Átmentem a piroson

Február 19.-én átmentem a piroson, és persze lett következménye. Kaptam egy ticketet, vagyis büntetést. A mellékeltek fotót is, 3 fotó mutatja világosan, hogyan haladt át a piroson, a piros Honda. A bünti 112.5o. Mi az 5o cent, soha nem fogom megtudni, de már holnap befizetem. A férjem csak vigyorgott rajta. Nagyon vicces! Mondtam, nem én voltam, hanem a Holy Goast, de ezt senki nem fogja elhinni nekem. Szabadnapomon, spóroltam 2 percet, és most fizetek. És, még emlékszem is rá! A fene enné meg! Pedig tudom, hogy ez így működik. Itt, minden kereszteződés be van kamerázva. A szenzorok, az aszfaltban vannak, és ha pirosra vált, akkor automatikusan működésbe lép! Ezt megszívtam!
De, a jó hír, hogy nem emelnek emmiatt a biztosításomon. Ez is rajta van a ticketen, valamint az, hogy van érvényes biztosításom, és az is, hogy mikor jár le a forgalmi, és az is, hogy milyen az emésztésem. A Francba! :) Minden lépés meg van figyelve, és minden be van kamerázva!
Persze, ez valahol jó is, mert valamiféle védelmet nyújt!

                                          

Nálunk a Rehaben, ilyen felirat van

                                            

de, máshol ilyet is látok

                                             

Ahol sok nő dolgozik együtt,

ott felüti a fejét az irígység. Etz tudom már régen, de nem tudok mit kezdeni vele. Ez a tulajdonság hiányzik belőlem, és mindíg örültem mások sikereinek.  Tiszta szívből! Örültem, ha keményen megdolgozott érte, és megosztotta velem az örömét. A gazdagsággal ugyanígy. Örültem, ha valaki jól élt. Akkor is, ha az ölébe hullott, meg akkor is, ha keményen megdolgozott érte. A személyiség más kérdés, volt akit elkerültem, mert nevetségessé tette a gazdagsága, kérkedése, pökhendisége, mások lenézése. Főleg, ha másokon áttiporva jutott vagyonhoz. Láttam ilyet is, meg olyat is. Láttam pökhendi szegényt, és szerény gazdagot.
Magam is voltam már gazdag, sikeres. De, szegény is. Éreztem mindkettőnek az ízét, jól tudom milyen.  De, nem tett keserűvé az sem, ha éppen nem ment olyan jól a szekér. Abban azesetben is örültem, ha nekem éppen nem ment olyan jól, vagy éppen nem sikerült valami. Megjegyzem, hogy amikor éppen nagyon futott a szekér nem voltam attól boldog. Anyagi gondok nem voltak, de más gondok bőven.

