Mindíg érnek meglepetések

Még mindíg Géza, pedig már kezdtem azt hinni, hogy kivonult az életemből. Géza, egyszercsak ír egy emilt. Hogyaszongya  miért dobtam le ay FB-ről? Egyedül akarom intézni a nyugdíjbiztosításomat? Mi van? Géza!
A dolog előzménye a következő. Online be akarok lépni a bankomba. Nem sikerül. Sehogy. Ez volt hétfőn, 3 hete. Tudja nagyon jól, hogy péntekig nem tudok bemenni a bankba. Felhívom a bankot, felvilágosítást nem kapok telefonon. Hiába minden biztonsági kérdésre a jó válasz. Ideges vagyok péntekig. Rohanok a bankba. Ott közlik, hogy nem tudok belépni, mert a partner, akivel közös a bank kontóm, ledobott. Ha, óhajtom nyissak egy új kontót. Nyilván ezt tettem, átraktam a pénzem. De, olyan méregbe gurultam, hogy letiltottam az FB- ről, az Amazonról. Erre az a válasza, hogy ő ilyet nem tett. Erre én, hogy akkor nyilván a bank hazudik. 8 évig minden rendben, most hirtelen hazudik a bank. Persze hogyne. A nyugdíjbiztosítás meg egy olyan bonyolult dolog, hogy évente egy csekket nem tudok kitölteni. Persze, tök hűlye vagyok!! Mondom, ha ez a bánatod, akkor visszaveszlek az FB- re. Erre ő, hogy gondolkozik rajta. Mi van? Géza! Miért nem vagy boldog? Megszabadultál tőlem, hónapok óta Thaiföldön vagy, süt a nap! Szépségek vesznek körül! Miért fáj neked, hogy ledobtalak? Nem zargatlak telefonon, FB-n, messengeren. Egyetlen szót nem szóltam róla, hogy miért tetted, mi a bajod már megint?? Állandó problémáid vannak. Haragszik rám! Ő, most gondolkodik! Nem normális! Mondjuk, ezt tudtuk eddig is!
Mindíg megpróbáltam a mindenkori exekkel normális kapcsolatban maradni. Már úgy értem, ha kapcsolatban kellett maradni valami miatt. Soha nem sikerült. Nem rajtam múlt.

Nem tudom, hogy mi a bajom, de tartok tőle, hogy depresszió készül. Reggelente, világvége hangulatom van, nagyon korán ébredek. Ahogy haladunk előre a napban, úgy múlik, de reggelente kész vagyok.

 

