Régen írtam

Ezen a héten, itthon voltam, ügyes- bajos dolgokat intéztem. A dolgok érdekes fordulatot vettek. 3 kínai van a házban. Egy házaspár a legalsó szinten.  Jöttek gyereket szülni, hogy amerikai legyen a gyerek. Úgy tudom, hogy a gyerek ugyan amerikai lesz, de a szülők nem. Egy fiatalember, a legfelső szinten velünk. Szintén, egyész nap itthon van. Csapkodja a szoba ajtót, dönget fel- le a lépcsőn, ki- be, a terraszra mert dohányzik. Fürdőszobámat, nem használja. Hála az égnek. Bűzlene az egész, mint ahogy ő is bűzlik. Az egész szinten érezni. Nem fürdik. Brrrrrr....... Soha, nem veti be az ágyát, az egész szoba úgy fest, mintha bomba robbant volna. A konyhában rumli van, fiatalember használja csak, (alsó szinten van konyha) de mindent széthagy maga után. Koszos edény, pohár, tányér, morzsa, rágcsa, reggeli narancslé! A nappaliban, terpeszkedve alszik a kanapén. A gazdag kínai szülők tartják el őket. 
Gézának kezd elege lenni. Panaszkodik. Mondtam, hogy nekem ne! Hahahaha......
Ezen a héten, itthon voltam. A fiatalember, elköltözik nemsokára, a szülő pár, 1 hónap múlva.
Őszintén? Leszarom!
Ha, másra nem jó ez az egész, akkor arra jó, hogy elkezdett értékelni engem. Senkit többet nem enged a legfelső szitre. Hurrá!

Sárga veszedelem

   Szerdán stresszes napom volt a betegemmel. Egyszercsak, zizeg a telefonom. Az ex férj telefonál. (együtt lakunk, nincs harag) Csodálkoztam is rajta, hogy nem szokott ilyenkor telefonálni, és egyáltalán nem szokott telefonálni. Közli velem, hogy egy rakás kínai egyetemista költözött a házba. Szép, és jó. Tudni kell, hogy az alsó szint, egy teljesen elszeparált lakás, mindennel felszerelve. Konyha, mosókonyha mosógép, szárító, fürdő, nappali, háló, a gardrób akkora, hogy sétálhatsz benne.
Mondom neki, hogy akkor meg kell csináltatni az ajtót, hogy zárni lehessen. A kert felöl be tudjanak jönni. Erre ő, hogy nem, mert a fenti részen is lakni fognak, sőt ott fognak közlekedni. Sőt, mondta, hogy 2 autónk van, és mivel én nem vagyok itthon, elvihetik az én autómat. Mi van??? Úgy meglepődtem, hogy köpni- nyelni nem tudtam. Ezek után, nem tudok lemenni a konyhába pizsamában kávézni, mert tele a ház!?? A nappaliban sem tudok lenni, mert hemzsegnek az idegen emberek? Az autómat, amit én vettem, fizettem 5 évig a részletet, olyan, mintha új lenne, viszi valaki, mert urasága jótékonykodik az én kontómra?? A gerincemen csúszott lefelé a hőség, az agyam elborult, éreztem az adrenalin száguldását, nőtt egy bazi gombóc a torkomban, és nem bírtam megszólalni. Valami olyasmit nyögtem ki, hogy tied a ház, azt csinálsz, amit akarsz, de az autómat, nem viszi senki, sehova. A tiedet tőlem viheti.  Gyorsan le is tettem a telefont, mert hányingertől, a hasmenésig, minden bajom lett.
Olyan mérges lettem, hogy azt hittem, megfulladok. Szabályosan fuldokoltam. A fejemet elöntötte a vér. Pont hétvégén, amikor én itthon vagyok, akkor ezek is itt fognak hemzsegni. Óriási! Szuper! Grandiózus! Fenomenális!
Megérkeztem, jött elém. Azt mondja, hogy vesz egy ágyat az ex após, ex dolgozószobájába, (velünk lakott, elköltözött Manhattanbe a másik fiához) ami mellesleg a legfelső szinten van, ahol a hálók vannak. Mi van?? Menekült tábor?? Mondom neki, hogy a nappaliba altasd a barátaidat, ahogy én aludtam fél évig a kanapén. Baszod!  Hiába nyugtatgattam magam egész úton hazafelé, egyszerűen, nem bírtam uralkodni magamon. Úgy leordítottam a fejét, hogy csak zengett az autó. Mondtam, hogy elköltözöm a picsába! Pihennem kell, nem bírom a nyüzsgést. Azt sem, ha valaki a fürdőszobámat használja. Kőrbehugyozza a klotyit, fertőtleníteni kell a kádat, ahányszor tusolok. Sorban állok a fürdő elött, hogy bejussak. Használják a samponomat, tusfürdőmet, törölközőmet. Hányok! Van még egy fürdőszoba, ami az övé. Mondom, járjanak oda! Csakhogy ott rajta kell keresztül járkálni, azt ő nagyon bírja! Egy pisszenésre felébred!
Erre ő visszaordít. Hazaérünk közli, hogy ementek, és most nincsenek itt. Hála istennek, vagy kinek! Mondtam, hogy kurvára nem érdekel hova mentek.
Elmentünk vásárolni egy- két dolgot. Azt mondja, a lány telefon csengőhangja indiai, és azonnal kialakult egy kontaktus a lánnyal. Ilyen szimpatikus- olyan szimpatikus.
a fiúkról egy szó sem! Mi van?? Persze, egy huszonéves lánynak, minden álma, egy impotens 65 éves pasi! Fasz! Géza, te egy igazi kiterített majom vagy!! Feliratok neki Viagrát, és egy kis tesztoszteron kezelés sem ártana, meg egy új fej, egy új aggyal. Hülye!Ezek elmennek, én elköltözöm, és itt maradsz egyedül a plátói vágyakozással. Másra nem telik. Marha!
Ma, azaz szombat este, 21.3o pizsamában vagyok, csengetnek. Géza elment táncikálni. Nekem kell várni az ő vendégeit! (ezt is be kell utalni valami elmegyógyba, mint a hugát)
Megérkezik "A Lány", és egy fiú. Értettem a kontaktust azonnal. "A Lány" szép. Mandula szemek, ébenfekete sürű haj, vékony, fiatal test. Alak zéró, túl hosszú a felsőtest, lábak kínai módon görbék, mell, nada. Azonnal észreveszek mindent. Nem is kell végignéznem rajta. Ha, háttal állok látom.
De, ez nem számít, meg van a kontaktus, fiatal! Széles mosoly, negédes, hogy örül, hogy megismert! Hajlong, igyekeztem normálisan viselkedni. (tessék figyelni, pizsamában vagyok, nedves hajjal, smink náne) Azt mondja, milyen csodás New York, és milyen fantasztikus Manhattan. Széles vigyor, épp a seggembe nem mászik bele. Mondom erre, én ott dolgozom, nővér vagyok. Erre ő, hgy az anyukája orvos. Na, mondom ebben a családban hemzsegnek az orvosok. Jól meg fogjátok érteni egymást. Khmm, megyek........, Jó éjszakát.
Holnap, engem senki nem fog látni egyetlen percre sem! Reggel elmegyek itthonról. A faszba! Az utóbbi időben, akárhova megyek, nézek, kínaiak vannak tömegelve! Thaiföldön, a repülőn, az utcán, mindenütt! Már itthon is!
Tiszta szívből kívánom Gézának, hogy kapja derékba egy ilyen lány, és jól röhögje ki, és vegye hülyére, mert az ilyeneket arra használják! Én, meg meglátom, mi a helyzet! Aztán, ha nem bírom elköltözöm, Most kivárok. Nem vagyok szent én sem. Kell a fenének a Géza, nem hülye liba féltékeny vagyok, én a kényelmemet féltem. Csak én tudom, mennyit szenvedtem vele, mellette!
A hirdetést úgy adta fel, hogy csak kínaiaknak???? Ezt még megkérdezem tőle! Hülye Géza!
Még egy valami, ki fog takarítani utánuk??? Én, biztosan nem! Hívja fel a papa volt takarítónőjét.
Ja, azt kifelejtettem, hogy elvitte őket vacsorázni hétközben. A fiúkat nem tudta lekoptatni. 

