Tűz, víz, és sötétség New York City - ben

Nagyon sajnálok mindenkit, akivel katasztrófa történt. Főleg, hogy a kedvenc városomat ekkora katasztrófa érte. Valahol, én is New York-i vagyok, hiszen éveket töltöttem ott. A mentés egyébként elképesztően szervezetten zajlik, mindenki tudja a dolgát, senki sem tétlenkedik. Áram nélkül maradt 7.5 millió ember.A városba betörő víz elöntötte a híres New York-i metró hét állomását. A 1o8 éves Metro történetében, nem volt ekkora katasztrófa.Előzetes becslések szerint ötvenötmilliárd dollárnyi (12 billió forint) kárt okoz Amerikának. Iszonyú.
Amit viszont nem értek, miért kell pocskondiázó kommenteket írni, a katasztrófáról megjelenő cikkek végére. Persze, csak a magyar tudósítások végére. Számomra ez rejtély és ilyesztő. Az egyik kommentelő azt írja, hogy itt siránkoznak, amikor Haitin nagyobb volt a katasztrófa. Könyörgöm, Haitira honnan érkezik a legnagyobb segítség?? Innen Amerikából. Fogadok, hogy a tisztelt hozzászóló egy büdös petákot sem küldött Haitire. Több fotót nem teszek be, mert tele van vele minden.

.

Na kérem,

erről be kell számolnom. Tegnap, a melóban egy pár munkatársam, aki nem tudta megoldani a gyerekelhelyezést, és a bébicsősz sem tudott eljutni hozzájuk, - vagy kockázatosnak vélte az eljutást- behozta hozzánk a csemetéket. Sokan dupla műszakot dolgoztak, 3-11-ig, és 11- től, reggel 7-ig, hogy ne kelljen hazamenni éjnek idején, főleg akik New Jersey- ből, Pennsylvania- ból, Maryland- ből járnak. A Delaware Memorial Bridge- et is lezárták, így sok választásuk nem is volt. Szóval, a csemeték 8- 14 év között, az óriási nappali közepén sátrat vertek, és légmatracokat fújtak fel, no nem tüdőből, mint mi annak idején, hanem konektorból. Így igazi menedékházzá alakult a Rehabilitációs intézményünk. Megkérdezték, miben segíthetnek, mire én, azonnal kiosztottam a feladatokat. Persze, itt nem pelenkacserére kell gondolni, és inzulin beadására. Az ebédlőben, tea kávé, nasi. kiosztottam a gyerekeknek, miután persze elöbb belaktak, rántott csirkével, párolt zöldséggel, és sajtos makarónival.(minket is beleértve) Tekintettel, a vészhelyzetre, az intézmény kitett magáért. Szóval, zsúrkocsin vitték a nagyobbak a betegeknek az innivalót, és a nasit a nappaliba az óriási tv elé. Már aki tud enni, és nem csövön folyik bele. Nálunk ,a földszintem, túlnyomó részben öregek vannak, és haldoklók. Azonnal láttam, hogy ez a nyüsgés felélénkíti őket, és nem zavarja. A gyerekek meg baromira viselkedtek, és barátkoztak. Élvezték, a különleges helyzetet. Nem ordítoztak, nem rohangáltak, tök normálisan viselkedtek, mintha átérezték volna a helyzet különleges mivoltát. A tv. ben sem a mozicsatorna ment, hanem a tudósítás a jelenlegi helyzetról az érintett régiókban. A gyerekek többsége, még sohasem látott bácsikat- néniket félig fekvő- ülő helyzetben, 1oo csővel, lélegeztetőgéppel. Őket, reggel felöltöztetik, és kitolják egy kerekes fotel- ágy alkalmatosságon a nappaliba, a tv elé jó időben a teraszra. A tüdőgyulladást, és a felfekvést megelőzendő. (megjegyzem, ez nem mindíg sikerül) Este, 1o körül, a gyerekek aludtak, ki itt, ki ott, ki félig kilógva a sátorból. Hagyták a szülőket békében dolgozni, meg az izgalomtól is kimerültek.
Szóval, mi felnőttek is élveztük a dolgot. Azt mondja az egyik kisfiú, neked milyen akcentusod van? Mondom neki, én Magyarországról jöttem. Tudod hol van? Igen tudom, jött a határozott válasz. Budapest a fővárosa, most tanuljuk Európát. Igen mondom, én abból a városból jöttem. Elkerekedett a szeme, olyan édes volt, majd megzabáltam.
Más. A kár, nem nagy kár, azt hiszem, Sandy jót tett velem. Kicsavarta a semmirekellő fát a kertben. Mondom a férjemnek, hogy mivel tövestől csavarta ki, hozassunk cseresznye fát. Annak legalább van valami értelme. Az is ad árnyékot, és nyáron legalább haszna is van. Így, most ki akarja vágatni a másik fát is mellette, és megrendeltük 3 cseresznyefát. Jönnek a kertészek, és beültetik, a fák helyére.
Úgy legyen!!
A baj csak az, hogy a fogam kezd fájni. Azt is tudtam, hogy csak idő kérdése mikor fog bedurranni.

