Anyám

Ma 1 éve, május 9.- én itthon ültem, és moziztam. Kb. ilyenkor. 21.00 kor. Egyszercsak szól a telefon, a nővérem volt, és pillanatra rossz érzés fogott el. Ilyenkor már hajnali 2 van otthon. Senki nem szokott otthonról ilyen későn telefonálni. Ahogy megszólalt, tudtam, hogy baj van, nagy baj. Elvesztettük az édesanyánkat. Nemrég jöttem vissza Magyarországról. Egy hete kb. Ausztriában is voltunk a lányommal, ügyes- bajos dolgainkat intézni. Sokat voltam anyámmal, a lányom is. Még egyszer utoljára. Ő sem él otthon. Még emlékszem, hogy a kapuban álltunk , és a Lányom integetett neki, ő meg az ablakból integetett vissza. Csak ott állt szegénykém, kicsi volt, és szomorú. A szivem szakad, ha rá gondolok! Nem volt jó érzésem, amikor visszautaztam magam is, még kérdezte a nővérem, hogy okos-e visszautazni. Pedig, én is éreztem, hogy nemsokára itt a vég. A szeméből eltűnt az értelem, nem igazán tudta követni a beszélgetéseket.
Azonnal jegyet vettem, és hazautaztam megint. Ezúttal, a temetésre.
Ma beszéltem a lányommal, ahogy mostanában minden nap, és csak vidám dolgok jutottak eszünkbe róla. Nevettem, közben a könnyeim csorogtak. Imádtuk a bolha piacot, rendszeresen kimentünk, mazsolázni. Egyszer volt, hogy találtam egy csodás 501- es gombos farmert, ami 26- os volt, és anyám ott nevetett rajtam, hogy ez hogy fog rámjönni. Visszajöttem Amerikába és a kezembe került, (még mindíg megvan, de már megint nem jön rám) és 1 hónap múlva be tudtam gombolni. Meg amikor egy óriási karácsonyfát vettünk, és nevetve cipeltük ketten, szakadó hóesésben. Aztán, amikor mindíg, minden vásárlást, csavargást titokban kellett csinálni, mert apám nem szerette, és az ajtó mögé kellett eldugni az előszobában, mintha csak sétálni mentünk volna. Amikor, másnapos zsemlét csomagolt a gimiben uzsonnára, és cseréltem az egyik osztálytársammal, és az reklamált. Anyám mondta, hogy nagyon sajnálja, kérj tőle elnézést. Amikor, kiszöktem az ablakon, miután lefeküdtek aludni, és amikor visszamásztam, ott ült a sötétben a fotelban. Lebuktam. Persze, ez nem jelentette azt, hogy legközelebb nem mászok ki. Nagy szabadságom volt, azt csináltam, amit akartam. Szegénykém tudta, hogy az öntörvényű lányával, nem tud mit kezdeni. De, mindent el lehetett mondani neki. Azokat is szerette, akiket utálni kellett volna. Mindíg csinos volt! Sok száz, és ezer sztori. Imádta a kertjét, és még 86 évesen is gyomlált, ültetett, szaladt a piacra. 2 évente, igyekeztem hazamenni. A skype, meg a Viber, nem pótolja a személyes találkozásokat.
Ez az élet rendje, ezzel együtt kell élni. Drága mamám, nyugodj békében! Mindenki jó szívvel gondol rád, én meg még beszélgetek is!