Ja, eddig nem útáltam a kínaiakat, most útálom őket!
Még valami, megint nyugtatón élek. 

Fotók helyett, az előző 2 bejegyzéshez.

A minőség tökéletes, nézzétek inkább a You Tube- on. 

Epilógus az előző bejegyzéshez

 Ezek az emberek nagyon barátságosak, kedvesek, mosolygósak. Mosolygósabbak, mint a nyugati világban. (ezt azért hangsúlyozom, mert Mo.- hoz képest, az is barátságos) A többség itt is viszonylag egyszerü körülmények között él. Nagyon sokat dolgoznak. Az üzletek szinte állandóan nyitva vannak, kivéve korán reggel, és mindíg ugyanazokat az arcokat látom, bármikor megyek. Egyszerüen élnek.
Én is visszafogtam az igényeimböl, egyre gyakrabban teszem fel a kérdést,- Tényleg szükségem van nekem erre?- szóval sokkal egyszerübben. Nem leszek boldogabb, ha 45 pár cipöm van. Régen volt, hogy több is volt, mint 45. Kell- e ez, vagy az? A legtöbbször rájövök, hogy nem kell. Nem ragaszkodom tárgyakhoz, mint régen. Söt, tovább megyek, azok az emberek sem érdekelnek, akiknek a javak a mérce. Tudom, hogy nem tesz boldoggá.
Nem, Géza nem tudja, hogy így hívom. De, nincs fent az FB- n. Amúgy sem haragudna érte, mert egy normális férfi név. Nyakatekert neve van, az úgy sem mondana semmit.
Sajnálom, hogy hazamegyek, de ez van. Kambodia nagyon belopta magát a szívembe. Ahogy hazaérek, a lánynak megtesszük ezt a nekünk abszolút minimális gesztust. Mindíg szerettem itt. Gy.- vel jártunk ide. Az is de régen volt. Gézával legalább, nem az alkohol ködén keresztül lehet beszélgetni.
Ülök a repülötéren. Bangkok febr. 25
Namaste

febr.26 

 Újran itthon! Hurrá! Teljes időérzék káosz megint. Jet lag a javából. (12 óra diferencia ) Hajnali 3. kor feküdtem, és kukorékolok fél 8- kor. Hulla vagyok, és ha kinézek az ablakon, mindjárt sírva fakadok. Szürkeség.
Tegnap a JKF- n kiszálltam a gépből, és megfagytam, pedig folyamatosan öltöztem. Az eső szakadt.
Hétfőn dologra fel. Nincs jókedv. Szürke 1oo árnyalata, és hideg. A flip- flop is lekerült a lábamról.
Fotókat, a következő bejegyzésben teszek fel. Bocsi

Délkelet- Ázsia, Thaiföld, Kambodzsa

New York, JFK első állomás Shanghai, PVG 15 óra, második állomás Bangkok, PKK 5 óra. 3.5 4 óra várakozás a következő járatra. Bangkokból, 2 óra utazás még Pattaya. Nyugat felől utazom keletre. Vicces, mindenesetre nézőpont kérdése.

.

