Facebook

Amennyi előnye van, annyi hátránya is. Egyszerűen vannak ismerősök, akiket ugyan ismerek, de soha nem jártunk össze, nem is társalogtunk, a neten sem. Egyszerűen, valamikor valahol összehozott bennünket a sors, egy röpke időre, és ennyi. Távol állnak tőlem. Kiposztolnak a Facebookra olyan fotókat, amin láthatólag nagyon jól érzik magukat, ezzel nincs is semmi baj. De, én nem tudom "lájkolni" ezeket a fotókat, mert nem érdekel. A legkevésbbé sem. De, ha valami tényleg tetszik, vagy egyhúron pendülünk, akkor feltétlenül tetszik. Ez is rendbn volna.
De, azt hogy rossznéven veszik tőlem, hogy nem dobálom magam, azt valahogy nem tudom megérteni. Azt hiszik, irígy vagyok, pedig csak nem érdekel. Örülök, hogy örülnek, de nem dobálom magam. Egy másik példa. Megváltoztattam a profilképem, és 45 ember lájkolja pedig ott van kb. 2-3 éve a fotó. Ezt nem értem. Meguntam nézegetni a régit, és lecseréltem egy meglévőre. Ennyi.
El kell ezeket engedni, mint a lufikat!

Ne ítélkezz

Velem, egy hasonló történet esett meg, pár évvel ezelött. A helyszín Manhattan Esat Side, elegáns környék 72 utca, és 2. Ave. sarka. Beszálltam a liftebe a 22. emeleten, és egy nő állt már a liftben. Én kedélyesen bájcsevegtem a telefonon, magyarul. Amikor a nőt megláttam, a lélegzetem is elakadt. Úgy nézett ki, mint egy papagáj. A pullóvere narancssárga, hozzá egy piros színátmenetes lilába szoknya, mindehhez, egy kék harisnya, és citromsárga cipő. Két nem odaillő méregdrága holmi egészítette ki az őrületes szettet, egy arany Rolex, és egy LV táska. Ebből tudtam, hogy nem a házban valakinek a takarítónője.
Akivel, épp csevegtem, ecseteltem neki, hogy miféle ruházatban van a nő, és konkrétan úgy néz ki, mint egy papagáj. Sőt, a nő egy karószerű alkat volt, az egész úgy nézett, ki mintha egy fogasra ráaggatták volna a second handből találomra összeturkált cuccokat. Szóval, mondom a magamét magyarul, abban a biztos tudatban, hogy egy ilyen beszélhetetlen nyelven, úgy sem ért senki.
A lift közben leért a hallba. A nő megszólalt.
- Nem veszem magamra, és nem sértődöm meg,  amiket mondott rólam, de máskor figyeljen oda, hogy miket mond!! Beszél itt még magán kívül, más is magyarul!!
Nekem, földbegyökerezett a lábam, és ki sem tudtam szállni a liftből, szabályos gyökeret vertem. Majdnem elsírtam magam. Közben, valaki lehívta a liftet a pincébe, ott volt a mosoda. Én, még mindíg mozdulni sem tudtam. Pincébe le, majd fel.
Szóval, ez egy örök tanulság volt számomra, hogy többet, sehol, semmilyen körülmények között nem mondok semmit. Rettenetesen szégyelltem magam. Okkal.
Az esetet, soha nem fogom elfelejteni!!

Leharcolt anyák

- nak tünnek, de nem azok, mert órákig van idejük ülni a net elött, de arra nincs, hogy egy 5 perces sminket feltegyen magára, megmossa a haját. Este még otthoni hajnali időben fent van a neten. Nem lehetne egy kicsit korábban lefeküdni, és korábban felkelni?? Lenne idő önmagára!  Önmagának elsősorban, nem azért, hogy másoknak megfeleljen, vagy netán más pasinak tetszen. 1 gyerek mellett, nem is vezet háztartást, nem főz, csak a gyerekkel foglalkozik. Igazán jutna idő egy kicsit önmagára.
Ezt csak azért írom le, mert jelen esetben, az én egykor gyönyörű szép unokahúgomról van szó, és fáj a szívem a Facebookon kiposztolt fotók láttán. Nézem már 2 éve, egyszer sem szóltam. Egyiken sincs ápolt állapotban, se karácsonykor, se a saját születésnapján. Se semmikor. Most, úgy néz ki, mint akinek 3 másodállása van,  süt- főz egész nap, takarít, hajnalok hajnalán kel. Kiposztolt egy fotót a Faebookra, és elszomorító a kép. Egyáltalán, nem is hasonlít önmagára. Haja, ápolatlan, smink náne. Fáradt! Nincs pénz szemspirálra??
Egy fiatal, 35 éves nőről van szó. A házassága jó, anyós főz. Hol van az én unokahúgom?? Vagy, a gyerekszülésel a hormonok túltengtek, és már nem számít semmi?? Megszűnt létezni??
Szóvá tettem, hogy legalább egy kicsit törődhetne magával. Erre, az volt a válasz, hogy nincs privát kozmetikusa. Nesze neked, bár ne tettem volna! Megsértődött. Nem kellett volna. Azt kellett volna válaszolni, hogy igen, megnéztem a fotót, és tényleg nem vagyok jó állapotban, megpróbálok változtatni. Vagy, nem változtatok, mert nekem ez így pont megfelel. Igénytelen vagyok! Mi közöd hozzá?? Egy keves barátnő meg azt írja, " Nem tudom, ki ez az XY, de te gyerek nevelés helyett, menj el műkörmöshöz, masszázsra, fodrászhoz!! Majd, XY vigyáz addig a gyerekekre." Nem erről van szó!! Nem plázacicának kell lenni!! Meg kell mosni, és fésülni a hajat, feldobni egy alapozót, egy kis spirál, és ennyi! Nem kell átesni a ló másik oldalára!
Kaptam a fejemre, így, nem is szólok többet egy szót sem!! Mindenki élje a saját életét, ahogy jónak látja, de ha beüt a krach nem kell csodálkozni. Soha! Reggel 4.3o - kor kelek, és smink nélkül nem lépek ki az ajtón! Nem vagyok elegáns, mert egyenruha van rajtam! Hétvégén sem vagyok smink nélkül!
A másik oldala az éremnek, a sok panasz a válások miatt, a Nők Lapja Cafen olvasható. A férjemnek szeretője van, mit tegyek?? Nem csoda! Mit lát a férj, ha hazajön, egy elhanyagolt, leharcolt nőt, vacsora náne, vagy virsli, tészta! A téma, kizárólag a gyerek! A szétfolyó anyákról már nem is beszélek. Ezeket, már el sem olvasom, mert tudom a tanácsadó válaszát!
Nem kell csodálkozni lányok! Ébresztő!
Tudom, nem lehet összehasonlítani, DE itt Amerikában 4 gyerekkel ápoltak a nők, (itt születnek gyerekek)  és bizony otthon festi a haját, és a bébi szitter csak akkor jön, (általában, a szomszéd gimnazista lány) amikor a férjjel törődve kimennek egy kicsit, hogy kettesben legyenek. 5 hét után, visszamennek dolgozni. Nagyon drága a kozmetikus, nem mem egedi meg magának, de ápolt mind, vagy majdnem mind. Válás itt is van!