Klinika 2. Gondolatok, egy munkahely margójára

Ami, az első napokban, olyan káprázatosam jónak tűnt, az közelebbről vizsgálva, enyhén szólva, kiábránditó. Kezdem azzal, hogy a nővérek varázsütésre barátságtalanok lettek. No, nem a vezető nővérek, hanem a dolgozó nővérek. Akiknek az lenne a feladatuk, hogy segitsenek, tanitsanak bennünket. Nem mi vagyunk az elsők, akik ebbe az intézménybe járunk gyakorlatra. Számomra, még mindig rejtély, hogyan lehet tisztába tenni, és felöltöztetni, 8-9 tehetetlen embert, reggel 7-8-ig. Totál sötétség uralkodik ebben a témában. Az elmélet, és a gyakorlat más. Ugyanis, a nővérek, meg tudják csinálni, de csak úgy, ha leröviditik a munkamenetet, és dobálják, rángatják a "betegeket". Gyorstisztitás az alsó fertályon, be a fogsort, tiszta pelenkát, fel a gatyát, meg ami a kezébe kerül, gyors fésülés, be a tolószékbe, ki a folyosóra, ott megkapja a gyógyszereket, oszt jól van, kezdődik a reggeli. Másképp, nem is megy. Szóval, nem szeretik, ha lábatlankodunk, mert látunk ezt- azt, amit nem kellene. Ezért, az unszimpátia felénk.
Aztán, jön a másik nővérke, aki vért vesz szerencsétlentől, megint egy másik vérnyomást mér, a harmadik lázat mér. Aztán, szépen sorban, betoljuk őket az étterembe, ahol megetetjük őket. Az osztályon, mind tolószékes, csak mi ülünk, rendes széken. Reggelinél, végig gondolkoztam az asztalnál, számbavéve a társaságot. Egy nagy kerek asztal. Az egyik néni, néz maga elé merev arccal, a szája tátva. Arca kifejezéstelen. Az izmok, már nem működnek, a nyelő izmok, is csak nehezen. Folyik szana-szét az étel belőle, ami persze teljesen pépes. A nyelés nem megy, szólni kell, minden falatnál, nyeljen. Van egy speciális por, ami méz szerűvé teszi a narancslevet, meg a folyékony italokat. Nagy a félrenyelés, fulladás kockázata. A másik, minden falat után, rákezdi, lilililililili, lilililili, lililili, .........  A harmadik, panaszkodik, hogy neki az kell, amit a másik eszik, és valóban hozzák is neki, de az nem olyan mégsem. A kávéban, nincs elég cukor, illetve, a cukorban, nincs elég kávé, és különben is, hagyják őt békében. És, azt hiszem, itt a kutya elásva.
"Nem akarom, hogy rángassatok, nem akarom, hogy tiszába tegyetek, nem akarom, hogy vért vegyetek, nem akarom, hogy szoritsátok a karomat, nem érdekel, és fel sem fogom  mit beszéltek. Nyugalamat, és békét akarok, és különben is, hagyjatok engem békében meghalni!" - szinte hallom, hogy sikoltják. A reggeli utáni szórakoztató programon, mindenki alszik, lógnak a fejek. Kimerültek, a reggeli tortúrában, a fentebb emlitett rángatás, forgatás, géppel emelgetés, vérnyomás mérés, gyógyszerezés. Némelyeket, elvisznek fizikoterápiára. Ha, akarja, ha nem! (tulajdonképpen mit gondolnak?? Rendbe fog jönni?) A pasi, aki az entertainer, meg nem törődik semmivel, mondja a magáét, és betesz egy dvd-t, a cime Képek Sziciliáról. Se szöveg, se semmi, csak madártávlat képek, mindenki alszik. A néni rákezdi, lilililili, lilililili. lilililili.....
Azon gondolkoztam, hogy ez humánus- e??? Vagy, inkább, csak annak látszik. Nem! Ez kinzás! Mégpedig, a legmagasabb foka!
A családtagok érkeznek, és - "Jajj anyuka! Milyen jól nézel ki!!! Látod mit hoztunk neked!!! Csokoládét!! Azt úgy szereted!" - mosolyog. A néni, vagy bácsika, majszolja a csokoládét, és néz arra, aki hozta. Látszik rajta, hogy lila gőze nincs arról, ki az?
Ezek az emberek, mesterségesen vannak életben tartva. Elveszitették a házukat, az élet értelmét, az önbecsülésüket, az önálló döntés jogát, és ha nem is világosan, de tudják, hogy valami bibi van! Ezért kiabálnak, csipnek, rúgnak, agresszivak. Valami nem stimmel. Ez nem humánus. Szerintem.

