Szoval, adva van, egy romokban heverő, mit romokban, egy véget ért kapcsolat.
Hibáztam, amikor az itányt Austriábol, nem haza, hanem hozzá vezettem.
Nem is tudom, sok volt a pofon, és meg akartam vele beszélni. Tök feleslegesen, mert ugyanazokat a számára óriási hibáimat sorolta fel, amiket eddig is, a magas lóról. 50 dolcsival jöttél uj életet kezdeni, nem értessz semmihez! Eljöttem, mert láttam, hiába minden, és az anyján is, hogy kezd hevesen utálni!
Sajnálatos módon, baleset érte az anyját, és most azt irja, menjek le hozzá! Segiteni a bajban!
Rajtam, mikor segitett a bajban? Adott lehetőséget?? Csak a kiskönyvben gyűltek az adossagok tőlem felé! Meg a szemrehányások, mint legutóbb!!
Ha, lemegyek, én mit számoljak fel???
Vagy, hogy van ez?
Mindegy, hogy ki hibájábol, posta, vagy egyéb, engem nem hivott meg a kiállitására, a meghivo 3 nappal utána érkezett meg, de ápolni menjek!!!
Azt irja, minden barát megtenné, én még barátnak sem vagyok jó! Akkor, ha én egy szar vagyok, aki egy ''számitó kurva'' akkor miért engem hiv??
Anyám, azt mondta, ha lemegyek, ide többet a lábamat be nem tehetem, mert akkor tényleg nem vagyok normális! Másra nem apellál, csak hogy maximálisan kihasználjon! 3, es fél évig nem mozditotta a füle botját sem, pedig en tényleg bajban voltam. És csak gyűltek az összegek a kiskönyvben 10 dolcsis tételek is!
Ok. Lemegyek, én is irjak kiskönyvet??
Te tudod! De én anyukád verziójára szavaznék.
ReplyDeleteKarin
ReplyDeleteSzabad lélek vagy, én a szabadságra szavaznék. Találd meg a saját utad, az élet rövid,légy végre boldog. Gondolom ott is vannak hivatásos ápolók.