Szóval, gondoltam, hogy a nap ennél már nem lehet rosszabb, (tegyünk még rá egy lapáttal) megvártam, amíg az időeltolódás miatt normális az időpont, és lesz, ami lesz alapon felhívtam. Gondoltam, ha elküld melegebb éghajlatra, az sem baj, mert már úgyis túró az egész. Nekem úgyis jó. Rámvágja a telefont, még jobb.
Meg kell mondanom, hogy úgy beszélt velem, hogy pofára estem. Valószínű, hogy tanult valamit tőlem, mert én szoktam a legnagyobb lelki nyugalommal fogadni, ha bejelenti, hogy ide, vagy oda utazik, esetleg nyaralni megy, persze nélkülem, és hozzáteszi, hogy ha van pénzed jöhetsz. Olyankor ő szokott pofára esni, mert belém akar szúrkálni. Persze nem sikerül, mert kívánok neki jó utat, sőt felajánlom, hogy kiviszem a reptérre.
Nos, elmeséltem, hogy a fogorvos egy vagyon. A TB (vagy mi) kártyám él még, (hogy létezik, gőzöm sincs) de arra csak a legalapvetőbb dolgokat képesek megcsinálni. Itt, nagyobb bajok vannak. Erre Géza, az én férjem, aki a joghurtot is felírja nekem, adósságba felajánlja hogy írjam meg, mennyibe kerül a fogorvos, és ő kölcsön ad nekem. Ha, nem ülök éppen elájulok! Mindennek tetejébe, tette ezt azután, hogy közöltem vele, hogy a legnagyobb valószínűséggel megbuktam az államvizsgán. Bumm.... Nem érdekelte. Naggyon kedves volt, (igen 2 gy- vel) és örömöt véltem felfedezni a hangjában. Tudjátok, ez úgy van, ha mi csináljuk az nem baj, de ha velünk csinálják, pofára esünk.
Úgy gondolom, hogy olyan vagyok, mint egy bútordarab. Akkor veszik észre, ha hiányzik a házból. Autó a garázsban, kulcsok az asztalon, életjel nincs. Valami hiányzik, valami nem kerek. Másnak nem tudom betudni. Mindenesetre, ez mit sem változtat a dolgokon. Hogy mi járhat a fejükben, azt a jóisten sem tudja!!
* Sokan kérdezték, nem Géza a neve, és nem beszéli a nyelvünket. Géza, a kedvenc kutyám volt, egy hatalmas fekete Dobermann fajta, akit az utcán találtam úgy 4 hónapos kora körül.
No comments:
Post a Comment