A 3.

Ma megtudtam, hogy meghalt az első férjem. Nem volt jó érzésem, mert néha azért beszéltünk telefonon. Az utóbbi időben annyi minden történt az én életemben is, hogy nem volt egyszerűen az eszemben hogy rátelefonáljak. 2o17 január 1o- én, (2 nappal a születésnapja elött) elment futni Karintiában az erdőben. Nagyon hideg volt, és elesett, de nem tudott segíteni magán. 1 hét múlva találták meg. Ma, jött egy ötletem, és felhívtam az öccsét, és ő mondta el. Nagyon hamar lerázott, jó Európában már szenteste volt, megértem.
Csakhogy, van itt egy kis elintéznivaló, meg egy kis bökkenő! Mégpedig, a ház! Üresen áll. Nagyon óvatosan kérdeztem az öccsét, hogy nekem vannak még ott fotóim, erre ő rövidrezárta az ügyet azzal, hogy üresen áll. Szóval, közel 2 éve halott, és a ház üresen áll?? Mi a tervük vele? Ugyanis nekem van a házhoz közöm. Egyenesági leszármazottja nincs, a lányom az egyedüli. Engem, senki nem hívott fel?? Nem keresett meg? Az osztrák követségen keresztül meg lehetett volna találni!
2oo9- ben találkoztunk utoljára, akkor szerette volna, ha visszaköltözöm. Nekem még a hátam is borsódzott az ötlettől. A ház, úgy nézett ki, mint amikor én otthagytam, 1986- ban. Szerintem, én takarítottam ott utoljára. Az a káosz leírhatatlan volt. Seggel jöttem ki! Utánam, soha többet senkije nem volt. (úgy látszik, hogy én csak ilyen nem evilágra való, fura szerzeteket tudok kifogni. Nem is kisérletezek már) Nem volt szerelmi házasság. Az osztrák hatóság, ki akart tenni az országból. Kénytelen voltam, a saját jól felfogott érdekemben. Erőszakos, akarnok volt.
 Ő volt a 3. aki közel állt hozzám, (ki jobban, ki kevésbé) és meghalt. Most szereznem kell, egy osztrák ügyvédet, és valószínű a lányommal együtt oda kell utaznom.
 Sajnálom. Nyugodjék békében.

Átváltozás

Ethel átváltozott gonosz boszorkánnyá. A lánya ott van nála 1, másfél  hónapig. Azóta, csak megy az ádáz veszekedés, úgy érzem magam, mint egy fronton. Nem szólok semmit, meghallgatom mind a két felet, de egy őrület közepén vagyok, heti 5 napot. Sokszor, rajtam csattan az ostor, mert az öreglány mérgében, velem is ordibál. 99 éves, gonoszkodik megállás nélkül. Egy harcmező az egész ház.
Étvágya nincs, ezért jött a dietetikus, hogy egy komplett menüsort összeállítson neki. Hiába minden, egyszerúen, nincs étvágya. Kezd olyan lenni, mint Olga, akinek semmi nem volt jó, de nem csak nálam, hanem az utódomnál is, ugyanez a probléma.

Visszatérve Ethelhez. Kezd elviselhetetlen lenni a lét, karácsonyi pénzt, egy fillért nem kaptam, holott ez itt szokás. 99 éves, egy mosolygós, kedves néni volt, most egy boszorkány lett.

Furcsa

Nyár van, fiatal vagyok. Alakom tökéletes, fekszem egy magán strandon. Betelepszem, egy kis bódé szerū mögé egy nyugágyra. A bátyám kisfia ott játszik körülöttem. Meleg a nap. Egy hirtelen ötlettõl vezényelve, leveszem a felsõmet.  Játszom, beszélgetek a gyerekkel. Szemben egy ház. A hátsó ablakban, megjelenik egy nõ, meredten néz. Kisvártatva, megjelenik egy pasi, majd egy másik nõ, még egy pasi. Rosszallóan ingatják a fejüket. Nem tulajdonítok különösebb jelentõséget neki. Amerikában vagyunk. Beperelnek. Az ítélet, $17.500 büntetés, közszemérem sértés miatt. 3 generáción keresztül kell fizetnem a bírságot. Tehát, ha én nem tudom fizetni, akkor a lányomnak kell törleszteni, és annak a majdani gyerekének. (ezt a marhaságot) 

