ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, December 18, 2011

Csomagolok

Ma csomagolok. Na, nem kis gondot okoz, mert ugye a súly limitált, és nekem több, mint a megengedett. Saját holmim alig van benne, pizsamát nem is viszek, hiszen van otthon. Ajjaj!! A párom, már becsomagolt. Gondoltam, megmérem a csomagját mennyi. Felkaptam a koffert és kiborult minden. Na,szépen összehajtogatam tmindent újra. Nem nyúltam hozzá többet, milyen már, hogy kotorászok benne. Majd ha hazajön,megmérjük, akkor talán egy- egy cuccot be tudok tenni hozzá. Csak ugye itt egyetlen bökkenő van, hogy mit mondok, miért olyan nehéz az én csomagom?? A feléről nem tud, amiket vettem. De, nem csak azok nehezek. A lányomnak viszem az ékszerész szerszámokat, ami nagyon nehéz. Ez, most nem kis gond. :)))

Wednesday, December 14, 2011

Az élő Mátrix

Beteszem, ezt a nagyon fontos filmet, mert igy elérhetem bármikor, és ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis ideje, hogy megnézze. Hiszem, hogy igy működnek a dolgok!! A teljes film, magyarul, szépen sorba szedve. Angolul, sajnos nincs fent a teljes film. Az egészestés, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó film a gyógyítás új tudományáról szól, új nézőpontból mutatja be testünk, tudatunk és egészségünk összefüggéseit. Megismerhetjük azt a finom szövetű hálót, amelyet az egészségünket befolyásoló tényezők alkotnak. Felfedezhetjük az egészség legújabb elméleteit az emberi testmező kvantumfizikájától a szívkoherencián át az információs gyógyításig. Tudósok, pszichológusok, bioenergetikai kutatók és holisztikus gyógyítók osztják meg velünk tudásukat, élményeiket és felismeréseiket; felfedik a gyógyulások hátterében meghúzódó tudományos elméleteket; és megosztják velünk elképzeléseiket, hogy ezek az új felfedezések hogyan befolyásolhatják a jövő orvoslását. Ismerje meg Ön is, hogy a legújabb kutatások alapján hogyan élesztheti fel öngyógyító képességeit,és hogyan formálhatja át elképzeléseit a gyógyulásról és az egészségről! Tudományos alapokon nyugvó gyógymód vagy csodálatos gyógyulás? Egy agyvérzést szenvedett görög kisfiú családja az újra-kapcsolódó gyógyítás segítségével javít a kisfiú életminőségén. Egy gyógyíthatatlan agytumorral diagnosztizált brit asszony a neurolingvisztikai programozásba veti bele magát. Egy krónikus fáradságban szenvedő amerikai asszony, miután minden más csődöt mondott, az információ alapú gyógymódot kezd alkalmazni. Mindhárman csodálatos gyógyuláson mennek keresztül. A filmben a kutatók és gyógyítók felfedik a gyógyulások hátterében meghúzódó tudományos elméleteket és megosztják velünk elképzeléseiket, hogy ezek az új felfedezések hogyan befolyásolhatják a jövő orvoslását.

Tuesday, December 13, 2011

Csak pozitivan

Boldog vagyok, hogy hazamehetek. Boldog vagyok, mert látom a családomat. Nem is látom, hanem testközelben vagyunk, és az mégiscsak más, mint igy messziről. Boldog vagyok, mert láthatom újra a szülővárosomat Budapestet. Ilyenkor különösen szép. ( soha nem volt honvágyam, nem akarok itt szirupozni) Nagyon szeretek hazamenni, igaz aztán visszajönni. A karácsony is szép lesz tudom. Boldog vagyok, mert sikerültek a vizsgáim, és lelkiismeretesen tanultam. Az államvizsga ugyanilyen jól fog sikerülni, mert tudom megvan a tudásom. Boldog vagyok, mert pár nap alatt leadtam 2,5 kg.- ot, ami ugyan nem sok, de egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy újra beleférjek a nadrágjaimba. 3 hónapig ültem a seggemen, és csak tanultam, nem csoda. Igaz, folyton éhes vagyok, de oda se neki. hahahahaha..... Tulajdonképpen, nincs rossz dolgom, csak a folytonos alkalmazkosást viselem nehezen. Vettem, egy rakás ajándékot, ettől is boldog vagyok!! Persze nem kis stresszet okozott, tetszik, nem tetszik, olyan- e ami kell??