A klinika

A héten, klinikai gyakorlaton voltunk. Ez itt van, a mi kisvárosunkban -a legjobb indulattal, sem nevezhető városnak. - a legmenőbb, és a legelegánsabb elfekvő ebben az államban. ITT megtekinthető. Szépen elnevezték, nyugdijas otthonnak. Úgy néz ki, mint egy 4 csillagos Hotel. Hatlmas, gyönyörű park veszi körül, kis tavakkal. Az elrendezése olyan, mint az itteni kórházaké. Minden emeleten van egy nővérrészleg, ahova a holyosók befutnak. A folyosókon, a lakosztályok, illetve, szobák vannak, ahol az önmagukat ellátni képtelen emberek laknak. A házaspárok lakják lakosztályokat. Mindenki, a saját bútorai, emlékei között él. Tartozik hozzá, egy étterem, konyha. Az étterem, olyan, mint egy elegáns étterem, bárhol. Azzal a különbséggel, hogy az asztaloknál nincsenek székek, a legtöbbnél, mert az ottlakók kerekes székkel érkeznek. Komplett menü van, lehet válogatni.
A lakók nagyon jó anyagi helyzetben vannak, csak igy engedhetik meg maguknak a luxus ellátást. Van, aki fotómodel volt, az 5o- es években, a szobája tele fotókkal a Harper`s Bazar, a Vogue cimlapjai bekeretezve. A másik, elismert festőművész, műgyüjtő. A harmadik, jeles fizikus volt valamikor.
Egy- egy nővér 7-8 "beteget" lát el. Mind inkontinens, és Alzheimeres, vagy a dementia valamilyen formájában szenved. A személyzet kedves, mindenki teszi a dolgát, és igazi csapatmunka folyik. Egymással, valki- talki összeköttetésben vannak, igy pontosan tudják, ki, hol van, ha esetleg segitségre van szükség. A személyzeti étterem, a konyha másik oldalán van, és isteni jó a kaja, 1.5o- ért, minden. A levesek, amiből 3 féle van, ingyen van.
Nekem, nem volt új, a munka jellege, persze ahány ház, annyi szokás. Ahol én dolgoztam New York- ban, az "szegényházi" elfekvő volt, állandó pisi szag mindenütt. Kérdeztem az egyik ott dolgozót a sanszokról, hogy lehet bekerülni, azt mondta, hogy nagyon nehéz, mert aki itt dolgozik, eszébe nem jut változtatni.
Meglátjuk, ha máshol kapok munkát, nekem az is jó lesz.
Más. Csak zárójelben, a párom kalandjai, egyre hajmeresztőbbek. Nem tudok vele foglalkozni. Ki van fordulva magából!!

M. legújabb kalandja, Avagy, de szép dolog a házasság!!

Tegnap délután, ülök itt békésen magamban. Urasága táncolni volt. Egyszercsak megjön, nem túl jó hangulatban. A betegség után, nagyon fáradt. Szép és jó, gondoltam magamban, én meg felvonulok tanulni, meg netezni, mert jobban érzem magam nélküle a hátamban. (na ez már nem jó jel, de ez van) Megkér szépen, hogy ne vonuljak fel, mert jobban érzi magát, ha itt vagyok. Megörültem neki, és maradtam. Az este normálisan is zajlott. Mondjuk, szó nem hangzott el közöttünk. Lefeküdni készülődtem, ő is. A következő párbeszéd hangzott el. Én kezdtem igaz.
- M. Jó lenne, ha kicsivel többet beszélgetnénk egymással.
- Már megint panaszkodsz. (mi az, hogy már megint!! Soha, nem szoktam panaszkodni)
- Dehogy! Csak nem szólsz hozzám egész este. Én, az iróasztalnál, te a kanapén, és ennyi.
- Én, sokat beszélek, nekem szükségem van rá.
- Nem mondtam soha, hogy ne beszélj.
- Igen, ez igaz, nem mondtad.
- A kocsidban, a GPS- t nem tudom soha visszatenni a helyére.
- Igen tudom, mindig lóg, amikor te használod! De, nem baj, mert én visszateszem. Mindig visszateszem. - válaszoltam.
- Te rádiót hallgatsz, de valami iszonyú hangerővel, én CD-t.
- Igen, amikor reggel megyek, akkor jó hallgatni az "Ébredj fel" cimű műsort, sok- sok zenével.
- Azt a sok baromságot, amit össze tudnak hordani!
- Igen, hülyeség, de szórakoztató.
- Hülyéknek!
- Jó, akkor én hülye vagyok!
- Igen, ha ezt a baromságot hallgatod!
- Mindenki intelligens, csak nem használja az agyát.
- Nem. Nem mindenki intelligens. Azzal születni kell. A lexikális tudás megszerezhető, de nem feltétlenül párosul intelligenciával. De, téged nem zavar, mit hallgatok reggelenként a rádióban.
- Akkor, biztosan ezért nem beszélgetünk mi! - elfordul.
- Igen, valószinű ezért, mert én hülye vagyok.
Érzem, hogy mérges. Mérges, mert én mit hallgatok a rádióban?? Az eszem megáll!! Azt hallgatok, amit akarok!!
Kétségem nincs felőle, M. teljesen hülye!!! Nem tehet róla. Ennyi. Alig birtam elaludni, még előirja, mit hallgathatok, és mit nem!!
Hát, hogy ezt elérje, mégegyszer kell születnünk, neki is, meg nekem is!! Alig birtam elaludni!
Legszivesebben azt mondtam volna, hogy nem mindenki képes annyira hülyének lenni, hogy másfél éven keresztül, ugyanazt a bágyadt meditációs zenét hallgassa megállás nélkül. Vallatni lehet már vele, annyira kész vagyok tőle. De, én nem teszek megjegyzéseket!! Marha!

