komfort zóna

4. felvonás
Évek alatt sem jöttem rá, hogy az én Gejzám, ha elhagyja a komfort  zónáját kibírhatatlan. Azt, hogy lusta, mint a fene, azt régen tudom. Mindenért engem okol, állandóan ellenőriz- beolvas- kritizál. Én vagyok mindennek az oka, okozója. Abban a pillanatban, ha elhagyja a jólismert, bejáratott környezetet, nem állok meg elötte, még akkor sem, ha tudja, hogy a falat vakarom fájdalmamban. Azt hittem, hogy mivel már a Nirvánába került a sok meditálástól, és "Baba Géza" lett a neve, azóta nem lehet kihozni a béketűrésből, és ő a megtestesült nyugalom. Egy faszt! Ha, jól olajozottan, a megszokott mederben folyik minden, akkor minden rózsás, de ha valami nem úgy van, vége a világnak.
Hajnalok- hajnalán elindultunk, a szakemberhez, Bronx- ba, aki kimondottan a váll csont törésekre van specializálva. Nekem, a humerus (felkarcsont) fejéből törött le egy darabka, ami nélkülözhetetlen a teljes mozgáshoz. Ezt, ma tudtam meg. Igy, átirányított egy másik szakemberhez. ott, újabb CT után, kiderült, hogy mégiscsak műteni kell, mert a kar, egy bonyolult szerkezet, és szinte 36o fokos mozgást képes végezni, ha rendben van. Nos, az én karom, műtét nélkül, majd csak a felét lesz képes mozogni, és bizony mint nővér befejezhetem a pályafutásomat. 2 műanyag csavarral rögzítik a helyére, ami felszívódik egy idő után. Szóval, szakadó esőben, én egy nagy sállal kőrbetekerve idétlenkedem, hogy le ne másszon rólam. Hajamat ő fogta össze egy gumival, hogy mégis ne lógjon össze- vissza, úgy ahogy, őrült külsővel. Táskám, az összes papírral a kezemben. Karom felkötve. kezdi mondani, hogy mi a fenét keresek a táskámban, menet közben, reszket az idegtől. Erre én, hogy 1oo éve meditálsz, mitől vagy ideges? (az e-mail címe is myquietmind, annyit tesz, hogy azéncsendes nyugalmam, így egyben) Nekem papolsz, hogy így a nyugalom, meg úgy a nyugalom, aztán addig nem bírsz magaddal, amíg ki nem borítassz egészen. A 2. szakember Bronx- ban, csili- villi kórház megbeszéltük, hogy jan. 4.- én lesz a műtét. De, elötte el kell menni az orvosomhoz, aki vérvizsgál, EKG- t csinál, megvizsgál. Az altatáshoz kell. Mondom szakember 2. -nek, hogy 2 hete voltam teljes kivizsgáláson, és az orvosom, most szabadságon van. EKG meg most volt az Emergencyn. Nem, ahhoz nekik nincs hozzáférésük, friss kell. Az orvosom helyettesítője Queens- ben, olyan távolságok, mintha Érd-ről küldenének Óbudára csúcsforgalomban.  Közben szól a telfonom, hogy 15o dolcsi lesz a CT, és konzultáció. Hoppá, álljunk meg egy percre. Akkor, a műtét mennyibe fog kerülni? Arról volt szó, és azért jöttünk ide, mert állítólag, ezt fedezi a biztosítóm. De, ez már estefelé volt. Jó, megyünk az orvosom helyetteséhez. A nővér, képtelen vért venni. Mondom neki, hogy hiába keresi a karhajlatban, mélyen van, ott nincs, ezt már megbeszéltük! 4x szúrt meg, kézfejen, egyszer sem sikerült vért venni!!! (a múltkor, nagy nehezen sikerült) Ha, én szúrom meg, simán levesszük a vért. De, mivel nem ott dolgozom, nem lehet. Menjek a laborba, meg máshova a tüdőröntgenre. Tüdőröntgenre még sikerült bejutni, de a laborba, már nem jutottunk el, haza kellett jönni. Nem tudom, mi lesz. Az itteni, delaweri laborban a vérvétel, 6oo dolcsi, biztosítás nélkül. Az én biztosításomat, mint már említettem, itt nem fogadják el. Agyrém az egész!

