nem tudják mi az a meditácio, csak beszélnek róla. Ezt hallom, meditálok, vagy meditálj, de lila gőzük sincs róla mi a fene is az! Na, most akkor leirom.
mit jelent az, hogy
MEDITÁCIÓ ?
Azt nem,
- hogy vizualizálunk szép napfényes réteket, madárfüttyel.
elképzelünk agyunkkal egy teljesen laza állapotot egy felhőcskén
ücsörögve távol a gondoktól.
- hogy a fáradtságig, mormolunk varázsszavakat, majd a végére
belealszunk, és amikor felkeltünk, azt hisszük meditáltunk.
- hogy bármilyen technikával transzba, hipnózisba ejtük önmagunkat,
vagy valaki minket.
- hogy elkezdünk állítólagos elmúlt életeinkbe, karmánk
korábbi fejezeteibe vándorolni.
- hogy bármit meg kéne ennünk, vagy innunk ahhoz, hogy meditációs állapotba kerüljünk.
Rendben, ezek nem MEDITÁCIÓ -k, de akkor mi az?
2 szóval úgy írhatnám le:
GONDOLATNÉLKÜLI TUDATOSSÁG
jóval több szóval pedig:
Az az állapot, amikor teljesen a jelenben tudunk létezni,
akár csak pár percig is!
Hogyhogy, nem is a jelenben létezünk?
Figyeld meg, hogy egy napon belül hányszor vannak
a gondolataid, vagy érzelmeid a múltban, vagy a jövőben!
Figyeld meg, hogyha leülsz pár percre semmit csinálni,
akkor meg tud állni az elméd pörgése?
Ha pár percre leáll az elméd, akkor kezdesz el meditálni.
Akkor közelítesz lényed azon részéhez, amelyik valójában vagy,
és amelyik ÖRÖK!
Ez a mostani tested, ezek a mostani gondolataid, ezek az érzelmeid,
maga az egész személyiséged, az életed, mind múlékony!
Ahogy jött, úgy megy....
Ami örök benned, az a LÉLEK!
Amikor meditálunk ide találunk vissza. Az ősi forráshoz,
lényünk igazi részéhez.
Gondolatok nélkül, és tudatosan!
Azaz semmi kábulat, alvás, transz, hanem teljesen éber,
gondolatmentes figyelem. Ez már egy sokkal finomabb szintű világ,
a vibrációk és a finom energiák világa.
Itt nincs koncentráció, vagy feszült figyelem, akarás,
vagy bármilyen tevékenység.
Ahhoz hogy békességben, nyugalomban, egészségben és örömben
éljünk, a folyamatosan változó durvább fizikai szintről,
vissza kell jutnunk, a finomabb vibrációk világába.
magyarul:
MEDITÁCIÓRA van szükségünk.
Már napi 15-20 perc is csodákat művelhet!
Forrás: Buddhista meditációk
Sunday, January 31, 2010
Saturday, January 30, 2010
Monday, January 25, 2010
Szükségem van,
a hallgatásra. Képtelen vagyok irni! Kavarognak a gondolatok bennem, és történnek dolgok körülöttem. Tegnap volt a születésnapom. Nem rendeztünk semmit, és én sem voltam sehol. Egy dologban biztos vagyok, hogy pár hónapja itthon vagyok, és nem érzem jol magam, igy nem is maradok sokáig, sőt továbbmegyek Europában sem maradok. Mintha, nem ide tartoznék, és ez egyre világosabb számomra. Nem szándékoztam ezt leirni, de jár az ujjam a billentyűkön.
Ez van...
Ez van...
Sunday, January 24, 2010
Friday, January 22, 2010
Látomások
Meggörnyedt fák ága völgybe konyul,
Bezzeg én, csak a földre köpök hanyagul.
Hajdan volt szerelemsóhajok hívnak,
De velem az ördögök se bírnak.
Kerek-erdő szélén öreg tölgyek,
Groteszk torzszülöttet ellenek a völgyek.
Félek: mészkősziklák foga vicsorít,
De engem, Istenem se háborít.
Holdsarlóján vak angyalok ülnek,
Varázsigét suttognak hanyagul.
Csillagporból farkasokat szülnek,
És imádkoznak, míg bealkonyul.