Egy két gondolat utazás közben
Féltem az utazástól, mivel elvált férjem, az utolsó pillanatban kitalálta, hogy ő is jön. Persze már ugyanarra a gépre nem kapott helyet. Az kimondottan jó ötlet volt, hogy ugyanabban a Hotelban, ugyanazon az emeleten kapott szobát. Természetesen külön. Házasságunk alatt sem aludtunk egy szobában. De, egy házban lakunk teljes külön lakrészben, fürdőszoba, konyha is külön van.
Nem első utam, többször jártam már Pattayan, Pucketen, egyáltalán Ázsiában, a kedvenc célpontom. Ennek több oka is van. Mindíg télen, hogy lerövidítsem a teleket, másrészt a buddhizmus intenzív jelenléte, amire szükségem van.

A reggeli kávé mellett, annyi minden eszembe jut. Pl. hogy rendszeresen jártam ide, és mennyi minden megváltozott. Szálloda kolosszusok nöttek ki a földböl, árúházak tömkelege épült, a régiek megszüntek. Tök idegennek, és mégis ismerösnek tünik. Ha, lehetséges lenne az idöutazás, a jövöbe semmiképp nem utaznék, a múltba is, legfeljebb 20 évre. Budapesten, NYC - vel ugyanez a helyzet. Szerencsére, a jó idö, és a mentalitás nem változott. Na jó, az utóbbi egy kicsit, és nem az elönyére. De, én még mindíg szerelmes vagyok ebbe az országba. De, már nem fogok 27 pár cipöt, és egyebet venni, mert felesleges!

febr.11

Reggeli gondolatok. Féltem tőle, hogy együtt utazunk az ex férjjel, (mindenáron jönni akart) mert azt hittem probléma lesz. Eleve úgy álltam hozzá. De, azt hiszem, hogy be kell látnom tévedtem. Élet költözött a pasiba, olyan jókat nevetünk együtt, soha nem gondoltam volna! Figyelmes, sőt türelmes.
Tegnap, a szokásos thai masszázs. Most, új helyen voltunk. A szomszéd budoárból olyan hangok jöttek, hogy azt hittem sírva fakadok a röhögéstől. Asszonyka jól derékbe kapja Gejzát. Bár tette volna! Persze, mindezt csendben nehogy az áhítatot megzavarjam. A rekesz izmom fájt, mindíg akkor jön rám a röhögés, amikor nem lehet, vagy nem odavaló. A bordám, még nem jött rendbe egészen. Most, fáj rendesen. Először nem szóltam, hogy óvatosan, mert sérült vagyok. Szerettem volna, ha jól megropogtat.
Hozzá kell tenni, hogy külön szobában alszunk, mint otthon. Lehet, hogy tényleg el kellett válnunk, hogy normális legyen a viszony közöttünk? Szervez, tesz- vesz, aktív. Nem irányít, nem piszkál. Ezt a házasságuk alatt, sosem tette. Passzív volt, vagy meghatározó, ellentmondást nem tűrő, amit én nehezen viselek egy partnertől. Persze időnként előjön az igazi énje, de nem jellemző.Jól szórakozok vele! No, ezt sem gondoltam volna! Ennyire intenzíven, soha nem voltunk együtt, és ilyen egyetértésben sem! Persze, lehet az erősen buddhista környezet teszi.
Ja, és még valami. A csavargást, nagyon régen kezdtem, és mindíg irtó klassz, élvezetes helyeken jártam, csak akkor még nem volt FB. Fotó rengeteg van otthon anyámnál a fiókban. Az emlékeket viszont jól eltettem.
A hindu hátteréről, eddig csak a papa beszélt, most eleredt a nyelve! Hálás vagyok neki.
A napokban, volt még egy pár sírva nevetéses sztori. Géza megkérte a soförünket, had csináljon fotót róla. A pasi, aki egy tüneményes figura, úgy állt be a képbe, mint egy katona, haptákba vágta magát. Olyan komikus volt, hogy el kellett szaladnom, mert szakadtam.
Namaste