Történt, hogy tegnap kérdezte az egyik nappalos koleganő, hogy tudok-e már valamit a felvételiről. Mondom neki, hogy sikerült a vizsgám, és közben ragyogtam azt hiszem. Erre ő, hogy őt nem hívták fel, ez azt jelenti, hogy neki nem sikerült. Mondom neki, hogy lehet, hogy mivel dolgoztál, a telefonod ki van kapcsolva. Nem tudtak felhívni. Erre ő, elég ingerülten, hogy nehogy azt hidd, hogy mivel sikerült a vizsgád, fel is vettek. A férjének 3 alkalommal sikerült a vizsgája, és nem került be az évfolyamra. Erre már nem szóltam semmit. Amúgy, nem jelent sokat, ha a felvételi sikerül, mert ugye el is kell végezni azt a főiskolát.
Ezt a beszélgetést hallották sokan, akik éppen a munkába érkeztek, egymást váltjuk. A felettesek örültek, a kollegák elfordultak. Két kollegámat szeretek igazán. Az egyik Angela, velem egyidős, a másik Kirstin 21 éves, és ő a csoportvezető. Soha, semmiféle konfliktus nem volt közöttünk. Pár nappal ezelött, mondom Angelának, hogy ezt nem hiszem el, hogy a Danit nem lehet pár napra beosztani valaki máshoz, ez azért van, mert nagyon fiatal, és nem látja át jól a dolgokat. Senki nem volt körülöttünk, bent voltunk egy beteg szobájában, ajtó zárva, ketten.
Mindíg, amikor meglátom Kirstint, aki egy magas nagyon nagydarab gyönyörű arcú lány, szeretem megölelni. Szélesre tárom a karomat, és közli, hogy nem akar velem ölelkezni. Megjegyzem, ez egy normális üdvözlési szokás errefelé. Csak álltam ott leforrázva. Később, kérdeztem tőle, hogy mi a baj?
Erre ő, hogy valaki mondta, hogy ő nem végzi jól a munkáját, nem alakalmas csoportvezetőnek. MI VAN? Én ilyet soha nem mondtam! A csajszi úgy lerendezi  a beteget, hogy abban hiba nincsen! Nagydarab, erős, és nagy a munkabírása, és végtelenül jóindulatú! Érdekes, eddig senkinek nem volt semmi baja, kifogása ellenem.
Angela szépen kifordította amit mondtam, és átköltve a dolgot tálalta Kirstinnek. Szarkeverés magasfoka! Itt, bevallanám ha más is elhangzott volna. De, nem hangzott! És, ha pillanatnyilag mérges vagyok valakire, másnap elszáll. Megmondtam a kislánynak, hogy én ilyet nem mondtam, és hozza ide azt, aki ilyet mondott, tisztázzuk együtt a dolgot. Megbeszéltem vele a dolgot, és azt is, hogy tudom honnan fúj a szél. Egyet azonban meg kell jegyeznem, hogy amióta a kollegák tudják, hogy jelentkeztem a főiskolára, azóta megváltozott a viszony közöttünk. Ha, elvégzem és maradok, automatikusan a főnökük vagyok. De, nem fogok maradni.
Megállj Angela! Nem tudod hogy egy manipulátorral kezdtél. Csupa jót, és szépet fogsz hallani tőlem még azokról is, akik használhatatlanok! Csupa- csupa jó hírt fogok veled közölni, amitől felmászol a falra! Az ilyeneknek méreg a jó hír, csak a rossz hírek éltetik! Sőt, meghívom hozzánk had pukkadjon meg!
Én, meg jót röhögök a markomba!

Sikerült!!!

A felvételi vizsgám sikerült!!!! Bent vagyok!!! Ráadásul jól!!!!!! :)



                                                  