Pirossal karikázva a törés, és még mindíg nincs a helyén a humerus, a felkarcsont. mondtam neki, hogy tudod mit? Elegem van nekem ebből, menj el nyaralni egyedül. Nem hajlandó. Erre Gejza, hogy nem kell nekünk együtt lakni. De, nem ám! Válaszoltam én.  Nem hajlandó, mert nem talpraesett, és semmi csibészség, rátermettség nincs benne. Bennem van, ezért ragaszkodik hozzám. Hazafelé már barátkozott, de nem voltam jó kedvemben. "Baba Géza" = "Guru Géza" !! Lófasz!

 

USA biztosítóról, az orvosokról, és más egyéb nyalánkságokról.

3. December 27. hajnali 5.
Reggel 8 óta hívogattam az úgynevezett biztosítót Fidelist. (igen, vannak bizonyos áthallások) 2 órás zenehallgatás után, végre tudok emberi hanggal beszélni, és kérem azon orvosok listáját, akik a vállra specializálódtak, orthopéd sebészek, esetleg sportorvosok, és a Fideliszes biztosítást elfogadják.
A vonal másik felén, a fiatalember készséggel áll rendelkezésemre. írom a listát, neveket, telefonszámokat, stb. hívogatom sorra, az egyik sima háziorvos, Dr -el kezdődik a neve, de semmi köze a sebészethez. A másik, térd, ill. csípőre van specializálódva, jaaaaa és nem mellékesen, Fidelis biztosítást nem fogad el! A harmadik, nem kapcsolható, a negyedik nem is orvos, az 5. szabadságon van. Hívom őket újra, ezúttal, egy kisasszony 2 óra múlva, (esküszöm, nem túlzok) közli, hogy természetesen, azonnal rendelkzésemre áll. nézi a listát, újabb nevek, orvosok, akiknek semmi közük a vállműtétekhez. Erre Géza veszi a kezébe az ügyet, ugye az ész a háznál. Ő ugyanígy jár. A komoly, csili- villi Székházas biztosítónak, nincs egy lsitája, amit az ügyfeleknek ajánlani tud. NINCS!
USA, XXI.század. Géza, istentelenül leteremti, de ettől még orvos nincs. A karom, vállam, iszonyatosan néz ki, feldagadva, lüktet fáj. Nagyon fáj. A másik, hogy amikor elöször az Emergency- n voltunk, akkor egy bizonyos Voss nevezetű, ortopéd sebész, aki végülis visszatette a vállamat a helyére, egyszerűen, hazudott. Azonnal meg kellett volna műteni a vállamat, de ő kiadta az összes röntgen felvételt, CT-t, hazaküldtek. Azt mondta, hogy a privát praxisában keressük fel. A többinek, meg azt mondta, hogy mi azt mondtuk, hogy utazunk, és majd Thaiföldön lesz megműtve a vállam. Ezért küldött el bennünket. Nem igaz! Beszélgettünk róla, hogy ha minden kötél szakad,  akkor mégis ott műtik meg, de ez nem ér rá. Közben kiderült, hogy a műtét, 35.ooo- 4o.ooo ezer dolcsiba kerül. Ha, az Eergency-n műtenek, 5o dolcsi, mert az Emergency- n, minden biztosítót elfogadnak. A faszi busás hasznot akart húzni a nyomoromból.  Este, már nagyon fájt, és újra be az Emergency-re. Ott, megint kiütöttek, (IV fájdalom csillapító) vért vettek, megnézték a vérnyomásom, lázat mértek. Vital Sign, ez a mánia! Mindenütt, és mindenkor. Megnézte a pedal pulsot, a cartoid pulse-ot, a radial pulse-ot, mondom, minden működik, a vállam van eltörve!! Fáj, betojok. Anyád! Megint haza. Egy lépéssel sem előre.
Ma, megint telefonálgatni fogok, ugyan a család tele orvosokkal, de a szaros Fidelis-t sehol nem fogadják el. Nagyon elegánsak, és mind pszihológus, tele vannak orthopéd ismerőssel, de a biztosításom, nem kell NYC-ben. Itt, Delaware államban, nem fogadják el, mert ismeretlen.
Aztán, eszembe jutott este a szakácsnő barátnője, akinek csípőprotézist építettek be, nem régen. Nosza felhívom, hogy adja meg az orvosa telefonszámát. Fillért nem fizetett a műtétért,  neki is Fidelis biztosítása van. Az sem jó, ha sokat várunk vele, mert meggyógyul, ahogy tud, és nyomi maradok. Akkor meg nem tudok dolgozni.
Visszahív a szakácsnő barátnője, hogy ugyan, miért nem vagyok talpraesett? Amikor megtörtént a baleset, mentőt kellett volna hívni, úgy csinálni, mintha nem lennék magamnál már meg lennék műtve. Aznap este, még lázam is volt. Hallottam ilyesmiről, de eszemben nem volt színészkedni. Azt sem tudtam, hogy törés van. Mintha, illegális bevándorló lennék. Az sem segít, ha 1 hónap múlva adnak időpontot.
Nem tudom, hogy mi lesz. Azt álmodtam, hogy fekszem a kórházban, egy kis manó néni, amikor múlik a fájdalom, mindíg rácsap a karomra egy bottal. Visszanézték a kamerán, hogy mi történik, és tényleg. Erre felébrdtem. Teljes zsibbadás, az egész karomban, inkább felkeltem.
Kinyitom a laptopot, és a nővérem üzenete ott áll, hogy meghalt a férje. Nem hiszem el, mi jöhet még??? Ritka egy jó ember volt! Karácsonykor, még semmi baja nem volt. Nyugodjék békében.

