Ugyanez a lány, 6o évvel késöbb. (nincs hosszú ö-m) Áll a fotó mellett. Imádom!
Friday, August 19, 2011
Amerikai lány Olaszországban
Imádom ezeket a történeteket. Egy amerikai lány, egyedül bejárja Európát 1951- et írunk. Aki járt már Olaszországban, az tudja, hogy a pasik, nem rejtik véka alá csodálatukat. Azonnal jelzik, szemérmetlenül. Ez, így van, amióta világ a világ! Érdemes megnézni a lány arcát, nem is kell kommentár hozzá. A fotó világhírü lett. Nincs is mit hozzáfüzni, szenzációs.
Ugyanez a lány, 6o évvel késöbb. (nincs hosszú ö-m) Áll a fotó mellett. Imádom!
Ugyanez a lány, 6o évvel késöbb. (nincs hosszú ö-m) Áll a fotó mellett. Imádom!
Tuesday, August 16, 2011
Tücsök, és bogár ( bogáriszonyosoknak, nem ajánlom)
A kedvenc pókom! A hátsó teraszon lakik. Vigyázok rá, nehogy baja legyen!! :)))Ez, egy óriási méretü tücsök. A képrekattintva, kijön nagyban. Nagyon szép mintázata van. Hiába a természet csodás. Szabad szemmel nem is látható ilyen részletesen.
Ez, egy itt élő nagy méretü kabóca. Hihetetlen hangokat adnak ki, főleg ha sokan vannak.
Persze, nem kézzel fogtam meg, hanem vastag kerti kesztyüvel.
Úgy néz ki, mint egy földönkívüli!!
Több oldalról is lefotóztam uraságát. Legyőztem magam. Azonban, érdemes kinagyítani, 2x a fotóra kattintva, érdekes mintázata van. Mint, egy földönkívüli. Nagysága, kb.5 cm.
Lecsó, a saját paprikából. Kenyeret is sütöttem hozzá! Végre találtam jó lisztet.
Saját paprika, és papadicsom. No, nem ennyi, ennél sokkal több.
Hihetetlen vihar kerekedett, így nézett ki az ég elötte.
Új bokrokat ültettünk, a ház elejére, és a ház háta mögé is.
A Bugamvill bokrom!!Tuesday, August 2, 2011
Napok óta
érzem, hogy a férjem nyugtalan. Bántja valami, de nem beszél róla. Ilyenkor hagyom. Ha akar, majd beszél. De, ez nem történt meg eddig. Csak látom, hogy valami nem kerek.
Most, megtudtam mi a baj. Az apósomtól. Kérdeztem öt, hogy tudja-e, mi baja a páromnak? Igen, volt a válasz. Elmondta a fia bánata, félelme, aggodalma okát.
Onnan kezdem a történetet, hogy számomra elképzelhetetlen viszonya van, mind a két fiával. Mindketten, távol élnek. Az egyik, Conneticut- ban lakik, és mérnök, egyáltalán nem tartja az apjával a kapcsolatot. A másik, orvos, Californiában, San Franciscoban. Nagyon ritkán beszél, vagy levelez, persze elektronikus úton az apjával. A szülök, elváltak 5 évvel ezelött. Na és?? Nem voltak boldogok, sőt nagyon rossz volt a házasság. Ilyenkor, a legjobb megoldás a válás. A felnőtt gyerekeknek ezt el kell fogadni. De, ettől az apa, még apa marad, és az anya anya! A gyerekek, összekötnek két embert halálukig. A válással, nem kell örök haragot tartani. A méreg elmúlt, különben sem tinik már, aztán meddig lehet haragudni?? A haragvó ember, örök elégedetlen, és a saját életét keseríti. Egyetemet végzett okos emberek a szülők is. Ha, a lányom apja beszélni akar velem, akkor beszél. Tudja, hol vagyok, és megtalál ha akar. Beszélünk egymással. Kb. 7-8 évente! hahahaha..... !