Megkérdeztem õket, hogy miért pereltek be, hiszen eldugott helyen voltam, a házuk hátsó ablakán zsaluk voltak, azt be lehetett volna csukni. Talán, amishok, vagy miért? Erre nem kaptam választ. Annyit, hogy a gyerekeik láthattak volna, és ez tilos Amerikában. A 2 házaspár elvált az eset miatt! 

Nagyon furcsa álom, ennyire komplex történetet, még soha nem álmodtam, vagy legalábbis, nem emlékszem rá! Lehet, hogy régen álmodtam komplex történeteket. A bátyám nagyobbik fia, 40 éves most. Soha, még amikor tökéletes alakom volt, akkor sem vettem le a felsõmet! 

Áprilisban, vagy májusban

valamelyik barátom ismerőse az FB- n, kedvesen megszólított, hogy ajánlanék- e egy dalt, mert a diákjai Anatómia vizsgájával vége lesz az évnek. Csodálkoztam rajta, mert nekem nem volt ismerősöm. Nem tudhatta, hogy nagy zene kedvelő vagyok, zárt az oldalam, és szinte minden nap poszolok zenéket.
Lassan, elkezdtünk beszélgetni, szimpatikus volt, felvettem ismerősnek. Szakállas, mackós pali. Sokmindenről beszélgettünk írásban, mert az hamar kiderült számomra, hogy nem ért a computerekhez. Se, Viber, se a messenger, se Skype. Szóval, nem boldogult vele. Mondom, kedves volt, és szimpatikus, habár pszihológus, és van a családban elég, és mind hülye!
Szóval, van egy magán iskolája, parapszihologia, stb. Sokszor, hajnalig írásban csetelgettünk, hajnalig fennmaradt. Balaton, és Budapest között ingázgatott. Egyre több dolgot tudtam meg róla. Azt hittem, lehet belőle valami, mert értelmes, kedves volt. Elkérte a telefon számomat. Mondtam, hogy hiába, mert Európából nem lehet csak úgy felhívni, csak Canada, USA, Latin Amerika. Kértem, hogy kérjen segítséget Viber, messenger, Skype ügyben, láthatjuk is egymást, nem kerül semmibe. Erre azonban nem került sor. Mindíg volt valami kifogás, mellébeszélés. Van itt egy olyan kártya, amivel lehet telefonálni viszonylag olcsón. Én, minden héten vettem, és beszélgettünk órákat.
Aztán, hirtelen elszemtelenedett, lehülyézett, kimondottan sértő megjegyzéseket tett, sőt még az FB posztjaim alá is hülyeségeket írt. Sőt, követelőzött. Erre én, hogy nem dobhatok semmit el csak úgy, nem költözhetek haza, mint nővér, éhenhalok otthon. Aztán, a nyugdíj miatt is itt kell maradnom még 4 évet. Nem szolgáltathatom ki magam senkinek látatlanban. Éreztem rajta, hogy részegen beszél velem rendszeresen. Megkértem rá, hogy mivel én nem iszom, így legyen szíves józannak maradni, ha beszélgetni akar, vagy ha gyáltalán kapcsolatban akar maradni velem. A válasza az volt, hogy ne vetítsem ki rá a múltbéli sérelmeimet! Mi van??? Nem vagyunk egy hullámhosszon, ha én józan vagyok, őmeg részeg. Útálom! Ne hülyézzen le senki! Soha többet nem viselek el semmiféle erőszakot, még verbálisat sem!
Szóval, a beszélgetés után, megírtam neki, hogy nem fogom többet hívni, mert ez így nem ok. Azt gondoltam, hogy talán lehet belőle valami, én is megpróbálom úgy intézni a dolgokat, hogy talán, de csak talán, meggyorsítom a hazamenetelt. Amúgy nem tervezek haza, Kanárira tervezek.
Szóval, nem tiltottam le, csak megszüntettem a beszélgetéseket. Furcsa, kommenteket kezdett írni a posztjaim alá. Közben, egy közös imerősöm kérdezte, hogy honnan ismerem, mert csodálkozva vette észre, hogy hirtelen minden posztom alatt ott van. Vigyázzak vele, mert ő a volt felesége gyerekkori barátnője, és ismeri a fazont, és még verte is az asszonyt. Atya világ! Engem, csak a hülyék tudnak megtalálni?? Aztán, írtam egy posztot az FB- n a tűzoltókról, és kimondottan ellenséges kommentek érkeztek, nem győztem törölni őket. Messengeren is részegen hülyeségeket írt.
Azonnal letiltottam! Soha, de soha nem hagyom magam többet! Hiábavaló próbálkozás! Sértett pali lett, visszautasított lett, és ezt nem bírta kultúráltan kezelni.

