Az emberi elme, és egyebek

Nem hiszek a pszihológiában, sem pedig a pszihoanalízisben. Most, hogy tanulom az anatómiát, megértem, hogy hogyan müködik az agy. Különböző biokémiai, és bioelektromos impulzusok tömkelege. Elméletileg. De, gyakorlatilag, senki fia nem tudja!! Nem azt mondom, hogy egyes mentális betegségekre nincs gyógyszer, de ezek a gyógyszerek, csak enyhítik a tüneteket. Igazán gyógyítani, nem képesek. Egy mentális beteg, örökre mentális beteg marad. A pszihoanalízis, meg csak abban segít, hogy kibeszéld valakivel a problémáidat, amik többnyire a gyerekkorból, az adott kultúrális háttérből, egyéb más behatásokból származnak. Általában. A defekteket, többnyire gyerekkorunk okozzák. Valahol olvastam, hogy a defektjeinket, többnyire gyerekkorunkban szedjük össze, és az egész felnött létünk abból áll, hogy ezeket próbáljuk kiheverni, ill. korrigálni. Abszólút hiszek benne. Már aki tudatában van ennek. Sem a veleszületett agyi funkciók káros mivolta, sem pedig az időskori elbutulás, dementia, Alzheimer nem gyógyítható! A tünetek enyhíthetőek, de általában csak rosszabb lesz idővel.
A mi családunkban, 2 pszihológus is van, és amikor mentális betegségekről van szó, komoly arccal beszélnek róla, mint igazi professzionális hozzáértők. Főleg, a sógorom, aki Manhattan legnagyobb elmegyógyintézetének a főorvosa. Lila gőze nincs róla, csak azt tudja, milyen mentális bajra, milyen kezelést kell alkalmazni, hogy a tünetek enyhüljenek. Ezek a gyógyszerek, pedig nem mások, mint szedálók. Magyarul, nyugtatók különböző összetételekkel, attól függően, milyen a mentális betegség fajtája. Ennyi, és nem több. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lila dunsztjuk nincs róla! Persze, folynak kutatások, de egyenlőre eredmény nélkül. Ha, az agy károsult, nincs mit tenni!!! Ha, eltörik a lábad, meggyógyul, de az agy az nem! Punk- tum!
Az sem semmi, amikor itt elmész az orvoshoz. A következő a jelenet. Bejelentkezel, vársz sorodra, majd bemész, ahol a nővérke, megméri a magasságodat, - hátha összementél, netán megnőttél tavaly óta-, majd megméri a súlyodat, vérnyomásodat. Szépen, lejegyzetel mindent. Majd, bevezet egy lyuk vizsgálóba. Vársz, vársz, és vársz. Majd, megjelenik a doktor úr, és kinyitja a computert, és ott szépen vizslatja a legutóbbi látogatásod adatait, a friss infók, a kezében. Látogatásom oka, hogy adjon egy papírt, hogy egészséges vagyok, kell a kórházba, ahol gyakorlaton leszek. Tavalyi látogatásom oka, hogy a derekam, egy rossz mozdulat miatt, idegbecsípődésem volt, amit tudtam magamtól is. (magyarul, hexensussz) Kaptam fájdalomcsillapítót, amit szintén tudtam magamtól is. De, a párom ragaszkodott hozzá, hogy keressem fel. Szóval, az orvos egy tünemény,(kicsit buzis a stílus) a kezembe nyom, egy papírt, hogy menjek el vérvizsgálatra, ha tudni akarom a koleszterin szintemet, majd még egy papírt, hogy menjek el, mammográfiára. Tudom, hogy esedékes, ehhez nem kell orvos megint. A vérvizsgálat nem, mert úgy étkezem, hogy a koleszterin szintem, nem lehet magas. A következö lépés, hogy megkér jöjjek vissza hétfőn, akkor megkapom a papírt, amiért jöttem. Orvos el. Ok. Visszamegyek, várok, másfél órát, elvesztették a papírokat, menjek haza, hozzak másikat. - még jó hogy csináltam róla kópiát. Haza a papírokért, majd megint várok másfél órát. Mire én, inkább visszajövök holnap. Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a párommal együtt voltam vizsgálaton, aki azzal a panasszal jött, hogy az orra be van dugulva folyton. Öt is elküldte máshova viszgálatra. Na. Ilyen orvos én is tudok lenni. Bejön hozzám valaki, elküldözgetem ide- oda oszt jónapot!
Na, ez az oka, amiért nem szeretek orvoshoz járni. Többek között. Volt ennél rosszabb látogatásom is, amokor, a szájzáramat, spatulákkal próbálták nekem feszülve szétfeszíteni, ketten, és én azt hittem, ott fogok megnyúvadni. Fájdalomcsillapítók, és izomlazítók nélkül. Mint a felcserek, 2oo évvel ezelött, akik a borbély üzletben, hol borotváltak, hol eret vágtak. Mondjuk, az nem itt Amerikában volt, az Kanárin volt. Amit, egy- két zseniális orvos kitalált, az a penicillin, meg az antibiotikum. Az utóbbi, nem is olyan jó, mint azt hitték eleinte.
A héten, voltam drogteszten is, most már másodszorra. Na, úgy bántak velem, mint egy bünözövel. Kiskabát le, táska kint, kezembenyomnak egy pisiminta fiolát, zárható tetővel. 1o paneles, mindent vizsgál. Szedsz- e nyugtatót, vagy stimulánst, drogokat. Mint pl. Cocaine, Methamphetamines, Marijuana, Methadone , Opiates, Oxycodone, Buprenorphine- Suboxone, Barbituates, Benzodiazepines, Tricyclics Anti-Depresants.
Szép, és jó. Tudtam hogy mennem kell, így totál nagy mennyiségü vizzel, mosni kezdtem a szervezetem, mivel néha napján, ha sok a stressz, be szoktam venni, egy- egy fél Rivotrilt. Az összetevője, Klonazephan, ami bizony benzodiazephin. No jónapot. 1o nappal elötte, mint állat nagy mennyiségü gyógytea, víz, és kávé. Remélem, sikerrel, eredmény a jövő héten.
Ezek vannak dióban. Ja, aki kövér, annak kevesebb az esélye, hogy hamar ürül a szervezetből, mert a zsírsejtek tárolják. No, ez nem játszik.
Megyek, csinálom a dolgom. 