Azóta, annyi minden történt, és nem látom okát, hogy a gyerek ne beszéljen, vagy menjen a szülejéhez!! Számomra, elképzelhetetlen!! Ez egy baromi nagy ország. De, itt minden család összejön Thanksgiving- kor, vagy (és) karácsonykor. A többi testvérének a gyerekei, is mind szét vannak szóródva az országban. De, ezeken az ünnepeken, mindenki összegyülik, és sorban ott ülnek az asztalnál. Ilyenkor, összeszorul a szívem. Egy apának, nem lehet olyan hibája, amiért a gyerek ne állna szóba vele. Főleg, hogy sokszor 2-3 állása is volt, hogy az itteni baromi drága egyetemre járatni tudja öket!! A címet, jól tudják, hiszen ebben a házban nőttek fel! Így aztán, én is szenvedek tőle. A minap, észrevettem, hogy a két gyönyörü fiú fotója eltünt. Kérdeztem is tőle, a válasz, egy vállrándítás volt.
Ennyi a bevezetö. A bánat oka. A kisebbik fiú, elmegy hamarosan a Közel- keletre, hadi kórházba dolgozni. Az apja, meg aggódik érte. Két éve, Nepálban volt, a szegények kórházában. Az azonban mégis csak más. Ebben az esetben, az aggodalom jogos.
Azt sem értem, hogy miért nem beszéli ki magát?! Ebből is látszik, mennyire különbözünk egymástól!! Én, elmondanám, ha kell sírnék, és kiabálnék! Nem fojtanám magamba.
A másik, hogy ha valaki olyan jó, hogy ilyeneket megtesz. Gondolok itt arra, hogy ahhelyett, hogy nyitna egy méregdrága magánpraxist, jótékony, és szeretetre méltó. A sebesült katonákat látja el, és a szegényeket gyógyítja. A saját apját, nagyapját, nem látogatja! Hogy a fenébe müködik ez??? De, fogja később bánni! De fogja! Sose bocsátja meg magának, ha egyáltalán eljut az agyáig a felismerés! Csak, lehet, hogy akkor már késő lesz!
Egy idevágó videó. Az amerikai katonákat, ha megérkeznek a repterekre, mindig megállnak az emberek, és tapsolnak, mert hősök. U2 természetesen, a Winter címü dal szövegestül. Nagyon okos a szöveg.
The yellow sun,
Well it took the hand,
Of a country boy,
To a city in a far off land.
We made no mark,
No shadow at all,
On the ancient holy streets,
Where I learned to crawl.
Looking at the bruised,
The young and the used,
The sure and confused all here
Words will land on me,
Then abandon me,
Mangle, untangle me,
Leave me on the floor
Rhymes they sprang in me,
Summer sang in me,
But summer sings in me no more.
Now I'm 25,
I'm trying to stay alive,
In a corner of the world,
With no clear enemies to fight.
It's hot as hell,
We're like b_tter on toast
But there's no army in this world,
That can fight a ghost.
Looking at the bruised,
The young and the used,
The sure and confused all here
Words would land on me,
Then abandon me,
Leave me stranded,
Knocking on the door.
Rhymes began in me,
Summer sang in me,
But summer sings in me no more.
Ooooo-oooo-ooooooo--oooooooooOOOOOOOooooooooo
(ALL INCOMPLETE)
the silence in the foreground
the sky stretched
the stench over everyone
listen to the tanks
the shots
At 21,
I was born a son,
And on that day I knew,
I could kill.
To protect the ones,
Who put bullets in guns,
Or anything it takes,
To take a life.
Most, megtudtam mi a baj. Az apósomtól. Kérdeztem öt, hogy tudja-e, mi baja a páromnak? Igen, volt a válasz. Elmondta a fia bánata, félelme, aggodalma okát.