  

Nem utazunk.

1.
 December 25.
Szóval, ez az év nekem nagyon jó volt eddig. Ma délután, 6- kor, felálltam az íróasztalomtól, és csak az íróaszal lámpa világított. Nagy vehemenciával indultam volna lefelé, mert Géza 6.3o- kor szeretett volna vacsorázni. Ha ő melegíti meg a vacsorát, kiszárítja, és morog. A szobám közepén volt a nagy utazótáskám, már bepakolva. Miért nem tettem az ágyra, egy takaróra, nem tudom. Karácsonyfa leszedve. Szoba növények, átlátszó sátor alatt.  Én, meg ahogy kell, átestem rajta, már a táskán. Vállal az ajtónak. Iszonyatos fájdalom, a vállamban. Azt hittem, elájulok. Kiabáltam Gézának. látszott a vállamon, hogy nincs a helyén. Most jöttünk meg az Emergency- ről. Erős fájdalomcsillapítót, csak mintegy 4 óra múlva kaptam. Azt hittem, becsinálok. Hiszen, az izületek húzódtak, izmokkal együtt. 4 alkalommal röntgen, és megpróbálták 4 alkalommal visszatenni a karomat, aztán egy CT. Minden alkalom után, IV- s (intravénás) lórúgás fájdalom csillapító. Teljes kóma. Végül, sikerült. Csak a második alkalommal derült ki, hogy szilánkos törés is van. Operálni kell. Majd valamikor, a jövő héten, vagy azután tud az orvos időpontot adni. Holnapra kitalálom, mi legyen. Teljesen be vagyok lőve. Vagy, itt kell megoperálni, vagy Thaiföldön. Ragyogó orvosok vannak. A térdem ki szokott ugrani, nagyon csúnya látvány, de eddig mindíg vissza tudtam tenni. Azt hittem ez is menni fog.
Egész évben, vártam erre a három hónapos utazásra. Ma meglátom. Így jártam. Serencse, hogy a jobb vállam, mert balos vagyok. Most, reggel, 5.5o óra van. Most jöttünk haza. Ehhez képest a gerincem, egy vicc. 2 héttel ezelött, átrakta a kandalló elötti vas fatartót, a konyhába, az én székem mellé. akkorát estem, mint egy nagykabát. Kék- lila lett a lábam szára. Ha, valami objektumot áthelyeznek bejelentés nélkül, akkor nem látom, és átesek rajta. Nem először. Azt mondja, esek- kelek. de, könyörgöm, nem a székem mellé kell tenni. Semmi gyakorlati érzéke nincs mérnök úrnak. Eszembe nem jutna, a széke elé tenni semmit, mert balesetveszélyes, mert nem látod. Főleg, ha van egy tányér a kezedben, és csak a periférikus látásod van. Kisgyerek volt nálunk vendégségben, és nem akarta, hogy esetleg átessen rajta, vagy megsérüljön tőle. Az én székem elé kellett tennie. Essen át rajta ez a baromarcú. Átesett.