Betondnak válasz

Szóval, konkrètabban. Apósommal, akkor alakult ki mély barátság, amikor látta világosan, hogy a fia hogy bánik velem. Gondolj bele, 5 évig éltünk egy családi házban. Abszolút a lányának tekint, és ez nem csak szavakban nyilvánul meg. Az orvoshoz én rohangáltam vele, én fogtam a kezét a kórházban, én beszélgettem vele. Megszeretett. A fia, nem nagyon beszélgetett a Papával, sõt, amikor ketten beszélgettek, gyakran összeveszett az öreggel. Saját, kissé ferde világnézetét eröltette rá, nem hagyta rá, beleállt a vitába. A Papa öreg, de nem hülye!
Meg kell beszélni dolgokat, a házastársaknak, vagy partnereknek. Különben,  úgy kell kitalálni, mi a fenét akar, vagy vár el a másik! Mire kiderül kommunikáció nélkül, addigra tele van, és vagy sérelmekkel. Fontos, a beszélgetés, még rázós dolgokról is. No, ezt mi szépen megbeszéltük a házasság elején, de a gyakorlatban nem történt meg, ill. csak az elején, és ott mindíg én voltam a vesztes. Sokszor belevágni szavakkal a másik husába, övön alul. Amúgy, szavakkal lehet a legnagyobbakat ütni. Kritikákat kimondott bántó szándékkal, gyaran cetliken üzenve. Ha, nem bólogatsz, akkor hülye vagy! Ha, nem osztod a rajongását valami iránt, akkor is hûLye vagy! Mondok egy példát, szerette volna, ha vele megyek. Tangózni. Nagyon szívesen, èS pozitívan álltam hozzá. Cipõm nem volt, így a saját cipõmet használtam, ami véresre törte a lábamat, napi több óra gyakorlástól. Mondtam, hogy ha ezt már- már professzionálisan táncoljuk, akkor szükségem van tangó cipõre, aminek bõr a talpa, és viaszolva van, hogy csússzon a parkettán, ne tapadjon! Közölte, hogy van pénzed rá? Nem volt. Akkor mi a szarért várja el, hogy én is táncoljak?? Látta a kinlódásomat. Aztán amikor már volt táncos cipõm, akkor elvétettem egy lépést, és konkrétan otthagyott a parkett közepén leforrázva. Többen látták a jelenetet. Nem volt jó érzés. Odaugrott egy izzadt, gusztustalan pasi, magához rántott, és teljes 5-6 percen keresztül fulladoztam a szagától.
No, ez volt az utolsó alkalom, hogy elmentem vele táncolni. Késõbb kifordította a saját szájízére az egész történetet. Ezt, akkoriban meg is írtam. 100, és 100 ilyen, és ehhez hasonló történet.
A feleség, nem tulajdon! Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem dolgozni. Be volt varrva a zseb, de nem akármilyen módon. Külön kasszán voltunk, de elvárta, hogy ragyogjon a ház, tiszta holmik legyenek, rendben legyen a kert. Ez, nem is esett nehezemre. De, egy moslék incidens miatt, (ezt is megírtam régebben) felköltöztem a középsõ emeletre a kanapéra.Fél évig aludtam egy kényelmetlen kanapén, onnan jártam dolgozni. Az após ajánlotta fel az egyik hálószobát a 3. Szinten. Tehát, külön éltünk egy fedél alatt. Szexuálisan éretlen volt, de az is lehet, hogy csak velem. Nem tudom, de analfabéta ezen a téren. Egyszer visszautasítottam, mert reszelésre nem vagyok kiváncsi, aztán soha többet nem volt köztünk semmi.
Állandó piszkálâsok. Nem szóltam vissza, csak amikor bejött, hamar kimentem. Ez, egy kapcsolat, házasság halálához vezet nagyon hamar.
1. Tisztelet hiánya
2. Kommunikáció megszūnése
3. A szex hiánya. Vagy csinâljunk piszkosul jól, vagy sehogy.
4. Egyfelé toljuk a szekeret.
5. Szeretet, ha nem is szerelem.

Tudod, nekem van érzékem hozzá, hogy mindíg valaki olyas valakivel hozzon össze a sors, aki vagy alkoholista, vagy játékos, vagy nekem kell eltartani, vagy bevarrt zsebū. Karma biztosan.
Hány háztartást staféroztam ki, azt még nem számoltam össze, de azt hiszem 6 a száma, és mindíg én jöttem el, vagy szétváltak útjaink, és ment a levesbe minden. Ezért mondom, hogy soha többet, egy fillért nem költök senkire! Nem is várom el. Ha, lesz lesz, ha nem lesz mellettem senki, úgy is jó.
A kritérium, az adok kapok reláció. Nem az, hogy csak adok, és semmi nem jön cserëbe, csak szóbeli bántás.
Azt bánom, hogy amikor elváltunk, akkor azonnal nem költöztem el. Arra kért, hogy maradjak.
Ja, és a legfontosabb. Mindenkinek meglehet a saját kedvenc szórakozása, amiben a másiknak nem feltétlenül kell sem résztvennie, sem kritizálnia. Persze csak addig, amíg nem megy a kapcsolat rovására. Nem ellenõrizgetjük egymás telefonját, stb., stb.
A házasssági szerzõdésrõl annyit, hogy màr az elején a válásra apellál. Persze vannak bizonyos esetek amikor indokolt, de nálunk nem volt az.