Covid 19

Egy ismerősöm kérdezte,  hogy én hogy élem meg itt NYC- ben a mostani helyzetet. Mindíg mások írásait posztolom. Úgy döntöttem, hogy válaszolok. Nehezen! Nem, nem dolgozom. Február 3.- án jöttem vissza, Magyarországról, és Ausztriából. A LOT direkt járatával. 1 nappal, a visszautazásom elött, kaptam egy emailt, ahol pirossal szedve egy kis figyelmeztetés volt, hogy aki Kínában járt 2 hete, azt amennyiben nem amerikai állampolgár, nem engedik be Amerikába. Ha, amerikai állampolgár, akkor karanténba helyezik, 2 hétre. (ma, már tudjuk, hogy ez sem volt igaz!) Akkor, még arról lehetett tudni, hogy kemény járvány van Kínában, Wuhan- ban.
Nem is gondoltam semmi veszélyre, mert 3 éve jártam Kínában. Tehát messze van, nem is érdekel különösebben, engem nem érint. Úgy jöttem vissza, hogy biztos állásom van. Pár évvel ezelött, volt egy betegem, most a férje gyengélkedik. A lánya hívott fel, még mielött haza utaztam volna. Tehát, emmiatt nem aggódtam.
Közben, elmentek nyaralni, és az öreget is vitték, így Március elejére mondták, hogy számítanak rám. Március elejénén, telefonáltak, hogy aki az öreggel volt eddig, az marad is. Akkor már tudni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. De, látszólag, minden működött, nyitva volt, stb. Elmentem orvoshoz, hogy meglegyenek a legfrissebb leleteim, az egészségi állapotomról, Drog- teszt stb. Úgy tudok közvetítőnél jelentkezni, mert itt ennélkül nem vesznek fel sehova. Privát munka megszűnt. Amikor elmentem, az addigi betegemet otthagytam. Gyomorfekélyt kaptam tőle. Teljes elmebaj. Szeptemberben volt 1oo éves. Nem fizettek rendesen, cigánykodtak a fizetéssel, stb. Nem megyek bele a részletekbe.
A közvetítők bezártak. Illetve, idősek otthonában, vagy kórházban akartak munkát adni, ahova nem mentem, védőfelszerelés hiánya, magas megbetegedések száma, stb. Még vannak terveim, ha lehet nem öntetném magamra a vírust vödörszám. Mivel, nővér vagyok, tisztában vagyok vele, milyen hamar nagyon nagy baj lehet.
Itthon vagyok, távgyógyítani nem tudok, egy csomó helyre elküldtem az önéletrajzomat.
Ekkor, már bezártak az iskolák, üzletek, szinházak, minden. Csak a létszükséhez elengedhetetlen boltok voltak már nyitva. Social Distancing lépett érvénybe. 2 hétre vásárolok, nagy nehezen sikerült interneten aranyárban maszkot rendelni. (25 Centes maszkot, 3 dollárért kaptam a patikában, 1 db.- ot.) Kesztyű volt itthon.
2 hónapja vagyok itthon. Manhattanben nem jártam, nem tömegközlekedek. Ritkán megyek ki. Ha, jön valaki velem szemben, kimegyek az úttestre, mert alig van közlekedés. A boltban, is csak maszkban- kesztűben megyek ki. Gyorsan kapkodom az árúkat. Alig kapok levegőt, a maszk alatt. A kiszállítási kapacitása a boltoknak nem elegendő. Pizzát, kész ételt lehet rendelni. Az utóbbit aranyárban. Jól bírom a monotóniát, 3 napig eszem ugyanazt, nem zavar. Az sem zavar, hogy összehúztam a nadrágszíjat. Spórolok.
A hírek ijesztőek, így magánzárkában vagyok, ami most már kezd egy kicsit zavarni. A "jobb félni, mint megijedni" elvet vallom. Továbbá, én Bronx- ban lakom, azon a környéken, ahol a lakosság nagy része latin, ill. Afro- amerikai. Válásom óta, nem a nyugis kertvárosban. Itt, megjegyzem, jobban érzem magam. Alkoholos fertőtlenítőm van. Azt sem lehet kapni!