Feslett virágok terpeszben ülnek,
Vérszívó démonok büszkén hegedülnek.
Lángoló fűlányok esztelen sírnak,
De velem az ördögök se bírnak.
Kerek-erdő szélén imádkozik
A gonosz, engem mindig csúnyán kiborít.
Nem érdekel, máskor hogyan hazudik,
De utálom, ha engem háborít.
Holdsarlóján vak angyalok ülnek,
Szent arcukon az öröm fényre gyúl.
Hangjegyekből varázsnótát szőnek,
És muzsikálnak, míg bealkonyul.
Fehér Kornél
Bezzeg én, csak a földre köpök hanyagul.
Hajdan volt szerelemsóhajok hívnak,
De velem az ördögök se bírnak.
Kerek-erdő szélén öreg tölgyek,
Groteszk torzszülöttet ellenek a völgyek.
Félek: mészkősziklák foga vicsorít,
De engem, Istenem se háborít.
Holdsarlóján vak angyalok ülnek,
Varázsigét suttognak hanyagul.
Csillagporból farkasokat szülnek,
És imádkoznak, míg bealkonyul.
Feslett virágok terpeszben ülnek,
Vérszívó démonok büszkén hegedülnek.
Lángoló fűlányok esztelen sírnak,
De velem az ördögök se bírnak.
Kerek-erdő szélén imádkozik
A gonosz, engem mindig csúnyán kiborít.
Nem érdekel, máskor hogyan hazudik,
De utálom, ha engem háborít.
Holdsarlóján vak angyalok ülnek,
Szent arcukon az öröm fényre gyúl.
Hangjegyekből varázsnótát szőnek,
És muzsikálnak, míg bealkonyul.
Fehér Kornél
Wednesday, January 20, 2010
Az ideális férfi, Lily szerint
Meismerkedés után, és ha az "izlésünk" egyezik, zene, érdeklődés, akkor közel kerülünk egymáshoz, akarva- akaratlanul. Felfedezük egymásban, azokat az értékeket, ami a hétköznapokban kiderül. Jól érezzük magunkat egymás társaságában, alig várjuk ,hogy munka után együtt lehessünk.
Az alkalmazkodásnak kölcsönösnek kell lenni. Nem csak a nő áldozza fel magát, hanem a férfi is teljesiti a kivánságokat. Mégpedig, hogy kettejüknek legyen konnyebb az élet.
Nem csak a férfi tudja pennyre, mennyi pénz van a nő zsebében, hanem a nő is tudja, mennyi van a ferfi zsebében. A közös költségek viselése természetes, de az már nem, ha a nő érkezik egy országba, és ott szükség van erre- arra, és csak süket fülekre talál, viszont konkrétumok helyett, minden pénteken érkezik egy csokor virág! Szép, és figyelmes a virág, de nem helyettesiti a konkrét dolgokat, amire a nőnek szüksége van. Aztán, a nő elvesziti a munkáját, és a kiskonyben csak gyűlnek az adosságok!
Az "úgynevezett" megbeszélések, csak szemrehányásokbol állnak, és kiforditva kapod vissza a pacek közepébe! Annyira igazságtalan!
A többi hiányosságrol, már nem is beszélek, én itt az ideális pasirol beszélek.
Velem, nem nehéz kijönni, nem vagyok perfekt, de ki az?
Szóval, az ideális férfi - ha van egyáltalán ilyen- nem hagyja a párját sülni a saját zsirjában! Hanem, együtt terveznek. A terv, nem a csatornaparti pecázásrol szol, mert az nem terv!
Az ideális férfi, nem alszik éveken keresztül, hanem cselekszik, és nem a nő tönkremenetelét észre sem véve, még követel. A takaritás- főzés női dolog szerinte, igen ok, egyetértek, de a cselekvés meg olyan férfias szerintem!
Igen, ez az ideális férfi.
Az alkalmazkodásnak kölcsönösnek kell lenni. Nem csak a nő áldozza fel magát, hanem a férfi is teljesiti a kivánságokat. Mégpedig, hogy kettejüknek legyen konnyebb az élet.
