplyDelete
  2. :) Na tessék, tele vagyunk ilyen történetekkel!!

    ReplyDelete
  3. Ilyen története szerintem mindenkinek van, legfeljebb nem beszél róla, mert blamás a dolog. Még megboldogult pincér koromban történt az alábbi eset. Leült az egyik asztalhoz egy pár, a nőt jól ismertem a tejboltból. Mindig a katona fiáról áradozott. Megyek a rendelést felvenni, közben csak úgy lazán odavetem: Látom Irénke eltávot kapott a kisfia. A nő elvörösödött, és azt felelte: - sajnos nem, ő a barátom.

    ReplyDelete
  4. Ibolya történetéhez hasonló:
    Pár éve, nagyfiammal utaztunk a vonaton jól felcuccolva, (falusi nyaralónkba tartva)Déliben szállunk le, s egy nénike odaszól: miért nem a barátjának adja már le azt a nagy táskát? erre én: mert ő az én kicsi fiam és kímélem még:)

    ReplyDelete
  5. Mondom, mindenkinek van efféle sztorija, de az enyém azért nagyon durva volt!!

    ReplyDelete