Nem minden arany errefelé

Korrekciós változat
Most olvastam egy blogban, hogy a Fekete Péntek ( a neve, abból ered, mert egész éjjel nyitva vannak) bevásárló őrület, már otthon is megjelent, és ne röhögtessék már ki magukat. Meg különben is, itt Amerikában minden sokkal jobb, és milyen olcsó! A magyarok csak ne akarjanak ilyet, mert bevezették, de 5 forinttal értékeltek le dolgokat. Ez a csajszi, amúgy itt töltött egy pár évet, és most otthon él, és fikáz mindent ami otthon van, és magasztal ami itt van. A Black Friday, a hálaadás után- ami ugye mindenkori november utolsó csütörtökre esik- kezdődik azonnal, egész éjjel nitva vannak az üzletek, és az emberek mennek vásárolni, mint őrültek, pedig ezek az árengedmények nem nagyobbak, mint mostantól karácsonyig, csak be vannak etetve.  A múltkor a Facen, kijavított egy okos csajszi, hogy nem, mert van amikor 5 csütörtök van novemberben. Hát az nem az utolsó??
Van aki, az ünnepi asztaltól feláll, és már indul is, és csak másnap délben ér haza. Tegnap, elmentem megnézni, mert még soha nem voltam. Délelött 11- kor. Lépni nem lehetett, pedig már délelött volt, a mi bevásárló központunkban, ami kb akkora, mint a West End. Tőlünk, 1o km. re. Nehéz volt parkolni is, de épp szerencsém volt valaki kiállt, én meg be. Semmi különlegeset nem láttam, a tömegen kívül, és gyorsan haza is jöttem.
Amúgy, Amerika szerte, sok ember hal meg a vásárlási őrületben. Erről itt lehet olvasni, igaz angolul. Azt hiszem, hogy bedőltem ennek, mert  más forrás ezt nem erősíti meg. 42 millió halott túl soknak tűnik.  Ez a legvéresebb Fekete Péntek eddig Amerikában. Lelötték, eltaposták, agyonverték egymást, meglincselték, megégtek. Vérfürdő.  Úgy látszik, vége a recessziónak. Mennek, mint az eszementek. Tiszta zombik.
Egy bizonyos Dana Marshall azt nyilatkozta szó szerint a cikkben, hogy szó szerint idézem, "Csak arra emlékszem, hogy már nem törődtünk valahogy az árleszállítással, vért akartunk. Csak arra emlékszem, hogy egy nőn ültem, és a fejét vertem egy DVD lejátszóval, egészen addig, amíg az arca felismerhetetlenné vált. Nem éreztem semmit, egyáltalán semmit!" Ö maga megúszta, több borda töréssel , és mellkasi csont (sternum) repedéssel.
Itt egy videó is, milyen kultúráltan vásárol a tisztelt publikum, a kb Tesconak megfelelő Walmart- ban a dühös tömeg, mert olcsóbban jutnak egy hülye tv- hez. No, ennyit erről....
Fel sem tudom fogni, hogy lehet idáig jutni!

Más. Amúgy, csak zárójelben, Géza tök hülye, de nem is számítottam másra! Már kezdődik, hogy nem tudom eltartani magam, és elégedetlen vagyok. Egy szót nem szóltam. Mi van? Tudtam, hogy bekövetkezik, így legyen 5- ösöm a lottón! Ma kaptam tőle egy 5oo dolcsis csekket, amiből 299 megy a kocsira, és mindent ebből fizetek. Ebből eszem, ebből fizetem a telefonomat, ebből tankolok. Ezt vissza kell fizetnem fillérig. Ez nem apanage, ez kölcsön. Na, megyek aludni, mert nagyon fáradt vagyok, és holnap esszét kell írnom, a test mirigyrendszeréről. A fene, aki megeszi, és holnap az utolsó szabad nap..

Thanksgiving 2.