 2.
December 26. 
 Evvel a vállal, gyakorlatilag semmit nem tudok csinálni, segítség nélkül. Hajat még meg tudom fésülni, de már összefogni nem tudom, se öltözni, sem vetkőzni nem tudok. Nadrágot tudok húzni. Tusolás egy tortúra, az sem megy. Valaki véletlenül megböki a karomat, bele hülyülnék. Oxycodone- t kaptam, ami a legerősebb lórúgásos fájdalom csillapÍtó. Mintha be lennék lőve, 6 óránként. Próbálom kitolni az időt. Amúgy a szó igazi értelmében. minnél kevesebbet szedni. A felezési ideje (half time) is hosszú. (A fekete piaci ára, 3o- 5o dolcsi között darabja.) Az is baj, hogy csak holnap reggel derül ki, hogy a New York- i biztosításomat elfogadják- e itt. A kórház sem tudta megmondani. Csak a biztosító, az meg ma csak ügyeletes csajszival tudtunk beszélni. Visszahívnak. Ez, egy másik állam, más törvényekkel. Ha nem fogadják el, akkor New York- ba kell utazni, és ott kell minnél hamarabb megoperálni. A műtét nagyon drága, még biztosítással is. A testünk, úgy van felépítve, hogy azonnal gyógyítani próbálja magát, össze- vissza, ahogy tudja. Még nincs itt az ideje, hogy örökre nyomorék legyek. Ha, nem opráltatom meg, akkor a myophaty (izomsorvadás) lép fel, ami bizony nyomorékságot jelent. Dolgozni sem tudnék többet. Bizony ez ennyire komoly. Itt, most az operáció a legfontosabb, majd a fizikoterápia, hogy visszanyerjem a vállam teljes funkcióját. Ebben az egyetlen értelemben hiszek bennük, mert ebben jók. Értsd "javítani", operálni jól tudnak, mást nem nagyon. A diagnózist, én is meg tudom állapítani, hiszen diplomás nővér vagyok, nem sima segéd ápoló, aki gyakorlatilag ganézza a beteget. Csináltam, most is csinálom, mert csak egy betegem van. Tehát nem nézem le,  én csak tovább akartam lépni, ami anyagilag nem mindegy. Az ujjak, csukló érzését és mozgását figyelnem, és gyakorolnom kell, mert a plexus brachiális sérülés a vállficam szövődménye lehet műtét után is.