Nincs időm

semmire. Sajnos, beindult a tanulás, és semmire nincs időm. Ez van.
Azért itt az aktuális kedvencem. Minden nap hallom a rádióban a kocsiban, jövet- menet.

Sikítok

Túléltünk természeti katasztrófákat, most már igazán béke lehetne, de nincs. A történet, azzal kezdödött, hogy az apósommal megbeszéltük,- már én, és az apósom- hogy gyakrabban hozza szóba, hogy cseréljünk helyet a házban. Tavaly, többször említette, de a páromnál siket fülekre talált. Illetve, majd valamikor volt a válasz. Akkor, én sem rajongtam érte. Az öregnek, hatalmas élettere van, de a baj az, hogy hiába van lépcsőliftje, ha akar a konyhából valamit, le- fel kell utazgatnia rajta, és ez nehezére esik. Tulajdonképpen, 2 szintje van, egyedül saját magának. Tudom, hogy így le kell mondanom a csodás alsóteraszról, meg itt lent, ahol mi lakunk, a konyha modern, és a mosó, ill. a szárítógép is. A takarítás is sokkal tovább fog tartani, és nehezebb is lesz, mert mindenütt fáradt rószaszínü vastag padlószönyeg van, (fujj...,lever a víz töle ), de ami mellette szól, hogy lesz egy külön szobám, saját fürdőszobám, ahol elszeparálhatom magam. Különösen most, hogy tanulnom kell intenzíven a főiskolán. Különben is, mindenkinek szüksége van, egy kis magánszférára. Kicsit, elgondolkoztam rajta. A háznak "démonjai" vannak, no nem szó szerint, hanem a párom pontosan azon a felén lakott a volt feleségével, és a két fiával. Minden alkalommal, ha felmegy eszébe jut, hogy valamikor hangos volt a ház, és eltünt mindenki. Az asszonnyal, 32 évet élt eggyütt. Ebben a házban, 2o- at. A konyha, a berendezés semmi nem változott azóta, kivéve, hogy a válása után, a szülei ideköltöztek. Az anyukája, közben meghalt.
A lelki bajait, meg kivetíti rám. Nem beszéli meg, nem ordítja ki, beleköt mindenbe!! Tipikus férfibetegség, hiába okos, meg hiába a Tao tanok, (khm..., erről megvan a külön véleményem) a gyakorlat mást mutat. Nem is szeret fent lenni. A lényeg, hogy 5 napja, nem szól hozzám, (csak csípös megjegyzéseket tesz) most kitalálta, hogy állandóan dohányzom!
Nem mondom, néha, ha idegesebb vagyok, és föleg amikor nincs itthon, nem szívok el, egy- egy szálat, vagy este, kint a teraszon,- persze titokban- gyújtok rá. De, ezzel be is van fejezve. Úgy csinál, mintha az orra alá fújnám, bent cigiznék a házban, vagy állandóan büzlenék a cigitöl. Akkor, megérteném.
A fent látható fotelt, nagyon szeretem, és valakinél ültem benne, marha jó. Most, megláttam, az amúgy 4o dolcsis fotelt, leértékelve 1o dolcsira. Amúgy is szeretem, a minimalizmust. Szóval, megvettem, és mutatom neki, erre ö lefikázta a fotelomat. Ok, nem neki kell ülni benne! Aztán eszembe jutott, a ház másik felén a bútorzat. Na, az asztán éppen nem az én ízlésem. A lámpákról, már nem is beszélve. Egyszerüen, borzalmas, nekem. A ház, egyetlen jóizléssel berendezett helye, az ahol most vagyunk. Nem fikázom, mert nem én rendeztem be, nem én laktam benne, semmi közöm hozzá.
Lehet, hogy most az a fö baja, hogy fel kell költöznünk, és szembe kell nézni a "démonokkal"
Nem tudom, de ebbe bele lehet hülyülni!!
Ha, ilyen hangulatban van, akkor borzasztó. Ha, vásárolni megyünk, mit nézel már annyit. Ha, sétálni, akkor olyan a tempó, hogy őrület, és ha megállok egy pataknál, vagy fánál, akkor jön a megjegyzés, hogy most nézelődni, vagy fényképezni jöttél, vagy gyaloglni. Persze, felrakom a szemellenzőt, oszt rohanok!!
Más. Én, nem tudom ugyanazt a meditációs zenét hallgatni, nap- nap után, már több, mint 1 éve!! Ver a víz tőle, ha meghallom! Kérdeztem, nem unalmas? Erre az volt a válasz, hogy nem unalmas levegőt venni?? Olyankor, bedugom a fülembe az én kedvenceimet. Mondjuk, Great Northernt. Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy a világ még nem látott normális pasit, akkor csomagolnék. Ki tudja, lahet, hogy ennek is eljön az ideje, de még nem most. Most még nyelek. Céljaim vannak, ha RG (Registered Nurse) leszek, azonnal beiratkozom, a SN- re (Surgery Nurse) Akkor, már semmi nem tarthat vissza!! Csak halkan súgom, hogy szeretem a férjemet, de a hisztiket nem sokáig szoktam elviselni.!! Főleg, hogy már nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben!!! :))))