Onnan kezdem a történetet, hogy számomra elképzelhetetlen viszonya van, mind a két fiával. Mindketten, távol élnek. Az egyik, Conneticut- ban lakik, és mérnök, egyáltalán nem tartja az apjával a kapcsolatot. A másik, orvos, Californiában, San Franciscoban. Nagyon ritkán beszél, vagy levelez, persze elektronikus úton az apjával. A szülök, elváltak 5 évvel ezelött. Na és?? Nem voltak boldogok, sőt nagyon rossz volt a házasság. Ilyenkor, a legjobb megoldás a válás. A felnőtt gyerekeknek ezt el kell fogadni. De, ettől az apa, még apa marad, és az anya anya! A gyerekek, összekötnek két embert halálukig. A válással, nem kell örök haragot tartani. A méreg elmúlt, különben sem tinik már, aztán meddig lehet haragudni?? A haragvó ember, örök elégedetlen, és a saját életét keseríti. Egyetemet végzett okos emberek a szülők is. Ha, a lányom apja beszélni akar velem, akkor beszél. Tudja, hol vagyok, és megtalál ha akar. Beszélünk egymással. Kb. 7-8 évente! hahahaha..... !
Azóta, annyi minden történt, és nem látom okát, hogy a gyerek ne beszéljen, vagy menjen a szülejéhez!! Számomra, elképzelhetetlen!! Ez egy baromi nagy ország. De, itt minden család összejön Thanksgiving- kor, vagy (és) karácsonykor. A többi testvérének a gyerekei, is mind szét vannak szóródva az országban. De, ezeken az ünnepeken, mindenki összegyülik, és sorban ott ülnek az asztalnál. Ilyenkor, összeszorul a szívem. Egy apának, nem lehet olyan hibája, amiért a gyerek ne állna szóba vele. Főleg, hogy sokszor 2-3 állása is volt, hogy az itteni baromi drága egyetemre járatni tudja öket!! A címet, jól tudják, hiszen ebben a házban nőttek fel! Így aztán, én is szenvedek tőle. A minap, észrevettem, hogy a két gyönyörü fiú fotója eltünt. Kérdeztem is tőle, a válasz, egy vállrándítás volt.
Ennyi a bevezetö. A bánat oka. A kisebbik fiú, elmegy hamarosan a Közel- keletre, hadi kórházba dolgozni. Az apja, meg aggódik érte. Két éve, Nepálban volt, a szegények kórházában. Az azonban mégis csak más. Ebben az esetben, az aggodalom jogos.
Azt sem értem, hogy miért nem beszéli ki magát?! Ebből is látszik, mennyire különbözünk egymástól!! Én, elmondanám, ha kell sírnék, és kiabálnék! Nem fojtanám magamba.
A másik, hogy ha valaki olyan jó, hogy ilyeneket megtesz. Gondolok itt arra, hogy ahhelyett, hogy nyitna egy méregdrága magánpraxist, jótékony, és szeretetre méltó. A sebesült katonákat látja el, és a szegényeket gyógyítja. A saját apját, nagyapját, nem látogatja! Hogy a fenébe müködik ez??? De, fogja később bánni! De fogja! Sose bocsátja meg magának, ha egyáltalán eljut az agyáig a felismerés! Csak, lehet, hogy akkor már késő lesz!
Egy idevágó videó. Az amerikai katonákat, ha megérkeznek a repterekre, mindig megállnak az emberek, és tapsolnak, mert hősök. U2 természetesen, a Winter címü dal szövegestül. Nagyon okos a szöveg.
The yellow sun,
Well it took the hand,
Of a country boy,
To a city in a far off land.
We made no mark,
No shadow at all,
On the ancient holy streets,
Where I learned to crawl.
Looking at the bruised,
The young and the used,
The sure and confused all here
Words will land on me,
Then abandon me,
Mangle, untangle me,
Leave me on the floor
Rhymes they sprang in me,
Summer sang in me,
But summer sings in me no more.
Now I'm 25,
I'm trying to stay alive,
In a corner of the world,
With no clear enemies to fight.
It's hot as hell,
We're like b_tter on toast
But there's no army in this world,
That can fight a ghost.
Looking at the bruised,
The young and the used,
The sure and confused all here
Words would land on me,
Then abandon me,
Leave me stranded,
Knocking on the door.
Rhymes began in me,
Summer sang in me,
But summer sings in me no more.
