Mély sebek

Nem tudtam róla, hogy ilyen mély sebek vannak rajtam- bennem, és még mindíg nem tudtam elengedni. Pedig, nagyon- nagyon régen történtek az események. 5 éves kapcsolat után, ami hol vele, hol nélküle éltem az életem. Szakítás, újra együtt, lányok jöttek, és megbocsátások. Most kísér, úton- útfélen.  Beszélünk róla, elemezzük barátnővel, anyámmal, álommal, gondolattal, papírok, fotók szortírozása közben, előkerülnek fotók, pedig azt hittem kidobáltam az összeset. Nem tartok exekről fotókat. Van akit levágtam fotókról. Még mindíg előkerülnek rá utaló ujságkivágások, szív alakúra vágott közös fotó. Megállt a kezem, és most nem bírtam kidobni. Aztán, egy barátnőm feltett a Facere egy fotót, egy akkor még presszóról, és elakadt a lélegzetem, ott dobott ki. Csúnyán, durván, röviden. "Nem tudsz nekem újat mutatni!" Még mindíg hallom. Voltak jelek, de én nem voltam hajlandó észrevenni. Azután, felajánlotta, hogy hazavisz, de elutasítottam, kiszaladtam, ő utánam, de csak futottam, amíg bírtam , aztán már csak mentem hazafelé. November vége volt esett, és hideg volt. Az I. ker. - ből, a XVII.- be. Azt hittem buta, fiatal fejjel, hogy vége a világnak. Anyám talált rám, a kerítésnél ülve, másnap reggel, magamon kívül, átázva, kihűlve, idegösszeroppanással,. Kórházba kerültem,  tüdőgyulladást is kaptam.
Ilyen hosszú idő után, rá kellett jönnöm, hogy még mindíg nem vagyok túl rajta. Férjeket, pasikat, hosszú, nagyon hosszú kapcsolatokat lépek át, vágok ki, minden további nélkül. Annélkül, hogy visszanéznék. Ahogy érzem, hogy lötyög a deszka, ahogy lehetőségem nyílik rá lépek, lelépek, kirúgom, elhagyom. Pedig, lehet, hogy menthető lehetne (lehetett volna) a kapcsolat, de engem nem érdekel. Nem is engedek magamhoz túl közel senkit!! Cipelem a sebet magammal, begyógyult, de egy óriási heg éktelenkedik rajta. Miatta lettem keramikus, imádtam. Minden meccsre kijártam. Istenítettem. Élsportoló volt, és én gyönyörűnek láttam akkor is, és most is. Pedig, már nem fiatal, és mégis. A hangja, az illata, mindene. Furcsa, utána szerettem még egyszer ennyire,  vagy majdnem. Akkor, azt hittem jobban, de mégsem.
 Neki egy olyan nőre volt szüksége, aki kiszolgálja, csak semmi hajcihő, semmi ellentmondás. Bólogatás. Én, közelről sem vagyok olyan. Én rebellis vagyok, és kemény. Velem lovat lehet lopni, én szeretem a laza dolgokat, én egy rocker lány voltam, rebellis, szenvedélyes, nem virágszál, és csavargó. Nem voltam ennyire kemény, de azzá lettem. Férfi agyam van.
Annak idején, az anyja felhívta anyámat, érezte a veszélyt, hogy a fia esetleg összekötheti velem az életét, vagy örökké fog tartani. Szerette volna, ha mi nem vagyunk együtt. Őt, meg rángatta a családja. Nem szerettek engem. Nem tartott volna örökké, mi már régen elváltunk volna. A felesége, mindent megbocsátott, született 2 szép lányuk.
Ideje elengedni. Azóta találkoztam vele 4 alkalommal, egyszer Athenban, egyszer Ausztriában, egyszer véletlenül, egyszer nem véletlen.  Egyszer volt egy vitánk is egymással, de rájöttem felesleges. A búcsú meccsen is kint voltam, de nem mentem oda hozzá. Ott volt a felesége, nem lett volna jó. A játékostársak mondták, hogy miért nem, de mégsem tettem.
És, most ma jelentkezett, álnéven, mert nincs fent a Facen. (vette az adást, hogy mostanában állandóan az agyamban jár? Azt mondják, a szellemi üzenet, csak egymáshoz nagyon közelállóknak megy át) Az ismertsége miatt, meg gondolom a titkos barátnők miatt, könnyű lebukni. Ez is az agyamra ment, hogy titkolózott mindíg. Valami oldalon megtalált ma, és álnéven csinált egy profilt, és úgy szólított, ahogy csak ő tette. Azonnal tudtam kitől jött. Nagyot néztem, mert nem is tudtam róla, hogy ezen az oldalon én létezem. Épp, valami mással voltam elfoglalva, és csak később néztem meg jobban. Most is tőlem vár élménybeszámolót, magáról soha nem ír. De, nem is érdekel.  Annyi keserűséget okozott, és részben tönkretette az életemet, (nem, ez így nem igaz, én tettem tönkre, már ha tönkre van menve, nem vagyok biztos benne) hogy nem is fogom elmondani neki, hogy mennyire félresikerültem, tulajdonképpen általa. Miatta mentem el, részben az országból is. Csak részben, mert más aspektusok is közrejátszottak. Soha nem mondom el neki.
Szóval, ideje lenne elengedni, ő már régen elengedett, de én nem........ Fuck..