Nem csak a férfi tudja pennyre, mennyi pénz van a nő zsebében, hanem a nő is tudja, mennyi van a ferfi zsebében. A közös költségek viselése természetes, de az már nem, ha a nő érkezik egy országba, és ott szükség van erre- arra, és csak süket fülekre talál, viszont konkrétumok helyett, minden pénteken érkezik egy csokor virág! Szép, és figyelmes a virág, de nem helyettesiti a konkrét dolgokat, amire a nőnek szüksége van. Aztán, a nő elvesziti a munkáját, és a kiskonyben csak gyűlnek az adosságok!
Az "úgynevezett" megbeszélések, csak szemrehányásokbol állnak, és kiforditva kapod vissza a pacek közepébe! Annyira igazságtalan!
A többi hiányosságrol, már nem is beszélek, én itt az ideális pasirol beszélek.
Velem, nem nehéz kijönni, nem vagyok perfekt, de ki az?
Szóval, az ideális férfi - ha van egyáltalán ilyen- nem hagyja a párját sülni a saját zsirjában! Hanem, együtt terveznek. A terv, nem a csatornaparti pecázásrol szol, mert az nem terv!
Az ideális férfi, nem alszik éveken keresztül, hanem cselekszik, és nem a nő tönkremenetelét észre sem véve, még követel. A takaritás- főzés női dolog szerinte, igen ok, egyetértek, de a cselekvés meg olyan férfias szerintem!
Igen, ez az ideális férfi.
Monday, January 18, 2010
Maybe, Message
Maybe
Maybe you could take a lil' piece of my pain
Maybe you can make it all feel the same
Maybe you can burn this night in my brain
Maybe you can find someone else to blame
For all this pain
Maybe
Maybe you could tell me about your worst fear
Don't say it out loud, whisper in my ear
Ain't never felt nothing' like this here
Maybe you can see things a lil' more clear
Dry away your tear
I love you are just three words that are overused when we're talking
Love and friendship, situations get confusing so often
Maybe I should give this woman my name piece of my pain
Maybe
Maybe we can talk about all my dreams
Watch them all come apart at the seams
Sometimes when it rains it really teams
Sometimes they cut diamonds with laser beams whatever that means
I love you are just three words that are overused when we're talking
Love and friendship, situations get confusing so often
Maybe I should give this woman my time hat would be fine
Maybe
I love you are just three words that are overused when we're talking
Love and friendship, situations get confusing so often
Maybe I should give this woman my name piece of my pain
Maybe
Sunday, January 17, 2010
Férfiideál Karinthy Frigyes
Férfiideál
- Mégis, milyennek kellene lenni annak a férfinak? - sürgettem őnagyságát, magam is csodálkozva kíváncsiságomon, mert hiszen egy csöppet se érdekelt, hogy mit fog felelni.
Őnagysága behunyta a szemét, mosolygott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
Hála istennek, gondoltam, úgyse lehet elmondani, akkor hát beszéljünk valami másról, például, hogy mikor hozzák az uzsonnát.
Őnagysága kinyitotta a szemét, és elkomolyodott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
- Persze hogy azt hiszem, miért ne? Magasnak, szőkének és kékszeműnek, mi? Őnagysága legyintett.
- Milyen ostobák maguk! Igazán azt hiszik, nálunk is az a fontos, ami maguknál - megjelenés, forma - testi szépség?
- Igazán? Hát lehet csúnya is?
- Csúnya? Azt nem. Azt nem mondom. Arról szó sem lehet. Szépnek kell lenni, az természetes. Csakhogy a szépség magában nem elég. Az olyan természetes alapfeltétel, mint a levegő, ami nélkül úgyse lehet szó semmiről. De hol van még a szép férfi a férfiideáltól! Csak maguk őrülnek meg mindjárt, ha egy nő szép. Nekünk az kevés! Szépek lenni magunk is tudunk. Megint behunyta a szemét, nedves, kicsit nyitott szájjal mosolygott, hátradőlt, hosszú szempillái kéjesen remegtek. Rettentő csúnya volt.
- Szóval - okosnak is kell lennie? Lángésznek - zseniálisnak - nagy gondolkodónak? - suttogtam rekedten. Nagyon szerettem volna uzsonnázni.
Őnagysága dallamosán felnevetett. Rémes hangja volt.
