Megélhetési ideiglenes bevándorlók

Tévedés ne essék, senkit nem akarok kritizálni, mindenkinek megvan az oka rá, mit miért tesz. Annál is inkább, mert magam is voltam papírok nélkül, igaz én megpróbáltam annak idején, a legjobbat kihozni a történetből. Azóta más a világ körülöttem, és hivatalosan vagyok az országban. De, nem rólam lesz szó. Csak, a tényeket írom le.
A zsidó szót, itt nem bélyegként használom, hanem egy népcsoport neveként. (magyarul van egy rossz utóíze) Mégsem használhatom, hogy "másvallású", ahogy a nagymamám használta ennek a népcsoportnak a mehatározását. Nehogy megsértsen valakit. 
Most azokról lesz szó, akik többnyire középkorúak, (fiatalok is, egyre többen) a magyarországi viszonyok miatt kénytelen- kelletlen otthonról toborzott, ilyen - olyan, többnyire megbízhatatlan közvetítők által érkeznek az Egyesült Államokba. Nyelvtudás nélkül, a semmibe. Aztán, átkerülnek más állásközvetítőkhöz, akik sokszor 2 heti kemény munkabért is legombolnak róluk. Van akinek az útlevelét is elveszik. Szó szerint, a New York- i zsidó negyedbe. Közelebbről Brooklynba, Borough Parkba. Itt él Amerika legnagyobb haszid, ortodox zsidó közössége. Mintha, 3oo évet visszaugranánk az időben. Se tv nincs náluk, se computer (a férfiak használják, többnyire a munkahelyükön) A lakások sivárak, se egy kép a falon, se nem otthonos a környezet. Kóser konyha, ami egy laikusnak külön tanulmány.  Saját iskoláik vannak, úgynevezett yeshivák. Állam, az államban. Amerikában, az iskolákban nincs kötelező tananyag. Kedvük szerint tanítanak, többnyire a Talmudot. A napi történések el sem jutnak hozzájuk. 1o- 12 gyerekkel, az asszonynak ez dolga. New York-ban ott a legmagasabb a születési ráta. 24.4 születés jut 1,000 lakosra. Szigorú ruházati előírás szerint öltöznek, parókát viselnek.
Ebbe a környezetbe érkeznek a magyar asszonyok- lányok. Sokszor ( nagyon sokszor) kihasználják őket kíméletlenül. Ételt, nem hozhatnak a házhoz. Heti 7 napból, 7 napot dolgoznak, gyakran éjszaka is. Ezek általában idősgondozó, baby szitter állások, vagy takarítás, esetleg mindhárom. Magyarul, cselédet tartanak. Ott is laknak, hiszen hova mennének? Manhattanbe nem tudnak bemenni, mert nem mernek, nem ismerik, másrészt nincs is idejük. Találkoztam olyannal, akinek azt mesélték be, hogy ha bemegy Manhattanbe, akkor letartóztatják, mert illegálisan van az országban, ami persze nem igaz. A jogaikkal sincsenek tisztában sokan. Köztudott, hogy sok illegális munkavállaló nélkül, tönkremenne a gazdaság. Biztosítás nincs, ha beteg lesz, eltöri a lábát, legjobb, ha álnéven megy a kórházba. Ilyet is hallottam már.  Legtöbbször, 1o dolláros minimál órabérrel. Még a mexikóiak sem vállalják el ezeket a munkákat. Az asszonyok kijönnek dolgozni feketén, a pénzt hazaküldik, Bankszámlát nyitni itt, nem tud. Otthon pedig él a család belőle ragyogóan. Gyakran, a férj már nem is dolgozik, csak a felesége pénzét költi. A feleség pedig gyakran azzal szembesül, hogy hiába dolgozott évekig, élt vajas kenyéren, a férj összebútorozott valakivel, aki szintén a feleség pénzén él. Az okosabbja, itt van évekig, majd hazamegy. A háta közepére nem kívánja Amerikát, hiszen nem látott belőle semmit. Kifizeti az adósságát, esetleg lakást, házat vesz. Ha, arrafelé végig sétálsz az utcán, akkor nagyon sok magyar szót hallani.
 A haszid zsidókban mélyen gyökerezik a magyar gyűlölet, (tisztelet a kivételnek) lenézik ezeket a keményen dolgozó nőket. Négykézlább mosatják fel a padlót velük, dolgoztatják sírásig. Ez mélyről gyökerezik, mert az akkori magyar kormány  a zsidókat gettókba zárta, és deportálták őket II. Világháború alatt, 1944- ben. Sok zsidó beszél magyarul, de már a második generációt, alig, vagy nem tanítják meg a nyelvünkre. Sok idős menekült zsidó, nem beszél angolul, még alap szinten sem, de útálja a magyarokat. Valamiféle bosszú szerűen nézik le a magyar népet.
A magyarok, persze itt sem tartanak össze.
Erről, soha, sehol nem olvastam, és aki megjárta, az mélyen hallgat róla. Le kellett írnom.