Febr. 12

 Reggeli gondolatok. Tegnap, laza nap volt. Semmi különleges program. Meditáció után, Géza tangózni ment, igen tangózni, (no, nem a thaiok táncolják) én meg kifeküdtem napozni ( no, azért félárnyékban, ill. egészen árnyékban) Szép, egyenletes színt kapsz, a tenger reflektál. Polcz Alaine egyik regényével, Asszony a fronton. Nyaraláskor, egy kis könnyed regény. Iszonyat. Én sem vagyok normális. Folytak a könnyeim. Érdekes, hogy most került a kezembe, annál is inkább, mert az egykor hozzám közel álló családról is elég részletesen szó van benne. Hanem elaludtam, és teljes napsütésre ébredtem. 50- es naptejet használok, de így is kaptam D vitaminból rendesen. Aloe Vera zselé segített. Nem volt vészes. Nem akarok abba a tipikus hibába esni, mint a legtöbb turista, hogy hurrá gyerünk ki a napra ész, és értelem nélkül pirítsuk magunkat grill csirkévé. Elég klinikai esetet láttam a strandon. (Csak úgy, mint évekkel ezelőtt Kanárin, aki nem tudja, ott laktam sokáig) Onnan lehetett megállapítani, hogy valaki turista, hogy hólyaosra grillezte magát. Arról nem beszélek, hogy leisszák magukat, bealszanak, este meg a klinikán kötnek ki. Ez, a jobbik eset. Az ott élő németek, és általában, az északi népek, mind majdhogynem fehérek voltak, és menekültek a naptól. Befedve mindenüket. Ugyanis, a bőr nem felejt. Évekkel később, jelentkezik a melanóma, másnéven bőrrák.
Ha, ki is kezelik, hosszadalmas, és bármikor visszaköszön. Elég volt, hogy fiatal lànyként velem nyitották, és zárták a római strandot. Pecsenye voltam. Na, erre nem nagyon vagyok kiváncsi. Géza, írtó jól barnul, ill. feketedik. Tévhit, hogy nem képes leégni. Amúgy, gyönyörű bőre van, tejeskávé, olajos. A feje, merthogy teljes kopasz, és sapka van rajta, világos. (csak szólok, hogy tetszik a tar fej) Olyan, mint akit frissen borotváltak, világosabb. Messze elkerüli a beach környèkèt. Úszik egyet, és csá. Ebben max. egyetértünk, abban is, hogy soha, semmiféle körülmények között, nem iszunk alkoholt. (Egyikünk sem született így, ez egymástól függetlenül alakult így) Goa- rá járt évekig. Ha, ez mond valakinek valamit. Nekem, igen. Én sem voltam piskóta. Bele a lecsóba. Semmi bajom azzal, ha valaki megiszik, ezt- azt. Azonban, a részeg embert, ki nem állhatom. Már nem is tudom ki, mondta a családban, hogy mi szentek vagyunk. Haha ha......., van benne valami, már ami az életvitelt jelenti. A cölibátus is hozzá tartozik. (nem röhög) Ez van. Tegnap, egy utcai árusnál, vettem gyönyörű rezgő, disznólábat. Jó étvággyal ettem. Amerikában, nem tehetem meg, hogy egyek. Géza dobna egy laza hátast, hogyha haza állítanék jó kis disznólábakkal körömpörköltnek. Aztán, komoly lelkiismeret furdalásom lett. Ritkán eszem húst, de csorgott a nyálam. Szeretem a malacokat, közben megeszem. De, hiszen én vegetáriánus vagyok! Visszaköszön a neveltetésem, a kultúrám. Mi ez a nagy ájtatosság, bacont néha szoktam enni. Szóval, a mellettünk lévő telken, rengeteg kutya van, egy pár falat után, az övék lett. Vettem kutya kaját, rendszeresen etetem őket.
Ami egy kicsit aggaszt, és éjjel nem hagyott nyugodni, hogy anyám a karját törte tegnap reggel, meg is operálták. Felső kar, elcsúszott a csont. Rettentő hálás vagyok a nővéremnek, hogy odaköltöztek a házba. 90 éves, és bizony vigyázni kell már rá. Kivédhetetlen dolgok bizony történnek. Jól van már, napokon belül haza is engedik. Édes Univerzum, Buddha, Jóisten, akárki, csak rá vigyázzon. Nemzeti kincs. Ritka egy jólelkü asszony, ráadásul, az anyám.
Keveset alszom.
Namaste

febr.13
 Reggeli gondolatok. Azért, nagy hiba lenne azt képzelni, hogy ez a nem is tudom, minek nevezzem poszt kapcsolat, vagy barátságggá szelídült micsoda olyan nagyon egészséges lenne. Nem az! Véletlen a térdéhez ért a kezem, és leseperte. Pedig, esküszöm, hogy sem a tuk- tuk - on, sem másutt, nem akartam megeröszakolni. Fura na! Azt hiszem, hogy ez inkább amolyan se vele, se nélküle helyzet. De, nem bánom. Így alakult.
A szemöldököm eltűnt, kiszívta a nap. A hajamat csíkokra. Ezt az érzést szeretem. Tegnap, a reggelinél egy rakás jóképű, sportoló pasi volt az étteremben. Először azt hittem, olaszok, vagy spanyolok. Kiderült, hogy irániak, és valami karate versenyre érkeztek. Ahogy beléptünk, a pasik forgolódni kezdtek utánam. Géza, ott lépdel mellettem. Észre vette, persze hogy. Olyan jól kezdtem érezni magam, hogy csuda! Ártatlan, kicsinyes bosszú , gondoltam magamban. Öregasszony örömködik.
Az esti rendes masszázs alkalmával közölte, hogy ő azt a lányt akarja a budoárba vinni, aki tegnap a lábát masszírozta. A kislány, olyan zavarba jött, hogy szinte nekem volt kellemetlen. Aki jól ismer az tudja, hogy a legapróbb érzelmi rezzenéseket is fogom. Azonnal észreveszek mindent. Azt már nem tudom megmondani, hogy ez átok, vagy áldás. Ezekre a masszázs szalonokra ki van írva, hogy szexmentes. A kislány nem tudhatja, hogy milyen Géza egészségi állapota, meg a mi viszonyunk. Rám, megint rámjött a röhögés menthetetlenül. Erre mindenki rámnézett, de csak egy pillanatra. Csak aki jól figyel, az veszi ezeket az apró jeleket, testbeszédet észre. Mondom nevetek, ha nem odavaló, akkor is. Mint egy helyzet jelenet a moziban. Az emberek, ezt nem tudhatják, mert ugye aki elválik, annak kötelezően rosszban kell lenni.
Aztán Géza hangulatai. Húzd meg, ereszd meg. Valamit beszól, aztán jópofizik. Nem tudja, hogy átlátok rajta, és persze viccesen fogom fel. Nem tud most ártani. Most nem. Minden percét élvezem az ittlétnek.
Namaste

