Melankolia

Pénteken, az öreglánynak megint családi vacsorája volt, el kellett vinnem. Meghívtak engem is, de nem volt kedvem jópofizni, feszegeni, egy tök ismeretlen idegen család kellős közepén. A múltkor hallottam a beszélgetéseiket. Sznob egy társaság. Mondtam, hogy van egy kis elintézni valóm. Dehogy volt! Köszönöm a meghívást, kedves, hogy gondoltak rám, stb., stb. Megkérdeztem, hogy mikorra jöjjek vissza. Elmentem a China town- ba kacsát enni. Oké, kicsit elöbb értem vissza. Szakadt az eső, volt ernyő nálam, leültem a közeli étterem elhagyott teraszára. Bent születésnapot ült egy népes társaság. A zajok kihallatszottak, hogy egy rakás ember kiválóan szórakozik. Felnéztem a szemben lévő ház ablakaira, a lámpák égnek, élnek jól, vagy rosszul, ki tudja? Eszembe jutott a cambodzsai fogadott lányom, na annak a családjára kiváncsi voltam. Még címük sincs, annyira szegények, de meleg szívő emberek. Sok minden eszembe jutott.
Meleg, nyári eső. Este. Az utcák üresek, ami meglepő nyári péntek este. Olyan kurva egyedül éreztem magam.
Más. Van egy kis ház, nagy telekkel Szandaváralján, a Cserhátban gyönyörű helyen. Szeretném megvenni, de most nem tudok elmenni megnézni, a saját szám ízére alakítani, nincs is aki elmenne megnézni helyettem. Valamit szeretnék a magaménak tudni, valahova tartozni. Gyökértelen vagyok. A lányom ötlete jó, de nekem még egy darabig itt kell lennem. Nem is tudom, hogy komolyan tudom venni a Kanári költözést, az előzmények után. Szeretem, hiszen az egyetlen gyerekem. De, mi van, ha másképp gondolja, vagy nem is tudom.
Papával, minden szombaton szoktam beszélni. Szegény depressziós. Már Géza sem áll szóba vele. Valami papírt akart vele aláíratni, de a Papa nem akarta. Nem az van, amit Géza akar, akkor torol. Az apján is! Hogy fel volt háborodva, hogy az öccse kidobta a Papát. Az eszem megáll. Elköltözik Thaiföldre augusztus eljén. Hála istennek!

 

Furcsaságok

Megfigyeltem, ill. hülyeség nem tudom nem észrevenni, hogy azon kívül a hosszú perióduson kívül, amíg Delaware- ben laktam, és persze sokat dolgoztam közben is NYC- ben, ne ismétlődnének periódusosan a dolgok. Mintha, valamiféle spirálban lennék.
Amikor, betettem Amerikába a lábam, akkor Borough Parkban, Brooklyn- ban kezdtem a pályafutásomat. 2 hétig, mint takarítónő dolgoztam, 3 családnál. Addig bírtam ott a létet. Haszid zsidó családoknál, rettenetes, mintha 3oo évvel visszaugrottál volna az időben. Szellemi szinvonalat is beleértve. Nyomasztó volt. Aztán, amikor Delaware államban férjhez mentem, megint visszakerültem, oda mint idősgondozó. Queensben is, dolgoztam, 67 Ave, évekkel később.
Nem sokáig bírtam, vissza Delaware, egy gyorstalpalón segédápoló lettem. Aztán, Manhattanben dolgoztam, periódusosan megint 2 helyen. Utána a főiskola, és diplomás nővérként, már kórházi gyakorlattal, megint visszakerültem Manhattanbe. 3 helyen dolgoztam, 6 utcán belül, Esat Side, 65, 68, 72. Persze, közben évek teltek el. Most megint Queens 67 Ave. Semmi összefüggés a közvetítők között. Nagyon furcsa!

Csak úgy mellékesen, ebben a Városban, 5 Borough van, ill. kerület, Manhattan, Queens, Broolklyn, Bronx, Staten Island. 8.5 millió ember lakik. Egyszerűen, nem értem, hogy miért kerülök mindíg tőlem teljesen függetlenül ugyanazokra a környékekre??? Van valami dolgom?? Nem fejeztem be valamit?