- Csacsi! Mi közöm a gondolataihoz - ha nem énrám vonatkoznak! Még ha akkora lángész is, mint az a Shakespeare vagy az az Edison! Az a férfi, akiről mi ábrándozunk, elsősorban férfi - nem világboldogító apostol!
- Hát lehet buta is?
- Hova gondol! Az természetes, hogy mellékesen világboldogító apostol. Csak nem gondolja, hogy engem például igazán érdekelni tudna egy buta férfi. De az, hogy okos és tehetséges legyen, hozzátartozik a dologhoz, abban semmi különös nincsen - hiszen különben nincs is mód rá, hogy megismerkedjünk. Egy buta férfival szemben mindig érezzük a szellemi fölényünket és az elviselhetetlen - mert mi nem szeretünk fölényben lenni, szellemileg.
Kiegyenesedett, gúnyos szikra villant meg a szemében, hidegen, nyugodtan végigmért. Kimondhatatlanul ostoba képe volt.
- Értem - mondottam lesütött szemmel, mert mintha a szobalány lépteit hallottam volna, és nem akartam, hogy észrevegye, mennyire örülök az uzsonnának. - Értem. Röviden szólva: olyannak kell lennie, hogy szerelmet keltsen. Az a bizonyos férfi, aki nem tudni, miért, tetszik a nőknek: valami rejtett fluidum van benne, sugárzó erő. Az arca szellemet, bátorságot, okosságot, önérzetet tündököl.
Sajnálkozva nézett rám. Nagyon megsajnáltam.
- És egyéb semmit?
- Hát még mit?
- Szellem! - bátorság! - okosság! - önérzet! És hol a legfontosabb: a rajongás?
- Rajongás?
- A rajongástól, a szerelemtől elboruló szemek, ahogy rám néz? A vak imádat, az alázatos hódolat, amibe felolvad, ha meglát? Az ájult szerelem, amitől egész lénye remeg? A kétségbeesett zokogás, a leugrás a negyedik emeletről, a vak dühroham, amivel tőrt ragad, hogy leszúrja azt a másik férfit, akire ránézek?
- De miért nézne másra, ha egyszer...
- Na hallja! Hát azt hiszi, tudnék szeretni olyan férfit, aki terrorizál engem, aki a szabadságomat akarja? Egy rabszolgatartót? Pfúj! Undorodom a féltékeny férfiaktól - akik megalázzák önmagukat!
- De hisz az előbb...
- Mit, előbb? Az én férfiideálom titokban szenved, nem szól, csak szenved, emészti magát értem - halálosan tudnék szeretni egy ilyen férfit!
Megállapíthatom, hogy önagysága halálosan tudna szeretni egy olyan gyönyörű szép, zseniális, gazdag és tökéletes férfit, aki reménytelenül szereti őtet, és fájó szívvel lemondtam az uzsonnáról, mert már mennem kellett.
- Mégis, milyennek kellene lenni annak a férfinak? - sürgettem őnagyságát, magam is csodálkozva kíváncsiságomon, mert hiszen egy csöppet se érdekelt, hogy mit fog felelni.
Őnagysága behunyta a szemét, mosolygott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
Hála istennek, gondoltam, úgyse lehet elmondani, akkor hát beszéljünk valami másról, például, hogy mikor hozzák az uzsonnát.
Őnagysága kinyitotta a szemét, és elkomolyodott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
- Persze hogy azt hiszem, miért ne? Magasnak, szőkének és kékszeműnek, mi? Őnagysága legyintett.
- Milyen ostobák maguk! Igazán azt hiszik, nálunk is az a fontos, ami maguknál - megjelenés, forma - testi szépség?
- Igazán? Hát lehet csúnya is?
- Csúnya? Azt nem. Azt nem mondom. Arról szó sem lehet. Szépnek kell lenni, az természetes. Csakhogy a szépség magában nem elég. Az olyan természetes alapfeltétel, mint a levegő, ami nélkül úgyse lehet szó semmiről. De hol van még a szép férfi a férfiideáltól! Csak maguk őrülnek meg mindjárt, ha egy nő szép. Nekünk az kevés! Szépek lenni magunk is tudunk. Megint behunyta a szemét, nedves, kicsit nyitott szájjal mosolygott, hátradőlt, hosszú szempillái kéjesen remegtek. Rettentő csúnya volt.
