Amikor, ilyen megnyilvanulasokkal talalom magam szemben, mint a muveszeti oldalon is, akkor komolyan gondolkodoba esek!! Milyen orszag ez?? Cenzura, es a pocsok!
Most volt alkalmam sokat, es kimeritoen beszelni errol a lanyommal, es o sem akar itt maradni. Vegulis kiderult! Azt is megmondom elore, hogy nem idegesitem rajta magm, a masik idiota orszag, Ausztria. De, nekem most azzal kell beernem. Valamivel azert remelem jobb lesz! Ez van, az elet kiszamithatatlan! De, ha az sem tetszik, tovabballok! A rohadt eletbe! Miert nem talalkozol ilyennel Amiban??
Ha, egy IP cimrol csinal anya es lanya, regisztraciot, mi abban a rossz??? Valamifele elonyokhoz jutunk talan? Nem irtam igazi velemenyt, mert azt nem tettek volna zsebre, esetleg a lanyomat is torlik, azt meg nem szeretnem!
Na, eleget lattam- voltam, megyek is! Valamifele, gyulolet- szeretet van bennem!
Tuesday, November 10, 2009
Hahaha..kaptunk a burankra!
A muveszeti oldalrol kaptunk a fejunkre. Aquarius es a lanya, IP cime, megegyezik. Mivel, az en funkciom befejezodott, igy kert elnezest, kvazi nem tudtuk, es legyenek szivesek Aquariust torolni az oldalrol!
Megirta, bla, bla, bla, hogy nem tudtuk, stb. Igy is mar unalmas, es Aquarius atadta az erintettnek a stafetat. Komolyan mondom, nevetseges, ami az oldalon zajlik!
Van itt minden, pocskondiazas, gunyolodas, mintha a tarsadalmat tukrozne az egesz! Komoly cenzura folyik!
Ez, nem figyelheto meg az amerikai muveszeti oldalakon!! Ez van!
A muveszet, egy baromi relativ dolog, ha valaki gemeskutakat fest, az rendben van, de nem turi, ha valaki maskepp latja a dolgokat, es a vilagot, ugy ertem abrazolasilag!!!
Eleg cinkes!
Megirta, bla, bla, bla, hogy nem tudtuk, stb. Igy is mar unalmas, es Aquarius atadta az erintettnek a stafetat. Komolyan mondom, nevetseges, ami az oldalon zajlik!
Van itt minden, pocskondiazas, gunyolodas, mintha a tarsadalmat tukrozne az egesz! Komoly cenzura folyik!
Ez, nem figyelheto meg az amerikai muveszeti oldalakon!! Ez van!
A muveszet, egy baromi relativ dolog, ha valaki gemeskutakat fest, az rendben van, de nem turi, ha valaki maskepp latja a dolgokat, es a vilagot, ugy ertem abrazolasilag!!!
Eleg cinkes!
Monday, November 9, 2009
Bolcsessegfog
Aquarius lanyanak bedurrant a masodik bolcsesseg foga. Ma mennek az orvoshoz, kioperaltatni. Ez mar a masodik! Annak idejen, Aquarius is megszenvedett vele. Szegeny gyerek! Tulajdonkeppen, ezert nem mentek tegnap este bulizni!
Hahahahaha...
"Miként válhatunk a saját életünkben sorsformáló erõvé? Hogyan tehetünk szert mélyebb önismeretre, s állíthatjuk azt egy értelmesebb, harmonikusabb élet szolgálatába? Hogyan segíthetünk magunkon, ha úgy érezzük, hogy csak sodródunk az árral? Léteznek-e sorsfeladatok, s ha igen, miként ismerhetjük fel a sajátunkat? Hogyan fedezhetjük fel és mozgósíthatjuk belsõ erõforrásainkat?"
Aquarius kapott egy hirlevelet, amit amugy szeret errol az oldalrol! De, azt hiszi, erre neki semmi szuksege, mert felall a pulpitusra, es olyan eloadast tart rola, hogy ihaj- csuhaj- fahaj!!
Hihetetlen melysegeket, es magassagokat, es eroforrasokat tud mozgositani, ha szukseg van ra, meg maga is eltatja a szajat!!
Szoval, ez szamara tulhaladott dolog, es nagyon is tudja, mit kell csinalnia!
Aquarius kapott egy hirlevelet, amit amugy szeret errol az oldalrol! De, azt hiszi, erre neki semmi szuksege, mert felall a pulpitusra, es olyan eloadast tart rola, hogy ihaj- csuhaj- fahaj!!