Halihó

Itt vagyok, hallgatag vagyok. Csak gondolkozom, és ha akkor lenne rá hirtelen lehetőségem leírnám azonnal. De, amikor idekerülök a gép elé, addigra teljes üresség van a fejemben. Melankóliában jövök- megyek. Teszem félre a pénzt. Nem veszek semmit, Felhagytam a hétvégi munkával. Fáradt vagyok, és nem vagyok gép.
 Szóval, tervezek. Ha, nem találok olyan pasit, aki megfelel, akkor hazaköltözöm. No, nem most. Egyszercsak. Nagyon magasra tettem a lécet. Senkivel nem állok szóba, aki nekem az összes kritériumnak nem felel meg. Így aztán a lehetséges pasik száma is erősen csökken. Nem vagyok hajlandó semmiféle papírt aláírni, vagyonmegosztásról, nem rendelkezni saját jövedelemmel, kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. NEM! Egyáltalán nem kell férjhez menni sokadszorra, csak abban az esetben, ha tökéletes a szituáció. Szar, hogy nincs kivel megbeszélni a dolgokat, nincs senki mellettem, de még mindíg jobb, mint egy abúzus kapcsolatban élni. Továbbá, nem vagyok hajlandó abszurd dolgokhoz alkalmazkodni, egyetlen pennyt pasira fecsérelni. Magyarul, zéró tolerancia. Fizetek magánnyugdíj biztosítást. Apósom is visszament Delaware államba Gézához. Már ő sincs, csak telefonon.
A lányom jön májusban, 3 hétre most küldöm neki a meghívót. Nem láttam 3 éve! Hiányzik! Szeretem, hiába történt egy, és más. 11 éve volt itt utoljára. azóta NYC is sokat változott. Ha, ketten vagyunk, sok mindent meg tudunk beszélni, talán amit még soha olyat is!
Reggel, megint 5- kor kelés, tök sötét, mosómedvék a szemetesek körül, hideg nyúlós, barátságtalan. Subway nem jár jól vasárnap. Hisztériás öreglányt elviselni, csak letompult aggyal lehet. Ez olyan, mint amikor valaki sokáig óvó néni. Meghülyül, és gyerekes lesz. (bocsánat óvó nénik, de ez az igazság) Igyekszem a józan eszemet megtartani. Nem könnyú.

 
Hallgassatok ti is világ rádiót itt, eddig azt hallgattam. Megyek aludni.

Az év utolsó napján

összegzünk, hogy mi is történt velünk ebben az évben. Velem, nagyon sok minden. Másokkal is gondolom, de van, hogy évekig nincs marha nagy stressz, és viszonylag nyugalmas időszak van. Nincsenek nagy események. Az én életem, fenekestül megváltozott. Sajnos, a munka- pihenés egyensúlyt nem sikerül megvalósítani. Ugyanaz a felállás, hétvégén is dolog van.
Géza, az idén 5 alkalommal volt Thaiföldön, egzszer a Papával Indiában. Nem sajnálom tőle, annál is inkább, mert nem vagyunk együtt. Igaz, addig is oda ment, ahova akart. Mennék én is, oda minden további nélkül egyedül is, de most dolog van. Egyetlen nap, amikor van egy fél szabadnapom, az a péntek.
A Papa visszajött, és felhívott telefonon, hogy visszaköltözött Gézához. Nagyon meglepett. A legkissebb fia, aki főorvos egy nagy kórházban, egyszerűen kitette a saját apját. Annyira megsebezte a kisöreget, hogy hetekig nem hívott, én meg azt hittem valamiért haragszik. Egyszerűen, nem tudott beszélni. Amíg, a legkissebb fiú egyetemre járt, a Papa, és a  mamájuk vigyázott a 2 nagyobbik gyerekére. Évekig. Erre fogja magát, és kidobja az apját! Én, már megint nem értem, hogy mi folyik abban a családban? Valami, nagyon nem stimmel. Mindenki hülye? Konkrétan, a 4 testvér közül, háromnál komolyan lötyög a deszka. A két pszihológusnál, és Géza úrnál.
Igyekszem, hogy még egy évet (vagy kettőt) még ilyen tempót diktálva valahogy végig csinálni. Persze, ehhez az is kell, hogy a kisöregek is túléljék. A vállam, majdnem 100%- os, na jó 95%. Tudok vele mindent, de időnként fáj. Utaznék terveztem is, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy elmenjek, ill. nagy anyagi kiesés lenne. Maradok a fenekemen. Ami rettenetes, az a téli vasárnap hajnal, amikor 6- kor ki kell lépnem a fogcsikorgató hidegbe, hogy 8- ra beérjek. 10 percre van a Subway. Azok meg hétvégén nem járnak jól.
Remélem, hogy a jövő kicsivel kellemesebb lesz.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Sok minden