- Szóval - okosnak is kell lennie? Lángésznek - zseniálisnak - nagy gondolkodónak? - suttogtam rekedten. Nagyon szerettem volna uzsonnázni.
Őnagysága dallamosán felnevetett. Rémes hangja volt.
- Csacsi! Mi közöm a gondolataihoz - ha nem énrám vonatkoznak! Még ha akkora lángész is, mint az a Shakespeare vagy az az Edison! Az a férfi, akiről mi ábrándozunk, elsősorban férfi - nem világboldogító apostol!
- Hát lehet buta is?
- Hova gondol! Az természetes, hogy mellékesen világboldogító apostol. Csak nem gondolja, hogy engem például igazán érdekelni tudna egy buta férfi. De az, hogy okos és tehetséges legyen, hozzátartozik a dologhoz, abban semmi különös nincsen - hiszen különben nincs is mód rá, hogy megismerkedjünk. Egy buta férfival szemben mindig érezzük a szellemi fölényünket és az elviselhetetlen - mert mi nem szeretünk fölényben lenni, szellemileg.
Kiegyenesedett, gúnyos szikra villant meg a szemében, hidegen, nyugodtan végigmért. Kimondhatatlanul ostoba képe volt.
- Értem - mondottam lesütött szemmel, mert mintha a szobalány lépteit hallottam volna, és nem akartam, hogy észrevegye, mennyire örülök az uzsonnának. - Értem. Röviden szólva: olyannak kell lennie, hogy szerelmet keltsen. Az a bizonyos férfi, aki nem tudni, miért, tetszik a nőknek: valami rejtett fluidum van benne, sugárzó erő. Az arca szellemet, bátorságot, okosságot, önérzetet tündököl.
Sajnálkozva nézett rám. Nagyon megsajnáltam.
- És egyéb semmit?
- Hát még mit?
- Szellem! - bátorság! - okosság! - önérzet! És hol a legfontosabb: a rajongás?
- Rajongás?
- A rajongástól, a szerelemtől elboruló szemek, ahogy rám néz? A vak imádat, az alázatos hódolat, amibe felolvad, ha meglát? Az ájult szerelem, amitől egész lénye remeg? A kétségbeesett zokogás, a leugrás a negyedik emeletről, a vak dühroham, amivel tőrt ragad, hogy leszúrja azt a másik férfit, akire ránézek?
- De miért nézne másra, ha egyszer...
- Na hallja! Hát azt hiszi, tudnék szeretni olyan férfit, aki terrorizál engem, aki a szabadságomat akarja? Egy rabszolgatartót? Pfúj! Undorodom a féltékeny férfiaktól - akik megalázzák önmagukat!
- De hisz az előbb...
- Mit, előbb? Az én férfiideálom titokban szenved, nem szól, csak szenved, emészti magát értem - halálosan tudnék szeretni egy ilyen férfit!
Megállapíthatom, hogy önagysága halálosan tudna szeretni egy olyan gyönyörű szép, zseniális, gazdag és tökéletes férfit, aki reménytelenül szereti őtet, és fájó szívvel lemondtam az uzsonnáról, mert már mennem kellett.
Friday, January 15, 2010
Thursday, January 14, 2010
Tuesday, January 12, 2010
Monday, January 11, 2010
Csak állok, és csodálkozom
Szoval, adva van, egy romokban heverő, mit romokban, egy véget ért kapcsolat.
Hibáztam, amikor az itányt Austriábol, nem haza, hanem hozzá vezettem.
Nem is tudom, sok volt a pofon, és meg akartam vele beszélni. Tök feleslegesen, mert ugyanazokat a számára óriási hibáimat sorolta fel, amiket eddig is, a magas lóról. 50 dolcsival jöttél uj életet kezdeni, nem értessz semmihez! Eljöttem, mert láttam, hiába minden, és az anyján is, hogy kezd hevesen utálni!
Sajnálatos módon, baleset érte az anyját, és most azt irja, menjek le hozzá! Segiteni a bajban!
Rajtam, mikor segitett a bajban? Adott lehetőséget?? Csak a kiskönyvben gyűltek az adossagok tőlem felé! Meg a szemrehányások, mint legutóbb!!
Ha, lemegyek, én mit számoljak fel???
Vagy, hogy van ez?