Hihetetlen melysegeket, es magassagokat, es eroforrasokat tud mozgositani, ha szukseg van ra, meg maga is eltatja a szajat!!
Szoval, ez szamara tulhaladott dolog, es nagyon is tudja, mit kell csinalnia!
Sunday, November 8, 2009
Nem mentunk
Sajnos, nem mentunk, pedig ugy keszultem ra! Egesz nap fajt a fejem, es nem is erzem jol magam. A lanyomnak a bolcsesseg foga faj. Azonkivul, szakad az eso! Igy, itthon maradtunk.
Nagyon sajnalom, de ami kesik, az nem mulik! Egeszen mostanaig, gondolkoztunk rajta. Szoval, itthon maradtunk. Van ez igy!
Ritka ronda nap volt ez a mai!
Nagyon sajnalom, de ami kesik, az nem mulik! Egeszen mostanaig, gondolkoztunk rajta. Szoval, itthon maradtunk. Van ez igy!
Ritka ronda nap volt ez a mai!
Saturday, November 7, 2009
Egy nagyon hires, es megis kevesse ismert festomuveszrol szeretnek irni
Tamara de LEMPICKA
[Tamara Gorska]
festőművész
(Varsó, 1898–Mexico, 1980)
foto a muvesznorol
Az egykori Tamara Gurwick-Gorska, ha igaz, 1898-ban született, gazdag lengyel anya és orosz apa gyermekeként. Elkényeztetett, kultúrától átitatott gyermekkorának az 1917-es forradalom vetett hirtelen és drámai véget. Akkor kényszerült első ízben emigrációra: férjével, Tadeusz Lempickivel Párizsban telepedett le. Elsősorban kenyérkereseti megfontolásból kezdett el festeni, de ezt rövid idő alatt sikerült összhangba hozni társadalmi becsvágyával. Elvégezte az Académie de la Grande Chaumiere-t. Kubista mesterei, mint André Lhote és Maurice Denis ugyanúgy befolyásolták, mint gyermekkori emlékei a reneszánsz művészetéről a nagymamájával többször megismételt olaszországi utazásokon, majd a Louvre-ban tett gyakori látogatások, a régi mesterek klasszikus egyszerűségének vonzereje. Az érzéki, titokzatos, kihívó ízlésű, kirívóan öltözködő de Lempicka egyhamar a dekadencia és a fényűzés jelképévé vált az 1920–30-as évek Párizsában, a világ akkori művészeti fővárosában. Szembeszökő festményei minden más művésznél jobban voltak képesek megragadni a modernizmus, a gépiesedés, az art deco szellemét, kifejezni a gazdagság és dekadencia kombinációját, ami annyira jellemezte a francia fővárost.
De Lempicka, a divatos és keresett portréfestő büszke volt arra, hogy 28 éves korára megszerezte első millióját, sőt kora üzletileg egyik legsikeresebb művészének számított, aki a legkülönbözőbb párizsi szalonokban állított ki, és 1925-re túl volt első önálló tárlatán Milánóban. Igazi femme fatale lehetett: kicsapongó, elborzasztó életformát választott magának, ujja köré csavarta a gazdag, öreg, arisztokrata férfiakat, kereste a befolyásos, intellektuális művészek, mint Gide vagy Cocteau társaságát, és elcsábította a fiatal, jóképű fiúkat, akik azonban nem voltak képesek szexuális étvágya kielégítésére. Mint azt a Royal Academy show-ján kiállított ötvenöt festmény némelyikének felkavaró, kényelmetlen látványa is félreérthetetlenül elárulja, de Lempicka leplezetlenül biszexuális volt.
De Lempicka egyik legjellegzetesebb női kliense La Salle grófnő, kora jól ismert társasági lénye volt. Londonban bemutatott terjedelmes portréján a szinte ijesztő termetű amazon izmos combjait hangsúlyozó férfias, fekete nadrágkosztümben, fehér ingben, zsebre vágott kézzel, szigorú, fürkésző tekintettel jelenik meg. Látható a Piccadilly sugárúti múzeumban de Lempicka egyik mesterműve, A szép Rafaela zöldben is. A firenzei manieristák stílusát felidéző festményen a meztelen Vénusz istennő modern, lecsupaszított környezetben jelenik meg, jeges szexualitást árasztva magából. Lánya, Kizette visszaemlékezéséből kiderül, hogy de Lempicka a Bois de Boulogne-ban sétálva lett figyelmes az érzéki teremtésre, aki közel egy évig volt múzsája és kedvese. Kizette maga több gyermekkori portréval is „képviselteti magát” a kiállításon, és őt az anya még viszonylag megkíméli a más kislányokat sokat tapasztalt Lolitaként megörökítő megközelítéstől.
