ameriaki vonatkozású bejegyzések

Thursday, April 12, 2012

Kedves Zsuzsa,

Neked teljesen igazad van. Én is kinlódtam a College -ban rendesen. Dupla munkát kellett végeznem a többiekhez képest. Napi 6-7 órákat tanultam, az elején különösen kinlódtam. Nem éreztem magam elég jónak, vagy inkább hátrányt éreztem a többiekkel szemben. Én, 89%- al végeztem. Az államvizsgán gyakorlaton egyszer meg is húztak. No, de itt vagyok, sikerült. A csoportból, 3- an dolgozunk. A többi nem, vagy nem az egészségügyben. Én, az előző bejegyzésemben a tapasztalatomat irtam le, amit magam körül a kolegák között látok. Aztán meg ha fizetsz, tárt karokkal várnak az egyetemeken.Való igaz, hogy nem tudnak fejben összeadni, meg rossz a helyesirásuk. De, életrevalóak. Nagyon elfogult vagyok. A hibák fele tt hamar szemet hunyok.
Más. Ez a Constance nagyon jó fej. Ennek is petárda van a hátsójában. Van egy férje, aki tojik a fejére. Kb. olyan, mint az én férjem. Tegnap, mindkettőnk melójának a rovására ment, hogy az egyik betegünk szobájában dumáltunk legalább egy fél órát. Amúgy, az egész intézmény be van kamerázva. Nem állhatsz le, csak úgy dumálgatni a folyosón. A szobákban a privát szféra miatt, nincsenek kamerák. Ja, és Mr. Kozak, magyar. (Kozák) Leeshetett volna a tantusz, de nem esett le. Az egyik beteg. Gőzöm sincs róla, miért van az osztályon, semmi baja. Nem beszél magyarul, de ért mindent kiválóan. Hallotta, hogy a szobatársának, magyarul énekeltem. Ebben az államban, még senkivel nem találkoztam, aki úgy magyar, hogy beszélte is volna a nyelvünket.Tegnap, megint 1 fő hiányzott, igy 3- an voltunk, és bizony majd megszakadtam.
Mennék kertészkedni, de olyan hideg van, hogy nem tudok. Az aranyeső bokor, 1 hónapja virágzik. Máskor, ledobja a virágokat 1 hét alatt.
Jajj, ezt meg kell irnom. A férjem cetlizik. 2 hete, igy szeretlek, úgy szeretlek. Mondjuk, ennek semmi jelét nem láttam, illetve annyit, hogy béke volt. Ez abban nyilvánul meg, hogy meg lehet maradni a közelében. Egészen a múlt heti mesterségesen felizzitott konfliktusig. Tegnap, főztem neki lencsét. Megköszönte cetlin, majd hozzátette, ő a szép, tiszta házat szereti. Mi van? Mióta piszkos a ház? Megjegyzés nélkül hagytam.
Amúgy, nem tisztáztam vele a gondjaimat, pedig már kedveskedett. De, addig nem engedek, amig nem mondom el neki. Csak, a legszükségesebbeket közlöm vele. A mostani hétvégém szabad lesz, de teszek róla, hogy maximálisan el legyek foglalva.
 "Engem haggyá lógva öcsém oszt annyi!"

Ez a nóta is a kedvencem ! Még mindig! A szöveg is!

4 comments:

  1. Érdekes egy szerzet a férjed! Vajon mit akarhat? Lehet, hogy tényleg békülni szeretne? Vagy csak én vagyok ilyen naív? Úgy szeretném, hogy tündérmese legyen!
    Pumicica

    ReplyDelete
  2. Köszönöm a személyes megszólítást:)Nekem, miután végeztem, 2 munkahelyem lett, az egyik ahol végeztem a gyakorlatom, a másik pedig véletlenül jött össze. Most ott dolgozom, ahová véletlenül kerültem. Nincsenek munkatársaim, csak én meg a doki, és nagyon sok magyar illetve angolul beszelő európai származású beteg. Közben gondolkodnom kell, hogy mi lesz mikor a doki elmegy nyugdijba, de egyelőre jól megvagyunk.
    Érdekes lehet a cetlizés. Nem lenne jobb egy kis táblát felszerelni, krétát venni hozzá, azon üzengetni, aztán mikor betelik, letörölni. Egyrészt így nem marad nyoma, másrészt praktikusabb:)

    ReplyDelete
  3. Nem könnyű, de azért elég sok embernek sikerült önállóan eltartani magát.. Mert megpróbálták - itt kezdődik. Arról nem is beszélek, hogy ha megfigyelitek azok, akik önálló életet élnek sokkal kevésbé nyavalyognak (pedig saját meglátásom szerint többet dolgoznak), vidámabbak, több az önbizalmuk, mint azoknak, akik egy 8 órás állással elvannak otthon, úgy, hogy legtöbbje egy árva kanyit sem ad haza, egy szalmaszálat nem tesz otthon keresztbe (tisztelet a kivételnek) s mégsem jut egyről a kettőre. S közben rosszkedvűek, fáradtak!, fasírtban vannak a többi családtaggal, nyomja az élet súlya a vállukat:), oszt még a szülő sajnálja szegény gyereket, s vállal több munkát, lemond erről-arról, hogy eltartsa a fiatalt is.

    ReplyDelete
  4. Húúú, itt mindenki szemszögéből igazak az állitások, de én pl. P.- vel értek nagyon egyet. A szülő, aki nagyon egyengeti a gyereke útját, az inkább kitol vele, mint segit neki!!

    ReplyDelete