Nagyon megmaradt bennem, hogy ez mennyire igaz!
Nekem, nagyon nagy hib'm, hogy szinte útálom, a változásokat, és ragaszkodom, bizonyos, már- már halott dolgokhoz!
Pedig, ez az igazi zsákutca!
El kell engedni, és kitörölni, mert megkeseritheti az életet. A nosztalgia, akkor jó, ha az ember, egy baráti társaságban üldögél, es együtt felelevenitik, a gimnáziumi éveket, jokat röhögnek, egymás csetlésén- botlásán, hülyeségein, vagy élénken él bennük-nünk, a másik, fergeteges sikere.
Abban, az esetben, ha egy rossz véget ért párkapcsolaton nosztalgiázunk, akaratlanul, eszedbe jutnak bizonyos szituk, bármiről, csak mérgezi az életedet.Ugy kell járni- kelni az ismert helyeken, mintha a világ letermészetesebb dolga lenne, hogy arra jársz.
Ha, valami, nem műkodik, el kell engedni! Mégpedig, örökre, és minnél gyorsabban, annál jobb! Nem gondolni rá.
Teret engedni, az uj dolgoknak, amik bejönnek az életedbe, ha bevonzod őket, és sokkal körültekintőbbnek lenni. Ne az legyen, hogy te akarsz valamit! A másik akarja! Akarja, hogy vele legyél.
Van ennek, eg technikája. Nem nehéz.
Ez, egy fontos téma, kifejtem bővebben egyszer, most nincs időm rá. Azt a fránya ajtót, nem szabad nyitvahagyni, egy pillanatra sem, még csak résnyire sem.
Be kell zárni, kulcsra, még egy pár deszkát sem árt rászegezni, ki ne nyiljon véletlen sem!!
Ja, és nem emlékszem semmire!
Valahogy igy!
Ez a dalocska, ha nevezhetem igy, abszolút kedvencem! Igen, még mindig!
No comments:
Post a Comment