febr.17

Reggeli gondolatok. Megérkeztünk Cambodia- ból. Angkor Wat (Fövárosi templom) és a többi templom látogatásról. Lélegzet elállító volt, és rettenetes fáradtságos. Angelina Jolie 2 napja fejezte be Itt a forgatást. Itt rendezte a vörös Kmer- röl szoló új filmjét. Egyszer már forgatott Itt, a Romb Raidert.
A templom, és más egyebek leírásának részleteibe, most nem megyek bele, mert bárki a fökonzultáns Google segítségével, pillanatok alatt megteheti.
Cambodia, vagy magyarul Kambodzsa, határátlépése nem egyszerü még vízummal sem. Legomboltak tölünk baksist, hogy befelé nem kelljen sorba állni állítólag 2 órát. Egy holland megtagadta, elöbb ott volt, mint mi. Kifelé szintén, amit én akartam megtagadni, de mivel egy 8 fös csoporttal mentünk, így nem zörögtem. Az összeg sem volt megterhelö. Így is álltunk 2.5 órát. Rengeteg hátizsákos fiatallal, ami üdítö látvány.
Thaiföld, és Cambodia, között a különbség szembetünö. (iPad, nem ajánlja fel, a hosszü ö- t, mint eddig mindegy) Nagy a szegénység. Túristák 90% -a ázsiai. Itt is, aztán rengeteg az orosz. Egyetlen magyar szót nem hallottam, pedig régen a magyarok szerettek itt. Talán, a gazdasági helyzettell lehet magyarázni. No, akkoriban sem a szegényebbje jött ide pihenni.
Távol áll tölem, hogy mások életébe beleszóljak, esetleg kritizáljam. De, itt is történtek humoros, ill. inkább síralmas helyzetek, jelenetek. Mi az hogy!
Szóval, 9 aztán, 8 emberrel, utazunk, velünk egyben. Egy pár, a pasi német, a csajszi thai, 2 török pasi, 2 brit pasi, mi, és egy holland. Az utóbbi, odafelé azt hittem meghal a kisbuszban. Magas pára tartalom, vedeli a sört, és egyfolytában úgy köhög, hogy hallom a tüdeje tele van vízzel. Színe mélybordó. Nem neki való vidék ez. A határon kiszállt, de egész úton hangosan a némettel, akinek thai csaja volt, azt ecsetelték németül, milyen jók a thai csajok. Egészségükre! 2 vénember, 70- en felül. A kiscsaj 20. Nagypapival szép az élet. Mivel, a holland kiszállt, így velem folytatta a beszélgetést a fószer. Géza, egy szót nem értett belöle. A csaj sem. Halálos nagy a szerelem,( szép is az) 50 éves korkülönbséggel. A csajjal beszélni sem tud, és szerelmes a faszi, a csaj is! (Ajjaj!) Géza szerint rossz nézni, szerintem is. Föleg, hogy a madár már el is jegyezte a csajszit, akinek van egy 17 hónapos gyereke is, aki fél európai. (Az elözö völegény, hagyott egy kis emléket, büszke anya, fotókat mutogatta az iPad- on). Egy 70- es palinak, minden álma lehet, egy üvöltö bébi, az iccaka kellös közepén. Géza kiborult, nekem sikítani kellett a röhögéstöl. Azt mondja Géza, nem lehet valami okos ember. Okos? Szerintem, tök hülye! Annál is inkább vices volt a helyzet, mert állandóan, zsákszámra vásárolták a ropogtatni valókat. Nem ették meg, csak cipelték magukkal. Kiderült, mert valaki rákérdezett, hogy viszik falura, ahol a gyerek, meg a szülök vannak. Miért éppen Cambodia- ból? A mókus, azt is elmesélte, hogy építkezni fognak, mert a csajszinak van valami telke. Szegény lány, hangosan, nyitott szájjal evett. Szóval, csámcsogott, szörcsögött. Géza, rosszul volt. Leadtam neki a történetet, és fájdalmában felszisszent. A határon visszafelé, eltünt a 2 török. Angolul a török turkey. Kb. Annyit tesz, hol a két pulykánk? A röhögés, mindenkiböl kirobbant, kivétel a turbékolókat, mert ugye egyik sem vette az adást.
Volt olyan betegem a katonai kórházban VA, ahol a pasi nak szabályosan rohadt a nemi szerve. Kapott errefelé, 25 éve egy nemi betegséget, amit azóta sem tudtak kikezelni. Nem akarom részletesen ecsetelni, de nem ott pisilt, ahol kellett volna.
Mi, az éjszakai piacon, megismerkedtünk egy lánnyal, aki most érettségizik, nem mellesleg kitünöen beszél angolul. 7 napból 7- et dolgozik a suli után a piacon, ami éjjel 1- ig van nyitva. Reggel iskola. Megkérdeztük, megy- e egyetemre- föiskolára? A válasz az volt, hogy nem, mert évi $ 500 nincs rá. Felírta a nevét, címét. Mi meg elhatároztuk, hogy ügyvéddel felvesszük a kapcsolatot, és ha beiratkozik az általa választott intézménybe, akkor megfinanszírozzuk a tanulmányait.
Namaste

febr. 23

Esti gondolatok. Fáradt vagyok. Pedig, pihenni jöttem. De, mindíg így van. Minden percet élvezni szeretnék, Géza is. Holnap, hazamegy, én 24. - én.
Nagy a készülődés a városban, mert holnap 10 milliószoros nap van, és ezt hatalmas ünnepléssel köszöntik. Szeretek itt lenni. Habár a tegnapi csoportos Bangkok látogatást nem élveztem annyira. Ezért nem megyek soha, csoporttal nyaralni sehova. Nekem ne mondja meg senki, hova menjek enni- inni, és milyen tempóban, és hol álljak meg. Meddig lehetek hol, és mennyire csodálkoznak rá valamire. (Azokat is megértem, akik úgy szeretnek utazni, ez az én személyes véleményem) csak tegnap voltunk szervezett úton.
Egy kisbusszal mentünk, és végig rohantunk Bangkok egyes helyein. No, elég szar volt, és akkor még finom voltam. Egyrészt, iszonyatos tömeg, tülekedés mindenütt. Buszok százai, főleg kínai, és koreai turistákkal. Régen, nem voltak, mert nem értek rá nyaralni, dolgoztak. Akármit veszek, minden kínai, a legjobb márkák is! kivéve a kozmetikumokat. De, a krémek, és pakolások kóreaiak, amiket használok. Messze a legjobbak.
Nagyhatalom lett Kína. Ez az igazság.
Majdnem rámtört a pánik 2 alkalommal is a tömegben. Géza aggódva nézett, megvagyok- e még a háta mögött. Ő volt, az úttörő.
Szervezett úttal többet nem megyek sehova! Semmit nem látsz, csak rohansz. Bangkokról, rettenetes véleményem lenne, ha először lettem volna itt!!
Ezek a csoportok is rohannak, mintha az életükért futnának. Borzalom!
Megpróbáltam jópofát vágni hozzá.
Egy jó láb masszázzsal felyeztük be a napot, ami kárpótolt valamelyest. Apropó masszázs. A bordám, még mindíg nem jött rendbe, és a thai masszázs, csak rontott a helyzeten, így már napok óta, csak láb masszíroztatok. Tudom, hogy hosszadalmas a gyógyulás. Most, kicsit jobb, és itt lehet Nurofent kapni,(nálunk ki tudja miért nem)
Hulla fáradt vagyok, megyek aludni. Ma este, homárt ettünk, de itthon felejtettem a kamerát. Vettem magamnak egy füzér jázmint. Itt illatozik, most fotóztam le. Egyre erősebb illata van.
Namaste

