Egy ismerősöm kérdezte,
hogy én hogy élem meg itt NYC- ben a mostani helyzetet. Mindíg mások
írásait posztolom. Úgy döntöttem, hogy válaszolok. Nehezen! Nem, nem
dolgozom. Február 3.- án jöttem vissza, Magyarországról, és Ausztriából.
A LOT direkt járatával. 1 nappal, a visszautazásom elött, kaptam
egy emailt, ahol pirossal szedve egy kis figyelmeztetés volt, hogy aki
Kínában járt 2 hete, azt amennyiben nem amerikai állampolgár, nem
engedik be Amerikába. Ha, amerikai állampolgár, akkor karanténba
helyezik, 2 hétre. (ma, már tudjuk, hogy ez sem volt igaz!) Akkor, még
arról lehetett tudni, hogy kemény járvány van Kínában, Wuhan- ban.
Nem is gondoltam semmi veszélyre, mert 3 éve jártam Kínában. Tehát
messze van, nem is érdekel különösebben, engem nem érint. Úgy jöttem
vissza, hogy biztos állásom van. Pár évvel ezelött, volt egy betegem,
most a férje gyengélkedik. A lánya hívott fel, még mielött haza utaztam
volna. Tehát, emmiatt nem aggódtam.
Közben, elmentek nyaralni, és
az öreget is vitték, így Március elejére mondták, hogy számítanak rám.
Március elejénén, telefonáltak, hogy aki az öreggel volt eddig, az marad
is. Akkor már tudni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. De,
látszólag, minden működött, nyitva volt, stb. Elmentem orvoshoz, hogy
meglegyenek a legfrissebb leleteim, az egészségi állapotomról, Drog-
teszt stb. Úgy tudok közvetítőnél jelentkezni, mert itt ennélkül nem
vesznek fel sehova. Privát munka megszűnt. Amikor elmentem, az addigi
betegemet otthagytam. Gyomorfekélyt kaptam tőle. Teljes elmebaj.
Szeptemberben volt 1oo éves. Nem fizettek rendesen, cigánykodtak a
fizetéssel, stb. Nem megyek bele a részletekbe.
A közvetítők
bezártak. Illetve, idősek otthonában, vagy kórházban akartak munkát
adni, ahova nem mentem, védőfelszerelés hiánya, magas megbetegedések
száma, stb. Még vannak terveim, ha lehet nem öntetném magamra a vírust
vödörszám. Mivel, nővér vagyok, tisztában vagyok vele, milyen hamar
nagyon nagy baj lehet.
Itthon vagyok, távgyógyítani nem tudok, egy csomó helyre elküldtem az önéletrajzomat.
Ekkor, már bezártak az iskolák, üzletek, szinházak, minden. Csak a
létszükséhez elengedhetetlen boltok voltak már nyitva. Social Distancing
lépett érvénybe. 2 hétre vásárolok, nagy nehezen sikerült interneten
aranyárban maszkot rendelni. (25 Centes maszkot, 3 dollárért kaptam a
patikában, 1 db.- ot.) Kesztyű volt itthon.
2 hónapja vagyok
itthon. Manhattanben nem jártam, nem tömegközlekedek. Ritkán megyek ki.
Ha, jön valaki velem szemben, kimegyek az úttestre, mert alig van
közlekedés. A boltban, is csak maszkban- kesztűben megyek ki. Gyorsan
kapkodom az árúkat. Alig kapok levegőt, a maszk alatt. A kiszállítási
kapacitása a boltoknak nem elegendő. Pizzát, kész ételt lehet rendelni.
Az utóbbit aranyárban. Jól bírom a monotóniát, 3 napig eszem ugyanazt,
nem zavar. Az sem zavar, hogy összehúztam a nadrágszíjat. Spórolok.
A hírek ijesztőek, így magánzárkában vagyok, ami most már kezd egy
kicsit zavarni. A "jobb félni, mint megijedni" elvet vallom. Továbbá, én
Bronx- ban lakom, azon a környéken, ahol a lakosság nagy része latin,
ill. Afro- amerikai. Válásom óta, nem a nyugis kertvárosban. Itt,
megjegyzem, jobban érzem magam. Alkoholos fertőtlenítőm van. Azt sem
lehet kapni!
