ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, October 16, 2016

Hajléktalan veteránok, és az ingyenélők

Nem lesz egy barátságos bejegyzés. Böki a szemem a téma.
Na szóval, 22 veterán lesz öngyilkos itt Amerikában, naponta. Nincs jövedelmük, sokan küszködnek PTSD - vel. (post traumatikus stressz betegség) kükönböző elmezavarral, drog függőséggel, végtag amputációval, család elhagyja őket, sorolhatnám a végtelenségig. Van mostanában egy mozgalom, ami arról szól, hogy nosza csináljunk 22 fekvőtámaszt, hogy segítsük ezeket a szerencsétlen veteránokat. Nem tudom, mennyiben segít ez rajtuk. Gyanítom, semmiben. Itt megtekinthető.
Ezek a szerencsétlen emberek, elmentek a háborúba, és az országuk, jelen esetben Amerika, annyira nem törődik velük, hogy az utcán tengődnek. Végig megyek az utcán, és minden 2. hajléktalan kéregető veterán katona. Fiatalok- idősebbek. Sírni támad kedvem.














 A másik oldalon ott vannak a különböző szétesett Szovjetúnióból érkezett emberek, nem mellesleg rengetegen, akik adott esetben szidják Amerikát, soha egyetlen percet nem dolgoztak itt. Egy penny adót nem fizettek. Szép nyugdíjuk van, rendes lakásban élnek. Jó foodstamp, (valami olyasmi magyarul, mint az ételjegy)  de a pofám leszakad! Teljes orvosi ellátásban részesülnek, Medicaid, Medicare. Minden, ami kell. Az állam bácsi fizeti a nővért, aki ül az ágya mellett, éjjel- nappal. Kórházi ágy, Hoya lift, (kiemeli az ágyból), kerekes szék, pelenka, egyebek, gyógyszerek, amik mellesleg nagyon drágák.
Tévedés ne essék, nem útálom ezeket az embereket. De, hol itt az egyensúly?? Valami nagyon el van baszarintva itt kérem tisztelettel. Beteg ez az ország. Az egész világ!
Annak ellenére, szeretem, és szeretném, ha valahogy egyensúlyba kerülnének a dolgok. Nap, nap után szembesülök ezzel!!
AMERIKA! ÉBRESZTŐ!

Sunday, September 18, 2016

Új nővérke


http://www.travoltaconfused.com/img/880f555.gif

Csütörtökön jött hozzánk egy új nővér, hétvégére, amikor én nem vagyok, és akit már 3 hónapja keres a közvetítő. Megint, egy üzbég nőt találtak, aki úgy állt, mint John Travolta a Pulp Fiction- ban. Világ életében nővér volt, semmivel nincs tisztában. Mondtam neki, hogy mindent megmutatok, jó hogy ma jött. Nem, neki nincs ideje. Rendben van. Erre, egész hétvégén nekem telefonál, hogy mit csináljon?? Nem akartam megadni a privát telefonomat, de a beteg lánya kérlelően nézett rám, mégis megadtam. Már nem is veszem fel, ha ő telefonál.  Könyörgöm, ha még nem is lenne nővér, hanem csak segéd ápoló, vagy egyészséges paraszti ésszel lett volna megáldva, akkor is tudnia kellett volna, hogy mi a szart kell csinálni egy fekvő beteggel!! Nem marad sokáig, mert itt bizony tenni kell. Nem ugrik fel a beteg, hogy kakilni kell, nem fog magától enni, sőt a gyógyszereket sem fogja bekapkodni, insulint sem ad be magának.
Mitől ilyen tehetetlenek ezek az üzbégek??


Friday, July 29, 2016

Ma

Ennek is eljött az ideje. Amerikai állampolgár lettem.



Friday, July 15, 2016

Esterházy Péter és én

Azt hiszem, hogy ez olyan régen történt, hogy megírhatom. Senki finom lelkét nem fogom zavarni vele.