Szóval, Amerikát jól derékba vágta a Covid19. Felkészületlenül, dilettáns módon. A világ első számú országáról kiderült (már számomra nem elöször) hogy messze már nem az, ami volt valamikor. De, még mindíg szeretnek úgy csinálni, mintha! Ha, kidolgozod a lelkedet, akkor még mindíg a legjobb, de ha te 4o órás munkaidőben gondolkozol, akkor meg vagy lőve! Hozzáteszem, a világ egyik legdrágább városában élek. 96 órát dolgozom egy héten. Így tudok megélni, és félretenni. Nincs ez másképp másokkal sem!
Egy közvetítő jelentkezett, akik komolyan is vettek. Most 2 hete, internetes kapcsolatban vagyok velük, és a szerződésemet is emailben küldték el, amit beszkennelve küldtem vissza aláírva ma reggel.
De, még ki tudjam mikor tudok konkrétan munkába állni.
Ami tényleg félelmetes, hogy rendőrautók, és mentők szirénázva száguldanak, autó forgalom alig van! A távolságtartás bejött, de ha engednek a gyeplőn, ki tudja nem lángol fel újra a vírus? Most, pont 3 napja kicsit enyhült a megbetegedések száma, de még mindíg félelmetes. Szerencsére nekem van tartalékom, de nagyon sokaknak nincs. A többségnek nincs. Nem tudom, mikor kezdődnek a rablások, és a fosztogatás.
Az én szakmámban, nincs távápolás. Tehát, nem tudok itthonról dolgozni. A veszteségem jelentős. De, még mindíg jobb, mint meghalni. Még mindíg nincs elegendő védőfelszerelés. Az ürhajós szkafanderek, mint németországban, Ausztriában, nem létezik. A minap, jött egy általános felkérés, hogy aki nővér, vagy nővér volt, az jelentkezzen. Nem jelentkeztem, a fetebb említett okokból. Nem akarok hősködni. A rebbellis korszakomból kinőttem. Ide lőjetek, szlogen már nem játszik.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy mintha hülyék lennének az emberek! Az elrettentő hírek, képsorok a tv- ben, és a neten, nem pánikkeltés, szenzáció hajhászás céljából készülnek. Késő délután mentem a minap a boltba. Látom, hogy a parkban legalább 3o- 35 ember jamborizik jókedvűen iszogatnak, beszélgetnek, se kesztyű, se maszk. Sötétedés után, alig van maszk valakin. Este nem fertőz a vírus?
A haszid (ultraortodox) zsidó közösségeknek esze ágában nincs betartani a távolságtartást. Most lesz, van a legnagyobb ünnepük, a Peszah, (húsvét) ami azt hiszem, 9, vagy 1o napig tart. A rendőrök csak odahajtanak autóval, és szépen kérik őket, hogy oszoljanak, amire magasról tojnak. Isten megvédi őket! Egy frászt véd meg!
Mielött hazautaztam volna, állítólag, már itt volt a vírus China town- ban. Akkor jártam ott. Lehet, hogy túl vagyok rajta, nem tudom. A tesztnek nem sok értelme van, a serology teszt- nek van értelme, ami kimutatja az antitesteket a szervezetben. Egyenlőre, erről sem lehet tudni, hogy meddig vagy védett. Fél évig, vagy a Nagy Pharma a profit érdekében fél évente beadatja neked, mert hogy mutálódik a vírus.
Szóval, ennyit tudok írni erről. Igen, nehezen élem meg, de egyenlőre jól vagyok. Nagyon sokan hívtak a világ minden tájáról ismerősök, akikkel nem találkoztam évek óta! Nagyon jól esett. Akitől meg vártam volna, az meg sem kérdezte. Saját kajáit posztolja nekem privátban. Furcsák az emberek! Pedig tudja, hogy a jelenleg legferőzöttebb, és leghalálosabb fertő kellős közepén vagyok. Igen, háború van, az ellenség nem látható. Köszönöm a figyelmet!

