Budapest idegen szemmel

Nagyon szeretem a városomat, de leginkább - és ez csak most derült ki igazán - csak messziről. Az emléket szeretem, ami hozzáköt, ahogy én emlékszem rá, biztosan szineztem is rajta.  Szinte egy idegen városban járok! A tömegközlekedés előnyére változott. Pillanatok alatt bent vagyok a belvárosban, ahol felnőttem. 1 hónapja vagyok itthon, és még egyszer sem voltam gyönyörködni arra a régire emlékeztető városrészre, ahol a gyerekkoromat töltöttem. V. kerüet, a Parlament környéke. Egyszerűen, nem volt időm rá. Hol a házeladással vagyok elfoglalva, hol a fogorvost vadászom. A Fornetti tepertős pogi, Túró Rudi, Gyulai, Pick szalámi, pacal pöri kovi ubival, ezeket az első napokban nagyon élveztem. A magyar gyümölcsök íze, csodás.
Anyámmal töltöm a legtöbb időt, hiszen 89 éves. Nagyon jól van, kicsit fáradékony, de azt hiszem, hogy ebben a korban ez normális.
A 4- es metró stílusa is tetszik, minimalista. Amikor a II. János Pál Pápa állomáshoz értünk, rámjött a röhögés, és nem is tudtam merre járunk. Aztán sikerült a térkép segítségével betájolni, merre vagyunk. A Móricz Zsigmond Kőrtér környékén volt dolgom. 2 nyelven mondják be az állomásokat, nos itt van egy kis bibi. Az angol nyelvűt nem értik az angolok. Az amerikaiak pedig pláne semmit nem képesek kihámozni belőle. Annyira erős a magyar akcentus. Nem tudtak találni itt élő anyanyelvű angolt?? Úgy tudom, egyetemekre járnak, vállalatoknál dolgoznak. Akik nem beszédhibásak, és érthetően el tudják mondani, milyen állomás következik. Még valami, ha angol nyelven modjuk akkor talán a pályaudvar nevét is angolul kellene mondani. Train Station, és nem pályaudvar, mert azt nem fogják megérteni. Szakember??? Vagy valaki??? Ezt még nem tette szóvá?
Erről eszembe jut egy történet, fordítsuk meg, és próbáljuk meg. Történt egyszer, hogy a kedvenc munkahelyemen, a DC- ban, egy amerikai próbálta megcsillogtatni a magyar tudását, és az ásványvizet rendelt tőlem, illetve próbálta mondani magyarul. Esvenyyveeez. A harmadik próbálkozás után, megkértem mondja inkább angolul, mert egyszerűen, nem értem. Továbbá, az affektálás is rettenetes, ahogy magyarul mondja be az állomásokat. Többször vigyorra fakadtam. Ez nem hangos blog, így ezt nem tudom visszaadni, de aki itt közlekedik, az tudja miről beszélek. Az Elvis tertet, ami a Margit híd mellett van, no azt egyáltalán nem értem. Mi közünk Van nekünk Elvis Presley- hez?? Nem mondom, sikeres, és nagyon népszerű énekes volt az 5o- es években. Lesz 2o év múlva Justin Timberlake, esetleg Britney Spears is?? Nincs elég Nobel díjasunk, akikről nem szabadna elfeledkeznünk?? Igaz, nem itthon lettek híresek, ők is Amerikában, de talán mégis több közünk van hozzájuk, vagy rosszul látom?? Van itt még valami. A WC- k kérdése. Mindenütt fizetős, koszos- büdös, és hol a papír hiányzik, hol a folyékony szappan. Kéztörlőrő papírról már nem is érdemes álmodni.
 Szóval, idegenként szédelgek a városban, és be kell látnom, hogy már semmi közöm hozzá. Szembesülök az igazsággal. Aztán meg, amerikanizálódtam. Van egy mondás, "Ha Rómában élsz, élj úgy, mint egy római." Ez nagyon igaz. Ahhoz, hogy jól érezd magad, (mostanában ott sem, de ennek nem az ország az oka) és beilleszkedj, át kell venned az ottani ritmust, és gondolkodásmódot, életfelfogást.
Itt, meg ugye az megy, hogy vághatnánk át másokat, csaljunk, lopjunk, hazudjunk. lásd: a házam. Persze, ez nem vonatkozik mindenkire, ők magyarizálódtak, nem is ismernek mást. Nekem ez ügyben is sürgősen tennem kell valamit, mert ez így nem megy tovább. Már ami a házamat illeti.
Mielött szó érné a ház elejét, én kritizálhatom, itt születtem, és nőttem fel, de mástól nem tűröm ezt el!