Na, azért lett vacsora. Nem mentünk Baltimoreba. Úgy döntöttem, hogy lemegyek, amikor megjön, és nekiszegezem a kérdést, hogy akkor most mi legyen?? Erre ő, hogy elmegyünk ebédelni a Hibachi büfébe. Ez, egy önkiszolgáló büfé, igaz, hogy szeretem, de mégsem Thanksgivingkor. Ez, kb. olyan, mint amikor szenteste a hajléktalanok, akiknek nincs konyhájuk, se ételük, elmegyünk enni.
No, neeee..... Mondom neki, megnézem a neten, hogy nyitva vannak- e? Volt egy sanda gyanum, hogy Wilmingtonban is, csak egyetlen hely van nyitva, magányos farkasoknak, akiknek nincs családjuk. Nem, nincsenek nyitva. Hamar felhívta a hentest, ahol kukoricás csirkét lehet kapni, és közölték, hogy éppen 5 perc múlva zárnak. Mondom, hogy várjanak meg, és mint az őrült, elrohantam. Thanksgiving az olyan, mint nálunk dec. 24. este. Semmi nincs nyitva.
Így esett, hogy lett bőséges vacsora, mert a húson kívül, az árúházban mindent be lehet szerezni.
Azért esett a csirkére a választás, mert útáljuk a pulykát, mindenki. Én, libát szerettem volna, de azt meg a papa, és Géza is útálja. Így, maradt a csirke. Após boldog, Géza boldog. Hangulat normalizálódott. khmm....

Thanksgiving

A történet a következő. Múlt vasárnap, brunch (breakfast and lunch szó kombinációja, ami a késő reggeli, és a korai ebéd egyvelegéből jött létre)  után, a Géza elment hobbijának hódolni. Szép, és jó semmi meglepő nincs benne. Éppen a holmiját hajtogatom, akkor vettem ki a szárítóból, amikor megérkezik este. Halál ingerülten közli velem, hogy vezessek óvatosabban, mert...... és sorolja, mik történhetnek. Előzmény, semmi. Tehát, beleköt a semmibe! Erre én, hogy jó óvatosabb leszek. Még csak nem is én vezettem mellette, sem aznap, sem azt megelőzően. (Évekkel ezelött, még örültem ennek, mert az elődei egytől egyig, sofőrnek használtak) Láttam, hogy ha még sokáig egy helységben tartózkodunk, baj lesz, és gyorsra vettem a hajtogatást, és léc. Borús kedvében van! Ma, szerda van, és én azóta, csak egy- egy köszönés erejéig találkoztam Gézával. Másik emelet, majdhogynem másik házszám. Szerencsére, még a fürdőszoba sem közös. A papával, viszont találkoztam, és felhívta rá a figyelememet, hogy vigyázzak az úrral, mert bekattant. Közölte a papával, hogy nem megyünk Baltimore- ba a hugához. Mi van?? Minden évben ott jön össze a család, még West Virginiából is jön az egyik húg lánya, meg San Diegóból a másik. New Yorkból a másik öccs, feleség, gyerekek. 15- en szoktunk az asztal körül ülni. Én, nagyon szeretem, amikor így összejövünk. Ez az egyetlen alkalom az évben, amikor mindenki találkozik. Ekkora szemétséget a papával szemben!! Mondom én, hogy beülünk az én autómba, és elmegyünk ketten, én meg a papa. Erre a papa, hogy gondolni se merjek rá. Mondom, nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek?? Végül jót nevettünk a papával, de keserű nevetés volt. Ez, elsősorban a papával szemben kitolás. Tavaly dolgoztam, de isteni jó ünnepi vacsi volt. Megjegyzem, akkor ők elmentek ketten, aminek én nagyon örültem, elsősorban a papa miatt!!
Most, nem tudom mi tévő legyek? Mert újabban megint nem eszik húst. Nekem, ott a hűtőben a csirke combok, de még azt sem mertem megsütni, mert nem mentem le. 2 konyha van, megsüthetném a papa konyhájában is, de a szagot nem tudom eltüntetni, és ilyen feszült hangulatban, ezt hogy hozzam össze?? Ünnepi vacsoráról már nem is beszélve! Bodrival van gondja, (nem röhög, így hívják az egyik sógorát) de tulajdonképpen neki mindenkivel gondja van! Ez, miért beszélt erről, az miért beszélt arról. Ki, hogy viselkedett. Spirituálisan magasabb szinten képzeli magát mindenkinél. De, az életvezetése, és a rugalmassága egyenlő a nullával. Képtelen elfogadni, hogy mások, másképp élnek. Egészen apró dolgokon ki tud bukni, és nekem ad tanácsokat, mit hogyan kezeljek, közben ő semmit nem tud normálisan kezelni.
Szóval, a Hálaadásnak löttek! Nagyobb ünnep szinte, mint a Karácsony, vagy legalábbis ugyanakkora. Szeretem ezt az ünnepet. Nem a kaja miatt, (útálom a pulykát) hanem a meghittsége miatt. Ezt is át kell ugrani. Voltam én már Karácsonykor egyedül, és volt, hogy dolgoztam. Az utóbbi jobb. Én, egy állami főiskolára járok, és nekem most ünnepi szünetem van hétfőig, hogy mindenki haza tudjon utazni az ünnepekre. Errefelé jól szét vannak szórva a családok! Rengeteg tanulnivalóval. Ez van. Hisztériás Géza. Melegség, kellemes este  helyett, pofavágás. Dúl- fúl mindenen. Állandó mérlegre kell tenni, mit, és hogyan mondassz. Holnap lenne aktuális. Jópofát kell vágni hozzá. Valami mást vágnék hozzá. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha lazábban állnánk dolgokhoz, és csak szórakoznánk, még a kellemetlen pillanatokon is!  Csak széttárom a karomat, és az égre nézek!