Szörnyek, és emberek

Sokáig nem írtam, mert viszonylag nyugalmas időszakom volt. Az én férjem szeret engem, persze a maga módján, ami nekem nem felel meg. Milyen házasság az, ahol mindenki éli a maga életét. Tök külön, más időbeosztásban, sem az asztal, sem az ágy, se semmi nem közös. Még a programok sem. Persze,így jobban működik, mintha együtt lennénk. Így vgyunk is, meg nem is! Valentin napra kaptam tőle egy nagyon szép arany medált, gyémántosat,egy kála lilit. Örültem is, meg nem is.
Persze megint tett olyat, hogy nehogy jól érezzem magam, mert a végén még boldog leszek.
Más. A munkahelyemen kitört a tavasz, a viszonylagos kevés halálozásnak vége. Hullanak az emberek.
Egy betegemnek pont 1 éve viselem a gondját. Nagyon szerettem. Egy éber kómás fiatalemberről van szó, aki 24 éves, abban az évben- hónapban született, mint a lányom. A lányom neve Daniela, az ő neve Dániel.
16 évesen várt az iskolabuszra, amikor egy autó elütötte.
Oxigén gégébe, kanüllel etetés, csövek mindenütt. Kedden, és pénteken, 2o perccel elöbb mentem dolgozni,(1 évig) hogy vacsora idő elött le tudjam tusolni. Ehhez persze külön kiképzés, és szakértelem kell, mert egy tehetetlen beteget, nem lehet 1oo csővel csak úgy letusolni, ráadásul, fekvő helyzetben. A mama nagyon precíz, szőrszálhasogató, mindenki félt tőle, kivéve engem. El is fogadott, de elöttem, aki ápolta azt magasztalta az égig, hogy így a Hazel, meg úgy a Hazel. De, velem nagyon meg volt elégedve. Kb. 1 hónapja nem beszélt velem a mama. Gőzöm nem volt az okáról. Én persze boldog- boldogtalannak beszámoltam, hogy az anyuka nem köszön, amikor megjelenik, elhúzza a függönyt, és szinte bezárkózik a fiúval. Az osztályos nővér is mondta, hogy hagyjam, mert mindenkivel előadta már ezt a cirkuszt. Szép, és jó. Péneken történt, hogy úgy, mint máskor letusolom Danit, majd befektettem a tiszta ágyneműbe. Jobbra el, és csinálom a dolgomat tovább. Egyszercsak látom, hogy a mama mérgesen megérkezik, csapkod- vagdos, szedi össze a fiát, és viszi a tusolóba 5- kor.5-6- ig sikálta, majd újra áthúzta az ágyneműt, és elviharzott, mint aki jól végezte dolgát.Hozzá kell tennem, hogy ezeknek a betegeknek egy tortúra a tusoltatás, és csak nagyon óvatosan, körültekintve lehet elvégezni.
Ma megyek be, és azzal fogadnak, hogy most vitte a rohammentő Danit a kórházba, mert nem volt, illetve alig volt pulzusa. Az intézmény vezetőjének beszámoltam róla, mi történt pénteken. Csóválta a fejét, és azt mondta, hogy az elöbb telefonáltak, hogy Dani nem jött vissza. Dani elment békében. Le kellett ülnöm, és csak ölbe tettem a kezem, mint az öregek, és csak ültem. Nem jött egyetlen csepp könny sem, mert arra gondoltam, hogy szegény Dani megszabadult az anyjától, aki hisztérikus rohamokat szokott produkálni Dani szobájában. Erősen vallásos, képes volt ha esett, ha fújt, beültetni tolószékestől a fiút a kocsiba vasárnaponként, és elvinni a templomba, meg mindenféle javasasszonyhoz. Biblia, szent idézetek a falon. Meg aszongya hogy, a "A csodákra várni kell, de a lehetetlent azonnal teljesítjük!" Azt gondolta, hogy egy szép napon, Dani fel fog kelni az ágyból, és ráköszön, mint a mesében az egyszeri legény,
- Szervusz édesanyám! Látod itt termettem!! Nézz ide! Kutya bajom!
Dani, Rest in Peace.

Facebook

A hülyeségnek nincs határa. Ezért, rendet tettem az ismerőseim között a Facebookon. Ledobáltam azokat, akik folyamatosan irritáltak a tömény hülyeségeikkel, vagy obszcén viccekkel próbáltak szórakoztatni. Én, egyszerűen, megszabadultam tőlük. Ne kelljen már nekem ezeket olvasni. Volt olyan közöttük, akiket alig, vagy csak felületesen ismerek.

Üzenet

"Lel­kembe jutsz… Mert ami­kor gon­do­lok rád, nem „eszembe jutsz“. Hanem a lel­kembe. Mert nem az eszem gon­dol rád, hanem a lel­kem. Nem csak egy-egy pil­la­natra, hanem folya­ma­to­san. Nem tud­lak, hanem érez­lek. Nem gon­do­lat vagy, hanem érzés. Nem távol­ság, hanem közel­ség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben."

Csitáry-Hock Tamás

"Élj egyedül, vagy akár a legjobb házasságban, elsősorban magadban bízz. Ne Királyné légy - hanem Királynő." Müller Péter

Ez annyira igaz, és tökéletesen meg van fogalmazva, hogy úgy ahogy van, beteszem. A fején találta a szeget! Tudom én ezt már régen, és mindíg kiderült, hogy én vagyok az erősebb. No, nem fizikai erőre gondolok.