A drabális meztelen alakoknál sokkal nyomasztóbb látvány két férfi ábrázolása. Nem csoda, hogy Tadeusz Lempicki egyre inkább árnyékba szorult ünnepelt felesége glamúros életében, akinek nőkhöz és férfiakhoz egyformán és nagy számban fűződő kapcsolatai tönkretették a házasságot. A festőnő a távozó Lempickit „Tökéletlen férfi” címmel örökíti meg, jegygyűrűt viselő kezét szándékosan és feltűnően vázlatosan hagyva. A szomorú, üres tekintetű, beesett arcú férfi a gyengeség látszatát kelti, amit túlméretezett felöltője még csak jobban kiemel. Ha a lengyel arisztokratát vesztesként akarta beállítani, de Lempicka erővel, befolyással ruházza fel egyik gazdag megrendelőjét, dr. Boucard-t, akit a Lactéol gyógyszer kifejlesztése milliomossá tett. A fehér köpenyt viselő férfi egyik kezében kémcsövet, másikban mikroszkópot tart, bár olyan pozícióban, mintha a valóságban soha nem használná azokat. A náci orvosokra emlékeztető kutató műszerei éppúgy elidegenítőek, éppúgy nincs közük a teátrálisan elrendezett színhez, mint a számos festmény hátterét képező felhőkarcolók vagy geometriai alakzatok. Az összetéveszthetetlen stílusú de Lempicka gyakran drámaian világította meg szofisztikált, gyakran ezüstös vagy fémes színű szatén ruhát viselő modelljeit, és gyakran vágta le fejük búbját vagy cipőjük orrát, jelezve, hogy erős egyéniségük szétfeszíti a vászon kereteit. De Lempicka szerencsés volt, hiszen az art deco stílus, amely az 1925-ös párizsi kiállítással tette le névjegyét, elsősorban az iparművészet, a dizájn, az építészet területén jeleskedett és a festészetben nem „dobott” nagyot, azaz nem volt versenytársa. A Royal Academy kiállítására hozott portrék nagy műgonddal megrajzolt, kidolgozott, hiperrealista figuráinak könnyed eleganciája, érzékisége és vitalitása tökéletesen rímel a Viktória és Albert Múzeum tavalyi nagy sikerű art deco tárlatán látott exkluzív, tökéletesen megformált, kiváló anyagokból készült, de talmi, sekélyes mestermunkákra.
A londoni kiállítás de Lempicka fénykorára, az 1922-től a negyvenes évek elejéig tartó időszakra koncentrál. 1933-ban másodszor is férjhez ment, a (természetesen) gazdag Raoul Kuffner báróhoz. A házasság rangot és létbiztonságot egyaránt hozott, mégis a festőnő a harmincas évek közepére alkotói válságba, majd depresszióba zuhant. A megújulás reményében egy toszkánai zárdába vonult vissza. Ebből az időből származik a kiállítás zárófejezetének egyik szentimentális, A rendfőnök asszony címet viselő portréja. 1939-ben, ezúttal a nácizmus elől vonult emigrációba, de amerikai évtizedei alatt nem sikerült megismételnie háború előtti elismeréseit. A hatvanas évek elején egy párizsi és New York-i retrospektív is megbukott. De Lempicka megfogadta, hogy soha többé nem állít ki. Végül, a hetvenes évek elejére fiatal galériatulajdonosok rávették egy újabb próbálkozásra és a húszas-harmincas évekből összeszedett anyag elnyerte a közönség tetszését. Így még egyszer belekóstolhatott a sikerbe, tanúja volt újrafelfedezésének. Most lenne csak igazán elégedett magával, amikor mint az art deco ikonját bálványozzák, művei pedig olyan celebritások tulajdonában vannak, mint Donna Karan, Jack Nicholson, Madonna és Barbara Streisand.
De Lepicka halálában is hű maradt magához. Utasításainak megfelelően hamvait helikopterről a még aktív mexikói Popocatépetl vulkán kráterébe szórták.
Dorras: Lexikon Art portal
Nekem, van egy merethu masolatom, Thaifoldon csinaltattam. Az Art Deco, a kedvenc stilusom.