Ooooo-oooo-ooooooo--oooooooooOOOOOOOooooooooo
(ALL INCOMPLETE)
the silence in the foreground
the sky stretched
the stench over everyone
listen to the tanks
the shots
At 21,
I was born a son,
And on that day I knew,
I could kill.
To protect the ones,
Who put bullets in guns,
Or anything it takes,
To take a life.
Thursday, July 28, 2011
Vidám percek (egy kis gonoszkodás, mert ugye a véremben van)
A web, magyarul a világháló, gyakran okoz nekem vidám perceket. Azt tudom, hogy vannak különböző házasságközvetítő oldalak, ezzel nincs is semmi baj. Thaiföldi, orosz, indiai, stb. stb. oldalakról tudtam eddig. Most azonban rábukkantam egy magyar nőket közvetítő oldalra. Pontosabban, egy magyar oldalon figyeltem fel rá. Ez is rendben van. Különbözö Amerikában élő magyar, vagy magyar származású hírességekkel indít az oldal. - Lám- lám, milyen szépek, híresek, és mindnek magyar vér csergedez az ereiben!!- De, mint "bennfentes" nevetnem kellett egy- egy megállapításon, ami a menyasszonyjelölteket illeti.
Mint, pl. Ha éhes, beéri egy Túró Rudival! A magyar nő, nem pletykás! A magyar nők, a legjobb sofőrök, és nem telefonálnak vezetés közben! A magyar nők, nem lázadnak!(ezzel a megállapítással a legkevésbbé tudok mit kezdeni. Mit ért alatta? Kvázi, azt csinálsz vele, amit akarsz?) A magyar nők, spórolósak. Ez, úgy rá van húzva mindenkire, válogatás nélkül. Aztán, ha egy amerikai férfi megrendeli, azt a barnát, ott jobbra, a második sorban. Az tetszik a legjobban, mert olyan kis pajkos mosoly bujkál a szája szegletében. Meg kell mondjam, mindenki szép, és fiatal a fotókon. Ok, szép, és jó. A nő, a magyar nő, úgy fog viselkedni, mintha dróton rángatnák, a sztereotípiáknak megfelelően. Hmmm...,
Rendben, fordítsuk meg. Az amerikai férfi, meg ugye olyan, mint Bruce Willis, és Brad Pitt, stb., stb., ami a külsőt illeti. Aztán ugye, ha már házasodni akar, azt is feltételezzük, hogy minden jelentkező, rendelkezik egy jó, legalább középosztálybéli egzisztenciával is. Eddig világos. Nade, ha ez adott,- mint ahogy tudjuk, nem ez az általános,- ott áll két ember egymással szemben, akik semmit nem tudnak a másikról. Persze, mindenki mosolyog, és boldog! És, igen a kis barnának, valóban ott a grúbedli azon a helyes kis pofikáján. A kis barna, meg le van sújtva, mert az amerikai pasi, kövér, öreg, és vakarja a tökeit. Különben is, szájszaga van.
Szóval, nem tudom. Egy házassághoz, azért több kell. Az sem baj, ha a neten ismerkedik az ember. Az olyan, mint bármelyik másik hely. Egy szórakozóhely, vagy strand, vagy éppen egy bolt, ahova vásárolni tértünk be, és szóbaelegyedünk egy idegennel. De, meg kell egymást ismerni, és az idő. Nekem, az jutott eszembe az oldalt nézegetve, mintha egy bizonyos tipusú autót árulnának. Persze, nem kizárt, hogy jól sül el a dolog, nem egy példát tudok, de sajnos elenyésző.