Az nem "örök igazság" - csakis a mai nőknek szól. Évezredeken át nem önérzetre nevelték az asszonyokat, hanem szolgálatra, alázatra és odaadásra, ami rendben is lett volna, mert nincs az életben nagyobb érték, mint a szolgálat, az alázat és az odaadás. Nem csak a nő - a férfi számára is. A baj ott van, hogy férfiak visszaéltek ezzel.
Szolgálni csak egy királyt szabad - zsarnokot tilos. Vagy elvontabb formában: szolgálni csak az Igaz Istent szabad, bálványt tilos. Mivel manapság nincsenek bennünk, férfiakban királyi értékek, visszaélünk a nők alázatával, és ezt nem szabad tűrni. Olyan időket élünk, amikor egy nőnek önmagában kell megtalálnia a centrumát és nem a másikban. Sajnos.
Nem teheti az életét a férfi tenyerébe, mert az már régóta nem férfitenyér. Egy gyenge, bizonytalan, önző, gyáva és a vágyaitól űzött ember tenyere. Hiába mondja, hogy szeret, ha kiderül, hogy még önmagát se szereti.
Amíg a férfiasság mintaképe ez a püffedt Egó - óvakodni kell attól, hogy akár még egy háromperces páros táncban is elveszítsd az egyensúlyodat.
Tudom, hogy amit mondok, az nem örök érvényű igazság. Nem is helyes. Sőt, tudom, hogy te sem érzed jól magad, ha nincs valakid, ha nem adod oda magad valakinek, akiben bízol, akit tisztelsz - aki szeret, és akit te is szeretsz. Mégsem engedheted el a középpontodat - vagyis magadat. Fontos, hogy bízz magadban - magányban és párkapcsolatban is.

Vihar van. Ilyenkor piros jelzés van érvényben, ami más magatartást kíván. Ugye tudod, hogy minden rosszban van valami jó? Nem árt, ha megtalálod önmagadat, s ha sikerült, és egyensúlyban vagy, akkor lehetsz odaadó és alázatos - csak vigyázz, hogy tánc közben a lábaid a földön maradjanak. Mert szeretsz repülni, tudom. Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.
Valaha, ha azt mondtad, "Uram" - a férjedre gondoltál. Ma inkább gondolj önmagadra!

A "csavargyári munkás"

A lányom lelécelt Kanárira, még novemberben. Nem írtam róla, mert az első hónapok keserveit nem akartam különösebben megosztani senkivel. Minden kezdet nehéz. Ez egy elcséplt közhely, de sajnos igaz. Senki, sehol nem vár ránk. Nem sokat nyom a latba, hogy perfekt beszéli a nyelvet, 25%/ os munkanélküliség mellett. Ráadásul, ott mindenki spanyolul beszél. Ezért nekünk kell elébe menni a dolgoknak, és ebben senki nem tud segíteni, csak mi magunk. Hiába született ott, senkit nem érdekel. Hiába van ott az apja, nem számíthat rá, mint ahogy tudtam én azt előre, ismerem uraságát.

A gyermek, hiányzott a barátoknak, látták a napsütéses posztokat a Facebookon. Néhányuk, otthagyott csapot- papot, és hurrá ők is leutaztak. Így, most vidáman vannak. 6 fiatal lakik egy kis lakásban, egy nagy lakókomplexumban, Maspalomas-ban az óceán partján. 5 magyar, és 1 francia fiú. A fiú nagyon jól beszéli már a magyar konyhanyelvet. A lányom, egy ajándékboltban dolgozott, de most otthagyta, mert a piacon árulja az ékszereit, és a festményeit. A barátja, a parton őrzi a homokszobrokat, (nem röhög, mert a tulaj,- jól értetted a tulaj- egy lakásravalót szedett össze a hülyeségből, ha valaki meséli azt hiszem, hazudik) A másik barátnő, tetra pack- os tejes-üdítős dobozokból csinál pénztárcákat, és a turisták, viszik, mint a cukrot. El sem hiszem! Biciglivel, lemennek a halászokhoz, és a nyakukon maradt halakat, meg tengeri herkentyűket, megkapják ingyen. Azt másnap nem lehet eladni. A vacsora, ingyen van. Meleg van, süt a nap. Az apósom szokta mondani, hogy ha fiatal vagy, és eltöröd a lábad, holnapra ujra nő, semmi bajod, és amúgy is térdig ér a tenger. Marha jól érzik magukat. Most beszéltem vele Skype- n jó bő 2 órát.Odament a könyvtárhoz, hogy tudja fogni a wifi-t. Rengeteg magyar él ott. Amikor, először 1988-ban odaköltöztem, alig volt arrafelé magyar.
Azt mondja, a francia fiú gitározik, és romantikus dalokat énekel. A turisták, meg dobálják a pénzt a kalapba.
Én, imádom az ilyet! Nem aggódom, csak egy kicsit. Amíg fiatal, élvezze az életet, és csavarogjon!! Úgy látom, egészen olyan, mint én! Imádtam, és most is imádnék csavarogni. Szóval, a gyermek "csavargyári munkás" lett!