Látomások

Meggörnyedt fák ága völgybe konyul,
Bezzeg én, csak a földre köpök hanyagul.
Hajdan volt szerelemsóhajok hívnak,
De velem az ördögök se bírnak.
Kerek-erdő szélén öreg tölgyek,
Groteszk torzszülöttet ellenek a völgyek.
Félek: mészkősziklák foga vicsorít,
De engem, Istenem se háborít.

Holdsarlóján vak angyalok ülnek,
Varázsigét suttognak hanyagul.
Csillagporból farkasokat szülnek,
És imádkoznak, míg bealkonyul.

Feslett virágok terpeszben ülnek,
Vérszívó démonok büszkén hegedülnek.
Lángoló fűlányok esztelen sírnak,
De velem az ördögök se bírnak.
Kerek-erdő szélén imádkozik
A gonosz, engem mindig csúnyán kiborít.
Nem érdekel, máskor hogyan hazudik,
De utálom, ha engem háborít.

Holdsarlóján vak angyalok ülnek,
Szent arcukon az öröm fényre gyúl.
Hangjegyekből varázsnótát szőnek,
És muzsikálnak, míg bealkonyul.


Fehér Kornél