Ma délután,

egy rendörségi helikopter körözött felettünk. Akkor még nem találtam róla semmit a neten, hogy mi az oka. Arról tudtam, hogy 2 fiatalember eltünt, és keresik öket. Most, találtam meg. A házunktól légvonalban 5oo méterre találták meg annak a 2 fiatalembernek a holttestét, akik sétálni mentek, miközben Irene tombolt. :S Nyugodjanak békében!

Így nézett ki, a kis városunk Irene után.

No komment

Jól vagyunk, Túléltük!! :)))

Részemről, nagyon féltem, a férjem azt mondja, hogy szinte tapintható volt a félelmem. Hát, én már csak ilyen vagyok. Az apósom is félt. Egész déltől esett az eső. Az igazi vihar nálunk, 9 pm- kor érkezett. 9.3o - kor elment az áram. A telefonom müködött, de kikapcsoltam, mert nem tudtam, meddig leszünk áram nélkül. Lefeküdtünk aludni, de nagy volt a zaj, alig tudtam elaludni, a férjem egyenletes légzését hallva tudtam, hogy az igazak álmát alussza. Időnként felébredtem, Tombolt Irene.

Reggel, arra ébredtem, hogy ég a nappaliban a lámpa. Felkeltem, és beleugrottam egy farmerbe, és körbejártam a házat. Szeencsénkre, nem sérült meg semmi. Egyedül a pincéban áztunk be egy kicsit. Mi, megúsztuk. Mások, nem voltak ilyen szerencsések.







Elvitte a házukat a vihar. Itt, Delaware államban, lezárták a hidakat, a távolsági buszok sem jártak, vonatok sem. Én, egy kisvárosban lakom, nálunk, nincs tömegközlekedés. Azért, egy kicsit sürü volt a hét, hétfőn földrengés, szombat este hurrikán. Szóval, mi megúsztuk. Istennek hála!

Most már jöhet

Mindent megtettünk, amit csak lehetett. Kiürítettük, mindkét teraszt, cserépedényeket, kerti bútorokat, mindent, ami mozdítható. Rájöttem, hogy a legbiztonságosabb hely a házban, a spájz. Ha, szégyen, ha nem betettem oda egy széket. A férjem, persze nevet rajtam, de jobb félni, mint megijedni. Gyertyánk van, elem a rádióba. Igaz, a kocsiban is van rádió. Az apósomnak mondtam, hogy aludjon velünk. Ö is nevet rajtam. Hát, én már csak ilyen vagyok, fostos. Ök, hisznek a karmában, feltétel nélkül, én meg feltételekkel (én is, de abban is, hogy valamelyest tudjuk befolyásolni a sorsunkat, van döntésem, beleszólásom)



Így nézett ki, a terasz, még tegnap este.



Ma, már nagyon fekete felhők vannak felettünk.



Üres, a felső terasz.



És, az alsó is. A kaspókat, már leszedtem.



Remélem, hogy nem lesz nagy pusztítás.





A kerti bútor, a nappaliban!! Az emeleten, szintúgy. A párom, a legnagyobb lelkinyugalommal a laptopja elött.

Ha, van net, jelentkezem.