kutya ügy megvétózva. Stornó! Lejövök az úgynevezett szobámból, és vár egy újabb cetli a konyhaasztalon.
"Sajnálom, de ne menj el kutyacuccot venni, meg kaját, mert én nem vagyok kész rá. Majd, ha nyugdijba megyek. Ne tolj, nem szeretem, ha tolnak. Nem megyünk a kutyáért. Tedd vissza a szőnyegeket."
Ennyi. Nem tudom, miért kell egy pici kutyához nyugdijba menni? Nem lehet semmit spontán csinálni? Csak azoknak lehet kutyájuk, akik nyugdijban vannak? No jó, én ezt nem értem, és nem is akarom! Neki, nagyon jót tett volna egy kutya. Megjegyzem, nekem is. A kórházakban is gyógyitanak beteg embereket kutyával, macskával. Az összes költséget átvállaltam. Nem tudom, mi forditotta meg. De, egy biztos, na gyon merev, és azt gondoltam, hogy egy kutyus talán lágyit rajta egy kicsit. Nem toltam, csak felvetettem, hogy most mindenki itthon van, mert ellentétesen dolgozunk. Megjegyzem, ez igy is marad. Azért gondoltam, hogy otthonról, mert itt 1200 dolcsinál kezdődik a kutya, otthon, meg 200- 300 dolcsi a legjobb tenyésztőtől. Elég nagy diferencia. De, erre rájön a kutya szállitása, az a költség amiért valaki, - ha egyáltalán elhozza valaki - stb., ugyanott vagyunk. Az ötlet, nagyon tetszett neki, egyre jobban. De, sajnos győzött a mérnöki pontossággal kiszámitott, merev, jellem. Megnézem pontosan, mit, mikor, hogyan. Attól nem térek el, egy millimétert sem. Ez, vonatkozik mindenre. Kajára, bútordarabra, virágra a kertben, mindenre! Levontam a konzekvenciát. Én, meg őt nem akarom, sem most, sem amikor nyugdijba megy! Nagyon elegem van! Megyek, visszateszem a szőnyegeket.Les**om a pof'áját. Erről ennyit, és nem vagyok hajlandó foglalkozni vele a továbbiakban.
ÍÍÍ
ReplyDeleteSzerintem azt a cetlit véletlenül lefújta volna egy szellő, mielőtt megtalálom.
Ez nem kommunikáció, együttélés, kapcsolat...üzengetni... tényleg egy perc sem jut beszélgetni, -tudom a felváltva élés- pláne egy ilyen dologról, ami tényleg alaposan felforgatja a gazdik életét, de annyi meg annyi életet visz az életbe...
Győzd meg! Hajrá, és irány a menhely :)!
Drága Blis!
ReplyDeleteMenhely? Ennek a pasinak? Aztán meg én is szeretném tudni, hogy mi lesz belőle, ha nagy lesz. Nem a pénz a gond, hanem a feje! Nem komunikáció, nem lehet vele beszélgetni. Szóra sem érdemes.
Szerintem, egy kapcsolat addig tud működni, amíg legalább az egyik félnek jó. Azon agyalok, hogy ezt tényleg élvezi? ... mert innen nézve neked nem túl baráti. Nem kapsz engedélyt, és ennyi?
ReplyDeleteNagyon csodálkoztam, hogy ez az ember beenged a házba egy kutyát. Az ilyen emberek nem szeretik az állatokat, csak az állatkertbe, de lehet, hogy ott sem. Ez a manőver, hogy megengedem és az utolsó pillanatban mégsem, ez egy ócska szívatás volt a részéről, melyben megint meg tudta mutatni, hogy én parancsolok, akkor is ha gyenge ember vagyok.
ReplyDeleteTudod Jega, ez egy újabb adalék, ami igazolja, hogy nem normális! Nem vagyok gyerek, hogy zokogjak egy kutya miatt napokig! A mikéntje zavar a dolgoknak! :(((
ReplyDeleteNahát! Én pont ettől féltem, csak nem akartam falra festeni az ördögöt, amikor tegnap olvastalak. Ne is add meg neki az örömöt, hogy bármi is látszódjon rajtad.
ReplyDeleteDe azért nagyon sajnálom, hogy nem lett kutyid. :(
de kár:(
ReplyDelete