febr. 23

Esti gondolatok. Különös tekintettel, hogy a nővérem reklamál. grin emoticon Elment Géza. Nem maradok sajnos én sem, mert 2 nap múlva megyek utána. Úgy vagyunk, mint a királyi pár. Külön gépen utazunk, nehogy együtt zuhanjunk le. Oda a királyság!
Azért ezt soha a bides életbe nem gondoltam volna, hogy jól fogom magam érezni a társaságában. Ebben az életben biztosan nem. Szinte újra kellett megismerni őt. Ezt az oldalát miért nem ismerem! ? Pedig, nem tegnap óta ismerjük egymást, és el is váltunk. Persze szigorúan külön kasszán vagyunk, de akkor is! Most, hogy elment megkérdezte, van-e elég pénzem. Mondom, van hitelkártyám kettő is. Erre ő, hogy tudod, hogy itt nem mindenütt lehet kártyával fizetni. Van pénzem. Holnap, elmegyek még vásárolni ezt- azt.
Észrevettem, hogy szomorkás volt egy kicsit, hogy végetért a nyaralás. Nyugodtan mondhatom, hogy baromi jól érezte magát. Látszott rajta, és a humora is előjött eddig valahova eldugta. Ma, amikor a lányok masszírozták a lábam, valahonnan megjelent a szalon teraszán, egy jókora patkány. Elkezdtek sikoltozni, és látták rajtam, hogy a szemöldököm sem ugrik fel. Először is, meditáltam, másodszor is, se egér, se patkány nem tud felizgatni. Mondom nekik, hogy buddhisták vagytok, és egy patkány ilyen riadalmat képes okozni. Ejnye. Elgondolkoztak. Ganesh patkányon lovagol. A patkány, szent állat. Ganesh közlekedési eszköze.
Amúgy a Buddhizmus, a Hindu vallásból ered. Buddha, hindu volt. Összefonódik a két vallás rengeteg közös ponton. De, amíg a hinduknak sok istenük van, addig a buddhizmus egy életforma inkább. Ezt a lányoknak sajnos nem tudtam elmesélni, mert nem értették. Gondoltam magamban, hogy ha egy roach mászott volna elő, akkor én fogom menekülőre. grin emoticon semmitől nem borulok ki, se pók, se kígyó, semmi. Csak a roachoktól a falra mászok. Egyetlen darabot láttam, ittlétem alatt, annak is égnek álltak a lábai. Mondom, ez halott. Erre Géza, dehogy, csak pihen.
Ma, csak a szépre, és a jóra gondoltunk. Sokan voltak tiszta fehérbe öltözve.
Namaste

 

Reggeli gondolatok. Géza ùton van, már a második meneten van. . As elsö Bangkok- Shanghai 5 óra, a második, Shanghai- JFK 15 óra. Most fordítva, Keletröl - Nyugatra. Szóval, minden relatív, attól függ, honnan nézzük!
A Hotel. Tiszta, rendezett, olyan, amilyennek lenni kell. Érdekes egy társaság van itt. Többnyire 2-3 napos vendégek jönnek- mennek. Föleg kínaiak, kóreaiak. Egy trópusi madár fütyörészik korán, már hajnalban. Géza ismeri, mondta a nevét is. Náluk is él, Indiában ez a madár. Engem megnyugtat a hangja. Valaki, a fölöttem, vagy alattam az erkélyröl üvöltve válaszolgatott a madárnak. Reggel 6- kor. Az már nem volt élvezetes. 4 napja, beköltözött egy angol öreg úr, a 203- ba. Géza szobája a 202 volt, az enyém a 204. Szóval, közénk. Súlyos asztmás. Mondom én, hogy nem nekik való vidék ez! Úgy köhög reggelenként, 5-kor, Meg egész reggel, hogy azon gondolkoztam, ez is kileheli a lelkét. Ilyen magas páratartalom mellett, egyszerüen elképzelésem nincs, hogy gondolják ezt. A friss hegyi Levegö, az! Csak hogy, ott nincsenek thai lányok. Mondom Gézának, hogy figyeld meg, 2 nap, és egy fiatal thai lány lesz az oldalán. Erre Géza, hogy nem mindenki beteg. Édes Gejzám, de naív vagy! Éjjel, artikulátlan üvöltések. Tegnap, együtt ültek a reggelinél. "Boldogan"! Mutogatnak egymásnak. 40- 50 év korkülönbség? Ugyan kérem, van az a pénz. Minden elözö éjjel, hol hozzám akart a kulccsal betalálni, hol Gézához. grin emoticon szép is a szerelem! Randa, rosszmájú vagyok!
Namaste

