Igy van ez!

Annak idején, nem tetszett ez a dal, sőt nem az én világom volt a Máté Péter.
Most felfedeztem ezt a dalát. Milyen igaz!!! Milyen szép!

Fáj a szívem

Magyarországról lesz itt szó, ami régen nyomja a szívemet.
Valahogy soha nem fogalmaztam meg rendesen magamban, de amikor ezt a dalt hallom, akkor mindíg előjönnek az érzések. Holott, ez nem is egy magyar dal, a Cirque de Soleil Allegria dala az eredeti. De nagyon el van találva a magyar szöveggel, és a magyarosított hangszereléssel is.
Szóval, nagyon vegyesek az érzelmeim az országunkkal kapcsolatban. Nagyszerü ország,és nagyon szép is. Rengeteg tudóst, nóbeldijast adott a világnak. Igaz, egyik sem Magyarországon tudott kiteljesedni.
És itt vagyok én, vele kapcsolatban, már az én viszonyom az országommal, ahol felnőttem, és ahova ezer emlék, dolog köt. Sajnos azonban,nekem élhetetlen, és ezt valahogy fájdalmasan élem meg! Egyszerüen fáj!
Valakivel beszélgettem, magyarul akin mélységesen fel voltam háborodva. 5o éve él itt. Azt mondta, hogy a magyar nyelv, egy cigány nyelv. Tessék?? Akkor miért használja?? Miért tanította meg a gyerekeinek? Erre az volt a válasz, hogy mert így született. Mi van? Ezek szerint megtagadod a szüleidet, a gyökereidet, ahonnan jöttél??
Egy átlagos amerikai használ 5.ooo szót, egy átlagos magyar, 2o.ooo szót használ.
Én, egy olyan környezetben vagyok, ahol senkinek, semmilyen kötődése, emléke, érzelmei nincsenek az én országom felé. Nem is használom a nyelvet. Meg kell mondjam, a hétköznapokban el vagyok vele. De, valahol hallok egy déli harangszót, vagy olvasok , hallok valami negatívumot, mintha a szivemet tépkednék! Pedig, nem vagyok érzelgős, sem honvágyam nincs!! Egyszerüen, egy láthatatlan kötelékem van. Magyarország, engem nem szeret. Ha, anyám sem lesz már, nem megyek haza soha többet, mert a lányom is készül arra, hogy elhagyja.
Szóval, valami ilyesmiket érzek.
Itt, az eredeti dal, és a magyar változata.

Megint New York City

Itt vagyok ragyogok, egy ideje újra, de irni nincs időm. Már úgy értem New Yorkban. Egy szobát bérelek, és nagyon jó fejekkel lakom együtt. Csütörtökön, hazamegyek. A múltkor, kocsival jöttem, és az egyik ismerősöm, Conney Islandon lakik, oda vittem haza. Talán Subway- al hamarabb hazaért volna, de beszélgettünk útközben.
Visszafelé, Borough Parkon, az "állatkerten" (haszid zsidók lakta környék) jöttem visszafelé, és megálltam a háznál, ahol egykor, csak rövid ideig laktam. Pontosan 5 évvel ezelött. Kiváncsi voltam, milyen érzéseket vált ki belőlem.
Meg kell mondjam, nem jókat!! Nagyon keserü lett a szám íze. Nem is értem magam, hogy tudtam elviselni!!
Úgy, az egészet, cakli - pakk!!
Olyan gyorsan túntem el, mint a kámfor!! Köd elöttem, köd mögöttem!!
Amúgy, inkább busszal közlekedem, mert a kocsikat szeretik törni errefelé, és itt nem olyan fontos az autó. A Greyhound busszal kényelmesen hazamegyek, 2 óra alatt, és a férjem vár!! Néha el- el szívok egy szál cigit, de nem nagyon hiányzik az sem.
Amúgy jól vagyok nagyon. Majd részletesen beszámolok, mik történnek velem.
Sok- sok jó dolog!!