Koronavírus, Covid19

Nekem a Korona vírusról a karanténról Giovanni Boccaccio, Dekameron- ja jut (tíz nap, a jelentése) az eszembe. Mintegy 100 novelláját unatkozó és belső rózsakertek magányára ítélt hölgyek mulattatására és okulására szánta Boccaccio. A novellák pikáns témáit, kacérkodó papjait és házasságtörő menyecskéit elnézve azonban okkal feltételezhetünk némi ironikus mosolyt szerzőnk ajkán, az "okulásra" való tekintettel. Az 1348-as pestisjárvány idején játszódik a Fekete Haláltól sújtott Firenzében. Hét fiatal hölgy elhatározza, hogy elhagyja a várost, míg a pusztító kór dühöng, s három fiatalember kíséretében egy vidéki villába vonulnak. Hogy gyorsabban teljenek önkéntes száműzetésük órái, hőseink érdekes történetekkel múlatják az időt. Mindannyian egy-egy történetet mesélnek el naponta, így kerekedik a történetek száma a tizedik nap végén 100-ra. Ekkor született meg a novella, a latin novello szó jelentéséből, ami rövig egy téma köré csoportosuló, kevés szereplő részvételével, lehetőleg csattanóval a végén viszonylag rövid történet.

A mi esetünkben, tovább fog tartani 1o napnál. Érdekes egybeesés, hogy Itáliában történt, most is ott tombol legjobban a Covid 19. Továbbá a Pestis ami bakteriális, szintén Ázsiából származik. Akkoriban, kereskedelmi hajókon, a patkányok terjesztették. A mostani járvány, egy agresszív vírus. Amerikára nem terjedt át, hiszen nem volt még felfedezve. Illetve, akkor is itt volt, ahol most. De, Amerigo, és Colombusz, még nem tette be pusztító lábát erre a földrészre. Amerika, most 3 nap alatt bronzos lett. Előkelő 3. helyezést ért el, Ítália, és Spanyolország után. Megbetegedések, és halálozások tekintetében. Későn kapcsolt, hogy ennek fele sem tréfa. A Pestis gyógyítható azóta, ugye az antibiotikumok által, erre a rohadt vírusra még nincs gyógyír, csak egymás elkerülése. Karantén. Szóval, jó időszak az írásra. Nekem, most nem megy. Néma vagyok. De, gondoltam, hogy ezt megosztom, mert ez ugrott be a fejembe. Nyugodtan, osszátok meg másokkal is, ha érdekesnek találtátok. Lám, a történelem ismétli önmagát, 1348 Pestis, 2o2o Korona vadfene vírus. Ja, majd elfelejtettem, hogy akkoriban, Európa 1/3 elpusztult. Szóval, nem borulunk egymás nyakába, és önkéntes (illetve már nem is önkéntes) számüzetésben vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Ja, és főleg, nem látjuk a végét!