Mindegy, hogy ki hibájábol, posta, vagy egyéb, engem nem hivott meg a kiállitására, a meghivo 3 nappal utána érkezett meg, de ápolni menjek!!!
Azt irja, minden barát megtenné, én még barátnak sem vagyok jó! Akkor, ha én egy szar vagyok, aki egy ''számitó kurva'' akkor miért engem hiv??
Anyám, azt mondta, ha lemegyek, ide többet a lábamat be nem tehetem, mert akkor tényleg nem vagyok normális! Másra nem apellál, csak hogy maximálisan kihasználjon! 3, es fél évig nem mozditotta a füle botját sem, pedig en tényleg bajban voltam. És csak gyűltek az összegek a kiskönyvben 10 dolcsis tételek is!
Ok. Lemegyek, én is irjak kiskönyvet??
Hibáztam, amikor az itányt Austriábol, nem haza, hanem hozzá vezettem.
Nem is tudom, sok volt a pofon, és meg akartam vele beszélni. Tök feleslegesen, mert ugyanazokat a számára óriási hibáimat sorolta fel, amiket eddig is, a magas lóról. 50 dolcsival jöttél uj életet kezdeni, nem értessz semmihez! Eljöttem, mert láttam, hiába minden, és az anyján is, hogy kezd hevesen utálni!
Sajnálatos módon, baleset érte az anyját, és most azt irja, menjek le hozzá! Segiteni a bajban!
Rajtam, mikor segitett a bajban? Adott lehetőséget?? Csak a kiskönyvben gyűltek az adossagok tőlem felé! Meg a szemrehányások, mint legutóbb!!
Ha, lemegyek, én mit számoljak fel???
Vagy, hogy van ez?
Mindegy, hogy ki hibájábol, posta, vagy egyéb, engem nem hivott meg a kiállitására, a meghivo 3 nappal utána érkezett meg, de ápolni menjek!!!
Azt irja, minden barát megtenné, én még barátnak sem vagyok jó! Akkor, ha én egy szar vagyok, aki egy ''számitó kurva'' akkor miért engem hiv??
Anyám, azt mondta, ha lemegyek, ide többet a lábamat be nem tehetem, mert akkor tényleg nem vagyok normális! Másra nem apellál, csak hogy maximálisan kihasználjon! 3, es fél évig nem mozditotta a füle botját sem, pedig en tényleg bajban voltam. És csak gyűltek az összegek a kiskönyvben 10 dolcsis tételek is!
Ok. Lemegyek, én is irjak kiskönyvet??
Thursday, January 7, 2010
Calling all Angels
We are living in tumultuous times filled with despair worldwide. Some would say that we are living in the end of times -- something that has been foretold for millennium ... The Bible teaches that...
Wednesday, January 6, 2010
Engem, mindig valaki
inspirál, új gondolatokra. Most épp, Nyuszinál jártam.
Én, elrakosgattam az irásaimat, de lehet, hogy kitörlöm én is őket! Amiért eltettem, az talán a kissé mazohista hajlamomra vezethető vissza. Szeretek pocsogni a múlton? Őszintén, kit érdekel, hogy mit gondoltam 2007- 2008- 2009 januárjában?? Őszintén!! Még talán engem sem! Megváltozott minden azóta, csak a humorom lett csipősebb, azt meg úgyis csak a környezetem fogja.
Ami engem most foglalkoztat, arrol nem tudok irni, mert egyenlőre gyerekcipőben van, és nincs kiforrva, kidolgozva. Igen, kidolgozva! Nem is akarom elkiabálni!
Amint, megérik, beérik, az életemmé válik, igy szólni fogok róla.
Nem teljes egészében, de más irányt veszek. Azért, hogy ne kelljen kilincselnem soha többet, és egyet mondok, nem is fogok!
Valamiféle dac van most bennem, és nem vagyok kiváncsi, csak egyedül a célomra koncentrálok!
a ba*ott nagy hátizsákot, amibe gyűlnek csak a dolgok, le kellene valahogy pakolni, valahol. Gyűlnek, csak gyűlnek a golgok, és szorongós vagyok, és feleslegesen tudok aggódni dolgokon, lazaságom ellenére, pedig dekára tudom, mit érek, de van aki nem érékeli. Hát sz°rok rá, ki mit értékel!! Kivánok, mindenkinek, minden jót, én köszönöm, a múltból nem kérek! But, old habbits die hard (régi szokások nehezen halnak) Megint járok edzésre, az megnyugtat, és levezeti a fölös energiát. Valahogy a cigiről is le kellene szoknom! A gyűlölt- imádott bűzrúdról!