Éljük az életet

Nem azért tüntem el, mert nem akarok senkivel szóba állni, és öri- hari van, hanem azért mert rengeteg dolog szakadt a nyakamba. Nem is olvasok más blogokat.
Először is, hozzámentem egy indiaihoz, akinek be kellett bizonyitanom, hogy jól döntött, hogy megnősült. Pontosabban, hogy engem választott. Ebben, nem volt ugyanis olyan biztos. Meg kell emlitenem, hogy az ő családja, "teljesitmény orientált", ami ebben az esetben azt jelenti, hogy mindenki orvos, pilóta, ügyvéd, manhattani kórház főorvosa, politikus stb. (az ex feleség kémikus volt) Erre megérkezem én, aki finoman szólva egy senki, aki ugyan értelmes, de semmi konkrét fenomenális dolgot nem tett le az asztalra. Az egyetlen, aki minden fenntartás nélkül elfogadott, az apósom. Imádom!!
Együtt lakik velünk, és ott segitett az elején, ahol csak tudott mindenben, és teszi ezt most is.
Szóval, a múlt év, bizonyitásból állt. Meg kellett szoknom, az étkezést is, ami nem egyszerü. Teljesen át kellett állnom a vegan étrendre, amin egy kicsikét lazitottam, mert nekem tojásra, és tenger gyümölcseire szükségem van. A húsról, viszonylag könnyen lemondtam. Megtanultam, az indiai ételeket főzni, az anyukája szakácskönyvéből. Jógázni, naponta fél- 1 órát, attól függöen, hogy van időnk, mindezt persze reggel 5- kor, mese nincs.
A kültúrális háttérről már nem is szólok, mert itt semki nem ismerte sem a feleségét, sem a férjét, amikor összekerültek. Adva volt Delhiben egy fiú, meg egy lány, ugyanabból a körökből,kasztból és nosza a család összeadta őket. Ennyi. Ha, tetszett, ha nem, meg kellett szokniuk egymást, a gyerekek jöttek.
Szóval, ebbe a közegbe kerültem én bele, ahol be kellett bizonyítanom, hogy vizen kívül, más is van a fejemben. Ehhez azonban meg kellett tanulnom, pallérozottan angolul. Itt, már nem elég az alap. Még az sem elég, ha helyes a szórend. Szókincset kellett felvennem bőven, a közeg megkivánja. Mitagadás idegesitett, amikor állandóan kijavított. Ők, mind angol iskolába jártak, kicsi gyerekkoruk óta, nem itt tanulták meg a nyelvet.
Ebből állt az elmúlt év. Az apósom a minap idézett Shakespeare- től. Politikusokról volt szó. Hogyaztmondja,
"Becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve."
Erre én, halkan mondom Hamlet. Az öreg, elismerően nézett rám, a férjem úgyszintén.
Most, ott tartunk, hogy kikéri a véleményemet. Még olyan dolgokban is, amihez végképp nem értek. Csak, a női intuicióm dolgozik. A cégnél, ahol dolgozik, elbocsátott egy mérnököt, mert nem volt vele megelégedve. Nem is a hozzáértésével volt a gond, hanem a szorgalmával. Helyette, mást vett fel. 2 kiszemelt alany volt, ugyanolyan kvalitásokkal. Hazahozta a Resume-t mindkettőtől, és a kézzel írt nyilatkozatokat is. Ezek arról szóltak, hogy miért akar pont ennél a cégnél dolgozni. Ezt a helyszínen kellett megírni. Megkérdezte, mit gondolok, melyiket vegye fel? Elolvastam mindkettőt. Az egyik, a céget magasztalta, és a szaktudását emelte ki. A másik, azt írta, hogy azért esett a választása erre a cégre, mert közel van a házához, és az előző munkahelye, a gazdasági válság miatt szünt meg. Az elsőnek, ideges, kapkodó volt a kézírása, az utóbbinak rendezett, nyugodt. Az utóbbira voksoltam. Őszintébbnek tünt, mint az előző, aki magasztal egy céget, amiről nem tud sokat. Végül, ő is belátta, hogy jó a választás.
Most januárban, végeztem egy gyorstalpalót, hogy az egyetemre be tudjak iratkozni. Hivatalosan, segédápolónő vagyok. A tesztem, 97%- os lett. Ez azt jelenti, hogy van egy hivatalos papírom, seggpucolásról magyarul. Mégis, szükséges volt.
Azt hiszem, hogy elérkeztük ahhoz az időszakhoz, hogy nélkülözhetetlenné váltam az életében. Azt hiszem, hogy ő is, az én életemben. Meg kellett szoknom, hogy nagyon merev tud lenni, nem barátságos emberekkel. De, velem nagyon bennsőséges, meghitt a kapcsolata.
A cigaretta. Nos, ezzel van némi gondom, mert néha elszívok, egy- egy szálat. De, az ó véleménye szerint, állandóan dohányzom. Ez, nem igaz, de erről nem tudom meggyőzni. Még akkor sem, ha állandóan együtt vagyunk.
Persze, van hogy a plafonra kerget dolgokkal, de ezek nem jelentősek, mert már tudom, hogy csak beszél, nagyon megbánja, ha megbántott.
Ja, és akkor még nem is szóltam róla, hogy dolgoztam, mint a güzü attól a perctől fogva, hogy megkaptam a papirjaimat. Nagyon hamar megkaptam.

Most, hogy apám meghalt, teljes mellszélességgel mellettem áll. Nem számítottam rá, hogy ennyire meg fog viselni engem. Pedig, fel voltam készülve. Azt mondta, hogy azonnal menjek, ha akarok, de rajta nem tudok segíteni.
Szóval, valahogy itt tartunk jelen pillanatban egymással.

Apám

Apám, ma reggel, otthoni idő szerint, fél 9- kor reggel elhunyt. Itthagyott bennünket, az árnyékvilágban. Azt gondolom, hogy neki sokkal nehezebb a dolga, mint nekünk. Apám, ateista volt. Megyek a templomba gyertyát gyújtani, és imádkozni. A fájdalmat és az ürességet, ami utána maradt, nem tudom megirni.
Nyugodjék békében, ÁMEN

Nagyon szeretem, változatlanul