annyiszor készültem megírni

ezt a posztot. Egyszerően nem tudtam. Volt idő, amikor könnyen ment az írás, most nem. Kezdem ott, hogy miután kifizettem a horror adót a jövedelmem után. Egyszerűen besokalltam Etheltől. Maxon megy a tv, folyton ordítanom kell, Hatalmas zajszint. Panaszkodik a telefonban, hogy nyershússal akarom megetetni. (Csak 2 órát főtt a csirke, ami félóra alatt kész) Főzelékre kell csinálni. A csontok meredeznek ki a lábasból. Ja, és azok az ócska lábasok!
Szóval, volt egy késztetésem, hogy meglátogassam anyukámat. Ausztriában is volt elintézni valóm, így a lányomat is hazarángattam szó szerint. Az első héten, olyan beteg voltam, mint még soha! 39.5 volt a lázam, ami nálam egyéni rekord. Én hozhattam, mert sorban mindenki beteg lett! Anyám is!
Megjött az unokahúgom a férjével Svédországból is.
Ami azonnal feltűnt, hogy nyám szellemi állapota rosszabbra fordult. A messengeren, ez nem tűnik fel annyira, ill. semennyire.
Testileg- szellemileg leépült. Szörnyű, amikor az ember szembesül vele, hogy az édesanyád, egy okos asszony volt, aki kínosan ügyelt a külsejére, környezetére szépen, lassan nem is önmaga. Szerencsére, ebből ő maga semmit nem észlel. A nővérem sem, úgy mint én, hiszen vele él.
Az utolsó 2 hétben, reggel, amikor lementem hozzá a szobájában éreztem azt a tipikus szagot, amit nem lehet elmagyarázni. A haldoklók szagát. Amikor, kisbaba van a háznál,akkor baba szag van a házban. Annélkül, hogy parfümöznéd. A haldoklóknál, meg haldokló szag van. Akár 5o, akár 94 éves. Nem öregszag. Tudom, hogy a családból, ezt csak én érzékelem, foglalkozásomból eredően. A vég elött, 2-3 héttel jelenik meg.A haldoklót nem úgy kell elképzelni, ahogy azt a filmekben látni, hogy felszik az ágyban, és képtelen bármire. Funkcionál még egészen jól, látszatra.
Igyekeztem sok időt tölteni vele. Nem is voltam a városban, csak amikor a lányommal, az M1- es felé kanyarodtunk, és visszafelé. Nekem anyám, volt a legfontosabb személy, vele mindent meg lehetett beszélni, és nagyon sokat köszönhetek neki. Belőle csak egy volt. Már nem tudtam vele beszélni értelmesen 4 éve.   
Márc. 19.- én utaztam, és ápr. 25.- én jöttem vissza.
Elvégeztem közben egykiegészítő tanfolyamot, mert privát alkalmazásban voltam, és lejárt a lizenzem, amivel újra alkalmazottként tudok dolgozni.
Közben, értesültem róla, hogy a Mama állapota egyre rosszabb. Bevitték a kórházba. Csütörtökön, éjjel 11, és hajnali 4 között megállta szive május 9.- én. 94 éves lett volna július 19. - én.
Fel sem fogtam, amikor a nővérem telefonált. Nincs többé. Akármennyire is növényi állapotban volt, de ott volt!
Most, megint utazom. Hamvasztották, és jún. 13.- án lesz a temetése. Apám mellé teszik. Peregnek a képek, milyen volt amikor még 1oo%- on pörgött. Nem volt lehetetlen számára. Volt egy kis paplan- párna készítő "üzeme", közben, vezette a háztartást. Szaladt a piacra. Milyen volt, amikor mérges volt. Haragudott azokra, akik halogatták a dolgokat. A "majd" emberekre. Csupa szeretet volt. Még azokat is szerette, akiket útálni kellett volna. Mindenki szerette.
Neki már jó. Nekem, nekünk rossz. Ilyenkor magunkat siratjuk, hogym már nincs kihez odabújni. Nem vagy már senkinek a gyereke. Nincs hova hazamenni. A ház, megvan még. El kell adni.
Dolgoznom kell, de nem tehetem meg, hogy nem megyek haza.
Ezentúl, nem lesz hova hazamenni. Ha, hazalátogatok, az vendégség lesz. Nem hazamenetel.
Szeretem a testvéreimet, de én már nem fogok hazajárni.
Még 1ooo dolog van, amit mondanék, de nem tudok.....
Drága Mama! Nagyon szeretlek!

Lehetne másképp is!

Nem értem, és akkor sem fogom megérteni, ha meg akarják magyarázni. A barátaimról van szó, akikkel együtt lakom. A pasi, nevezzük P - nek. 19 éve van itt, dolgozik, mint állat. Költöztet. Otthon tanár volt. A csajszi, nevezzük A- nak, takarít, egész héten meg nem állnak. Értelmiségi ő is. Szóval, hajtanak, de nem jutnak igazán sehova. A- nak nincsenek gyerekei, P- nek 3 gyereke van, akik felnőttek. Nyáron, jönnek mind a 3- an. A kidolgozza a lelkét, munka után is, süt- főz, takarít. A 3 felnőtt gyereknek igényei vannak. Méghozzá nagy igényeik. P, meg megvesz, elvisz, megtesz mindent. De, főleg, kifizet. A gyerekek meg úgy vannak, hogy aki Amerikában él, az tele van. Nagyon keményen kell dolgozni. Most, A kiborult. Mindent széttört a konyhában. Elment. Most kisvártatva megjött, és fekszik a földön. Köhög, harákol, hányni készül. Nem megyek ki, mert semmi közöm hozzá, útálom a piás embert. Ha, barát, ha nem! Ezzel, semmit nem lehet megoldani. Apám féktelen cirkuszai jutottak eszembe. De, A nem ilyen. A szorgalmas, A csak azt nem bírja elviselni, hogy ahogy egy kis pénzt összeraknak, jönnek P gyerekei, és mindenből a legjobb kell.
A eltűnt, aztán megjelent, és összehányta magát az előszoba padlón fekve. Mondom P -nek, csináljunk vele valamit, mert ne hagyjuk így szegényt. P, csak legyintett, én tettem a feje alá egy párnát. De jó, hogy nekem ilyen gondom nincs! 