Nincs egyenes járat, Pekingben szálltunk volna át. A repülési idő, 15 óra, ott terveztünk 1 napot. 24 órára nem kell vízum. annyi elég is lett volba belőle, onnan Bangkok. No, ez most stornó. Lemondtuk a jegyeket. Ha, nem találunk Thaiföldön gyorsan rendes orthopéd sebészt, így annak következményei lennének. Csak mellesleg jegyzem meg, Géza viselkedése ragyogó. Már megbánta, hogy ledobott az ő biztosításáról. Együtt voltunk biztosítva. Ez, közvetlenül a válással együtt történt. Már túl lennék az operáción. Amikor elváltunk, akkor gyakorlatilag ki akart zárni az életéből. Később, ezt megbánta, hiszen ragaszkodik hozzám, én meg hagyom, mert ugyan külön kasszán vagyunk, (azelött is így volt) Ne higgye senki, hogy hú, amerikai férje van, szép, rendezett házban lakik, és de jó, de klasszul profitál belőle. Már én is amerikai állampolgár vagyok. Az egyetlen előnye, hogy nem kell lakbért fizetnem valahol. Így, jelentős pénzt tudok megtakarítani. Semmi közöm a házához. Itt lakom, ez az egyetlen előnyöm. Géza beteg, mint férfi nem funkcionál. Nem röhög, impotens. Ezért a válás. Amikor elmentem Texas- ba, bele betegedett. Itt, pusztán egy szoros emberi kapcsolat van, részemről, rengeteg kompromisszummal. 

Igy nézett ki a vállam. Gyakorlatilag, a Humerus felkarcsont állt ki, kiugrott a helyéről. Anterior ficam, nálam szilánkos töréssel.

                                  A kulcscsont nem sérült. Clavicle.

                       

nem tudom, mennyi időre kell halasztani az utazást. Csak saccolni tudok, úgy 1o nap körül. De, lehet, hogy csak őt küldöm el, mert nem vagyok jó állapotban lelkileg. A gerincem nem fáj egy cseppt sem. Most még a lábamat kell törni, és megkérdezni, melyik fáj jobban életem? Drága, teszek eléd még több akadályt. Csak halkan jegyzem meg, hogy együtt élünk, jól vagyunk, de mindíg időpontokat beszélünk meg, és a hallban találkozunk. Nem tudom mi jöhet még! Képtelen vagyok így elutazni.
U.I.
Az Airbnb vendég fiatalember, nem jött szenteste vacsorázni, mert gondolom az anyja ezt tanácsolta neki. Gondolta, hogy a vacsoránál, a családról lesz szó, meg az ottani feszültségekről. Nem vagyok primitív, eszemben nincs a családról beszélni senkivel, mert tilos. Főleg, aki ismeri őket.  Azonnal kirúghatnak, még családtaggal sem. Ez, a beteg privát szférájának a megsértése. De, ha eldobom a kalapácsot, nem foglalkozom munkával itthon. Egyszerűen nem érdekel.

Ilyen nincs, és mégis van!

Nem hiszem el, ilyen csak a mesében van! A ház alsó része, Airbnb vendégek részére ki van adva. Ketten lézengünk a nagy házban. Én is csak hétvégén. Az alsó szint, teljesen elszeparált. Géza mondja, hogy egy kedves fiatalember érkezett pont Queens- ből, ahol én is dolgozom. Mondom, jól van. Továbbá, hogy orosz, mondom, rendben. Kisvártatva, hogy egyedül van, és hívjuk meg szentestére vacsorázni. Mondom én, hogy nem ám, mert a szenteste csak családi kőr. De, mondom, hát mégse legyen szegény pára egymagában, legyen kivétel.
Lerakom a holmim, csengetnek. Bejön a fiatalember, bemutatkozás, mosolygás. Beszélgetünk kicsit, nyilván oroszul. Erre kiderül, hogy a nagymamáját ápolom. Azt hittem, leesek a székről. Egyszer találkoztam vele, mert ritkán jön, egyetemre jár, mittudom én. Ő is elájult. Mindketten elájultunk. Már emlékszem rá, kicsit fura fiatalember a zseni, és a dilinyós közötti vékony mezsgyén egyensúlyoz. A család nem szereti, mert ez a fiú nem zsidó. A fiuk egy tatár lányt vett feleségül, hozta a fiút, ezért nem nagy a szerelem. Akkora a világ, mint az öklöm.
Más. Kicsit feszült a betegem lánya, és köztem a kapcsolat. A nénit bevitték a kórházba a semmiért. A kálium Potassium szint megemelkedett. Egy héttel ezelött, gyógyszerrel lehúztam 2 nap alatt. Kerek  perec megtagadtam, hogy bemegyek vele, hiszen jó helyen van. Tavaly 4 alkalommal voltam vele a kórházban, széken töltve az éjszakákat. Az orvosok, ketten konkrétan, nem értették az okát. A háziorvos, ezt javasolta.