A bárányfelhők is elúsztak az égről, és a bronxi mesék is, a sirályokkal a Subway felől. Ők is nélkülem fogják csipegetni a morzsákat, a Tűzoltóság épülete mögött, a kicsike parkban sem fogok többet üldögélni, nyáron a kinai kaját csipegetve, és jókat nevetgélve, nem olvasom el a ba°ott nagy trackok oldalán a feliratokat, a gyerekeket sem fogom ott többet látni, ahogy a tűzoltó csapból zúduló vizben fürdenek. A kapuban álló, nevetgélő jointos fiúk sem vették észre, hogy nem létezem. Washington, Square Parkban is a zenészek ezek után, is ugyan olyan boldogan zenélnek majd a tavasszal tovább! A Villageben senki nem fogja észrevenni, hogy nem sétálok el többet arra. Sem, az East side-on, sem a West side- on. És, én, ennek örülök. Minden apró részletre emlékszem. Nem vonz a kanális part sem, mint jövőbéli kilátás.
Imádtam azt a rohadt várost, és mindig is imádni fogom!
Nekem, azonban, most majd más dolgom lesz....
Még mindig annyira hiányzik...
Én, elrakosgattam az irásaimat, de lehet, hogy kitörlöm én is őket! Amiért eltettem, az talán a kissé mazohista hajlamomra vezethető vissza. Szeretek pocsogni a múlton? Őszintén, kit érdekel, hogy mit gondoltam 2007- 2008- 2009 januárjában?? Őszintén!! Még talán engem sem! Megváltozott minden azóta, csak a humorom lett csipősebb, azt meg úgyis csak a környezetem fogja.
Ami engem most foglalkoztat, arrol nem tudok irni, mert egyenlőre gyerekcipőben van, és nincs kiforrva, kidolgozva. Igen, kidolgozva! Nem is akarom elkiabálni!
Amint, megérik, beérik, az életemmé válik, igy szólni fogok róla.
Nem teljes egészében, de más irányt veszek. Azért, hogy ne kelljen kilincselnem soha többet, és egyet mondok, nem is fogok!
Valamiféle dac van most bennem, és nem vagyok kiváncsi, csak egyedül a célomra koncentrálok!
a ba*ott nagy hátizsákot, amibe gyűlnek csak a dolgok, le kellene valahogy pakolni, valahol. Gyűlnek, csak gyűlnek a golgok, és szorongós vagyok, és feleslegesen tudok aggódni dolgokon, lazaságom ellenére, pedig dekára tudom, mit érek, de van aki nem érékeli. Hát sz°rok rá, ki mit értékel!! Kivánok, mindenkinek, minden jót, én köszönöm, a múltból nem kérek! But, old habbits die hard (régi szokások nehezen halnak) Megint járok edzésre, az megnyugtat, és levezeti a fölös energiát. Valahogy a cigiről is le kellene szoknom! A gyűlölt- imádott bűzrúdról!
A bárányfelhők is elúsztak az égről, és a bronxi mesék is, a sirályokkal a Subway felől. Ők is nélkülem fogják csipegetni a morzsákat, a Tűzoltóság épülete mögött, a kicsike parkban sem fogok többet üldögélni, nyáron a kinai kaját csipegetve, és jókat nevetgélve, nem olvasom el a ba°ott nagy trackok oldalán a feliratokat, a gyerekeket sem fogom ott többet látni, ahogy a tűzoltó csapból zúduló vizben fürdenek. A kapuban álló, nevetgélő jointos fiúk sem vették észre, hogy nem létezem. Washington, Square Parkban is a zenészek ezek után, is ugyan olyan boldogan zenélnek majd a tavasszal tovább! A Villageben senki nem fogja észrevenni, hogy nem sétálok el többet arra. Sem, az East side-on, sem a West side- on. És, én, ennek örülök. Minden apró részletre emlékszem. Nem vonz a kanális part sem, mint jövőbéli kilátás.