Az oldal megtalálható a Facebookon is. Egy pasi azt írja, "Megyek Magyarországra, a következö feleségem, magyar lesz!" Nofene! Az jutott azonnal eszembe, hogy kipróbálta már, a thai, orosz, stb., kínálatot, most jöhet a magyar!! Ime, az oldal. Mindenki döntse el, mi jut eszébe. :-))))
Mint, pl. Ha éhes, beéri egy Túró Rudival! A magyar nő, nem pletykás! A magyar nők, a legjobb sofőrök, és nem telefonálnak vezetés közben! A magyar nők, nem lázadnak!(ezzel a megállapítással a legkevésbbé tudok mit kezdeni. Mit ért alatta? Kvázi, azt csinálsz vele, amit akarsz?) A magyar nők, spórolósak. Ez, úgy rá van húzva mindenkire, válogatás nélkül. Aztán, ha egy amerikai férfi megrendeli, azt a barnát, ott jobbra, a második sorban. Az tetszik a legjobban, mert olyan kis pajkos mosoly bujkál a szája szegletében. Meg kell mondjam, mindenki szép, és fiatal a fotókon. Ok, szép, és jó. A nő, a magyar nő, úgy fog viselkedni, mintha dróton rángatnák, a sztereotípiáknak megfelelően. Hmmm...,
Rendben, fordítsuk meg. Az amerikai férfi, meg ugye olyan, mint Bruce Willis, és Brad Pitt, stb., stb., ami a külsőt illeti. Aztán ugye, ha már házasodni akar, azt is feltételezzük, hogy minden jelentkező, rendelkezik egy jó, legalább középosztálybéli egzisztenciával is. Eddig világos. Nade, ha ez adott,- mint ahogy tudjuk, nem ez az általános,- ott áll két ember egymással szemben, akik semmit nem tudnak a másikról. Persze, mindenki mosolyog, és boldog! És, igen a kis barnának, valóban ott a grúbedli azon a helyes kis pofikáján. A kis barna, meg le van sújtva, mert az amerikai pasi, kövér, öreg, és vakarja a tökeit. Különben is, szájszaga van.
Szóval, nem tudom. Egy házassághoz, azért több kell. Az sem baj, ha a neten ismerkedik az ember. Az olyan, mint bármelyik másik hely. Egy szórakozóhely, vagy strand, vagy éppen egy bolt, ahova vásárolni tértünk be, és szóbaelegyedünk egy idegennel. De, meg kell egymást ismerni, és az idő. Nekem, az jutott eszembe az oldalt nézegetve, mintha egy bizonyos tipusú autót árulnának. Persze, nem kizárt, hogy jól sül el a dolog, nem egy példát tudok, de sajnos elenyésző.
Az oldal megtalálható a Facebookon is. Egy pasi azt írja, "Megyek Magyarországra, a következö feleségem, magyar lesz!" Nofene! Az jutott azonnal eszembe, hogy kipróbálta már, a thai, orosz, stb., kínálatot, most jöhet a magyar!! Ime, az oldal. Mindenki döntse el, mi jut eszébe. :-))))
Wednesday, July 27, 2011
Akárhova megyek,
ez a dal folyik a csapból is! Üzletekben, patikában, étteremben. Ma, azon vettem észre magam, hogy telitorokból énekelem a kocsiban. (már ahogy tőlem telik, bás fülének biztosan rémes lett volna) Szóval, rendesen beette magát a fülembe. A mi környékünkön szerencsére kevés a lámpa, habár itt nem néznek meg, ha énekelsz. Kelly Clarkson, amolyan igazi jóltáplált amerikai lány lett. Jason is felkapott néhány kilót. Nem baj, amolyan hús- vér amik lettek, akiket minden nap látunk az utcán. A dal, azonban piszok jó!!! Kelly nagyon tud énekelni.
Friday, July 22, 2011
Mi van????
A kislányom európai körúton van, éppen Strasbourg városában. A Facebookra feltett egy csomó fotót. Kevés pénzböl utaznak, ismerősöknél alszanak, vagy olcsó szállásokon. Autóstoppal, kalandosutazás, sok várakozással, nevetéssel, és nem utolsósorban szabadsággal. Zsigeri szabadsággal!!! Ahogy nézegettem a fotókat, megint Strasbourgban jártam egy pár percre.
Fest, rajzol, ékszereket készít itt látható. Sokat magával is vitt, hogy ütközben eladja, ezzel is csinál egy kis pénzt maguknak az útra! Vagy itt. Persze, nem egyedül ment, hanem a barátjával.