febr. 23 

Esti gondolatok. A mai este az utolsó Amit Délkelet-Ázsiában töltök. Maradnék örökre. Nekem ez az éghajlat nagyon megfelel. Igaz, nyáron még sose voltam, de nem hiszem, hogy gondot okozna, így sem süttettem a hasam egész nap. Ma pl. délben Mentem be a városba, egy- két cuccért. Itt fillérek, otthon, sokkal drágább. Sokkal, jóval sokkal. 38C volt, szakadt rólam a víz, de arra gondoltam, hogy a fenébe is, otthon majd fázom a Subwayn munkába menet épp eleget. Hétfön oda, pénteken vissza.
Géza szeme állandóan, a szépészeti beavatkozásokon akadt meg. Mindene a fiatalság. Ez Amerikában amúgy népbetegség. Mindenki, minden áron fiatal akar maradni. Tudjuk, hogy lehetetlen, kicsit lehet késleltetni, de igazából, nem lehet tenni sokat ellene. Vagy, eltorzítják magukat egészen. Ráncok ide, ráncok oda, az is én vagyok, az én életem van benne. (baromi nehezen viselem az idö múlását, de kezdek belenyugodni) Tessék, most bevallottam. Egy idöben, Botox kezelésekre jártam, de már elhagytam. Ide, hyaluron sav kell, meg egy jó szakember. Pancser nem kell, mert egy életre kicsinál.
Arról a bizonyos büdös gyümölcsröl akartam írni, Amit nem lehet behozni a Hotelbe. Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna ki! Amellett, hogy tele van vassal, C vitaminnal, folsavval, káliummal, stb., stb. Egy isteni finom gyümölcs. Errefelé honos, csinálnak belöle smoothie-t, fagyit, cukorkát, mittudom én micsodát, mind kipróbáltam, és bides mint a rothadás, de finom. Géza is menekült elöle, ö sem ismerte. Én bezzeg bele szerettem a büdi gyümibe. Semmire nem hasonlít. Önmagára.
Eszembe jutott, most hogy egyedül voltam korábbi ittléteim alatti történések. Föleg, a legutolsó, ami nem volt éppen szívderítö. Azt majd máskor, írom meg.
Valószínü, ez az utolsó bejegyzésem, mert holnap kicsekkolok, és megkezdem, a maratoni hazautazást. Otthon is jó.
Namaste

Nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni

Még egyszer leírom, és ezzel be is fejeztem a témát.
Anyámmal beszélgetek telefonon, és egy idő után mindíg megkérdezi, hogy beszéltem- e a lányommal. Nem, nem beszéltem, és nem is fogok!
Egyszerű, hogy miért. El kell mesélnem egy kis történetet.
Anyám, szerelmes lett apámba, amikor házasságban élt a férjével, és a két közös gyerekükkel. Egy ronda válás után, a nővérem az apjához került. 9 évesen. Nem lehetett könnyű, egyiknek sem. Sem anyámnak, sem a nővéremnek. Anyám, mindíg kompenzált, szaladgált a nővéremhez, emlékszem engem is cipelt magával. Apám elött, sem a bátyámnak, sem a nővéremnek nem volt maradása. Később nekem sem. Anyám, egy életen át szenvedett ettől.  Istenítettem apámat, kb. 5 éves koromig, amikor az orrom elött, az imádott bátyámat, agyba,- főbe verte, mert felült a házmesterné hülye fiának a motorjára. Ennyi volt a bűne. Attól fogva, nem bíztam apámban, és nem is szerettem úgy, mint elötte. Egyre jobban láttam a hibáit. Ahogy nyílt a csipám, úgy láttam egyre világosabban, hogy apám nem szerethető. Durva, keresetlen, önző, hangos, féltékeny.
Anyámnak kabátot mentek venni, mert egy kis széllelbélelt átmeneti kabátja volt. De, apám beleszeretett egy fényképezőgépbe, és anyám egész télen egy vékonyka kabátban volt, Sorolhatnám napestig ezeket a történeteket. Szegény nővérem, meg csak hallgatott, hol jöhetett, hol meg nem.
Szegény anyám, 9o éves, és ezeket elfelejtette, csak a szép dolgokra emlékszik. Akárhogy töröm a fejem, szép dolgokra vele kapcsolatban, nem emlékszem. Anyám sem, csak színez. Én, az állandó botrányokra, és karácsonyfa borogatásokra emlékszem. Folytonos kritikákra, ordítozásokra, törésre- zúzásra. Menekültünk mindíg! Aztán, 3-4 nap múlva visszamerészkedtünk, amikor elült a vihar. Apám, a romhalmaz kellős közepén, igen rossz állapotban volt mindíg. "Inkognitóba"vonult, nem evett, nem ivott, mi meg takarítottuk a romokat. Ez ment folyamatosan. Anyám, meg csak tűrt. Igaz, nem ütötte meg anyámat. Bennünket rendszeresen. A bátyám, hamar megtanult hallgatni, de emmögött a hallgatás mögött, mélységes megvetés lapult, anyám felé is. (azt hiszem, később megbocsátott mindkettőnek, mint ahogy én is elengedtem apám bűneit velünk szemben, főleg, hogy már meghalt) Ez, csak később vált világossá, amikor már felnőtt lettem. Én, nem úsztam meg a dolgokat, mert nem bírtam befogni a pofámat. 19 évesen le is léceltem otthonról.
Nos, ez a kis bevezető kellett, hogy jobban megértsük itt a dolgokat. Anyámat, mind a 3 gyereke, nagyon szereti. Soha, egyik sem beszélt vele olyan hangnemben, mint amit a lányom megengedett magának velem szemben. A  nagyanyjával is úgy beszél, mintha a seggéből rántotta volna ki! A nővérem, meg mindenben segít neki, és gondoskodik anyánkról.
Nálam, ez nem működik, amilyen levelet kaptam tőle, azt soha nem tudom megbocsátani. Kinyomtattam, és be is fogom keretezni. Nehogy elfelejtsem. Igazi gyűlölet süt  levélből. Nem érdemeltem meg.
Az egészről, nem fogok többet beszélni, puszta önvédelemből. Most már úgy vagyok vele, hogy nem is jut minden nap eszembe! Annyi szar ért már az életben, hogy nem vagyok hajlandó vele foglakozni. Még a hátamra venni dolgokat. Nem, nem haragszom, én is elengedtem, csak nem érdekel a továbbiakban.
Tudom, szomorú. Ez van. Kár, minden próbálkozás. Nem megy. Anyám azt mondja, hogy egy anya köténye alatt, minden elfér. Ha, a kötény alatt döfködnek, és pocskondiáznak, az nem fér el. Ez az én értékrendembe nem fér bele. Szeretem-e? Persze, hogy szeretem, a vérem. De, szavakkal gyilkolni lehet. Engem meggyilkolt szó szerint. Ennyi.....