Károk

A kertben vannak csak károk, leszakadt a muskátlim, és összetört a kaspó. A nagyobb kár, hogy gyökerestől csavart ki egy 2o éves fát Sandy. A ház is 2o éve épült. Itt, minden papírból van, legalábbis ez az érzésem. A házak, nem téglából épülnek. A falak vékonyak, ettől aztán olyan hangokat hallottam, hogy azt gondoltam, most dőlt le a kémény. Az én szobám, az emeleten sarki szoba, és bizony nehezemre esett bízni benne az éjjel. Mindenesetre azért nem voltam annyira beszarva, hogy lemenjek a férjemhez aludni.

Na,

ezt megúsztuk. Erős a szél, még mindíg eső, és fura hangok jönnek a kertből. A férjem felajánlotta, hogy bevisz dolgozni, és értem is jön. Szaván is fogtam hamar. No, nem azért mert félek autózni, - akik ismernek tudják- nem vagyok egy fostos típus. Csak jól esett, hogy legalább valaki törődik velem. Ilyen is ritkán van.
Az utak, oda- vissza teljesen üresek voltak. Csak a nemzeti gárda portyázik nagy Jeep- ekkel. Amúgy a férjem kisérleti intézete is bezárt, ma meg holnap. Kényszervakáció. Ami mellesleg jól esik szerintem mindenkinek.
Őszintén szólva, ezeknek a viharoknak nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Igaz jobb felkészülni a rosszra, és nyugtázni a végén, hogy ezt megúsztuk.

Lebecsültem

Azt hiszem, lebecsültem Frankenstorm Sandyt. Szakad az eső, és erős széllökések vannak, annak ellenére, hogy még a java nincs itt. Délután ér el bennünket. A férjem, még tegnap délelött hazajött. Ma telefonáltak neki a munkahelyéről, hogy ne menjen, a cég zárva van. Remélem, hogy nem csak oda tudok jutni a munkahelyemre, hanem éjszaka vissza is. New York, tőlünk 22o km- re van, északra. Se iskola se munkába nem ment senki, se tömegközlekedés. Még a tőzsdét is bezárták, ami nagy dolog. Remélem, hogy minden rendben lesz. A mi kis államunkról kevesen beszélnek pedig Delaware államot derékba fogja kapni.

Sandy és más

Megfigyeltem, hogy felénk mindíg őrületes módon félreverik a harangokat. Állandóan farkasért kiáltanak. A végén, mire tényleg jön a farkas, senki nem ijed meg. Napok óta, a tv mással nem foglalkozik, mint a Sandy nevű hurrikánnal. Lesz belőle, egy nagyobb vihar esővel. Igaz, tavaly meghalt itt 2 fiatalember. Értelmetlenül, mert nem kellett volna alkoholosan bulizni hurrikán idején az erdőben. Igen, utólag könnyű okosnak lenni. Jobb félni, mint megijedni. 3- dik éve lakom itt, és ez lesz a 3. vészhelyzet, mert volt már földrengés, meg hurrikán, most jön a következő. Itt látható.
Szóval, jön Sandy. Szépen kanyarodik felénk. A férj, Washingtonban táncikál. Ez már 2 hónapon belül, a második hétvége, hogy nincs itthon. Ja, a hab a tortán, hogy bejelentette, hogy csak hétfőn jön haza, a hétfőt kiveszi szabinak. Valamikor ki kell pihenni a táncikálást, meg még ki tudja hogy mit. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy képes- e barátnőt tartani, vagy sem. Őszintén? Nem érdekel. Mindegy, sőt! Nem bánom, ha nincs itthon. :)))) A munkahelyemen is kiraktak nagy narancssárga plakátokat hogyaszongya,
" Sandy hurrikán jön, mi meg egy olyan intézmény vagyunk, akik 7- ből 7 napot dolgoznak, 24 órában. A kérdéses napon kérjük a munkatársakat, hogy időben induljanak el otthonról. Áramszünet esetében, generátorok biztosítják az áramot. Kérdésekkel, a titkárságra."
Nesze neked, punk tum. Ha, nem írják ki, akkor is tudjuk. Nekem volna ezzel kapcsolatban egy kérdésem. Mit kérdezzek?? Nekem ez egy baromság. Máskor is esett az eső,a hó. Volt már egy- két ítélet idő az életünkben, nem ez lesz az első.
A végére meg beteszem a kedvenc reklámom. Nagyon tetszik, egy autóbiztosító reklám, de nekem mindíg kacagnom kell rajta. A pasi látványnak sem utolsó, mennyivel jobban mutatna, ha testépítők irányítanák a forgalmat.