 Így nézett ki akkoriban.Fiatal volt.
Meglehetösen furcsa, hogy ha rá gondolok, mindíg egy jelenet jut eszembe, Rómain,  a kertben. Tavasz volt. Az öccse Marci felkapott, forgott velem. A Péternek odakiáltotta, "Hát nem a legszebb lány a világon?" Én meg beleharaptam az arcába, (a nyoma hetekig megmaradt) Marci mérgesen, értetlenül nézett rám. Péter arcán fájdalom rángott végig, és feneketlen gyülölet, csak egy pillanatra. Aztán, bevonult a házba. Ez meghatározta késöbbi kapcsolatunkat. Gyülölt, mint ahogy az anyja is. No, nem csak emmiatt. Még az anyámat is felhívta a mama, hogy távol tartsa Marci fiát tölem. Lehetetlen, ostoba, kibírhatatlan, okoskodó tini voltam. Dacos, eröszakos, nagyszájú, szeretethiányos. Ha, vissza gondolok akkori önmagamra, én is útáltam volna azt a lányt. Nem futó kaland voltam a legfiatalabb öccs életében, de 2.5 év után, on & off volt a kapcsolat, viharos fordulatokkal, még 3 évig.

A fotón, én és a Marci. 
Pár évvel késöbb, a Balatonnál megint bemutatkoztam. Akkor, egy ismert ember társaságában sétáltam Szemesen. Nem vele, csak a társaságában. Ráadásul, nagy nöfaló volt ez a pasi.  Jókat mulattam rajta, nem volt fontos. Szórakoztatott. Péter, a feleségével, Gitta asszonnyal bandukolt szembe velünk, a molóhoz vezetö gyönyörü fasorban. Az illetö indult üdvözlésére, én meg mintha mi sem történt volna, tovább mentem. Köszönés nélkül. Péter, egy pillanatra rámnézett. Egy pillanntás volt az egész. A szeme villant, hogy lám nem csalódtam, dilis a csaj. A képességem már akkor megvolt, hogy a ki nem mondott szót is értem. Szégyelltem magam késöbb. Emmiatt is, meg a harapás miatt is. Sok más dolog miatt is. Marci jól nösült, egy végtelenül türelmes, simulékony nöt vett feleségül.
Péter elsö 2 kötetét, nem értettem. Aztán sokáig fel sem fogtam, mi a fenétöl olyan jó. Aztán rákaptam, és elájultam töle, hogy én ezt csak most fedeztem fel?? Milyen ragyogó, milyen olvasható. Mennyire mestere a szónak! Milyen meleg szívü, mennyire jó ember. A fanyar, szarkasztikus humoron is átsejlik a melegség.
Még valami, tegnap éjjel a családdal álmodam. Különös.
 Ezt, még soha, senkinek nem mondtam el. Talán anyámnak. Ipadról írok, fotót késöbb csatolok.
Nyugodjék békében.
New York, 2016 júl 15.

Saturday, July 9, 2016

No way José!!