Örülök neki, mert tudom a magam bőrén, hogy ez egy isteni dolog, amit az ember, csak ilyen fiatalon tud teljes mértékben élvezni, úgy ahogy kell! Önfeledten! Mindenféle kötések nélkül. Ha akarok, lemegyek a francia tengerre, ha akarok, máshova megyek!
Nem egy félénk elveszett gyerek, de ez nem is lehet, két ilyen szülővel, mint az apja, meg én!
Szóval, a következő párbeszéd zajlott közöttünk vacsora közben. Szó szerint,
- Milyen jó ennek a gyereknek most. (a gyerek, persze arra vonatkozik, hogy az én gyerekem) Oda megy, ahova kedve tartja, és akkor amikor a kedve tartja. Chateltünk a Facebookon, és kérdezte merre menjenek tovább!! Északra, délre, vagy keletre, esetleg nyugati irányba. És, persze sorra vettük, az elönyöket, és a hátrányokat, a városokban, tengerparton. Aztán, Berlin mellett döntött, persze ez még változhat menetközben!- erre az én párom,
- A céltalan utazás, nem jó. Azt mindíg meg kell előretervezni, és határozott céllal jó csak utazni!- mondja ő komoly arccal.
- Mi van???? - kaptam fel a fejem. - Fiatal, nem sírnak otthon a gyerekek, most kell menni, és minnél többet látni!!! Mit akarsz? Nem szerződéseket kötni ment, és nem is konferenciára. Csavarog! Annál nincs jobb a világon! Érted? Csavarog!!
- A csavargók, fekszenek a földön a tengerpartokon, és élelmiszerjegyen (food stamp) élnek. Még nem láttad őket a tengerpartokon?
- Dehogynem. A hajléktalanok, akik leköltöznek Floridába, Californiába. Kanárin is volt belölük épp elég. De, hogy jön ez ide??? Azt hiszem, hogy azért a kettő között van egy árnyalatnyi különbség, hogy valaki 3 hétig csavarog, vagy egy életen át! - miközben ezt mondtam, megállt a kanál a kezemben, és bevillant a saját életem. Nem szóltam tovább, mert úgy éreztem, ingoványos talajon lépkedünk! Hoppáré!! Igen!! Helyben vagyunk. Azt tudja a párom, hogy itt is éltem, meg ott is. Éveket, alkalom adtán. De, ezzel, az információknak vége is. Nem beszéltem neki sokat, mert nem tartozik rá!! A jelenlegi életemnek nem szerves része! Tehát, teszünk egy pipát mellé, és ennyi.
Igen, tékozoltam. Nem csak idöt, de pénzt is. Sok- sok pénzt. Soha nem aludtam, feküdtem a szabad ég alatt. Mindenhol dolgoztam. Segélyeket, soha nem vettem fel sehol, senkitől. De, meg kell hagyni, baromi jól éreztem magam. Volt, amikor nem éreztem jól magam, akkor ott volt az ideje a változtatásnak! Az élményeket, és a tudást, senki nem veheti el! Így aztán, ha a gyerekem utazik, akkor utazzon!!! Lásson, élvezze, és szívja magába!!!
Szóval, tud az én párom hülyeségeket beszélni.
Fest, rajzol, ékszereket készít itt látható. Sokat magával is vitt, hogy ütközben eladja, ezzel is csinál egy kis pénzt maguknak az útra! Vagy itt. Persze, nem egyedül ment, hanem a barátjával.
Örülök neki, mert tudom a magam bőrén, hogy ez egy isteni dolog, amit az ember, csak ilyen fiatalon tud teljes mértékben élvezni, úgy ahogy kell! Önfeledten! Mindenféle kötések nélkül. Ha akarok, lemegyek a francia tengerre, ha akarok, máshova megyek!
Nem egy félénk elveszett gyerek, de ez nem is lehet, két ilyen szülővel, mint az apja, meg én!