Monday, December 12, 2011

Mindig megfogadom,

hogy nem leszek negativ, hogy nem siránkozom. Nem idegeskedek. De, valahogy nem megy! A mai napom, egy nagy rakás szar volt. Igy, ahogy irom, és nem azért, mert én csinálom ilyenné. Egyszerűen, igy sikerült. Aztán, közölte velem,életem értelme, hogy nem tudok bánni a pénzzel, és az ajándék, amit neki vettem karácsonyra, nem tetszik. Nyeld le, mosolyogj önfeledten, mintha hülye lennél oszt jól van! Be kellett dobnom, egy adag nyugtatót. Mindig, mindenkor van valami gondja, baja, ellenvetése, rosszallása. A mosókonyhában vagyok, mert látni sem birom pillanatnyilag! Itt legalább nyugalom van, és béke! Alig várom, hogy elmenjek dolgozni végre, hétvégén is, mert én ezt nagyon nehezen viselem!! Közben, kétségbe van esve, hogy nem szeretem! Ilyenkor nem! Addig lesz ez a húr is feszegetve, amikor szépen elszakad!Mint ahogy az már lenni szokott. Mondjuk, a nyugodt kapcsolattal vitatkoznék. Az aszcendensét nem tudom, de nagyon valószinű, hogy skorpió!! Velük nem tudok kijönni sehogysem. Szóval, ezt már soha nem fogom megtudni biztosan, az az anyukája nem él, az apósom, meg nem emlékszik rá, mikor született pontosan. Itt olvasható Eltelt másfél óra. Barátkozás, kedveskedés, visszakozás......, aranyosan- kedvesen. De a szavak elhangzottak, visszaszivni nem lehet! Bocsi öreg, de sok voltál nekem mára.... Is.