Az állam nem fizeti a nővért, ha a beteg kórházban van! Hiszen, a legjobb helyen van. A hátam már akkor éreztem, hogy ki fog purcanni, (mégis maradtam) mint ahogy ki is purcant. Kényelmetlen széken ültem egész éjjel. Hajnali 3- kor kerültünk a szobába. Délelött fél 1o- kor megjelent, én közben a büfében álltam sorban, hogy kifizessem a kávém. Rám telefonált ingerülten, hol vagyok? A lánynak eszébe nem jutott hozni nekem. A szakácsnő jelent meg kávéval, és egy szendviccsel. Neki eszébe jutott. Aludni nem tudok, annyira fáj a gerincsérvem. Persze az sem tesz jót a kapcsolatnak, hogy 3 hónapra megyek nyaralni. Nem lesz jetlegem.
Ha, a lánya most megtudja, hogy milyen körülmények között élek, még nagyobb feszkó lesz attól tartok.
3 nap múlva utazunk. Ezt, csak brutális fájdalomcsillapítóval fogom kibírni. Nem szeretem, mert kába leszek tőle.

28 nap múlva indulunk.

A karácsonyfát, errefelé Hálaadás után díszítjük. Már áll kész. A Hálaadás vacsora olyan pocsékra sikeredett, hogy arról nemhogy fotót nem csináltam, de majd beestem a szék alá tőle. Szar lett no. 2 emberre nem lehet normális töltelékes cuccot csinálni vegetariánusok vagyunk.  Főleg, hogy másnap délután esek be az ajtón. Rendelünk ezután.
Sokáig nem írtam, egyrészt frusztrált voltam/ vagyok. Nem igazán tudom az okát. Illetve tudom, de azt hosszú lenne ecsetelni. Az egész hetem pocsék volt. Többek között, éjszakákat nem alszom, a betegem miatt. Mióta nyakon öntöttem rostos almalével a gépemet, mindent egybe írok. Ragad a billentyűzet.

 

Géza dolgozó szobája. Lehet róla beszélni, hogy ki a netfüfggő,és a fotón akkor még nem szerepel a 2 laptopja, meg az iPad, amit az ágyba visz magával.  

Szóval, a karácsonyfát 25.- én szedem le, mert utazunk 27.- én. JFK - Peking- Bangkok. Pattayan eltöltünk 1 hónapot, majd Kambodzsa, majd Indonézia, Bali. Aztán, még 1 hónap Pattaya. 3 hónapra utazunk. 3 hét kevés. Dec. 27.- márc.25.- ig. Alig várom már, nem cégnél dolgozom, és nem gond a 3 hónapos szabadság. Amúgy, rengeteg elintézni valóm van még addig. Védőoltások, a fele már megvan. Drogteszt, orvosi vizsgálatok. Biztosítás a jövő évre, minden évben meg kell újítani. Különben, nem kezdhetek azonnal dolgozni, ha megjövök.