Nem tudom, hogy mit gondoljak erről,

de itt Amerikában az emberek többsége fura módon, a nem is szűk környezetében kitárulkozik. Nyitott könyv. Erről már akartam írni, de mindíg valahogy elmaradt. Sőt, lehet, hogy írtam is már róla.
Az évfolyamtársak már az első nap, elég szépen kitárulkoztak. Fura. Mondok egy-egy példát. Professzor úr, kiáll, és megkér mindenkit, álljon fel, mutatkozzon be, és mondjon magáról egy pár mondatot. Kiperdül a csajszi, Nancy Shmidt a nevem, 25 éves vagyok, 4 gyerek anyukája, a második férjemtől most váltam el. De, újra menyasszony vagyok. A második férjem, az első házasságából származó gyerekeit elvitte magával, nagyon megviselt, de a vőlegényem hoz magával, az előző házasságból egy kislányt. Én, nézek. Követni is nehéz. Feláll a másik, hogy  Lisa McLaurence vagyok, 4o éves, soha nem voltam férjnél, mert bipoláris depresszióban szenvedek, sokat voltam kórházban, és diszlexiás. 3 kutyám van, és 2 macskám. Én, pislogok. (no, nem az állatoktól) Stb., stb. Mi ez? Csoportterápia? Én, meg egyenesen úgy kezdtem a mondandómat, hogy unalmas vagyok, mert én férjnél vagyok, és 1 lányom van. Pont.
Ez a kitárulkozás ilyen módon, sokkal őszintébb, mint amit ebben az esetben én csinálok, hiszen én is kitárulkozom. De, rólam kevesen tudják, hogy valójában ki vagyok, és a történeteim valódiak, vagy az ujjamból szoptam.
Nekem ez fura. Nem mondom, ha sokat vagyunk együtt munkatársak, vagy járunk együtt főiskolára, lassan- lassan kibontakoznak történetek, meg beszélgetés közben elhangzik, ez- az, de ez így európai létemre furcsa. Itt sem különbek az emberek, és összesúgnak a másik háta mögött. Ez azért jutott eszembe, mert láttam egy filmet tegnap este, és ott az oviban a kislány kézen fogta az anyukája új férjét, és bemutatta a csoporttársainak, hogy az új mostoha apukám. Erre egy kisfiú megszólalt, hogy neki 2 mostoha apukája van, de az egyik már majdnem halott. Ezen kinyúltam! Persze eszembe jutott megint a marha nagy kitárulkozás. Nem kellene mindjárt a bejárati ajtóra kiírni?
A legutóbbi munkahelyemen, bejött egy beteghez látogatóba egy nő. Közölte velem, hogy legalább 4 széket szerezzünk a szobába sebtiben, mert mindjárt itt lesz a beteg első felesége, a második válófélben lévő felesége, és az öccse most veszi el feleségül az első feleséget, és jönnek a gyerekek is.
Szóval, nem lehet tudni, hogy ki- kivel van, és a sorok még átrendeződhetnek menet közben.  Nagy a család! A főnővér, Regina ott állt mellettem, és akkora szemeket meresztett rám, majd közölte, hogy nem normálisak. Regina Equador- i. Náluk ez nem szokás. Azt mondta, ő azzal a kanállal felyezi be az evést, amelyikkel elkezdte. Ezen röhögtünk hetekig.
Senki nem vetheti rám a követ, hogy prűd lennék, vagy konzervatív. De, ezt az eszement kitárulkozást nem értem.