Vallások, és beilleszkedések

Előre bocsátom, nem vagyok vallásos. Semmilyen felkezethez nem tartozom hivatalosan. (senkihez sem tartozom) Ateista vagyok, meggyőződésből immáron. Meggpróbáltam a katolikus egyházat, kevés sikerrel. Hallgattam különböző keresztény felekezeteket, hiába. A buddhistákhoz vonzódom, mert az áll hozzám a legközelebb.
Ez, az én házi oltárom, ahol megfér a tündér szobor, Buddha, Mala, a Ganesh szoborral. Kicsi buddhák, kavicsok, amiket találtam köztük egy anyám kertjéből. 

Valmiféle felső hatalomban hiszek, de ez az Univerzum, és nem a jó Isten. Akkor is kényszeredetten mosolygok, amikor valaki azt mondja, "Szegény uram elment, és most ott ül fent, a jó Isten balján, és jóságosan néz le rám" Mi van?? Hogy ez szerencse, vagy sorscsapás, azt nem tudom, mindenesetre képtelen vagyok elfogadni azt, amiben nem hiszek. Tiszteletben tartom mások hitét, nem teszek megjegyzéseket, és úgy fogadom el őket, ahogy vannak.
 Azt viszont tudom tapasztalatból, hogy vannak szélsőséges csoportok, közösségek, legyen az keresztény, muzulmán, zsidó, akik képtelenek asszimilálódni a környezetükhöz. Azokról beszélek, akikkel személyes tapasztalatom van. A muzulmánok, és a zsidók, keresztények. Hangsúlyozom, szélsőségekről beszélek. Nem tartják a helyi ünnepeket, nem hajlandóak részt venni a befogadó ország szokásaiban. New Yorkban nagyon szembetűnő. Addig, amíg zárt ajtók mögött zajlik ez a különcködés, addig semmi baj nincs, és tisztelettel vannak a többi ember iránt, minden rendben van. De, amikor a muzulmán, köp egyet, egy mini szoknyás nő láttán, csoportban esetleg erősebb inzultusnak van kitéve, vagy békésen ülök a parkban, és egy katolikus megkérdezi, hogy katolikus vagyok- e, mert ha nem a pokol tüzén fogok elégni, vagy a zsidó, aki lesajnál, mert ő a kiválasztott, egyetlen igaz, amellett már nehezebben megy el az ember.
De, itt is vannak különbségek, mert a zsidó soha nem fogja lemészárolni ebertársait,  a mai keresztényekről ugyanezt már nem lehet elmondani. Ezt azért írom, mert a keresztény egyház sem szent, gondoljunk vissza az inkvizícióra, vagy a keresztes háborúkra. A muzulmánok meg semmibe veszik a nőket, az ortodox zsidók sem.
Mesterségesen bután tartják a nőket, nehogy elkezdjen gondolkozni. Gyerekgyár, és háztartásbeli.
Én, mint baloldali liberális, félek a muzulmánoktól. Sajnálom, de így van. Nem vagyok bevándorló ellenes, de nem tudnak, és nem is akarnak beilleszkedni más társadalmakba.
 Jaaaa, mondta valaki, hogy a buddhista szerzetesek nem olyan jámborak, mert lemészároltak egy pár tucat muzulmánt Burmában, és Sri Lankán. Persze, reggel arra ébredtek, "De szép napunk van, gyerünk mészároljunk le néhány muzulmánt! " Volt előzmény, az állatok lemészárlása volt a kiváltó ok, ami idáig fajult. De, meg kell jegyeznem, igazi buddhista nem mészárol, se embert, sem állatot. Szintén tapasztalat, mert én nem csak olvasok, jártam a Távol - keleten többször.
A munkahelyemen, van zsidó, muzulmán, és jómagam. Békében elvagyunk. De, amikor a muzulmán takarítónő arról kezd beszélni,  hogy a férje nem hajlandó dolgozni, otthon ül, amíg ő kidolgozza a belét, akkor égnek áll a hajam. Egyik helyről szalad a másikra. 7 napból, 7 napot dolgozik. És, ez nem az első. Nem szólok, persze, hogy nem szólok.  Lökném ki a francba! Nekem, a vallásokkal van a gondom, mert úgy gondolom, hogy a tömegek mételye, ahogy apám mondaná, de be kell látnom, igaza volt. Tudom, nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel. Van egy csoport a FB- n, elöször úgy tűnt, hogy tetszik, de nem tetszik. Szóval, én ki fogok lépni abból a csoportból. Egyrészt, nem vagyok hajlandó bólogatni, soha nem tartoztam sehova, és nem tudok azonosulni a hangadókkal. Aki ellent mer mondani, ledarálják. Sőt, ahogy hallom, átjárkálnak más csoportokba osztani az észt, meg ideges lesz. Ettől? Van valamiféle befolyása a politikába? Le mertem írni, hogy szimpatizálok Putyinnal, mert cselekszik, nem csak a szája jár.
 Ez itt, egy csoport menekült, aki elnézi, hogy a nő mezitláb 3 gyereket cipel, mellette meg fiatal, életerős fiatalemberek zsebre dugott kézzel ballagnak. No, ennyit ér egy nő.