Ez a hét rövidebb volt,mint a szokásos, de annál stresszesebb! A váltótárs nővér, úgy otthagyott bennünket, mint a pinty. A néni férje, aki 89 éves kivágta. Nem tudott normálisan viselkedni. A nénit jól ellátta, nekem jó volt a jelenléte, mert amikor ő volt, én nem voltam. Egy nagyon elviselhetetlen természtű nő, hatalmas 182 magas, úgy megfordította az öreglányt, hogy csuda!  Hangosan hallgatta a zenét a néninél, ami ugye egy beteg embernél nem szabad, az öreg Boriszhoz kiült a nappaliba, szétvetett lábakkal, és kedvére váltogatta a tv csatornákat. Szart rá, hogy a Borisz mit nézett éppen. Főzött magának, a háztartásban lévő alapanyagokból, és elvitte magával. Szemtelen volt, és hangos. Egész nap telefonált. Az öreg, panaszkodott nekem, és már csütörtökön kezdte mondogatni, hogy "ez" megint itt lesz 3 napig. Én beszéltem is vele. Közölte velem, hogy ehhez semmi közöm (valóban igaz is, mert az ügynökségnek kell jelenteni a vállahatatlan viselkedést) Nem az én dolgom valóban. A kaput az tette be az öreg Borisznál, hogy sütött egy vajling (más szó erre nem tud eszembe jutni, mert valóban az) hókifli szerűt, (mi nem főzünk, de ő unatkozik) az öreg alapanyagaiból, és becsomagolta. Vitte magával haza. Nem tudom, hol szocializálódtak ezek az üzbégek, de a viselkedésük penetráns. Életemben most, mióta itt dolgozom azóta találkoztam velük először. Hát, meg kell mondjam, hogy rémes emberek. Nem segít rajtuk, a főiskola sem! A szakácsnő olyan buta, mint a föld! Jóindulatú, de ostoba. De, egy végzett nővér? Aki még a különbözeti vizsgát is le tudta tenni? A munkahely, az munkahely. Otthon, azt csinálsz, amit akarsz. Itt azért megjegyezném, hogy elég nehéz lenne elviselni egy ilyen embert a közelemben. Ebből aztán galiba lett, mert a hétvégére nem volt ember. Szabadságon vannak sokan. Az ügynökség, hírtelen nem tudott küldeni senkit, engem próbáltak rábeszélni, hogy maradjak. Mondtam, hogy rendben, de 5o% felárral maradok csak, mert ez túlóra! Azt sajnos nem tudjuk fizetni. Sajnálom, No way José! Nagyon nehéz a nénivel, éjjel tapsol, beszél, nem hagy aludni. Nem maradok, oldják meg. A végén, egy másik ügynökségtől szereztek valakit, aki beszél oroszul is. A néni más nyelven nem ért. Illetve bukhari nyelven, de azzal nem tudtak szolgálni  Meg kell hagyni, hogy ügyes nővér volt, de rémes ember.
Más. Olyan hőség van, hogy leszakad a gatya rólunk. Tegnap megyek ki a teraszra, és penetráns szag terjeng. Elképzelni nem tudtam mi a fene lehet az. Aztán rájöttem, hogy az alsó teraszról terjeng felfelé. Az alsó szinten, egy amerikai házaspár van éppen. Eszméletlen mennyiségű élelmiszert vásárolnak, és dobnak ki. A kukát, hétfő reggelenként ürítik, péntekre úgy tele volt kajával, hogy a fedelét nem lehetett lecsukni. Rothadó zöldségek, gyümölcsök, húsok, felvágottak. Némelyik ki sincs bontva! Kérdeztem Gézát, mi volt itt esküvő? Félnek az éhen halástól? Pénzük ellenségei? Óriási, kétajtós hűtő van az alsó szinten is!
Komolyan, néha nem értem az embereket!! A kínaiak is félig elfogyasztott kajákat dobáltak ki. Nem tudom megérteni.





Sunday, June 12, 2016

The Ramones

Azt hiszem,hogy erről írnom kell. Magán nővér vagyok, de állam bácsi fizet. (egy személy gondját viselem) egy nagyon randa környéken Queensben. Századfordulón épült vöröstéglás épületek. Azt is mondhatnám, hogy nyomasztó. Megszoktam. Azonban most tudtam meg, hogy ennek a háznak, környéknek van érdekessége. Mégpedig a Ramones punk- rock együttes, ebben a házban lakott. A ház, garázsának a rámpáján lógtak, és ismerkedtek össze a fiúk. Hivatalosan, Thorneycroft ramp a neve. Soha nem tudom meg, ha nem tették volna közzé, a rámpa falára. Az együttest ismertem persze, mindenki ismeri. Sajnos, egy sem él már közülük. Mickey Leigh (Joey Ramone testvére) ötlete volt. “hotspot for misbehavior” ami kb. annyit tesz, hogy "a rendetlenkedés csomópontja" volt a Rámpa. Kései `60- as, korai`70- es években, itt lógtak a fiúk. A nevükhöz fűzik,a punk születését. Ori Carino East Village-i művész festette fotóról a képet, aki nem mellesleg az egykori (már sajnos egykori) Mars Bárt dekorálta természetesen East Village- ben. Fotókra kattintva, kijön nagyban.


