Megérkeztünk rendben. Az első nap azt gondoltam,az én egyetlen drága férjem, hadd pihenje ki magát a jetlag- ből. Én, hajnali 3- kor már fent voltam. El akartam menni a Tesco- ba, megvenni a laktóz mentes tejet, és egyéb vegetarianus kajákat, hogy mire felébred legyen itthon. Aztán, azt gondoltam, relaxálva visszaalszom, sikerült is. Előre megbeszéltem, hogy elszaladok anyámmal, addig aludjon. Kimegyünk a kinai piacra. Szerettem volna egy kis nosztalgikus levegőt szivni, nem is akartam különösen semmit sem venni. Ne is kérdezzétek, mi történt velem. Ellopták a pénztárcámat, benne a zöld kártyám, a Social Security Number kártyám, a jogsim,és nem mellékesen, egy jó nagy rakás készpénz. Nem magyar, valuta. Nem vagyok normális!! Kiviszem a piacra. Piacigazgatóság, rendőrség, jegyzőkönyv, stb. Amerikai követség, ahol majd adnak egy beutazási papirt. A férjem, elöször vigasztalt, most meg válni akar, pedig nem is tudja mennyi pénzem volt a pénztárcámban. Nagyon nehezen viselem. Szépen indul. Örülök neki, álok elébe a dolgoknak, különösen, hogy elegem van belőle. Mindez, karácsonykor. Kiborultam, mint a bili!!
Nagzon fura, ilyet még nem éreztem. Amikor világossá vált, hogy ellopták a pénztárcámat, nem tudtam megmozdulni. Menni nem tudtam.
No comments:
Post a Comment