[Tamara Gorska]
festőművész
(Varsó, 1898–Mexico, 1980)
foto a muvesznorol
Az egykori Tamara Gurwick-Gorska, ha igaz, 1898-ban született, gazdag lengyel anya és orosz apa gyermekeként. Elkényeztetett, kultúrától átitatott gyermekkorának az 1917-es forradalom vetett hirtelen és drámai véget. Akkor kényszerült első ízben emigrációra: férjével, Tadeusz Lempickivel Párizsban telepedett le. Elsősorban kenyérkereseti megfontolásból kezdett el festeni, de ezt rövid idő alatt sikerült összhangba hozni társadalmi becsvágyával. Elvégezte az Académie de la Grande Chaumiere-t. Kubista mesterei, mint André Lhote és Maurice Denis ugyanúgy befolyásolták, mint gyermekkori emlékei a reneszánsz művészetéről a nagymamájával többször megismételt olaszországi utazásokon, majd a Louvre-ban tett gyakori látogatások, a régi mesterek klasszikus egyszerűségének vonzereje. Az érzéki, titokzatos, kihívó ízlésű, kirívóan öltözködő de Lempicka egyhamar a dekadencia és a fényűzés jelképévé vált az 1920–30-as évek Párizsában, a világ akkori művészeti fővárosában. Szembeszökő festményei minden más művésznél jobban voltak képesek megragadni a modernizmus, a gépiesedés, az art deco szellemét, kifejezni a gazdagság és dekadencia kombinációját, ami annyira jellemezte a francia fővárost.
De Lempicka, a divatos és keresett portréfestő büszke volt arra, hogy 28 éves korára megszerezte első millióját, sőt kora üzletileg egyik legsikeresebb művészének számított, aki a legkülönbözőbb párizsi szalonokban állított ki, és 1925-re túl volt első önálló tárlatán Milánóban. Igazi femme fatale lehetett: kicsapongó, elborzasztó életformát választott magának, ujja köré csavarta a gazdag, öreg, arisztokrata férfiakat, kereste a befolyásos, intellektuális művészek, mint Gide vagy Cocteau társaságát, és elcsábította a fiatal, jóképű fiúkat, akik azonban nem voltak képesek szexuális étvágya kielégítésére. Mint azt a Royal Academy show-ján kiállított ötvenöt festmény némelyikének felkavaró, kényelmetlen látványa is félreérthetetlenül elárulja, de Lempicka leplezetlenül biszexuális volt.
De Lempicka egyik legjellegzetesebb női kliense La Salle grófnő, kora jól ismert társasági lénye volt. Londonban bemutatott terjedelmes portréján a szinte ijesztő termetű amazon izmos combjait hangsúlyozó férfias, fekete nadrágkosztümben, fehér ingben, zsebre vágott kézzel, szigorú, fürkésző tekintettel jelenik meg. Látható a Piccadilly sugárúti múzeumban de Lempicka egyik mesterműve, A szép Rafaela zöldben is. A firenzei manieristák stílusát felidéző festményen a meztelen Vénusz istennő modern, lecsupaszított környezetben jelenik meg, jeges szexualitást árasztva magából. Lánya, Kizette visszaemlékezéséből kiderül, hogy de Lempicka a Bois de Boulogne-ban sétálva lett figyelmes az érzéki teremtésre, aki közel egy évig volt múzsája és kedvese. Kizette maga több gyermekkori portréval is „képviselteti magát” a kiállításon, és őt az anya még viszonylag megkíméli a más kislányokat sokat tapasztalt Lolitaként megörökítő megközelítéstől.