Sajnos,már nem létezik, egy Bank van a helyén. Nekem, még volt szerencsém látni. Mindíg átalakult, más-más dekoráció volt a falakon. Isteni szinfoltja volt a helynek.
Vissza a Ramoneshez. Volt egy magyar tagja is, aki Tamás Erdélyi  néven született, majd Tommy Erdelyi lett a neve. A szülei, a Holocaust elöl menekültek Amerikába, Budapestről. Ö halt meg legutoljára, 2o14- ben. Most jöjjenek a fotók. Jó lenne, ha több épületen lenne tábla, vagy megemlékezés. Kik laktak egykor ezekben a házakban? Mert, többet tudnánk a környezetünkről, az elődök életéről. Azonnal más kép élne bennünk egy főleg ilyen unalmas, szürke környéken. Mert lám,ahogya példa mutatja, az emberek nem szürkék akik ott laktak.
A sapkás a művész.  


                                                           Rajongók, testvér.



Mickey Leigh  a Mickey Leigh, Joey Ramone testvére. A Rámpa tetején.


Ez, az én fotóm. Teljes névsorral. 


                                                  A Rámpa este, még Ramones nélkül.


                                    John William Cummings alias Jonny Ramone sírhelye
                                                        Hollywood Forever Cemetery

                                                         Ezt a zenét, mindenki ismeri

Sunday, June 5, 2016

Ez a hétvége

vidámkodással telt. Amikor megérkeztem, Géza közölte, hogy a következő szálló vendégek,(szigorúan alsó szint) amerikaiak. Egy nő, aki nővér, és a férje, aki mentős. A hobbijuk, hogy egy farmon élnek Észak- Carolinában. A mezőgazdasági kiállításra jöttek. Szép, és jó.
Szombat délelött, vásárolni mentünk. Ahogy elindultunk az autóval, Géza látta, hogy a pasi ül a teraszon. Azt mondja, megállunk, és megkérdezzük jól érzik- e magukat. Messziről kiszúrtam, hogy valami nem kóser a pasival. Közelebb érve, tiszta volt a kép. Különösen, hogy az Ipadon, gyerek műsort néz a korosodó pasi. Géza bemutatkozik, elötte csak a nőt látta. Rákezd a mondókájára.
Kényelmes- e az ágy, szükségük van- e valamire, stb., stb. A válasz, hogy kedden utazunk. Minden kérdés után, kedden utazunk.  Géza rámnéz, vissza a pasira, és nem tud mit kezdeni a dologgal.
Én, még Gézát ilyen zavarban életemben nem láttam. Megfogtam a kezét, és szépen elhúztam onnan.
Vissza a kocsiba. Mondom neki, nem látod, hogy beteg? Down- szindrómás. Ez, nem a férj, és nem lehet mentős. Aztán elmeséltem neki, hogy ez egy genetikai betegség, a 21. kromoszóma pár hibás.
A nő, azért nem említette, mert nem akarta kockáztatni, hogy esetleg nemet mondj. Reggel, valahogy rátévedt a szemem a lejárati ajtóra, ahonnan fel lehet jönni a mi lakásunkba. Lánc beakasztva, kulcs a zárban. Felemelt szemöldökkel néztem rá, a kezemben lévő kanállal, mutatva az ajtó felé. Géza megijedt, hogy esetleg az éj leple alatt feljön, és 1o cm- ről belenéz az arcába, és ott hal meg a rémülettől. Ma reggel, ordítva gyerek dalokat énekelt az Ipaddal együtt. Szegény, kiderült, hogy a nőnek a fia. Többet nem találkoztunk, csak hallottuk. Engem nem zavart, sőt! Géza rezignáltam bekapcsolta a tv-t. Feljöttem a szobámba, és beleröhögtem a párnámba. Ne tessék félreérteni, nem a betegségen nevetek, nővér vagyok, és amúgy is edzett, hanem Géza volt vicces. Nem is olyan régen, félig feltett lábbal a kanapén aludt a vendég. Mosogató tele, asztal, tűzhely mocskos. Már fel sem jöhet!



