Delaware Az első amerikai állam rövid története

De, még mielött szó érné a ház elejét, a teljesség igénye nélkül. Az vitatott, hogy valóban az első lenne, de az biztos, hogy az első 13 államok egyike. Az azonban tény, hogy a rendszámtáblákon, "The first state" (Az első állam) felirat van.
Az első európai bevándorlók előtt a Delaware völgyét egy, akik az Algonkin nyelvcsaládba tartozó nyelvet,az Unami nyelvet beszélő indián törzs lakta. Magukat a lenni-lenape-nak nevezték, ami „igazi emberek”-et vagy „valódi emberek”-et jelent. A többi őshonos amerikai csoporttól a „nagyapák” titulust kapták annak jeleként, hogy már hosszú ideje éltek a völgyben. Vadászatból, halászatból és mezőgazdaságból éltek; fő terményeik a kukorica, a bab és a tök voltak. Az európai telepesek Delaware-nek (Delaware) nevezték el őket.
Amerika, 3. legkisebb állama, lakossága nem éri el az 1 millió föt.



A Lenni Lenape indiánok, 3 nagy csoportban éltek. Területük, a mai New York állam déli részétől, Delaware északi részéig terjedt. Svédek, hollandok, angolok felváltva telepedtek le, és folytattak harcokat ezen a vidéken, nem csak az öslakosokkal, de egymással is.






Peter Minuit, aki arról híres,- nekem ügyes szélhámosnak tünik- hogy megvásárolta Manhattant csecsebecsékért, 24 $ értékben, vitte az első végleges európai telepeseket Delaware-be. Minuit a Delaware folyó torkolatánál alapította Új-Svédországot, 1638-ban. Végül, angol uralom alá esett. Innen a hamisítatlan angol tartománynevek, New Castle, Sussex, Kent.

Feltünt a színen William Penn, aki egy angol kvéker birtokot kapott Észak-Amerikában, II. Károly angol királytól. Ennek a földnek, Pennsylvania lett a neve. William Penn, egy várost tervezett ide, aminek Philadelphia nevet adta. Testvéri szeretetet jelent görögül.
A föld megszerzése után nemsokára levelet írt az őshonos törzsfőnököknek, a barátságukat kérve. Azt állította nekik, hogy igen érzékenyen érintik azok a gonoszságok és igazságtalanságok, amiket telepesek műveltek az indiánokkal. Tőlük eltérően Penn békében kíván élni… velük. Valóban, Penn rövid uralmát demokratikus időszakként tartják számon, és tényleg békébe élt az őslakókkal. 1862-ben William Penn, kérelmezett egy direkt kijáratot az óceánhoz. York hercege Pennek adta az összes földet, egy 19 km-es körzetben, (12 mérföld) New Casteltól és Cape Henlopentől délre. A terület bennefoglalja a mai Delaware nagyját.



Penn egy békeszerződést kötött még abban az évben a delawari nemzettel. Nem voltak további összetűzések a delawari és a fehérek között egészen a Francia Indián háborúig(1754-1763), amikor néhány delawari Francia oldalra állt, mások Nagy-Britannia oldalára álltak(3 ország egyesülése, amit Anglia vezet), mások pedig semlegesek maradtak. Addigra, viszont a delawareiek nyugat felé haladtak a fehér települések elől, a legtöbben Ohioba mentek. Ma szétszórt csoportokban élnek, Oklahomában és Ontarioban, Kanadában. Egy kevés maradéka a Nanticoke-nak még mindig Warwickban él, Sussex County-ban, ahol egy közösségi központot tartanak fenn.
Nagyon szép kis állam, régi colonial épületekkel. Konzervatív, és hagyományörző lakosokkal. Fővárosa, Dover. Legnagyobb városa Wilmington, ami tőlünk 1o km- re van. Monumentális hídja, a Delaware Memorial Bridge.


A Delaware folyót íveli át. 1949- ben kezdték az építését. Hossza, 3.381m. 8 sávos. Ezen kereszül vezet, a 295- ös út, amit interstate vagyis államközi útnak neveznek. Delaware-t, ez esetben összeköti New Jersey- vel.
Én is ezen haladok át, minden héten 2 alkalommal, oda- vissza, New York City - be menet- jövet.

