ameriaki vonatkozású bejegyzések

Thursday, May 17, 2012

Wendy

Hónapokkal ezelött láttam őt először. A munkahelyem elötti nagy parkolóban kerestem magamnak helyet. Egyszercsak, dübörögve megérkezik egy óriási Yamaha moror, leparkol. Leszáll róla egy nő, talpig bőrben. Leveszi a bukósisakot, a kezére akasztja, mint egy retikült. Besétál az intézménybe. Átfutott az agyamon, hogy tessék, itt a megtestesült álmom, ami valószinűleg álom marad. A nővér öltözőben, szembe jön velem, és akkor látom, hogy a mi osztályunkon dolgozik. Respiratory technician ( oxigén technikus) A tehetetlen betegek lélegeztető gépeit, és a hozzátartozó csöveket, meg persze a betegek légzését tartja rendben. Kibújik a bőr overallból, leveszi a motoros csizmát, bebújik az egyenruhába. Mondom neki, elájultam a motorjától. Azt mondja, ez az egyik a nyolc közül. Ezt most próbálta ki, a barátja ezzel foglalkozik. Óhh.., hangzott el tőlem. Az E-bayen adja- veszi a motorokat. A lepattantakat megveszi, felújitja, és eladja. A kedvenceket megtartja. Részemről, újabb óhhh... Wendy, jóval túlvan az 50- en, majdnem kopaszra nyirva a feje.  Laza, jófej nőci. Gondoltam magamban,- Igen, ez az! Vagány nő, semmivel nem törődik, éli az életét. Úgy, ahogy neki jó! Majdnem kopasz séró, oda se neki, nem érdekli, és ettől jól áll neki! -
Legközelebb, egy Indiana motorral jön, máskor, egy csupa króm, Harley- val kanyarodik. Egy műszakban dolgozunk. A csodás motoroktól úgy kell felrakni az államat. Négy hónap alatt, alig váltunk egy- egy szót, de mindig megdicsérem a motorokat.
 Tegnap, az egyik kedvenc beteg szobájában futottunk össze. Mondom neki, hogy láttam egy újabb csodát a parkolóban, és mi az oka, hogy sokáig nem láttam. Talán, más időszakban dolgozik? És, Wendy mesél. Kórházban volt. Előkerül a telefonja, amin fotók vannak. A menyasszonyi ruhája, jún. 16.- án lesz az esküvője. Özvegy maradt, 94- ben, aztán megismerkedett a barátjával. 10 lova volt, és 16 hektáros kertje a házhoz. Amikor a férje meghalt, el kellett adni. Nem tudta fenntartani, a lovakkal. 2 felnőtt gyereke van, és 6 unokája. Csak, úgymellékesen megemlitette, hogy haldoklik. Mi van?? Rosszul hallottam. Nem. Wendy rákos, és a daganat kiújúlt. 13 éve beteg, méhrákkal kezdődött. Azt kivették, majd máshol kezdett el növekedni a tumor. Egy ideig, nem okozott gondot. Tavaly szeptemberben, nagy fájdalmai voltak, és tudta, hogy a tumor nőni kezdett. Újabb khemo. Ettől hullott ki a haja. Először borsónyi, majd narancsni, most egy kisebb dinnye a tumor. Nyomja a szerveit. Nem operálják, mert sok kis kezdemény van. Félnek, hogy bedurran, és felgyorsulnak az események. Ha, minden jól megy, talán, 1 éve van hátra. Álltam, lebénulva. Majd, megöleltem. A könnyem kicsordult.  A nő, úgy beszél róla, mintha nem ő lenne a főszereplője. Él, dolgozik, aktiv. Mintha, mi sem történt volna! Azt mondja, minden napot úgy él meg, 13 éve, mintha az utolsó lenne!! Tudatosan él, élvezi a lovaglást, a motorozást. Ahogy a nap süt, vagy az eső veri.
Nekem, csorognak a könnyeim, és úgy kell összeszednem magam a döbbenettől. Milyen tartása van? Fantasztikus! Szürreális helyzet, egy rakás élő- halott között beszélgetünk, akik évek óta mesterségesen vannak életben tartva. Elöttem pedig egy egészségesnek látszó, aktiv nő, aki tisztában van vele, hogy nemsokára vége.
Én, meg szégyellem magam elötte. Nem minden az, aminek látszik! Valóban Wendy a neve.

6 comments:

  1. Huh, ez megrendítő volt! Csodálom az ilyen embereket.

    ReplyDelete
  2. Hát nem lehet a látszatról ítélni, ezt már többször megtapasztaltam én is. Le kalappal az ilyen ember előtt, mindenkinek jobb így, hogy tartása van, de neki a legjobb ebben a szörnyű várakozásban. Adjon az Isten neki könnyű véget.

    ReplyDelete
  3. Hát igen, milyen kár, hogy csak akkor értékeljük az élet apróságnak tűnő, csodás dolgait, mikor fejünk felett az a bizonyos kard. De azt hiszem mindennel így van ez, természetesnek veszünk dolgokat, míg meg nem legyint annak elvesztésének a szele. Minden jót kívánok neki!!

    ReplyDelete
  4. Huhh.... borsódzik a hátam... Nagyon-nagyon erős ez a nő! Minden tiszteletem az övé!
    Pumicica

    ReplyDelete