történt. Aug.15 óta, privát alkalmazásban vagyok. 5 nap, teljes luxus, egy 96 éves nénire vigyázok, akinek súlyos agyvérzése volt. Manhattan, Park Ave. Péntek- szombat du. 4- től, másnap du. 6- ig, egy bácsi, aki szintén nagyon idős, és beteg. Szintén Manhattan, Upper East Side. Teljes luxus. Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon sok. De, most csak arra koncentrálok, hogy hamar szedjem össze magam anyagilag.
Most, akalmam nyílt annyit keresni, mint soha életemben. Addig csinálom, amíg lehet, vagy bírom. Magánélet nincs, de az az igazság, hogy nem is vágyom rá. Annyi bánatot, keserűséget okozott, hogy inkább most a munkára koncentrálok. Papával, 2 hetente találkozom, és ebédelünk együtt. A családban, mindenki meg van rökönyödve, ahogy Géza viselkedett. Istenem, ez van, ha szeretem, ha nem. De, őszintén, ennek semmi értelme nem volt már. Így, már inkább helyes döntésnek tartom. A sértegetések egyre durvábbak lettek. Miért kell nekem ezt elviselni. Megalázó! Főleg arra nézve, aki csinálta. Nem az én szégyenem, az övé.  Csak az illúzió volt meg, hogy van egy hátterem. Nincs, és soha nem is volt!! Nem csak vele, a többi partneremmel, férjjel sem volt meg! A háttereket, mindíg én magam teremtettem meg, és az elviselhető milliőt is!! Tudom ezt már rég, de valahogy kényelmesebb nem szembenézni vele. Vagy, nem tudom, hogy mi az oka, de mindíg valaki olyasmit fogok ki, akikre nem lehet, vagy nagyon kevéssé lehet számítani. Igen, tisztában vagyok vele, hogy erős vagyok, hogy értelmes vagyok, hogy egyedül is megállom a helyem bárhol, csak magamra számíthatok, bízhatok.
Nem panaszkodok, és nem vitázom. Mindent igyekszem oda tenni, ahova való. Senkinek nem engedem, hogy elszaladjon vele a ló. Nem vagyok keserű, nincs harag bennem. Tovább léptem, és a többit meglátjuk.
Manhattant szeretem, nem új a környezet. Ismerem, mint a tenyerem. Szóval, mostanában ez van. A hosszú kinlódásokkal teli időszakot, ami nyáron volt, senkinek nem kívánom!! Úgy néz ki, hogy az Univerzum, vagy ki tudja ki, talán megelégelte, hogy kétségbeesetten keresek jobban fizető munkát. Adott egyet, vagy én kerestem megszállottan. Minden esetre, most kemény, de mégis jó. Simulnak az idegeim.Mellesleg, nem hívom, és ő sem hív. Így van ez jól.
A jövőt, még nem nagyon tervezgetem. Nem tudom, hogy mit akarok. Nem teljes tiszta. Az tiszta, hogy Mo.-ra nem tervezek. Kambodzsa, Thaiföld, Bali. De, még ez sem egészen biztos. Most egyenlőre csak a munkámra, és a pihenésre koncentrálok, hogy valahogy egyensúlyban tudjam tartani. 

dióban

Március idusán Balin, ülünk a paradicsom kellös közepén. Minden szép, és jó. Hideg alk.mentes isteni finom frissen préselt mangó lével a kézben. Dús, zöld paradicsom kellös közepén.