Más. Ez, már nem olyan vicces. Engem mindíg akkor találnak meg emberek, amikor már nem megy olyan hajde marha jól. A, nevezzük annak, atom fizikus Phd. Gyerekkori barát, nagy szerelem volt annak idején, vagy legalábbis azt hittük. A nagyon el volt kényeztetve, az anyja a legjobb ételeket vette, bélszín, kaviár, torták. Mindenből a legjava. Szerettem náluk enni, mert nálunk sokkal szerényebb volt a felhozatal. (akkor még nem tudtam, hogy sokkal egészségesebb is) Mindene megvolt, amiről én legfeljebb álmodni tudtam akkoriban. Szóval, A az esküvője elötti napon, berúgva megjelent anyáméknál, nem voltam otthon, (ki tudja merre csavarogtam) és közölte, hogy mindent felrúg, engem akar feleségül venni. Én, akkor másba voltam halálos szerelmes, nekik meg már volt egy gyerekük. Különben is, egy orosz magas rangú miniszter lánya volt a menyasszony, nem volt kérdés ki lesz a választott.  Anyám, elég gyorsan leszerelte. A szüleink jó barátságban voltak. Amikor az anyja meghalt, anyámék ott voltak a temetésen, mi olyan volt, mint egy fényes fogadás. 9o- es évek elejéről beszélünk. Terülj, terülj asztalkám, rengeteg vendég, és a papája mesélte anyámnak, hogy a fiának van egy háza Svájzban, egy másik Bécs mellett, a harmadik London mellett. Hatalmas, Óceán járó Jachtja. Télen síelés, édes élet. Anyám mesélte fél évig az eseményt. Amikor, bejött az IWIW, akkor felvettük a kapcsolatot, később a Facebookon. Magam is láttam, hol itt nyaralt, és ette- itta halálra magát, hol a világ másik felén, és látszott a pénz. Party- party hátán, fotókkal dokumentálva. ***** Hotelek. Ez, nem baj, örülök mások sikerének, csak az öntelt, lekezelő stílust, nem kedvelem. 2oo8- at írtunk, és felhívott telefonon.  Elmesélte, hogy rákban meghalt a felesége. Őszintén elmeséltem neki, az akkori nem éppen fényes helyzetemet. Lekezelően beszélt velem. Elszállt, és apámra tett egy megjegyzést, amit nem toleráltam. Leszállt az ismerőseim közül. Decemberben, valakitől megtudta, hogy nem a saját nevemen vagyok a Facebookon, és milyen néven talál meg. Újra felvettük a kapcsolatot. Panaszkodott, hogy nem megy jól, a felesége nem is rákban halt meg, hanem felakasztotta magát, a svájzi gyönyörű házban. Oda járt a legkisebb fiú magán iskolába. Az asszony tolta a kokaint, és ivott is, mint gödény. Unatkozott. A fia találta meg. Iszonyat! Halálosan boldogtalan az élettársával, mert többek között, követelőzik, annak a lányát vette el, hogy a társa Angliában tudjon tartózkodni. Templomba kell járnia, a nő nagyon vallásos. Ő ateista. Semmi nem megy, "leszegényedett",(szerintem, többet keres, mint mi ketten Gézával. Csak, már nem bírja finanszírozni a korábbi életvitelt.) Átküldte az önéletrajzát, hogy írjam át amerikai stílusra. Fejvadász oldalra már maga tette fel. Panasz, panasz hátán.
Ma este nézek egy filmet, és bepittyeg a messenger. A az. Azt írja gyomor tumora van, magyarul gyomorrák, 5- 6 centis. Megoperálták, és az epéjét is eltávolították. Azt mondja, fél gyomorral, "szegényen", betegen, egy öreg ember vagyok. Erre azt válaszoltam, hogy az vagy, aminek gondolod magad. Nem szabad elengedni magad. Az én vállamon sírja ki magát. Ez sem lenne baj, de amikor mondom neki, hogy életmód váltásra lenne szükség, akohol elhagyása, étrend váltás. A válasz, SOHA!
Sajnálom. De, hogy én milyen szerencsés vagyok!!!!