Szóval, a következő párbeszéd zajlott közöttünk vacsora közben. Szó szerint,
- Milyen jó ennek a gyereknek most. (a gyerek, persze arra vonatkozik, hogy az én gyerekem) Oda megy, ahova kedve tartja, és akkor amikor a kedve tartja. Chateltünk a Facebookon, és kérdezte merre menjenek tovább!! Északra, délre, vagy keletre, esetleg nyugati irányba. És, persze sorra vettük, az elönyöket, és a hátrányokat, a városokban, tengerparton. Aztán, Berlin mellett döntött, persze ez még változhat menetközben!- erre az én párom,
- A céltalan utazás, nem jó. Azt mindíg meg kell előretervezni, és határozott céllal jó csak utazni!- mondja ő komoly arccal.
- Mi van???? - kaptam fel a fejem. - Fiatal, nem sírnak otthon a gyerekek, most kell menni, és minnél többet látni!!! Mit akarsz? Nem szerződéseket kötni ment, és nem is konferenciára. Csavarog! Annál nincs jobb a világon! Érted? Csavarog!!
- A csavargók, fekszenek a földön a tengerpartokon, és élelmiszerjegyen (food stamp) élnek. Még nem láttad őket a tengerpartokon?
- Dehogynem. A hajléktalanok, akik leköltöznek Floridába, Californiába. Kanárin is volt belölük épp elég. De, hogy jön ez ide??? Azt hiszem, hogy azért a kettő között van egy árnyalatnyi különbség, hogy valaki 3 hétig csavarog, vagy egy életen át! - miközben ezt mondtam, megállt a kanál a kezemben, és bevillant a saját életem. Nem szóltam tovább, mert úgy éreztem, ingoványos talajon lépkedünk! Hoppáré!! Igen!! Helyben vagyunk. Azt tudja a párom, hogy itt is éltem, meg ott is. Éveket, alkalom adtán. De, ezzel, az információknak vége is. Nem beszéltem neki sokat, mert nem tartozik rá!! A jelenlegi életemnek nem szerves része! Tehát, teszünk egy pipát mellé, és ennyi.
Igen, tékozoltam. Nem csak idöt, de pénzt is. Sok- sok pénzt. Soha nem aludtam, feküdtem a szabad ég alatt. Mindenhol dolgoztam. Segélyeket, soha nem vettem fel sehol, senkitől. De, meg kell hagyni, baromi jól éreztem magam. Volt, amikor nem éreztem jól magam, akkor ott volt az ideje a változtatásnak! Az élményeket, és a tudást, senki nem veheti el! Így aztán, ha a gyerekem utazik, akkor utazzon!!! Lásson, élvezze, és szívja magába!!!
Szóval, tud az én párom hülyeségeket beszélni.
Thursday, July 21, 2011
Július
A július, a kedvenc hónapom! Nagyon magas a páratartalom, én mégis a légkondis nappali helyett, a teraszon tanyázok. Kora reggeltől, késő estig.
Itt, az irodám. A fő tartózkodási helyem. Még csak délelött, 9.57 van, mégis a hőmérő, már 31c fölé kúszott. Holnapra, 38c mondanak, de szerintem ezt már a mai napon is el fogjuk érni.
Más. Elkezdődött, a tanulás ideje. :)) Soha nem gondoltam volna, középiskolás fejjel, hogy valaha még ebben az életben, matekoznom kell majd. Amit, én számolok, azt általában, a telefonomon megtalálható funkcióval kiszámolom. Ennyi. Most, meg 2 ismeretlenes egyenletekkel, meg gyökvonással kinlódom. Nekem, ezt az egészet, újra meg kell tanulnom. Arról nem is szólva, hogy a matek, soha nem tartozott, az erősségeim közé. Ez, azért kell, hogy a logikus gondolkodást elősegítse. Jézus Mária!! Tesztet is írni kell belőle! Remélem, hamar túl leszünk rajta!!
Megígértem, hogy lefotózom a magyar paprikákat. Íme, szépen nőnek sorban.
A sárgadinnyém is köszöni jól van.
Subscribe to:
Posts (Atom)