blogbejegyzés azoknak, akik nem értik, miért lett más az, aki elhagyta a hazáját, és más helyen él.
Jobban, nem is lehetne megfogalmazni. Nincs mit hozzáfűzni, úgy, ahogy van kerek egész!
http://kulfoldremennek.hu/munka/221-egy-tortenet-arrol-hogyan-valtoztat-meg-a-kulfoldre-koltozes
Friday, February 6, 2015
Thursday, February 5, 2015
Értem én, de mégsem
Géza, egészen megváltozott. Rá sem ismerek! Tegnap, volt vele megint egy nagyon hosszú hallgatásom. Ő beszélt, én hallgattam. Elmesélte, az előző házassága hosszú, szomorú történetét. A családtól, innen- onnan már hallottam ezt- azt a volt feleségről. Azt gondolom, hogy a pasit megnyomorította a házassága. Soha, de soha nem beszélt a volt feleségéről. Azt hittem, az azéert szaladt el, mert Géza moslék volt vele. Nem. A Papa is mesélte, hogy az asszony nem szerette a családot, soha nem mentek el a családi összejövetelekre, zárkózott volt. Mindenkit utált, de nem csak a családon belül, kívül is! Géza alkalmazkodott. Állandóan panaszkodott mindenre, és mindenkire. A nő zsinóron rángatta, (mondjuk nehéz elképzelni) a gyerekek miatt Géza nyelt. Ezt elhiszem.
Mellette lett egy magányos, szomorú pasas. Emellett, még potenciális zavarokkal kűzködött, és küszködik. Merev, és zárkózott. Elutasító, és pitiáner.
Mindezt aláírom, elismerem. DE, nekem ezt miért 5 év után kell elmesélni? Miért kell 5 év, hogy én szívjak az egész megnyomorító házassága miatt?? Amikor kb. fél év után besokalltam, miért nem mentünk el szakemberhez amikor ajánlottam?
A papa szerint Géza nem volt ilyen. Honnan tudja? 18 évesen elment egyetemre, azóta nem laktak együtt, csak amikor Géza elvált, gyerekei elmentek végleg. Egyik sem látogatta többé. Valószínű az ajtók mögött, egy megkeseredett házaspár viszolyogva egymástól élte a mindennapokat. Ez rányomta a gyerekekre is a bélyeget. Mindkettő túl van 3o- on, és egyik sem nősült meg. Egy kicsit furcsa ez. Milyen mintákat hozunk otthonról, az befolyásolja egész életünket. Egyszer olvastam valahol, hogy azt mondja, "Egész életünkben, a gyerekkorunkat próbáljuk kiheverni!"Mindenesetre, a többi testvér melegszívű. De, itt mindenki Hindu. Egyedül a legkisebb fiú testvér házasodott szerelemből, meg az egyik húga. A másik húgnak kijelölték az asszonyt, vagy a férjet. Tehát, nem a szerelem szelidül szeretetté, (vagy nem) erre sincs garancia. De, könnyebb úgy. Vagyis nagyobb az esély, egy boldogabb házasságra. Mindenkinek más a ritmusa, szokásai. Főleg, ha nem éppen 2o évesen jönnek össze. Mindenkinek kialakulnak rigolyái. Nehéz összecsiszolódni, és nehéz még egy szerelemből kötött házasságot is megtartani. Főleg úgy, hogy egyik se adja fel magát. Önmaga lehessen. Nem kell feltétlenül kézenfogva járkálni mindenhova. Mindenkinek meglehet a saját hobbija, étkezési szokásai. Engedni kell, mert különben megfolytod a másikat. Elöbb- utóbb, nem fog működni!Nálunk sem működik!
Azt hiszem, hogy New Yorkban találtam állást, normális fizetéssel. Még, semmi sem biztos. 4 napot dolgozom, 3 napot itthon vagyok. New Yorkot meg ismerem, mint a tenyeremet. Régen is működött, talán most is fog. Ez itt, egy halott állam. Aztán, meglátjuk.
Nem élem meg kudarcként az utazásomat. Ez kellett, hogy megértse, miken megyek keresztül. Ráöntöttem mindent. Különben soha nem derül ki semmi.
Egy szóval nem mondtam, hogy maradok. De, egyenlőre kivárok.
Ja, és még valami nagyon fontos, ő tényleg próbált nekem segíteni az úton. Nem állt ellen, nem volt ellenséges, nem gúnyolódott, ügyködött, telefonált, aggódott. Pedig, pont az ellenkezőjét lehetett volna várni.
Mellette lett egy magányos, szomorú pasas. Emellett, még potenciális zavarokkal kűzködött, és küszködik. Merev, és zárkózott. Elutasító, és pitiáner.
Mindezt aláírom, elismerem. DE, nekem ezt miért 5 év után kell elmesélni? Miért kell 5 év, hogy én szívjak az egész megnyomorító házassága miatt?? Amikor kb. fél év után besokalltam, miért nem mentünk el szakemberhez amikor ajánlottam?