Egyszercsak, megszólal Géza, hogy azt szeretném, ha decemberig elköltöznél. Nem szoktam a számra esni, de annyira meglepödtem, hogy egy hang nem jött ki a torkomon. Amikor magamhoz tértem, csak annyit tudtam kmondani, hogy nem kell addig várni. Ahogy hazaérünk, elmegyek.

Közben, visszamentünk Pattayára, és elhatároztam, hogy többet szóba nem hozom. Senki ember fia, nem fog megakadályozni, hogy jól érezzem magam. Ezèrt, nem is hoztam szóba többet a dolgot.

Hazajöttünk, és én 3 éve nem láttam anyámat, így vettem repjegyet, és azonnal hazautaztam Budapestre. 1 hónapig voltam otthon. A karom sem tökéletes, ( megjegyzem,, most sem az)  Közben szövögettem a terveket, hogyan legyen. Gondoltam, hogy visszamegyek NYC- be. Ismerös terep, ott dolgozom. Nagy baj nem lehet.

Amikor megérkeztem, a régi munkahelyemre vissza akart hívni a néni lànya. Szép, és jó. De, a néni közben meghalt. Ott voltam velük hajnalban a kórházban. Senki nem merte kitakarni a fejét, én tettem meg, hiszen már olyan voltam náluk, mint egy családtag. Szegénynek fel volt kötve az álla, de a rigor mortis még neem állt be. 

Ez a munka is elúszott. Hirdettem, és egy ismerösöm ajánlott Bronxban egy lakást, amit megnéztem, meg is tetszett, ki is vettem. Június 1 töl. Hálás vagyok, mert nagyon jó emberek. Férj, és feleség.

5 agencyhez jelentkeztem. Egyik sem adott rendes munkát. Részmunkadök, iszonyatos banya öregasszony, aztán egy Alzheimeres  házaspár. Az öreg, összekent szarral, az öregasszony elszaladt a gumikesztyüs dobozzal, hogy fogy. Aztán, összetapogatta az ételemet, beleharapott a sajtomba, kajámat összetaperolta. Internet nincs, emmiatt 34 dolcsi késedelmi díjat kellett kifizetnem. Mire az egyikkel végeztem, ott volt a másik, a bácsi egyszerüen elökapta a fütyijét, és összehugyozta a padlót, ahol állt. 

Géza költöztetett fel, termèszetesen elkérte az árát. Ugye nem kell említenem, hogy az egész nyaralásomat én fizettem. Egyetlen kávémat sem fizette. Idönként szörnyen viselkedett. Majd, óriási terveket szött, még a lányomat is belevonta. Nézzen lepattant Panziót, majd ö rendbe hozza, kitataroztatja, és csinálunk airbnb- t, és az mekkora üzlet lesz. A másik terv, hogy a felsö teraszt megcsinálja könnyü fémszerezetes télikertnek, ha én azt úgy szeeretném. Közben, sem egy hangos szó, sem semmi nem történik. Bipoláris depresszió, ezt így hívják. Egyszer fent, egyszer lent. A fene sem tudja, hogy közben mi a fene megy végbe az agyában. 

Öszintén? Annak ellenére, hogy egy szép nagy házból költöztem egy bronxi lakása, egyáltalán nem hiányzik. Még mindíg nincs rendes munkám, csak hétvégén Manhattanben. A hét többi napján szaladgálok, hirdetek, idegeskedek. Pedig még nem ég a ház. De, ég, mert a megtakarított pénzemböl  élek. Azt, meg nem azért tettem félre, hogy elköltsem. Itt állok, amerikai állampolgárként, föiskolai végzettséggel, és 2 hónapja kinódom. 

vannak olyan időszakok, amikor a válság azért alakul ki, mert úgy érzed, nincs semmi mondanivalód, mert annyira kimerültél lelkileg, hogy nem maradt benned semmi, amit megosztanál.