Értem én, de mégsem

Géza, egészen megváltozott. Rá sem  ismerek! Tegnap, volt vele megint egy nagyon hosszú hallgatásom. Ő beszélt, én hallgattam. Elmesélte, az előző házassága hosszú, szomorú történetét. A családtól, innen- onnan már hallottam ezt- azt a volt feleségről. Azt gondolom, hogy a pasit megnyomorította a házassága. Soha, de soha nem beszélt a volt feleségéről. Azt hittem, az azéert szaladt el, mert Géza moslék volt vele. Nem. A Papa is mesélte, hogy az asszony nem szerette a családot, soha nem mentek el a családi összejövetelekre, zárkózott volt. Mindenkit utált, de nem csak a családon belül, kívül is! Géza alkalmazkodott. Állandóan panaszkodott mindenre, és mindenkire. A nő zsinóron rángatta, (mondjuk nehéz elképzelni) a gyerekek miatt Géza nyelt. Ezt elhiszem.
Mellette lett egy magányos, szomorú pasas. Emellett, még potenciális zavarokkal kűzködött, és küszködik. Merev, és zárkózott. Elutasító, és pitiáner.
Mindezt aláírom, elismerem. DE, nekem ezt miért 5 év után kell elmesélni? Miért kell 5 év, hogy én szívjak az egész megnyomorító házassága miatt?? Amikor kb. fél év után besokalltam, miért nem mentünk el szakemberhez amikor ajánlottam?
A papa szerint Géza nem volt ilyen. Honnan tudja? 18 évesen elment egyetemre, azóta nem laktak együtt, csak amikor Géza elvált, gyerekei elmentek végleg. Egyik sem látogatta többé. Valószínű az ajtók mögött, egy megkeseredett házaspár viszolyogva egymástól élte a mindennapokat. Ez rányomta a gyerekekre is a bélyeget. Mindkettő túl van 3o- on, és egyik sem nősült meg. Egy kicsit furcsa ez. Milyen mintákat hozunk otthonról, az befolyásolja egész életünket. Egyszer olvastam valahol, hogy azt mondja, "Egész életünkben, a gyerekkorunkat próbáljuk kiheverni!"Mindenesetre, a többi testvér melegszívű. De, itt mindenki Hindu. Egyedül a legkisebb fiú testvér házasodott szerelemből, meg az egyik húga. A másik húgnak kijelölték az asszonyt, vagy a férjet. Tehát, nem a szerelem szelidül szeretetté, (vagy nem) erre sincs garancia. De, könnyebb úgy. Vagyis nagyobb az esély, egy boldogabb házasságra. Mindenkinek más a ritmusa, szokásai. Főleg, ha nem éppen 2o évesen jönnek össze. Mindenkinek kialakulnak rigolyái. Nehéz összecsiszolódni, és nehéz még egy szerelemből kötött házasságot is megtartani. Főleg úgy, hogy egyik se adja fel magát. Önmaga lehessen. Nem kell feltétlenül kézenfogva járkálni mindenhova. Mindenkinek meglehet a saját hobbija, étkezési szokásai. Engedni kell, mert különben megfolytod a másikat. Elöbb- utóbb, nem fog működni!Nálunk sem működik!
Azt hiszem, hogy New Yorkban találtam állást, normális fizetéssel. Még, semmi sem biztos. 4 napot dolgozom, 3 napot itthon vagyok. New Yorkot meg ismerem, mint a tenyeremet. Régen is működött, talán most is fog. Ez itt, egy halott állam. Aztán, meglátjuk.
Nem élem meg kudarcként az utazásomat. Ez kellett, hogy megértse, miken megyek keresztül. Ráöntöttem mindent. Különben soha nem derül ki semmi.
Egy szóval nem mondtam, hogy maradok. De, egyenlőre kivárok.
Ja, és még valami nagyon fontos, ő tényleg próbált nekem segíteni az úton. Nem állt ellen, nem volt ellenséges, nem gúnyolódott, ügyködött, telefonált, aggódott. Pedig, pont az ellenkezőjét lehetett volna várni.