Újra itthon

Imádok hazatérni Hockessinbe. A helyzet az, hogy megint eltüntem, pedig elhatároztam, hogy többet fogok írni. Szóval, amig nem kezdődik a fősuli, addig New Yorkban dolgozom, heti 4 napot. 3 napot itthon vagyok. Ez, igy elég baráti azt hiszem. Egy öregek otthonában vagyok segédápolónő. 2 másik kolleganővel bérelünk egy lakást, Coney Islandon, Brooklynban. 2 ami csajszi. Csajszi, majdnem, velem egykorúak. Szóval csajszik. Jól megvagyunk. Brighton Beach-en dolgozunk.
Kocsival járok, és mindent egybevetve, 2.5- 3 óra alatt odaérek. Én, Delaware Államban élek, Pennsylvania- n, és New Jersey-n keresztül kell mennem. New Jersey Turnpike- on haladok, oda- vissza. Úgy, mint Toni Soprano.



Azzal a különbséggel, hogy ő New Jerseyben lakott. A kezdő zene, pontosan ott készült, én is ugyanezt látom. A Lincoln Tunnelen megyek, szóval az egész ugyanaz. Vicces... Persze, mehetnék a Holland Tunnelen is,- mindkettő a Hudson River alatt fut, de akkor elkerülöm a kedvenc helyeimet. Ja, és persze a Brooklyn Bridge kihagyhatatlan. Jól érzem magam a bőrömben. Úgy van, és az van, ahogy elterveztem. Persze egy kicsivel később, és nagyon jól alakult. Csak halkan mondom, hogy az én férjem, még 4 éve nem vált el az első feleségétől, igy valamivel el kellett ütnöm az időmet!! Hehehe , hehe.., he.

Falanszter

Több mint 17 ezer ember halála árán épült meg a világ legészakibb, 100 ezer főnél több lakossal rendelkező nagyvárosa: Norilszk. A Föld leggazdagabb .gifelőhelye felett épült település a legszennyezettebb, leghidegebb, legélhetetlenebb, http://www.blogger.com/img/blank.gifhttp://www.blogger.com/img/blank.giflegéletveszélyesebb, külföldiek által nem látogatható panelvárosa.

Nagyon érdekes cikk, ajánlom, hogy más is olvassa FALANSZTER

Előítéletek

Hetekkel ezelött, szóba jött. Miért nem megyek vele táncolni? Holott, rendesen megtanultam tangózni. Miatta. Hogy bebizonyítsam. Képes vagyok ugyanarra, amire ezek a nők, akik odajárnak. Igaz, a tánc iránti szenvedély nélkül. Alaplépések, kis bevariálás, de semmi élvezet- szenvedély. Amikor ez megtörtént, azóta úgy ahogy van, az egész felejtős, nem érdekel.
Szóval, elmondtam neki hogy nem érdekel, főleg a majmok miatt, akik oda járnak.
Rivalizálás folyik a nők között, 6o körüliek múvirággal a hajukban, erős sminkben, nyakig felsliccelt ruhában. Ciki.
Erre a válasz az volt, hogy előítéletem van, az emberek iránt. Úgy legyen, nem bánom, nem vitázom ezen. Ő élvezi, én nem. Az én férjem, addig egyedül járt, és amikor én megérkeztem, igyekeztem megtanulni. Most is egyedül jár táncolni. Örülök, hogy nem erölteti. Ennyi. Kalap, kabát.
Nos, szerinte nekem előítéletem van az emberek felé! Ok, lehet, hogy igaza van. Még az is elhangzott, hogy ez egy nagyon rossz tulajdonságom. Ezzel is tudok élni.
A minap, együtt ülünk a Honda szervízben. Mindkettőnk, ugyanazt a tipust választotta, persze az enyém egy kisebb, olcsóbb, mint az övé. Aktuális olajcsere, a tél múltával. Szóval, ülünk a váróteremben, másokkal egyetemben. Én, azonnal felkaptam egy magazint, a férjem nézelődik. Egyszercsak megszólal,
- Nézd azt a fiatal, értelmes arcú lányt. Minden pillanatot kihasznál. hogy tanuljon.
Felnézek az újságból, és látok egy 2o év körüli lányt, belemélyedve a tankönyvébe. Egy marker toll a kezében, és aláhúzza a lényeges részeket. A másik sarokban, egy nő ócska melegítőben, sáros bakancsban, elmélyülten beszélget telefonon valakivel.
- Látod, ez itt beszélget a semmiről, az meg tanul. Az ilyen embereket szeretem, akik még ezt a várakozási időt is kitöltik, értelmes dolgokkal.
Én, csak hümmögök valamit, de elkezdtem öntudatlanul is figyelni a két szóbanforgó emberkét.
A lány tanul, majd leköti a figyelmét a Tv. A sáros bakancsos nő, beszól a telefonba,
- Várj egy picit drágám, valaki keres. Tartsd a vonalat. Halló!- Szól bele a telefonba a nő. Igen tudom, megígértem, hogy megnézem a lovat, de a kocsim a szervízben van, és itt ülök, már fél órája. Azt hittem, korábban végzek, azért nem szóltam elöbb oda. Ahogy végzek, azonnal indulok. A ló kólikás lehet, az elmondottak alapján. Sietek, ahogy tudok! - majd visszavált az előzőhöz, akivel addig fecsegett.
Szóval, ez a nő állatorvos volt. A lenézett, fecsegő nő a semmiről.
Hogy is van ez? Kinek vannak előítéletei??