Emésztgetem, emésztgetem

Nem könnyű, amikor derült égből villámcsapásként kapom a szart a nyakamba. Persze, azt is lehet mondani, hogy én akartam. Akartam, múlt időben, de megváltoztak a dolgok, legalábbis úgy látszott!!
Na, hogy kezdjem az elején. Amióta visszajöttem Texas- ból, azóta normalizálódni látszott minden. Közben 1oo vizsga, tanulás, fekészülés, rohangálás, New York, és Delaware között. Vizsgadíjak, valahol lakni is kellett, az sem 2 fillér, és persze ingázás, intézés, futkosás. Géza boldognak, és kiegyensúlyozottnak tűnt, már önmagához képest. 
Megvan a munkaközvetítő, rengeteg orvosi vizsgálat, oltások, drog, és egyéb tesztek, mind- mind vitték a maradék pénzemet. (Hangsúlyozni kívánom, nem Géza pénze, mint egyesek az feltételezték) Errefelé nagyon drága, még biztosítással is.
A jelentkezési lapra beírtam milyen nyelveken beszélek- olvasok, van egy pár. Állás, oroszoknál. Nem baj. Hurrá!
 Busszal járok, mert nehéz parkolni. Szép , és jó.
 A múlt héten, még kellett csináltatnom 2 db. igazolványképet, a kitűzőhöz. Itt, mindenkinek van. Randa lett, mint általában, de ki nem szarja le. Mondom neki, ronda lett, meg sem mutatom. Erre ő, hogy mutasd. Jó. Közben én nevetve, - Hogy tudsz élni egy ilyen ronda nővel? - mire Géza feje elborul, és elkezd hisztizni, hogy ez egy jó kérdés, és nem találja viccesnek. Bumm. Én, annak találtam, mert az! Persze, egy szaros igazolványkép is problematika. Minden, ha épp semmi gond nincs, kreálunk mesterségesen.
Csütörtökön, Géza úr visz a busz állomásra. Szia, találkozunk 4 nap múlva. Erre ő, hogy beadtam a válást! Miiiiii vaaaaan??????? Gyomron vágott! Kiszédelegtem a kocsiból, kivettem a csomagtartóból a cuccomat. Ki sem szállt. Éreztem szabályosan, hogy megy fel a vérnyomásom. Pulzus, biztosan 1ooo. Van nálam pulseox mindíg, az egy kütyü, ami a pulzust, és az oxigént méri. Pulzus, 13o, oxigén 1oo%, légzés megemelkedik. Totál feltúrbózott a hír, kishijján elájultam.Új állás, amúgy is stresszes, de nehogy jól érezze magát a nyomorult, még dobunk egy lapáttal rá!!
Szóval, egy idős pár, a néni demenciás, nekem Alzheimer gyanus. Nehéz vele, de nem vagyok egyedül, és csak vele kell foglalkoznom. Persze, nem egyszerű! kimegyek a szobából, és megkérdezi, ki volt itt az elöbb?? A bácsi, (kicsit kótyag az is) a második nap kikezdett velem. Sebaj, le tudom szerelni. Ettől nem félek, hogy éjnek évadján megerőszakol, mert gyenge, mint harmat. Seggberúgom, oszt annyi.
Gézától jön egy email, hogyaszongya Nincs mit tenni, a bíróságra beadta a papírokat. De, azért kertészkedhetek, meg barátok lehetünk.
Mi van???????? Megkérdezem a szomszédot is, hogy esetleg kigazolhatom- e a virágágyást!! Hülye vagy Géza???
Az apja pénteken telefonál, és kérdezi hogy vagyok? Elújságoltam neki, erre a papa azt mondja, hogy kétségem van felőle, hogy a fiam normális! Szakemberre van szüksége.
Tudjuk!
Ki fogom találni, hogy mit fogok csinálni, mert én ezt már tavaly sem bírtam, (azelött sem) most meg már pláne nem.
Az orosz meg csuda egy népség!! A II. Világháborúról, még mindíg nem tudtak leszakadni, és mint 3o éve, csupa háborús mozi meg a tv- ben. A kimondott orosz kábel tv- n, 92 db orosz nyelvű csatorna jön, (perszem minden tadzsik, meg üzbég, stb.) és rafkósan eltolva 7-8 órával, hogy pontosan lehessen az aznapi Tv híradót, és egyebet nézni. Fura volt, hogy 3o valahány év után, oroszul kell beszélnem. (az idős pár, egy szót nem beszél angolul) 4 nap alatt, bele is jöttem rendesen. A jelentéseket, egészségügyi naplót angolul vezetem. Tegnap, hatalmas ünnepség volt, "A nagy orosz győzelem, a fasizmus felett!" alkalmából, 7o. évforduló, Vörös téren felvonultatták az egész arzenált, Dé ja vú érzésem volt, masíroztak fel- alá, pátoszosan (Putyin kitett magáért) és persze anyák napja is, mert itt május 2. vasárnap tartják.
Volt New York közepén Moszkva, és terülj- terülj asztalkám. Tv folyamatosan megy, és a vodka is előkerül. Amúgy az asztalon, minden műanyag, már ami az edényeket, poharakat illeti, a terítő is.

