Ma

Ennek is eljött az ideje. Amerikai állampolgár lettem.

Esterházy Péter és én

Azt hiszem, hogy ez olyan régen történt, hogy megírhatom. Senki finom lelkét nem fogom zavarni vele.

 Így nézett ki akkoriban.Fiatal volt.
Meglehetösen furcsa, hogy ha rá gondolok, mindíg egy jelenet jut eszembe, Rómain,  a kertben. Tavasz volt. Az öccse Marci felkapott, forgott velem. A Péternek odakiáltotta, "Hát nem a legszebb lány a világon?" Én meg beleharaptam az arcába, (a nyoma hetekig megmaradt) Marci mérgesen, értetlenül nézett rám. Péter arcán fájdalom rángott végig, és feneketlen gyülölet, csak egy pillanatra. Aztán, bevonult a házba. Ez meghatározta késöbbi kapcsolatunkat. Gyülölt, mint ahogy az anyja is. No, nem csak emmiatt. Még az anyámat is felhívta a mama, hogy távol tartsa Marci fiát tölem. Lehetetlen, ostoba, kibírhatatlan, okoskodó tini voltam. Dacos, eröszakos, nagyszájú, szeretethiányos. Ha, vissza gondolok akkori önmagamra, én is útáltam volna azt a lányt. Nem futó kaland voltam a legfiatalabb öccs életében, de 2.5 év után, on & off volt a kapcsolat, viharos fordulatokkal, még 3 évig.

A fotón, én és a Marci. 
Pár évvel késöbb, a Balatonnál megint bemutatkoztam. Akkor, egy ismert ember társaságában sétáltam Szemesen. Nem vele, csak a társaságában. Ráadásul, nagy nöfaló volt ez a pasi.  Jókat mulattam rajta, nem volt fontos. Szórakoztatott. Péter, a feleségével, Gitta asszonnyal bandukolt szembe velünk, a molóhoz vezetö gyönyörü fasorban. Az illetö indult üdvözlésére, én meg mintha mi sem történt volna, tovább mentem. Köszönés nélkül. Péter, egy pillanatra rámnézett. Egy pillanntás volt az egész. A szeme villant, hogy lám nem csalódtam, dilis a csaj. A képességem már akkor megvolt, hogy a ki nem mondott szót is értem. Szégyelltem magam késöbb. Emmiatt is, meg a harapás miatt is. Sok más dolog miatt is. Marci jól nösült, egy végtelenül türelmes, simulékony nöt vett feleségül.
Péter elsö 2 kötetét, nem értettem. Aztán sokáig fel sem fogtam, mi a fenétöl olyan jó. Aztán rákaptam, és elájultam töle, hogy én ezt csak most fedeztem fel?? Milyen ragyogó, milyen olvasható. Mennyire mestere a szónak! Milyen meleg szívü, mennyire jó ember. A fanyar, szarkasztikus humoron is átsejlik a melegség.
Még valami, tegnap éjjel a családdal álmodam. Különös.
 Ezt, még soha, senkinek nem mondtam el. Talán anyámnak. Ipadról írok, fotót késöbb csatolok.
Nyugodjék békében.
New York, 2016 júl 15.

No way José!!

Ez a hét rövidebb volt,mint a szokásos, de annál stresszesebb! A váltótárs nővér, úgy otthagyott bennünket, mint a pinty. A néni férje, aki 89 éves kivágta. Nem tudott normálisan viselkedni. A nénit jól ellátta, nekem jó volt a jelenléte, mert amikor ő volt, én nem voltam. Egy nagyon elviselhetetlen természtű nő, hatalmas 182 magas, úgy megfordította az öreglányt, hogy csuda!  Hangosan hallgatta a zenét a néninél, ami ugye egy beteg embernél nem szabad, az öreg Boriszhoz kiült a nappaliba, szétvetett lábakkal, és kedvére váltogatta a tv csatornákat. Szart rá, hogy a Borisz mit nézett éppen. Főzött magának, a háztartásban lévő alapanyagokból, és elvitte magával. Szemtelen volt, és hangos. Egész nap telefonált. Az öreg, panaszkodott nekem, és már csütörtökön kezdte mondogatni, hogy "ez" megint itt lesz 3 napig. Én beszéltem is vele. Közölte velem, hogy ehhez semmi közöm (valóban igaz is, mert az ügynökségnek kell jelenteni a vállahatatlan viselkedést) Nem az én dolgom valóban. A kaput az tette be az öreg Borisznál, hogy sütött egy vajling (más szó erre nem tud eszembe jutni, mert valóban az) hókifli szerűt, (mi nem főzünk, de ő unatkozik) az öreg alapanyagaiból, és becsomagolta. Vitte magával haza. Nem tudom, hol szocializálódtak ezek az üzbégek, de a viselkedésük penetráns. Életemben most, mióta itt dolgozom azóta találkoztam velük először. Hát, meg kell mondjam, hogy rémes emberek. Nem segít rajtuk, a főiskola sem! A szakácsnő olyan buta, mint a föld! Jóindulatú, de ostoba. De, egy végzett nővér? Aki még a különbözeti vizsgát is le tudta tenni? A munkahely, az munkahely. Otthon, azt csinálsz, amit akarsz. Itt azért megjegyezném, hogy elég nehéz lenne elviselni egy ilyen embert a közelemben. Ebből aztán galiba lett, mert a hétvégére nem volt ember. Szabadságon vannak sokan. Az ügynökség, hírtelen nem tudott küldeni senkit, engem próbáltak rábeszélni, hogy maradjak. Mondtam, hogy rendben, de 5o% felárral maradok csak, mert ez túlóra! Azt sajnos nem tudjuk fizetni. Sajnálom, No way José! Nagyon nehéz a nénivel, éjjel tapsol, beszél, nem hagy aludni. Nem maradok, oldják meg. A végén, egy másik ügynökségtől szereztek valakit, aki beszél oroszul is. A néni más nyelven nem ért. Illetve bukhari nyelven, de azzal nem tudtak szolgálni  Meg kell hagyni, hogy ügyes nővér volt, de rémes ember.
Más. Olyan hőség van, hogy leszakad a gatya rólunk. Tegnap megyek ki a teraszra, és penetráns szag terjeng. Elképzelni nem tudtam mi a fene lehet az. Aztán rájöttem, hogy az alsó teraszról terjeng felfelé. Az alsó szinten, egy amerikai házaspár van éppen. Eszméletlen mennyiségű élelmiszert vásárolnak, és dobnak ki. A kukát, hétfő reggelenként ürítik, péntekre úgy tele volt kajával, hogy a fedelét nem lehetett lecsukni. Rothadó zöldségek, gyümölcsök, húsok, felvágottak. Némelyik ki sincs bontva! Kérdeztem Gézát, mi volt itt esküvő? Félnek az éhen halástól? Pénzük ellenségei? Óriási, kétajtós hűtő van az alsó szinten is!
Komolyan, néha nem értem az embereket!! A kínaiak is félig elfogyasztott kajákat dobáltak ki. Nem tudom megérteni.