Szóval, hogy belecsapjak a lecsóba

 vannak azért errefelé jópasik, csak el vannak bújva, de nagyon! A minap a konferencián, 2 db orvost is láttam, hallottam, aki megüti a mércét, sőt leveri a lécet. Egyből nem akartam elaludni az előadás alatt. Igaz, hogy nem a mi államunkban volt, - Maryland-ben-, de itt ez az állam olyan pici, hogy körbe vagyunk véve más államokkal. Az óceán felöli részt leszámítva. Szóval, közel. Nagyra nyílt a szemem, mert egyetlen jópasit nem láttam errefelé, közel 4 éves ittartózkodásom alatt, és ez halálosan komoly. No, nem mintha annyira érdekelne, de errefelé csupa redneck szaladgál. Ez tény. Az egyetlen jópasi a férjem, kinézetre. Arra is rájöttem, hogy nekem sose jó semmilyen pasi. Volt aki állandóan rám akart mászni, az volt a baj, volt aki laza volt, az volt a baj, volt aki minden volt, csak éppen nem épp elméjű, az volt a baj. Szélhámos, alkesz, ronda, szép, élsportoló, művész, életművész, "üzletember", mind egyremegy. Ezzel most minden rendben, nem szélhámos, nem piás, állandóan itthon van, persze munka után, nem hajkurássza a csajokat, igaz engem sem. Lehet számítani, bízni benne. Aztán mégsem jó. Jó is, meg nem is! Látszólag, minden rendben, csak a torkunk vérzik ezer sebből. Ez van, de nem is nagyon érek rá pillanatnyilag ezzel foglalkozni. Állandó rohanásban vagyok. Ma sikerült egy viszonlag könnyű tesztet, viszonylag szarul megírnom. Megütötte a mércét, de hagyott némi kivánnivalót maga után. Különben is, ki fogja megkérdezni, hogy 2o13, nov. 2o. - án, írt egy 86%- os tesztet, ez mi volt? Így sikerült, oszt jól van!
Más. Tegnap voltunk ebédelni a csajokkal ebédszünetben, az évfolyamról. Mindkettő afroamerikai. Szétröhögtük magunkat a kocsiban, én főleg Michelle humorán, ő meg rajtam. Ezek fekete zenét hallgatnak, kemény rap- et, amit persze ki nem állhatok, de a fillinghez passzolt egészen. Ez még mind semmi!! Gőzöm sincs honnan veszik ezeket a cd- et, de kívülről fújják a szöveget, táncolnak és ettől leborultam. Eszembe jutott egy mozi jelenet, ahol Eddy Murphy kocsijában üvölt a fekete zene, és kiszállt egy pillanatra, amikor Jackie Chan, pofákat vág, és állomást cserél. Erre visszajön Eddy, megfogja Jackie karját, és közli vele, " Soha nem merj a rádióhoz nyúlni, egy feka kocsijában. " Na, több se kellett röhögtem. (mittudom én, a neveket lehet nem jól írtam, de most nincs időm böngészni)
Megint más. Kaptam levelet, egy rokonomtól, akit szeretek mellesleg.  A levél cím, RIVOTRIL. Kapok egy hosszú levelet, gyógyszerfüggőség, mellékhatások, hatóanyagok, stb. , stb. Mi van????
Komolyan elgondolkozom ilyenkor, hogy a kedves, és csupa jóindulatú rokonom, miért küldte ezt a levelet?? Valójában ilyenkor mi járhat a fejében?? Felhívja a figyelmemet valamire, amiről tudja, hogy pontosan tudom. Mit tanulok? Ács, vagy talán vízvezetékszerelő, asztalos?? 4 db Pharmacology könyvem van, egyenként kb. 1o kg. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi van benne, hogy kell használni, és mik a mellékhatások. Még azt is tudom, milyen gyógyszereket nem szabad szedni vele, és mik a mellékhatások, mely agyi mirigyre, receptorokra hat, és milyen hormonokat szabadít fel. Akoholos italt nem iszom. Még mielött tanultam volna, tudtam, mert amikor Drog tesztre mentem, pontosan utánanéztem, mennyi idő amíg kimosom, és egyáltalán, hogyan kell kimosni, vérből- vizeletből, és meddig?  Amúgy, semmilyen gyógyszert nem szedek, makk egészséges vagyok. Nem is szedem rendszeresen. Csak, ha kell, és bizony kell. Még életemben nem írtam, mondtam meg senkinek, hogyan kell élni, vagy mit kell, és mit nem kell csinálni! Szóval, ezt egy kicsit fontoskodós- okoskodásnak veszem, aminek nem értem az értelmét?? Jót akar?? Ugyan már! Jól fel akar bosszantani! Nem írtam választ. Nem tudok vele mit kezdeni. Főleg, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudjuk! Jajj....., ne már! Aztán meg, ha nagyon kotorászunk, és is küldhetnék, egy- két cikket, erről- arról.
Na, megyek aludni, holnap klinika, a kedvenc tanárnővel! Az is megér egy misét. Az évfolyam, 4 csoporra van osztva, és egyetlen fehér ember vagyok, ebben a csoportban. A tanárnő is fekete. Iszom is a levét rendesen. Erről megint eszembe jutott egy mozi, amikor Woody Allen elmegy gyónni, a katolikus paphoz. Azt mondja neki, hogy még sose gyónt, mert ugye zsidó lévén, más felekezethez tartozik, de identitás zavara van, és eljött. De, szeretné előre bocsátani, hogy neki személy szerint semmi köze Jézus elárulásához, meggyilkolásához. Na, ez valahogy így néz ki. Levegő vagyok számára, és minden szar, amit csinálok, így aztán fel kell kötni a gatyámat vele szemben. Itt egy cikk erről, nem a levegőbe beszélek, nem egyedül engem érint. Angolul sajnos. Az sem számít, ha jó a válasz a kérdésre, amit a csoporthoz intéz, levegő vagyok. Történelemből fakadó diszkrimináció. Szóval, nekem személy szerint semmi közöm, a telepesek rabszolgatartásához. Forgóvetés van, mert jövő hónaptól, nem kell néznünk egymást, másik kórházban lesz gyakorlat, és ott egy fehér nó a tanárnő. A jövő hét, meg csak keddig tart, Thanksgiving lesz, és csüt.- péntek lenne klinika. Na pá, mert hajnalban kelek.