A drabális meztelen alakoknál sokkal nyomasztóbb látvány két férfi ábrázolása. Nem csoda, hogy Tadeusz Lempicki egyre inkább árnyékba szorult ünnepelt felesége glamúros életében, akinek nőkhöz és férfiakhoz egyformán és nagy számban fűződő kapcsolatai tönkretették a házasságot. A festőnő a távozó Lempickit „Tökéletlen férfi” címmel örökíti meg, jegygyűrűt viselő kezét szándékosan és feltűnően vázlatosan hagyva. A szomorú, üres tekintetű, beesett arcú férfi a gyengeség látszatát kelti, amit túlméretezett felöltője még csak jobban kiemel. Ha a lengyel arisztokratát vesztesként akarta beállítani, de Lempicka erővel, befolyással ruházza fel egyik gazdag megrendelőjét, dr. Boucard-t, akit a Lactéol gyógyszer kifejlesztése milliomossá tett. A fehér köpenyt viselő férfi egyik kezében kémcsövet, másikban mikroszkópot tart, bár olyan pozícióban, mintha a valóságban soha nem használná azokat. A náci orvosokra emlékeztető kutató műszerei éppúgy elidegenítőek, éppúgy nincs közük a teátrálisan elrendezett színhez, mint a számos festmény hátterét képező felhőkarcolók vagy geometriai alakzatok. Az összetéveszthetetlen stílusú de Lempicka gyakran drámaian világította meg szofisztikált, gyakran ezüstös vagy fémes színű szatén ruhát viselő modelljeit, és gyakran vágta le fejük búbját vagy cipőjük orrát, jelezve, hogy erős egyéniségük szétfeszíti a vászon kereteit. De Lempicka szerencsés volt, hiszen az art deco stílus, amely az 1925-ös párizsi kiállítással tette le névjegyét, elsősorban az iparművészet, a dizájn, az építészet területén jeleskedett és a festészetben nem „dobott” nagyot, azaz nem volt versenytársa. A Royal Academy kiállítására hozott portrék nagy műgonddal megrajzolt, kidolgozott, hiperrealista figuráinak könnyed eleganciája, érzékisége és vitalitása tökéletesen rímel a Viktória és Albert Múzeum tavalyi nagy sikerű art deco tárlatán látott exkluzív, tökéletesen megformált, kiváló anyagokból készült, de talmi, sekélyes mestermunkákra.
A londoni kiállítás de Lempicka fénykorára, az 1922-től a negyvenes évek elejéig tartó időszakra koncentrál. 1933-ban másodszor is férjhez ment, a (természetesen) gazdag Raoul Kuffner báróhoz. A házasság rangot és létbiztonságot egyaránt hozott, mégis a festőnő a harmincas évek közepére alkotói válságba, majd depresszióba zuhant. A megújulás reményében egy toszkánai zárdába vonult vissza. Ebből az időből származik a kiállítás zárófejezetének egyik szentimentális, A rendfőnök asszony címet viselő portréja. 1939-ben, ezúttal a nácizmus elől vonult emigrációba, de amerikai évtizedei alatt nem sikerült megismételnie háború előtti elismeréseit. A hatvanas évek elején egy párizsi és New York-i retrospektív is megbukott. De Lempicka megfogadta, hogy soha többé nem állít ki. Végül, a hetvenes évek elejére fiatal galériatulajdonosok rávették egy újabb próbálkozásra és a húszas-harmincas évekből összeszedett anyag elnyerte a közönség tetszését. Így még egyszer belekóstolhatott a sikerbe, tanúja volt újrafelfedezésének. Most lenne csak igazán elégedett magával, amikor mint az art deco ikonját bálványozzák, művei pedig olyan celebritások tulajdonában vannak, mint Donna Karan, Jack Nicholson, Madonna és Barbara Streisand.
De Lepicka halálában is hű maradt magához. Utasításainak megfelelően hamvait helikopterről a még aktív mexikói Popocatépetl vulkán kráterébe szórták.
Dorras: Lexikon Art portal
Nekem, van egy merethu masolatom, Thaifoldon csinaltattam. Az Art Deco, a kedvenc stilusom.
Szuper buli!
Megbeszeltuk, megyunk a szuperbuliba holnap! Bemrockpart, Mini koncert. Kislany korom ota jarok oda, a lanyom is jon!! 15 evesen, eloszor tettem be oda a labamat, elsos gimis rockerlanykent! A hangszorok mellett szerettem allni, es a koncertek mindig szombaton voltak, de a suliban is, szerdaig, suket voltam! Bolyongo baratom, termeszetesen szinten a helyszinen lesz! Torok Adi, es Pinyoka is nagyon orul, hogy ott leszunk ismet! Egyutt, mint 30 eve, es idonkent kozben is!
Mar, 3- an szerettem volna elmenni a Szimplaba, de nem jott ossze, hiszen azert beteg vagyok- voltam, vagy mi! De, igy is nagyon orulok!
De, a legigazibb a Bemrockpart, mert ott megallt az ido, nem zartak be, es mindig jol ereztuk magunkat! A lanyom, nagyon orul neki! Itt, a link, meg lehet nezni, el lehet jonni!
http://www.torokadam.hu/
Mar, 3- an szerettem volna elmenni a Szimplaba, de nem jott ossze, hiszen azert beteg vagyok- voltam, vagy mi! De, igy is nagyon orulok!
De, a legigazibb a Bemrockpart, mert ott megallt az ido, nem zartak be, es mindig jol ereztuk magunkat! A lanyom, nagyon orul neki! Itt, a link, meg lehet nezni, el lehet jonni!
http://www.torokadam.hu/
Subscribe to:
Posts (Atom)