Trüttyölt ratyli,

http://abufe.hu/2011/10/tuttyolt-ratyli-osi-magyar-etel/

Ezen, nagyon jót mulattam. Amúgy az oldalt, nem olvasom gyakran, mert rettentő éhes leszek!!

A napok, a föiskola, meg egyebek

Nem is tudom, hol kezdjem. Borzasztó betegek voltunk, mindketten, magas lázzal. M. kezdte, majd 1 hét múlva, én is leborultam. Azt hittem, először csak rossz a kedvem, aztán, kiderült, hogy magas lázam van! Hallucináltam össze - vissza mindenféléket. Minden, megoldhatatlanul nehéznek tűnt hirtelen. (van hosszú ű- m, másik lap topon dolgozom, mert az egyik beszart) Az izületeim, nagyon fájtak, meg a csontjaim, Megint volt szenercsém, okos doktorunkhoz. Megint megmérték a magasságomat, és a súlyomat. Okosan, 1 hete voltam ott, ugyanezzel kezdték. Hátha, megnőttem 7 nap alatt. Ezeket, már nem is teszem szóvá. mert csak felesleges szájtépés. Soha, nem szoktam beteg lenni, most azt hittem, meg fogok halni. Slussz- passz nincs tovább. Annál nincs rosszabb, mint amikor mindkettő beteg a házban. A nyakamon, a mirigyek begyulladva, a bal fülem, mintha késsel szurkálnák, és láz. Kaptam lórúgás antibiotikumot. Bementem a főiskolára, és hazajöttem, mert azt hittem leesek a székről. Komolyan azt hittem, meg fogok halni!! Aki nem szokott beteg lenni, és azt hiszi vasból  van, az igy jár. (most meg nincs hosszú i-m, sebaj) Még mindig nem vagyok teljesen rendben. 
Más. Kitaláltam, hogy veszek magamnak elektromos cigit. Drága volt, de jól tettem, mert fantasztikus!! Nem kell a cigi. Ilyen sem volt még. A cigi összes káros anyaga kint marad, csak a nikotin adagod marad meg. Szóval,olyasmi, mint a nikotinos rágó. Az még drágább!! Arról nem is beszélve, hogy mindenütt cigizhetsz, nincs füst. Kivéve, M jelenlétében.
Más. Az én drága egyetlen párom. Na, az egy külön tanulmány. Az agy sérült sajnos. Nagyon szeretem,de sem humorérzék, se disztingválni nem tud. Velem is, és az apjával is összeveszett, de nagyon. De meg fogja bánni istenem !! Szerencsére, én nem voltam jelen. Aztán, én kerültem sorra. Olyan durva tud lenni, hogy elképesztő!!
Nagyon sokat tanulok, és megvan az eredménye is, de ülök rajta. Nagyon észnél kell lenni. És, ősz van! Itt már nagyon ősz. Jövő héten, megyünk klinikai gyakorlatra, egy privát ultra 5 csillagos magánklinikára. Nem örülök neki, mert minden szem rajtad lesz, Lyukat égetnek a tekintetek a hátadba. Nem szeretnék ilyen helyen dolgozni. Ennek több oka van! Semmi, extra juttatás. Azt a szót, hogy Unió, szakszervezet, ki sem lehet ejteni a szádon. Ezeken a helyeken, neked csak kötelességed van, jogod semmi!! Állami helyre szeretnék menni.
Meglátjuk.
Megint más. M. megvette a repülőjegyeket, dec.21.- re. Dec.- 8- án, mehetek már dolgozni. Engem, nem érdekel, ha találok munkát, én azonnal elmegyek dolgozni.