 

Igértem,

hogy kerítek sort rá, és írni fogok. De nem jött össze. Van írni való bőven, de éppen időm nincs. Ma volt az első nap, hogy rendesen le tudtam ülni tanulni. Nemzeti ünnep volt, és hosszú hétvége, ilyesmi errefelé nem szokott lenni. Szombaton takarítás, vásárlás, ebéd együtt, mire hazaértünk halálos fáradt voltam. Vasárnap, a szomszéd államban voltunk születésnapi ebéden, ahonnan este értünk haza. Erre, jött egy email, amit ki kellett nyomtatni, és 3o oldalas házi feladat lett belőle. Most meg már késő van. Úgy mennek a napok, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Teszt, teszt hátán, rengeteg az anyag. Van, amikor a természetes intelligenciámra hagyatkozom, és bejön. Amikor, teljes sötétség van a témával kapcsolatban, akkor kizárásos alapon dolgozom, van, hogy 2 jónak látszó válasz marad, és akkor elolvasom mégegyszer, és valahogy ráérzek. Többnyire. Ezek a gyógyszerkalkulációk, még mindíg nem az erősségem, de menni fog ez is.
Holnap Konferenciára megyek. Elfekvőkben dolgozó orvosok tartank értekezéseket. Igaz, csak 4o- km- re kb. Az meg Marylandben van. Megint, egy másik állam.
Közben após, ügyes- bajos dolgait is én intézem. De, nem szólok egy szót sem, mert imádom az öreget. Lett egy apám, ami sosem volt igazán. Ilyennek kellett volna lenni a viszonynak közöttünk. Nem rajtam múlt. De, ezzel nem lehet mit kezdeni.