 

 Biztosan jól fogjuk érezni magunkat, annál is inkább, mert ha nyugdíjba megyek, oda szeretnék költözni, vagy legalábbis egyenlőre ez a terv. Az itteni nyugdíjamból, ragyogó életet tudok biztosítani magamnak. Például, ezért is jöttem el Magyarországról, hogy ezeket meg tudjam engedni magamnak.
Különben is, a csavargás az életem!! Otthonról is csavarogtam. Életem 82 óta, kis megszakításokkal külföldön zajlik. IMÁDOM!
Nem hencegés akart lenni, csak meg akartam osztani az örömömet.
Reggel megyek dolgozni.

Hajléktalan veteránok, és az ingyenélők

Nem lesz egy barátságos bejegyzés. Böki a szemem a téma.
Na szóval, 22 veterán lesz öngyilkos itt Amerikában, naponta. Nincs jövedelmük, sokan küszködnek PTSD - vel. (post traumatikus stressz betegség) kükönböző elmezavarral, drog függőséggel, végtag amputációval, család elhagyja őket, sorolhatnám a végtelenségig. Van mostanában egy mozgalom, ami arról szól, hogy nosza csináljunk 22 fekvőtámaszt, hogy segítsük ezeket a szerencsétlen veteránokat. Nem tudom, mennyiben segít ez rajtuk. Gyanítom, semmiben. Itt megtekinthető.
Ezek a szerencsétlen emberek, elmentek a háborúba, és az országuk, jelen esetben Amerika, annyira nem törődik velük, hogy az utcán tengődnek. Végig megyek az utcán, és minden 2. hajléktalan kéregető veterán katona. Fiatalok- idősebbek. Sírni támad kedvem.

 A másik oldalon ott vannak a különböző szétesett Szovjetúnióból érkezett emberek, nem mellesleg rengetegen, akik adott esetben szidják Amerikát, soha egyetlen percet nem dolgoztak itt. Egy penny adót nem fizettek. Szép nyugdíjuk van, rendes lakásban élnek. Jó foodstamp, (valami olyasmi magyarul, mint az ételjegy)  de a pofám leszakad! Teljes orvosi ellátásban részesülnek, Medicaid, Medicare. Minden, ami kell. Az állam bácsi fizeti a nővért, aki ül az ágya mellett, éjjel- nappal. Kórházi ágy, Hoya lift, (kiemeli az ágyból), kerekes szék, pelenka, egyebek, gyógyszerek, amik mellesleg nagyon drágák.
Tévedés ne essék, nem útálom ezeket az embereket. De, hol itt az egyensúly?? Valami nagyon el van baszarintva itt kérem tisztelettel. Beteg ez az ország. Az egész világ!
Annak ellenére, szeretem, és szeretném, ha valahogy egyensúlyba kerülnének a dolgok. Nap, nap után szembesülök ezzel!!
AMERIKA! ÉBRESZTŐ!

Új nővérke

Csütörtökön jött hozzánk egy új nővér, hétvégére, amikor én nem vagyok, és akit már 3 hónapja keres a közvetítő. Megint, egy üzbég nőt találtak, aki úgy állt, mint John Travolta a Pulp Fiction- ban. Világ életében nővér volt, semmivel nincs tisztában. Mondtam neki, hogy mindent megmutatok, jó hogy ma jött. Nem, neki nincs ideje. Rendben van. Erre, egész hétvégén nekem telefonál, hogy mit csináljon?? Nem akartam megadni a privát telefonomat, de a beteg lánya kérlelően nézett rám, mégis megadtam. Már nem is veszem fel, ha ő telefonál.  Könyörgöm, ha még nem is lenne nővér, hanem csak segéd ápoló, vagy egyészséges paraszti ésszel lett volna megáldva, akkor is tudnia kellett volna, hogy mi a szart kell csinálni egy fekvő beteggel!! Nem marad sokáig, mert itt bizony tenni kell. Nem ugrik fel a beteg, hogy kakilni kell, nem fog magától enni, sőt a gyógyszereket sem fogja bekapkodni, insulint sem ad be magának.
Mitől ilyen tehetetlenek ezek az üzbégek??