Meglepetések

sorozata ért. A Papa totális ellenállása, hogy emegyek. Amikor, elmentem Magyarországra, 1oo%- ban támogatott, hogy miután visszajövök elmenjek. Jobban mondva, átköltözzek egy mások államba. Most, egész más a gyerek fekvése. Minden áron meg akarja akadályozni, és minden érvet felsorakoztat, hogy ne tegyem. Mindenféle állásokat kitalál nekem, a neten linkeket küldözget. Hiába van meg a diplomám, egy államvizsga hiányzik, és így is nagyon nehéz kezdőként elhelyezkedni, főleg egy olyan helyen, mint Delaware. Magyarországba 3x belefér, és 9oo.ooo lakosa van. Minden itteni állásközvetítő netes kereső, Pennsylvániában akar nekem állásokat ajánlani. Ha, Delaware- ben laksz, és Pennsylvániában dolgozol, akkor 2 helyen adózol. Kapsz valami visszatérítést, de a tényen nem változtat. Aztán meg az öreg elköltözik New Yorkba a fiához Január végén.  Most alakítanak ki neki egy külön lakosztályt. Nélküle, én már elszaladtam volna 3 éve innen. Géza, csak azt kapja, amit adott. Hiába kedves most, én ismerem őt, pillanatok alatt vált, és én ebben már nem vagyok partner.
Szóval, ahhoz hogy nyugodtam fel tudjak készülni a vizsgára megint, valami olyan állást kell találnom, ahol magánnővér vagyok, és csak 1 emberre kell koncentrálnom. Találtam is, de a Papa mélységesen ellene van. Barátságtalan majdnem, inkább távolságtartó. (mindenesetre feladatokat azért ad, ide menj, oda fuss) Úgy teszek, mintha mi sem történt volna! Jó, hogy Géza most kedves, de mi lesz később?? Nem változik meg senki vezényszóra!
Gézával volt 2 nagyon komoly beszélgetésem, amikor is közölte, hogy semmi kifogása ellene, hogy elmegyek, és a kocsit is természetesen vihetem magammal. Óriási jóindulattal fordult ehhez a kérdéshez is, úgy, mint a mi házasságunkhoz. Nem akar válni, legalábbis egyenlőre nem. Szó nem volt róla, de jelezte. Örültem, mert ez volt a legnagyobb gondom, kocsi nélkül meg vagyok lőve!! Dolgozni sem tudok! Nem hiányzik egy válás sem most éppen, a procedúrára gondolok, el lehet válni később is!!
Szóval, úgy néz ki, hogy találtam állást. Austin Texasban. Van állás dögivel, de én, csak pasihoz megyek, mert a nők rémesek. A pasik meg nagyon hálásak mindenért. Nagyon kellemes beszélgetésem volt a személyzetis csajjal. Igaz, Austin nem trópusi, nem Florida, de mediterrán, és az nekem pont megfelel.

Más. Géza húga, mindenáron beszélni akart velem, és erőszakoskodott hogy menjek el hozzájuk, ebédre. Jó, szombaton, ekkor, és ekkor ott leszek. Mindez, péntek este. Pennsylvania, 45 km, ott állok az ajtó elött, kinyitja nagy nehezen, miután csengettem vagy 5 alkalommal, semmi mozgás. Felhívom telefonon, akkor jön le a lépcsőn pizsmában, és közli, hogy nagyon beteg, és nem tud fogadni!!
Lehet, hogy én gyenge elméjű vagyok, de ezt akkor sem értem, mert tudja a számomat, felhívhatott volna, hogy baszki nem autózz feleslegesen 9o km- t, mert beteg vagyok.? Mit mondjak, lassan én semmin nem csodálkozom!! Ráadásul, nem is akartam elmenni!!  Erről is van véleményem, mert van elég tapasztalatom, a betegség lassan érkezik, nem egyik óráról a másikra. Tehát előző nap, kellett éreznie valamit, hogy itt valami nincs rendben a közérzettel.
Ma, Géza születésnapja van és valami különlegeset akarok kitalálni, mert ez lesz az utolsó, és jóindulattal áll a dolgokhoz. Lámpást engedünk az égnek, és mindenre fátylat borítunk.
Látszólag, mert amit velem művelt, az 3 embernek is sok lenne!! "Borítsunk fátylat"