Engem, mindig valaki

inspirál, új gondolatokra. Most épp, Nyuszinál jártam.
Én, elrakosgattam az irásaimat, de lehet, hogy kitörlöm én is őket! Amiért eltettem, az talán a kissé mazohista hajlamomra vezethető vissza. Szeretek pocsogni a múlton? Őszintén, kit érdekel, hogy mit gondoltam 2007- 2008- 2009 januárjában?? Őszintén!! Még talán engem sem! Megváltozott minden azóta, csak a humorom lett csipősebb, azt meg úgyis csak a környezetem fogja.
Ami engem most foglalkoztat, arrol nem tudok irni, mert egyenlőre gyerekcipőben van, és nincs kiforrva, kidolgozva. Igen, kidolgozva! Nem is akarom elkiabálni!
Amint, megérik, beérik, az életemmé válik, igy szólni fogok róla.
Nem teljes egészében, de más irányt veszek. Azért, hogy ne kelljen kilincselnem soha többet, és egyet mondok, nem is fogok!
Valamiféle dac van most bennem, és nem vagyok kiváncsi, csak egyedül a célomra koncentrálok!
a ba*ott nagy hátizsákot, amibe gyűlnek csak a dolgok, le kellene valahogy pakolni, valahol. Gyűlnek, csak gyűlnek a golgok, és szorongós vagyok, és feleslegesen tudok aggódni dolgokon, lazaságom ellenére, pedig dekára tudom, mit érek, de van aki nem érékeli. Hát sz°rok rá, ki mit értékel!! Kivánok, mindenkinek, minden jót, én köszönöm, a múltból nem kérek! But, old habbits die hard (régi szokások nehezen halnak) Megint járok edzésre, az megnyugtat, és levezeti a fölös energiát. Valahogy a cigiről is le kellene szoknom! A gyűlölt- imádott bűzrúdról!
A bárányfelhők is elúsztak az égről, és a bronxi mesék is, a sirályokkal a Subway felől. Ők is nélkülem fogják csipegetni a morzsákat, a Tűzoltóság épülete mögött, a kicsike parkban sem fogok többet üldögélni, nyáron a kinai kaját csipegetve, és jókat nevetgélve, nem olvasom el a ba°ott nagy trackok oldalán a feliratokat, a gyerekeket sem fogom ott többet látni, ahogy a tűzoltó csapból zúduló vizben fürdenek. A kapuban álló, nevetgélő jointos fiúk sem vették észre, hogy nem létezem. Washington, Square Parkban is a zenészek ezek után, is ugyan olyan boldogan zenélnek majd a tavasszal tovább! A Villageben senki nem fogja észrevenni, hogy nem sétálok el többet arra. Sem, az East side-on, sem a West side- on. És, én, ennek örülök. Minden apró részletre emlékszem. Nem vonz a kanális part sem, mint jövőbéli kilátás.
Imádtam azt a rohadt várost, és mindig is imádni fogom!
Nekem, azonban, most majd más dolgom lesz....
Még mindig annyira hiányzik...