 

A 3.

Ma megtudtam, hogy meghalt az első férjem. Nem volt jó érzésem, mert néha azért beszéltünk telefonon. Az utóbbi időben annyi minden történt az én életemben is, hogy nem volt egyszerűen az eszemben hogy rátelefonáljak. 2o17 január 1o- én, (2 nappal a születésnapja elött) elment futni Karintiában az erdőben. Nagyon hideg volt, és elesett, de nem tudott segíteni magán. 1 hét múlva találták meg. Ma, jött egy ötletem, és felhívtam az öccsét, és ő mondta el. Nagyon hamar lerázott, jó Európában már szenteste volt, megértem.
Csakhogy, van itt egy kis elintéznivaló, meg egy kis bökkenő! Mégpedig, a ház! Üresen áll. Nagyon óvatosan kérdeztem az öccsét, hogy nekem vannak még ott fotóim, erre ő rövidrezárta az ügyet azzal, hogy üresen áll. Szóval, közel 2 éve halott, és a ház üresen áll?? Mi a tervük vele? Ugyanis nekem van a házhoz közöm. Egyenesági leszármazottja nincs, a lányom az egyedüli. Engem, senki nem hívott fel?? Nem keresett meg? Az osztrák követségen keresztül meg lehetett volna találni!
2oo9- ben találkoztunk utoljára, akkor szerette volna, ha visszaköltözöm. Nekem még a hátam is borsódzott az ötlettől. A ház, úgy nézett ki, mint amikor én otthagytam, 1986- ban. Szerintem, én takarítottam ott utoljára. Az a káosz leírhatatlan volt. Seggel jöttem ki! Utánam, soha többet senkije nem volt. (úgy látszik, hogy én csak ilyen nem evilágra való, fura szerzeteket tudok kifogni. Nem is kisérletezek már) Nem volt szerelmi házasság. Az osztrák hatóság, ki akart tenni az országból. Kénytelen voltam, a saját jól felfogott érdekemben. Erőszakos, akarnok volt.
 Ő volt a 3. aki közel állt hozzám, (ki jobban, ki kevésbé) és meghalt. Most szereznem kell, egy osztrák ügyvédet, és valószínű a lányommal együtt oda kell utaznom.
 Sajnálom. Nyugodjék békében.

Átváltozás

Ethel átváltozott gonosz boszorkánnyá. A lánya ott van nála 1, másfél  hónapig. Azóta, csak megy az ádáz veszekedés, úgy érzem magam, mint egy fronton. Nem szólok semmit, meghallgatom mind a két felet, de egy őrület közepén vagyok, heti 5 napot. Sokszor, rajtam csattan az ostor, mert az öreglány mérgében, velem is ordibál. 99 éves, gonoszkodik megállás nélkül. Egy harcmező az egész ház.
Étvágya nincs, ezért jött a dietetikus, hogy egy komplett menüsort összeállítson neki. Hiába minden, egyszerúen, nincs étvágya. Kezd olyan lenni, mint Olga, akinek semmi nem volt jó, de nem csak nálam, hanem az utódomnál is, ugyanez a probléma.

Visszatérve Ethelhez. Kezd elviselhetetlen lenni a lét, karácsonyi pénzt, egy fillért nem kaptam, holott ez itt szokás. 99 éves, egy mosolygós, kedves néni volt, most egy boszorkány lett.