Az íróasztalom és a gondolataim

Tévedés ne essék, én elsősorban magamnak írok. Terápiás céllal. Valahogy segít a történések feldolgozásában. A közvetlen környezetemmel nem tudom megosztani, így megosztom a nagy nyilvánosság elött. Mostanában megnémultam, mert nincsenek nagy dolgok. De, most megosztom, hol írok.

Hoppá

Sötét, idegen város, kihalt utca. Köd szitál, az utcai lámpák fénye alig látszik. Ráérősen lépkedek a nedves betonon. Hűvös van, egyedül vagyok. Az utca másik oldalán, impozáns templom. Ráérősen, a templom felé veszem az irányt. Apró kavics csikordul a lábam alatt. A nagy faajtó nyikorogva nyílik. Pár csonkig égett gyertya gyengén rebegve világítja meg az oltárt. Három fekete csuklyás alak rajzolódik ki, mögöttük Jézus a kereszten. Lépteim, nem kopognak a kövön, gumitalpú bakancs van rajtam.
- Nem vagy tiszta hitű!- szólal meg a középső alak.
- Nem igazán.- jelentem ki őszintén, hangom rekedtes.- Inkább, agnosztikus vagyok.- Meg sem lepődöm.
- Tudjuk. - mondja a középsö. Nem lehet megállapítani, hogy nő- e, vagy férfi. Az arcát sem látom. Teljesen nyugodt vagyok.
- Akkor miért vagy itt?
- Csak bejöttem, - válaszolom. - Be szoktam menni a templomokba.- kisvártatva hozzáteszem,- Néha. Elmondok egy miatyánkot.
- Nagy baj! - a másik kettő ismételgeti, - Nagy baj! Nagy baj!- visszhangzik a falakról is, ami megsokszorozza az amúgy is egyértelmű kijelentést. - Igaz hit nélkül semmit sem ér! Nem ér, nem ér, nem ér!- hallom, újra, meg újra.
- Nem tudom sem elfogadni, sem cáfolni Isten létezését.- hangom határozott.
- Tudjuk, hogy mit jelent agnosztikusnak lenni. - szólal meg ismét a középső,- Rémes lehet neked. Rémes, rémes, rémes. - ismételgeti a másik kettő.
- Nem. Nem rémes. - mondom őszintén. Nem lepődök meg, és nem ijedek meg. Állok. Szemben, az oltárral a padsorok között. Egszercsak, Krisztus felemeli a fejét a kereszten és megszólal,
- Higgy bennem! Én vagyok a megváltó! Megváltó, megváltó, megváltó!- visszhangozzák a falak újra. Egyenesen rám néz. Egymást nézzük, nem szólok.
Mintha, a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Egyszercsak, éles fény villan, kinyitom a szemem. Kirajzolódik a szobám, az ágyban fekszem, és süt a nap. Hunyorgok. Te jószagú! Gondoltam magamban. Nem tettem hozzá, amit szoktam, hogy Atya Úr Isten! Minden szót jól megnyomva. Micsoda álom!!
Krisztus személyesen! A nagy MEGVÁLTÓ! Nyújtózkodom, és benyilal a hátam.
A munkahelyem lehet a felelős ezért az álomért. Imádkozom, érted.
Majd belefoglallak az esti imámba! Mi van?? Jókat szoktam nevetni rajta. Persze utólag. A minap, a következő beszélgetés hangzott el sokadszorra.
- Szia!
- Szijjaaa!
- Hogy vagy?- és várja a választ. Nem úgy, mint általában jó amerikai szokás szerint, megkérdezi, aztán tovább, mintha meg sem kérdezte volna.
- Köszi jól, de megöl a hátam.- válaszolom
- Imádkozom érted!
Állok fapofával. Ez nem normális! Attól majd elmúlik? Mindjárt leborulok. A palvikus, vagy másképp sciatic ideg becsípődik néha fenék tájon, majd lesugárzik a bal lábamba. Na, ez a rémes!
Alig bírok mozogni, nem hogy jógázni. Hol jobb, hol rosszabb, de nem múlik teljesen.