Szóval, Amerikát jól derékba vágta a Covid19.
Felkészületlenül, dilettáns módon. A világ első számú országáról
kiderült (már számomra nem elöször) hogy messze már nem az, ami volt
valamikor. De, még mindíg szeretnek úgy csinálni, mintha! Ha, kidolgozod
a lelkedet, akkor még mindíg a legjobb, de ha te 4o órás munkaidőben
gondolkozol, akkor meg vagy lőve! Hozzáteszem, a világ egyik legdrágább
városában élek. 96 órát dolgozom egy héten. Így tudok megélni, és
félretenni. Nincs ez másképp másokkal sem!
Egy közvetítő
jelentkezett, akik komolyan is vettek. Most 2 hete, internetes
kapcsolatban vagyok velük, és a szerződésemet is emailben küldték el,
amit beszkennelve küldtem vissza aláírva ma reggel.
De, még ki tudjam mikor tudok konkrétan munkába állni.
Ami tényleg félelmetes, hogy rendőrautók, és mentők szirénázva
száguldanak, autó forgalom alig van! A távolságtartás bejött, de ha
engednek a gyeplőn, ki tudja nem lángol fel újra a vírus? Most, pont 3
napja kicsit enyhült a megbetegedések száma, de még mindíg félelmetes.
Szerencsére nekem van tartalékom, de nagyon sokaknak nincs. A többségnek
nincs. Nem tudom, mikor kezdődnek a rablások, és a fosztogatás.
Az
én szakmámban, nincs távápolás. Tehát, nem tudok itthonról dolgozni. A
veszteségem jelentős. De, még mindíg jobb, mint meghalni. Még mindíg
nincs elegendő védőfelszerelés. Az ürhajós szkafanderek, mint
németországban, Ausztriában, nem létezik. A minap, jött egy általános
felkérés, hogy aki nővér, vagy nővér volt, az jelentkezzen. Nem
jelentkeztem, a fetebb említett okokból. Nem akarok hősködni. A
rebbellis korszakomból kinőttem. Ide lőjetek, szlogen már nem játszik.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy mintha hülyék lennének az emberek! Az
elrettentő hírek, képsorok a tv- ben, és a neten, nem pánikkeltés,
szenzáció hajhászás céljából készülnek. Késő délután mentem a minap a
boltba. Látom, hogy a parkban legalább 3o- 35 ember jamborizik jókedvűen
iszogatnak, beszélgetnek, se kesztyű, se maszk. Sötétedés után, alig
van maszk valakin. Este nem fertőz a vírus?
A haszid (ultraortodox)
zsidó közösségeknek esze ágában nincs betartani a távolságtartást. Most
lesz, van a legnagyobb ünnepük, a Peszah, (húsvét) ami azt hiszem, 9,
vagy 1o napig tart. A rendőrök csak odahajtanak autóval, és szépen kérik
őket, hogy oszoljanak, amire magasról tojnak. Isten megvédi őket! Egy
frászt véd meg!
Mielött hazautaztam volna, állítólag, már itt volt a
vírus China town- ban. Akkor jártam ott. Lehet, hogy túl vagyok rajta,
nem tudom. A tesztnek nem sok értelme van, a serology teszt- nek van
értelme, ami kimutatja az antitesteket a szervezetben. Egyenlőre, erről
sem lehet tudni, hogy meddig vagy védett. Fél évig, vagy a Nagy Pharma a
profit érdekében fél évente beadatja neked, mert hogy mutálódik a
vírus.
Szóval, ennyit tudok írni erről. Igen, nehezen élem meg, de
egyenlőre jól vagyok. Nagyon sokan hívtak a világ minden tájáról
ismerősök, akikkel nem találkoztam évek óta! Nagyon jól esett. Akitől
meg vártam volna, az meg sem kérdezte. Saját kajáit posztolja nekem
privátban. Furcsák az emberek! Pedig tudja, hogy a jelenleg
legferőzöttebb, és leghalálosabb fertő kellős közepén vagyok. Igen,
háború van, az ellenség nem látható. Köszönöm a figyelmet!