Friday, December 9, 2011

Levizsgáztam, és utazunk

Irásbeli, szóbeli, gyakorlat. 7o% a minimum, az enyém 89% lett. 1 pont hijján, A -s. Igy, csak B -s vagyok. Nagyon mérges voltam magamra. Sok energiát fektettem bele. Az államvizsga, ami meredekebb, de csak azért, mert vadidegenek között vagy. Illetve, megint csak magunk felé kanyarodunk vissza, ugyanazt kell csinálnod, ugyanazok a kérdések lesznek. A gyakorlati rész sem változik, csak idegen terepen, idegen emberek elött kell csinálnod, ugyanazt. A saját félelmekkel kell megharcolni, ami végülis indokolatlan. De, te mármint én, tropa vagy, a hülyeség miatt, amit magad kreálsz!! Hát nem hülye ügy ez?? Mindegy, valahogy túl leszünk azon is. Más. Elöször hazamegyek karácsonyra. Majdnem 2 év után. A férjem is jön. Kicsit félek tőle, mert nem egyszerű eset, visszagondolva a New York i kiruccanásunkra. (amikor velem volt, mert én egész nyárig New York- ban voltam, csak hétvégéken jöttem haza) Hiszi, hiszti hátán, mert hideg van, meleg van, büdös van a buszon, stb., stb. A végén, én vagyok a hülye. Nem egy gyakorlott utazó, de még nem is hajlandó alkalmazkodni. Nem minden úgy van, ahogy mi azt elképzeljük! Főleg nem, ha utazunk, és főleg télen! Aztán, a kaja. Csak, és kizárólag vegan kaját eszik, és meg kell rendelnünk valami vega kaját, de sem tésztát, sem tojást nem hajlandó megenni, (van amikor igen, de most azt sem) Szóját sem, pedig az vega. Megkérdezte a nővérem, hogy mit szeretnék karácsonyra? Pacalpörköltet!!(pl. ez a kaja az, amiről meg sem mondhatom miből van, mert kihányná a belét!! Marhagyomor! Te jó isten! Szentségtörés!) Meg, Libatepertőt, friss magyar Kenyeret, Töltöttkáposztát tejfelesen, Csirkepörköltet nokedlival,fokhagymás, tejfölös ubi salival, Hurkát- Kolbászt, meg ilyeneket, amikről itt csak álmodhatok legfeljebb!! Nem véletlen a nagybetű, mert húst nem hozhatok be a házba! Régebben, ezt kifejtettem. Baromi komplikált egy pasi, (megjegyzem, mindegyik az, de ez különösen)Megrendeltem a neten anyámnak a lazac kaviárt, mert itt nem tudom beszerezni, csak a neten keresztül. Jó nagyot, fél kilósat. New York -ban tudom hol lehet kapni, itt égen- földön nincs sehol. Semmi nem okoz neki ekkora örömet, mint ez! De, minden nehézség ellenére örülök, hogy megyünk, mert látom anyámat, a családomat. Azért, nem kicsit büszke is vagyok magamra, mert a nehézségek ellenére, lassan, de biztosan véghezviszem az eredeti terveimet, és ha valaki elém áll, azzal sem törődök, megcsinálom! Tüzön- vizen keresztül, és tudom, hogy sok időt vesztegettem, meg sokmindenről lemondtam, meg lemondok, de a cél érdekében nem bánom!! Jut eszembe. Tavaj télen találtam az utcán, egy 14 karátos karika gyürűt. Most rövid volt a pénzem, az arany ára magas, igy elvittem eladni, azért kaptam 2oo dolcsit. J. -től kaptam, ilyen- olyan ékszereket annak idején. Szép dolog volt tőle. Telegravirozta szerelmi vallomásokkal. Közölték velem, hogy nincs 6 karátos egyik sem, sőt, egyes részei rézből vannak. Az egészért kaptam 5o dolcsit. Ciki!! Mondjuk, nem lepődtem meg nagyon!! Még valami mára, amit mindig megfogadok, de nem nagyon tudom betartani!
1. Olyan miatt ne idegeskedj amire 1 év múlva emlékezni se fogsz, egyszerűen nem éri meg!
2. A lehetőségekből ne legyenek elvárások! Amit még nem fizettek ki az csak egy lehetőség!
3. Csak azt csináld amit megterveztél és ha azt megtetted akkor elégedettnek kell lenned, nem azt nézni, hogy még milyen terveid vannak későbbre.
4. Sose lesz annyi pénzed, mint amire gondolni tudsz, de eddig mindig volt annyi pénzed amiből eddig eljutottál és ez már nagyon jó!
5. Ne akarj befolyásolni olyan dolgokat amire nincs ráhatásod. Ezekkel szimplán együtt kell élni.
6. A boldogság úgy kezdődik, hogy először nem akarunk “nem boldognak” lenni!

Tuesday, November 29, 2011

A diliház (ebben az esetben az, ahol gyakorlaton voltam)

Nekem, a Száll a kakukk a fészkére jutott eszembe róla. Még az is ugyanolyan, amikor kezdődik a film, azzal a ködös jelenettel. Ahogy az útról felkanyarodsz az erdővel körbevett barna téglás épülethez, ami valamikor a múlt század elején épült. Ez, egy állami intézmény. Semmi nyoma a luxusnak, és a tágas tereknek, mint ahol eddig voltam gyakorlaton. Itt, csupa szegény ember van. Itt nincs entetainer, itt nincs vetitőterem, elegáns étterem, felszolgáló személyzet. Tele, elmebetegekkel, és kevésbbé elmebetegekkel, hepa B , Aids- es betegekkel. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nagyon sok, a túladagolt beteg. Véletlenül, kapott egy erősebb anyagot, és túladagolta magát. A vége súlyos agykárosodás. Sem beszélni, sem enni nem tud, gyomron keresztül etetik. Teljes izomsorvadás. 28 éves! 8 éve van az intézményben. A másik, 32 éves, 4 gyereke van, szintén túladagolás. Pelenka, gyomorból cső, azon etetik, szintén zenész. A harmadik, 32 éves, Davidnek hivják. Az asztalán fotók. Irtó jóképű volt valamikor. Aids- es. Pelenkázni kell, tele sebekkel, mindig újabb betegségek jönnek elő a semmiből. Az immunrendszere tropa, a szervezet nem tud védekezni. A fogai kihullottak. Teljes inkontinencia. Meleg. Azt is elmesélte, hogy az egyéjszakás kalandokat szerette. Gyakran kap dührohamokat. Megértem. A kollegáim, irtóznak. Én, inkább ezekkel az emberekkel foglalkoznék, mint a gazdag társaikkal. Ezek, hálásak, minden szóért, kézfogásért, egy- egy szál cigiért, mindenért. Megyünk a folyosón, és artikulátlan orditásokat hallunk. Ez van, ilyen is van. A teljes zárt osztályon, nem is voltunk. Oda csak külön tréning után lehet bemenni. Most olvastam, hogy nyári szabadságodon, van rá lehetőség, hogy olyan helyekre utazz, ahol nagy szükség van ápolónőkre. A 3. világ országaiban. Azt gondolom, hogy élni fogok a lehetőséggel.