Imádtam azt a rohadt várost, és mindig is imádni fogom!
Nekem, azonban, most majd más dolgom lesz....
Még mindig annyira hiányzik...
Don't look back, just run!
Grew up in a small town
And when the rain would fall down
I'd just stare out my window
Dreaming of a could be
And if I'd end up happy
I would pray (I would pray)
Trying hard to reach out
But when I'd try to speak out
Felt like no one could hear me
Wanted to belong here
But something felt so wrong here
So I'd pray (I would pray)
I could breakaway
I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes til' I touch the sky
And I'll make a wish
Take a chance
Make a change
And breakaway
Out of the darkness and into the sun
But I won't forget all the ones that I loved
I'll take a risk
Take a chance
Make a change
And breakaway
Wanna feel the warm breeze
Sleep under a palm tree
Feel the rush of the ocean
Get onboard a fast train
travel on an jetplane, far away (I will pray)
And breakaway
Buildings with a hundred floors
Swinging with revolving doors
Maybe I don't know where they'll take me but
Gotta keep moving on, moving on
Fly away, breakaway
I'll spread my wings
And I'll learn how to fly
Though it's not easy to tell you goodbye
I gotta take a risk
Take a chance
Make a change
And breakaway
Out of the darkness and into the sun
But I won't forget the place I come from
I gotta take a risk
Take a chance
Make a change
And breakaway, breakaway, breakaway
Tuesday, January 5, 2010
Csak, egy kósza gondolat.......
Mártinál olvastam Hemingway idézetét, amit persze sokan jól ismerünk, hogy aztmondja,
"Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek már benned
Remények és csodák."
Tudjuk, rendkivül, okos értelmes ember volt, lehet, hogy ezért röpitett golyót a fejébe, mégpedig vadászpuskával, nehogy félmunkát végezzen! ??
"Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek már benned
Remények és csodák."
Tudjuk, rendkivül, okos értelmes ember volt, lehet, hogy ezért röpitett golyót a fejébe, mégpedig vadászpuskával, nehogy félmunkát végezzen! ??
Sunday, January 3, 2010
Hallgatok
Rengeteg dologgal foglalkozom most, és még nem érett meg, nem tiszta egészen, hogyan tovább, igy nem tudok irni róla. Igaz, nagyon gyötrelmes időszakot élek, de azt hiszem, nem hiszem, érzem, hogy több energiám van, mint bármikor volt, az utóbbi időszakban, éertem ez alatt, tavasztól, mostanáig! Konkrétan látom a célt, de az út még nem egészen világos.
Egy dolog azonban egészen világos, hogy amit most célnak kitűztem, azt végigviszem, tűzön- vizen keresztül, és senki nem akadályozhat meg! A cél a lényeg, és nem az eszközök. Nem válogatok, teszem a dolgom. Lehet, hogy sokak számára, ez nem szimpatikus.
Sajnálom!
Megpróbáltam, tiszta szivvel, nem volt értékelve. Most, döglött lélekkel, inkább lélektelenül fogom meg a dolgokat!
Uj év, uj célok! Semmi fogadalom. Át kell lépnem dolgokon, azt hiszem, már át is léptem. Nem egészen igaz, mert álmomban, még nem tudom átlépni.
Szóval, teszem a dolgom, és nem gondolkozom feleslegesen, és nem fogom agyonfilozofálni a dolgot!
Egy dolog azonban egészen világos, hogy amit most célnak kitűztem, azt végigviszem, tűzön- vizen keresztül, és senki nem akadályozhat meg! A cél a lényeg, és nem az eszközök. Nem válogatok, teszem a dolgom. Lehet, hogy sokak számára, ez nem szimpatikus.
Sajnálom!
Megpróbáltam, tiszta szivvel, nem volt értékelve. Most, döglött lélekkel, inkább lélektelenül fogom meg a dolgokat!
Uj év, uj célok! Semmi fogadalom. Át kell lépnem dolgokon, azt hiszem, már át is léptem. Nem egészen igaz, mert álmomban, még nem tudom átlépni.
Szóval, teszem a dolgom, és nem gondolkozom feleslegesen, és nem fogom agyonfilozofálni a dolgot!
Subscribe to:
Posts (Atom)