Igy van ez!

Annak idején, nem tetszett ez a dal, sőt nem az én világom volt a Máté Péter.
Most felfedeztem ezt a dalát. Milyen igaz!!! Milyen szép!

Fáj a szívem

Magyarországról lesz itt szó, ami régen nyomja a szívemet.
Valahogy soha nem fogalmaztam meg rendesen magamban, de amikor ezt a dalt hallom, akkor mindíg előjönnek az érzések. Holott, ez nem is egy magyar dal, a Cirque de Soleil Allegria dala az eredeti. De nagyon el van találva a magyar szöveggel, és a magyarosított hangszereléssel is.
Szóval, nagyon vegyesek az érzelmeim az országunkkal kapcsolatban. Nagyszerü ország,és nagyon szép is. Rengeteg tudóst, nóbeldijast adott a világnak. Igaz, egyik sem Magyarországon tudott kiteljesedni.
És itt vagyok én, vele kapcsolatban, már az én viszonyom az országommal, ahol felnőttem, és ahova ezer emlék, dolog köt. Sajnos azonban,nekem élhetetlen, és ezt valahogy fájdalmasan élem meg! Egyszerüen fáj!
Valakivel beszélgettem, magyarul akin mélységesen fel voltam háborodva. 5o éve él itt. Azt mondta, hogy a magyar nyelv, egy cigány nyelv. Tessék?? Akkor miért használja?? Miért tanította meg a gyerekeinek? Erre az volt a válasz, hogy mert így született. Mi van? Ezek szerint megtagadod a szüleidet, a gyökereidet, ahonnan jöttél??
Egy átlagos amerikai használ 5.ooo szót, egy átlagos magyar, 2o.ooo szót használ.
Én, egy olyan környezetben vagyok, ahol senkinek, semmilyen kötődése, emléke, érzelmei nincsenek az én országom felé. Nem is használom a nyelvet. Meg kell mondjam, a hétköznapokban el vagyok vele. De, valahol hallok egy déli harangszót, vagy olvasok , hallok valami negatívumot, mintha a szivemet tépkednék! Pedig, nem vagyok érzelgős, sem honvágyam nincs!! Egyszerüen, egy láthatatlan kötelékem van. Magyarország, engem nem szeret. Ha, anyám sem lesz már, nem megyek haza soha többet, mert a lányom is készül arra, hogy elhagyja.
Szóval, valami ilyesmiket érzek.
Itt, az eredeti dal, és a magyar változata.

Megint New York City

Itt vagyok ragyogok, egy ideje újra, de irni nincs időm. Már úgy értem New Yorkban. Egy szobát bérelek, és nagyon jó fejekkel lakom együtt. Csütörtökön, hazamegyek. A múltkor, kocsival jöttem, és az egyik ismerősöm, Conney Islandon lakik, oda vittem haza. Talán Subway- al hamarabb hazaért volna, de beszélgettünk útközben.
Visszafelé, Borough Parkon, az "állatkerten" (haszid zsidók lakta környék) jöttem visszafelé, és megálltam a háznál, ahol egykor, csak rövid ideig laktam. Pontosan 5 évvel ezelött. Kiváncsi voltam, milyen érzéseket vált ki belőlem.
Meg kell mondjam, nem jókat!! Nagyon keserü lett a szám íze. Nem is értem magam, hogy tudtam elviselni!!
Úgy, az egészet, cakli - pakk!!
Olyan gyorsan túntem el, mint a kámfor!! Köd elöttem, köd mögöttem!!
Amúgy, inkább busszal közlekedem, mert a kocsikat szeretik törni errefelé, és itt nem olyan fontos az autó. A Greyhound busszal kényelmesen hazamegyek, 2 óra alatt, és a férjem vár!! Néha el- el szívok egy szál cigit, de nem nagyon hiányzik az sem.
Amúgy jól vagyok nagyon. Majd részletesen beszámolok, mik történnek velem.
Sok- sok jó dolog!!