Néha azt gondolom, hogy így maradok örökre, máskor meg elmúlik egyik napról a másikra. Ezen, egy jó fizikoterápia, meg mélyizom masszázs segítene, nem az ima. Hónapokig semmi, aztán újult erővel. Jó, hogy a pénzen is rajta van errefelé, hogy azt mondja, "IN GOD WE TRUST" (Istenben bízunk), no de a józan ész érvei. A természettudományok, stb., stb., stb. Aztán valljuk be, hgoy a bankókban jobban bízunk, mint az isten fizesse meg- ben. :)))
Ám az is lehet, hogy a fájdalmon segít az ima, de ártani semmiesetre nem árt.

Hol a fenében van Matt???

Ezt a pasit imádom. Valamikor 6-7 évvel ezelött láttam az első táncos videóját, persze többször megnéztem, és el voltam tőle ragadtatva. Szó szerint! Óriási ötlet, minden nép benne van egy kis hülyülésben. Igaz, volt aki kitakartatta az arcát, azt hiszem, valamelyik Közel keleti nép. Szóval, nekem a Világbéke jut eszembe róla. Matt Harding igazi internetes híresség, ami ma már szinte többet jelent, mint az írott, vagy akár tv.- s ismertség. 71 országot tett bele egyetlen dalba. Conneticuti születésű, de Seattle- ben él a családjával. A videó végén látható.
Imádom.

Én, a rasszista

A férjem kijelentette, hogy nem is tudok róla, de rasszista vagyok. Felháborodva utasítottam el ezt a feltételezést. Különösen, hogy úgy nőttem fel, hogy minden ember egyenlő. Aztán rá kellett jönnöm, hgy igaza van, valamilyen formában. Látens rasszista vagyok, mint a legtöbb fekete is a környezetemben. Kifejtem hogy miről is jutottam eme következtetésre.
Évekkel ezelött, Manhattanben, éjjel 11-kor igyekeztem hazafelé. A Subway liftjében, egyedül tartózkodtam. Láttam, hogy egy marcona fekete fiatalember szalad a lifthez, én meg drukkoltam nehogy elérje az ajtót, mielött az becsukódik. Nem fogtam meg az ajtót. Elérte, megfogta az ajtót, és beszállt. Nekem felemelkedett az adrenalinom. Ahogy rámnézett, megfagyott a vér bennem. Az orrlukai kitágultak, és a testbeszéde egyértelműen arról árulkodott, hogy útál- gyűlöl, és legszívesebben a földbe tiporna. Ordított róla, hogy én most a "white stupid bich" vagyok a szemében. Jó messzire állt meg tőlem a liftben, de le sem vette utálkozó tekintetét rólam. Az egyetlen emelet, őrült hosszú ideig tartott.
Most, hogy a kollegáim többsége fekete, -egy részük afro amerikai, más részük kenyai- látom, hogy semmi különbség nincs közöttünk. Egyetlen különbség, hogy a Halloweent a kenyaiak, fekete mágiának tartják. Azt hiszem, hogy ez nem lényeges, csak érdekesség kedvéért jegyzem meg. Szóval, a minap, úgy jött ki a beosztás, hogy egyetlen fehér ember voltam a folyosón, és ezt azonnal észre is vettem. A főnökasszonyom is fekete, a főnővér is fekete. Nincs semmiféle diszkrimináció, de jobban szoktam érezni magam, ha legalább egy fehér ember van a környezetemben, holott nagyon jól ismerem már őket, és semmi bajom nincs velük. Sőt! És mégis azonnal észrevettem. Szerintem, ők is észrevették. Ők is rasszisták, mert ha egy másik fekete van a társaságban, akkor már direkt neki intézi a mondandóját. Holott, mindenkinek szól. Egyből megtámadott tudat alatt, és ezt hangsúlyoznom kell, egyfajta bizonytalanság érzet. Aztán egy másik példa. A "zsidózás" itt nem olyan, mint otthon. Nem negatív felhangú. Itt, ha valaki magyar, de zsidó, akkor rögtön hozzáteszi, hogy de én zsidó vagyok. Sőt, van aki egyenesen megkérdezi, hogy te zsidó vagy- e?? Ha, a válasz igen, akkor tök másképp beszél veled, mint a nem zsidóval. Testvérként kezeli a zsidó a zsidót. Annélkül, hogy papírt mutattál volna róla.
Nem voltam tudatában, de már tudom. Mivel tudatában vagyok, így változtatni is tudok rajta. De, azt hiszem, hogy nekik is változni kellene. Végén itt egy videó, ami jól érzékelteti ezt. Angolul tudók előnyben, de nem is kellenek ehhez szavak, hogy megértsük miről is van itt szó....