Azt hittem,

hogy akik mások, azok jobban kijönnek egymással, mint akik egyformák,- mondjuk olyan nincs, de hasonlóak-. Abból a gondolatból, hogy ahol 2 ember ugyanazt mondja, ott az egyik felesleges! Én, hangos vagyok,ő csendes. Nekem jó kedvem van, neki világvége hangulata van. Én, ki szeretném tárgyalni a dolgokat, ő beeszi magába. Imádom a humort, ő hiányában van teljes mértékben. Ő megbánt, annélkül, hogy tettem volna valamit,- no nem csak képzelődöm, figyelem magam, és a körülöttem zajló eseményeket.- De úgy hogy normális ember, igy nem bánt meg senkit, persze csak szóval. Ettől felugrok a plafonra. Nem is a plafonra, hanem a szoba bal sarkának a plafonjára, és onnan figyelem, a további eseményeket! Persze képzeletben, bolond azért még remélem nem vagyok. Hogy miért pont a bal sarokból, azt nem tudom. A mindenkori szobák, és helységek bal sarka, és lebénulok. Ritkán ugyan, de van amikor én is odavágok, ha éppen felocsudtam a bénultságból. Dupla vizöntő vagyok, nehezen tűröm, ha korlátoznak. Illetve tűröm, de csak látszólag. És, ugye elkezdtem kerülni, de ez sem tetszik neki, mert szerinte nem szeretem! Háááát....., okos ez az embör. Azt mondta nekem, hogy neki 2 dolog fontos, és csak ezt a kettőt kivánja tőlem, 1. Ne cigarettázzak. 2. Ne legyek kövér. No, ebből, mindkettő kilőve, mert ugyan hiztam, de még mindig az "S" méret passzol rám. A cigit felváltottam, e- cigire. Persze, nem elötte pöfékelek, mert abba belehülyülne. Na, ehhez képest mindent elvár tőlem! Teljes alkalmazkodás, és kompromisszumok tömkelege! 2o évvel ezelött, úgy elküldtem vola a p-be, hogy nem győzött vola forogni! Csomagolás, és isten veled öcsém! Látszólag, minden rendben, lakom egy szép házban, van egy szép autóm, tralala, salala, csak a torkom véres! Azért, erről a szép házról ejtenék, egy- két szót. A ház, felsőszintjein, az apósom lakik egyedül. Le is akar költözni. Ahol mi lakunk, nincs egyetlen zug sem, amit a magaménak mondhatnék, és elvonulhatnék tanulni. Engem zavar, ha járkálnak körülöttem. Ütögeti a billentyűzetet, főz egy teát, stb. A konyha is egyben van. Kitaláltam, hogy a mosókonyhában csinálok magamnak egy iróasztalt, és oda vonulok vissza. Egy baj van ezzel, hogy ott nem működik a net. A középső szinten van a router persze ott, ahol senki nincs!! Egy marha nagy nappali, ahol van egy bazi nagy plazma tv a falon, amit soha senki nem néz! Ott van, a másik konyha, amit az apósom használ, és kb. 4 alkalommal jön le oda kaját csinálni magának. A legfelső szinten, 2 fürdőszoba van, 3 háló. Én, meg a mosókonyhában, ahol netem sincs! Terveztem, hogy megváltozik a blogom neve, A MOSÓKONYHÁBÓL JELENTEM ciműre. Na, most jól kipanaszkodtam magam. Valahogy a pasikkal nem tudok zöldágra vergődni! Ma, az elmegyógyintézetbe megyek, gyakorlatra. Az egyik elmegyógyból, a másikba!