Pénteki nap, mozgalmas volt

Van az öreglány nyakában, egy segélykérő nyaklánc. Van egy hozzátartozó egység a nappaliban. Nem tudom, hogy minek, én ezért vagyok itt. Aludt még. Hirtelen, elkezd szirénázni a nappali egység, és vörösen villogni, és üvöltve jön a szöveg, hogy your help call in progress, pleas wait! Szívem kiugrik a helyéről. Berohanok a hálójába, hátha baj van, agyvérzés, stb., erre megkérdezi, mit keresek ott? Mondom, túlkiabálva a zajt,/ mi az hogy kiabálva, ordítva, /hogy a segélykérő beindult, azt hittem valami baj van! Ki telefonál, az unokám? Erre a segélykérő egység a nappalinan megszólal, miss XY valami baj van? Erre kirohanok a nappaliba, és mondom a csajszinak, semmi baj, csak véletlenül ráfeküdt, vagy megnyomta a gombot. Én vagyok a nővér. Válasz, azonosítószám? Megmondom. Oké, vonal bont. Megszólal a saját telefonom, a fia, Lily anyámmal mi történt? Mondom, minden rendben. Véletlenül megnyomta a gombot. Dörömbölnek az ajtón. Kinyitom, és legalább 8 gyönyörű tenyésztett férfipéldány áll az ajtóban. Tűzoltók! Baltákkal, csákányokkal, kötelekkel, hatalmas karabínerekkel felszerelve. Rámjött a nevetés. Mosolyogva mondom nekik, minden rendben, miss XY jól van! Én vagyok a nővér. Látni akarják. Benyomulnak, és körbevesznek egy töpörödött, alig 45 kilós, hálóinges nénikét. A néni nagyot hall, a tűzoltó üvölt. Minden rendben miss ? A néni meg, ne kiabáljon fiam! Az, meg mintha a felhőket nézte volna az égen, úgy nézett fel rájuk! Mitagadás, a NY- i tűzoltók gyönyörűek, még az idősebb példányok is. Az utcán nem látni ilyet! (csak úgy magunk között, a legszebb palik, akiket valaha láttam, szemlegeltető, férfiszaggal, ami nem kellemetlen, fene azt a vadászkutya orromat) Kivonulnak a tüzoltók. Kisvártatva, megint dörömbölnek az ajtón, a mentők érkeztek ki. Hordággyal, defibrillátorral. Most már komoly harcot vívtam magammal, hogy ne röhögjek fel. Meggyőződtek róla, hogy minden rendben, és elvonultak.
Kell ennél mozgalmasabb reggel?
 Ezeknél, jobb pasik voltak! Katt. a fotóra, kijön nagyban.