Mióta készülök írni,

de most itt az ideje. Komolyan nem volt energiám, még időm, csak lett volna. Az év eleje kalandosra sikeredett, de annak is megvolt az oka. Géza, úgy látom átértékelte a dolgokat. Más lett a hozzáállás. Alapvetően, én nem változtam. Semmi nem változott alapjaiban. Ő tett lépéseket, ami azt engedi feltételezni, így már pár hónap elteltével, hogy tartós.  Azt hiszem, ez a legjobb szó rá.
Közben nagyon mozgalmas volt az élet. Jelntkeztem sima nővérnek, egy rakás helyre, mert hiányzott még 1 államvizsgám. Sehova nem kellettem ebben az államban. Illetve, ez így nem is igaz, mert ahova én kellettem volna, oda nem akartam menni. Kicsi állam ez hiába.
Nosza, nekiálltam tanulni, és 2 államban is letettem  vizsgákat. Most, hivatalosan diplomás nővér vagyok, 2 államban, (sajnos le kellett tenni a vizsát New York- ban is) és csak magán alakalmazásban vagyok hajlandó működni. Értem ez alatt, egyetlen embert ápolok az otthonában (nem összetévesztendő, a házi ápolással) Erre szakosodott munkaközvetítők vannak.  Itt, gyógyszerezek, infúziót kötök be, mesterséges táplálás, sebellátás. Vannak emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy szakképzett nővér üljön az ágya mellett. Kórházi körülmények között, de otthon. Feltételek kemények, fizetés jó. Teljes átvilágítás, még Gézát is leinformálták, kicsoda -micsoda. A felelőség nagy, de itt csak 1 emberrel kell foglalkozni, nem 28- al, mint egy kórházban, ahol megy az üvöltözés, furkálódás, piszkálódás, marha nagy nyomás. Erre én, alkalmatlan vagyok. Olvastam a Fórumokat, köszönöm szépen, nem akarom, hogy bepereljenek, és elvegyék a Licensemet, stb., stb.
4 napot Manhattan-ben, 3 napot itthon, a madárcsicsergéses kertes otthonomban. Ennél, nem is lehetne ideálisabb!! Busszal jövök- megyek, mert nem tudok hol parkolni, és kényelmesebb is.
Csináltam én ezt néhány évvel ezelött, már az ingázást. Kevesebb fizetéssel. Akkoriban, kocsival jártam, és bizony izgultam, hogy Conney Islandon, reggelre meg van- é az autóm??
2 óra alatt ott a busz. Jókat lehet olvasni közben. Tudom, hogy Philadelphia, és Baltimore közelebb van, de egyiket sem szeretem, nem is ismerem úgy, mint New Yorkot. 
Imádom Manhattant, és ez a nyugi- őrület pont jó ötvözet számomra. Gézával sem túl sokat, sem túl keveset. Valami olyasmi, mint az adok is, meg nem is, hozok is, meg nem is, vagyok is, meg nem is!
Pont jó ez így.
Aztán annyi minden történt közben, le is akrtam írni, de mivel készültm a vizsgákra, és elkiabálni sem akartam, így megvártam, mi az eredmény. Papa elöltözött, és 3 szinten egyedül vagyunk. Manhattanbe, de még meghívást az ifjabb fívér Gézától, nem kaptam. Khmmmm... Kórházigazgató úr!! Hahahahahaha..............................!! De, ez nem csak nekem szól, a család többi tagja sem!! Hiányzik az öreg nagyon!
Azt hiszem, hogy most jól vagyok. Nagyon jól.
Fotóra katt, és kijön nagyban.