Melankolia

Pénteken, az öreglánynak megint családi vacsorája volt, el kellett vinnem. Meghívtak engem is, de nem volt kedvem jópofizni, feszegeni, egy tök ismeretlen idegen család kellős közepén. A múltkor hallottam a beszélgetéseiket. Sznob egy társaság. Mondtam, hogy van egy kis elintézni valóm. Dehogy volt! Köszönöm a meghívást, kedves, hogy gondoltak rám, stb., stb. Megkérdeztem, hogy mikorra jöjjek vissza. Elmentem a China town- ba kacsát enni. Oké, kicsit elöbb értem vissza. Szakadt az eső, volt ernyő nálam, leültem a közeli étterem elhagyott teraszára. Bent születésnapot ült egy népes társaság. A zajok kihallatszottak, hogy egy rakás ember kiválóan szórakozik. Felnéztem a szemben lévő ház ablakaira, a lámpák égnek, élnek jól, vagy rosszul, ki tudja? Eszembe jutott a cambodzsai fogadott lányom, na annak a családjára kiváncsi voltam. Még címük sincs, annyira szegények, de meleg szívő emberek. Sok minden eszembe jutott.
Meleg, nyári eső. Este. Az utcák üresek, ami meglepő nyári péntek este. Olyan kurva egyedül éreztem magam.
Más. Van egy kis ház, nagy telekkel Szandaváralján, a Cserhátban gyönyörű helyen. Szeretném megvenni, de most nem tudok elmenni megnézni, a saját szám ízére alakítani, nincs is aki elmenne megnézni helyettem. Valamit szeretnék a magaménak tudni, valahova tartozni. Gyökértelen vagyok. A lányom ötlete jó, de nekem még egy darabig itt kell lennem. Nem is tudom, hogy komolyan tudom venni a Kanári költözést, az előzmények után. Szeretem, hiszen az egyetlen gyerekem. De, mi van, ha másképp gondolja, vagy nem is tudom.
Papával, minden szombaton szoktam beszélni. Szegény depressziós. Már Géza sem áll szóba vele. Valami papírt akart vele aláíratni, de a Papa nem akarta. Nem az van, amit Géza akar, akkor torol. Az apján is! Hogy fel volt háborodva, hogy az öccse kidobta a Papát. Az eszem megáll. Elköltözik Thaiföldre augusztus eljén. Hála istennek!

 

Furcsaságok

Megfigyeltem, ill. hülyeség nem tudom nem észrevenni, hogy azon kívül a hosszú perióduson kívül, amíg Delaware- ben laktam, és persze sokat dolgoztam közben is NYC- ben, ne ismétlődnének periódusosan a dolgok. Mintha, valamiféle spirálban lennék.
Amikor, betettem Amerikába a lábam, akkor Borough Parkban, Brooklyn- ban kezdtem a pályafutásomat. 2 hétig, mint takarítónő dolgoztam, 3 családnál. Addig bírtam ott a létet. Haszid zsidó családoknál, rettenetes, mintha 3oo évvel visszaugrottál volna az időben. Szellemi szinvonalat is beleértve. Nyomasztó volt. Aztán, amikor Delaware államban férjhez mentem, megint visszakerültem, oda mint idősgondozó. Queensben is, dolgoztam, 67 Ave, évekkel később.
Nem sokáig bírtam, vissza Delaware, egy gyorstalpalón segédápoló lettem. Aztán, Manhattanben dolgoztam, periódusosan megint 2 helyen. Utána a főiskola, és diplomás nővérként, már kórházi gyakorlattal, megint visszakerültem Manhattanbe. 3 helyen dolgoztam, 6 utcán belül, Esat Side, 65, 68, 72. Persze, közben évek teltek el. Most megint Queens 67 Ave. Semmi összefüggés a közvetítők között. Nagyon furcsa!

Csak úgy mellékesen, ebben a Városban, 5 Borough van, ill. kerület, Manhattan, Queens, Broolklyn, Bronx, Staten Island. 8.5 millió ember lakik. Egyszerűen, nem értem, hogy miért kerülök mindíg tőlem teljesen függetlenül ugyanazokra a környékekre??? Van valami dolgom?? Nem fejeztem be valamit?