A papa szerint Géza nem volt ilyen. Honnan tudja? 18 évesen elment egyetemre, azóta nem laktak együtt, csak amikor Géza elvált, gyerekei elmentek végleg. Egyik sem látogatta többé. Valószínű az ajtók mögött, egy megkeseredett házaspár viszolyogva egymástól élte a mindennapokat. Ez rányomta a gyerekekre is a bélyeget. Mindkettő túl van 3o- on, és egyik sem nősült meg. Egy kicsit furcsa ez. Milyen mintákat hozunk otthonról, az befolyásolja egész életünket. Egyszer olvastam valahol, hogy azt mondja, "Egész életünkben, a gyerekkorunkat próbáljuk kiheverni!"Mindenesetre, a többi testvér melegszívű. De, itt mindenki Hindu. Egyedül a legkisebb fiú testvér házasodott szerelemből, meg az egyik húga. A másik húgnak kijelölték az asszonyt, vagy a férjet. Tehát, nem a szerelem szelidül szeretetté, (vagy nem) erre sincs garancia. De, könnyebb úgy. Vagyis nagyobb az esély, egy boldogabb házasságra. Mindenkinek más a ritmusa, szokásai. Főleg, ha nem éppen 2o évesen jönnek össze. Mindenkinek kialakulnak rigolyái. Nehéz összecsiszolódni, és nehéz még egy szerelemből kötött házasságot is megtartani. Főleg úgy, hogy egyik se adja fel magát. Önmaga lehessen. Nem kell feltétlenül kézenfogva járkálni mindenhova. Mindenkinek meglehet a saját hobbija, étkezési szokásai. Engedni kell, mert különben megfolytod a másikat. Elöbb- utóbb, nem fog működni!Nálunk sem működik!
Azt hiszem, hogy New Yorkban találtam állást, normális fizetéssel. Még, semmi sem biztos. 4 napot dolgozom, 3 napot itthon vagyok. New Yorkot meg ismerem, mint a tenyeremet. Régen is működött, talán most is fog. Ez itt, egy halott állam. Aztán, meglátjuk.
Nem élem meg kudarcként az utazásomat. Ez kellett, hogy megértse, miken megyek keresztül. Ráöntöttem mindent. Különben soha nem derül ki semmi.
Egy szóval nem mondtam, hogy maradok. De, egyenlőre kivárok.
Ja, és még valami nagyon fontos, ő tényleg próbált nekem segíteni az úton. Nem állt ellen, nem volt ellenséges, nem gúnyolódott, ügyködött, telefonált, aggódott. Pedig, pont az ellenkezőjét lehetett volna várni.
Tuesday, February 3, 2015
Utazásom története
Na, hát akkor itt az ideje, hogy beszámoljak, és levonjam a konzekvenciát.
Az odaút, tele volt reményekkel, egy jobb, klasszabb jövő felé. Amit olvastam pazar, az állásajánlat nagyon jó. Géza megszeppenve, de nem ellenségesen állt a dologhoz.
A GPS, lehajtott az autópályáról, ki tudja miért? Bolyongtam valami kis Village-ben, elő a teló, és böngészés a másik GPS- en, egyszercsak villog a rendőrautó mögöttem, és persze megállít. Itt, ekkor már nincs apelláta, baj van. Közli velem, hogy túlléptem a sebességet lakott területen belül, és bla., bla., bla. Mindez, Virginiában. Jól van, 165 dolcsi. Nincs mit tenni. Persze, nem helyszíni bírság, hanem ad 2 A4- es sárga papírt, ahol meg kellene jelennem a bíróság elött, és szépen leperkálnom a pénzt, vagy online is be lehet fizetni. Mit mondjak? Boldog voltam.
Második nap, Teenessee- ben, A Smokie Mountans csodás volt, és egyszercsak elkezdett szakadni az eső, én meg a 16 weelers Truckok (hatalmas kamionok) között lavíroztam, mint az autómosóban, elöttem, mellettem, mögöttem döngöltek, ki sem láttam tőlük. Estére viszont megérkeztem Nashville- be, ami különleges élmény volt. A Motel elött, leállítottam az autót, és hívtam egy taxit, bizonyos Briant, aki egyben a vállalat tulajdonosa. Ő vitt be a Broadway- re, (ott is így hívják az attrakció helyét, kocsmák egymás után, piszok jó country zenészekkel, egymás után, szakad az eső. Én, hulla fáradt. A kocsmapultnál, a csajszi kér egy sört, 2 dolcsi, én kérek egy kávét szintén 2 dolcsi. A pultos csajszi úgy néz rám, mint egy UFO- ra, mert ugye az emberek általában, nem kávézni járnak egy Country Clubba. A legrégebbi állítólag, a "Honky Tonk" kocsma, ami valóban réginek tűnt, de ebben sem vagyok olyan biztos. Nagyon fáradt voltam, így hívtam Briant, hogy vigyen vissza a Motelbe. Aludtam, mint akit fejbe vertek, és másnap reggel 5.3o- kor már úton voltam. Gyönyörű, szikrázó napsütés, egy idő után pont a szemembe, hiszen Dél- nyugat- nak tartok. Se táblát, se mást nem látok, igyekszem a sebességet tartani. 65- 7o mile, azaz 1oo-11o km-es sebesség, az autópályák állapota 9o-1oo km.- ként változik. Hol perfekt, hol lukacsos, a Kamionok kidöngetik. A benzinárak, ahogy haladok egyre barátibbak, 2.1o- ről indultunk, és errefelé már csak 1.85 dolcsi volt. Az én autóm meg nagyon baráti fogyasztással rendelkezik. A teljes kiörlésű egészséges zsemléimből készült szendvicsekből kifogytam, és más nincs az Interstate (államközi) utak mentén, csak Mc Donalds, Kentucky, Wendy`s, Danny`s, Pizza, Sonic. A legutóbbi a legszomorúbb. Tragikus. Mind mérgező.
De, más nincs, ha nem akarsz letérni valahova, ahonnan nem tudsz visszakeveredni akkor ez van.
Közben, minden, de minden eszembe jut, a szar házasságom, a barátaim, a lelkem, az életem, a nyomorúságom, a sok idegeskedés, és én most ezen változtatni szeretnék. Darálom a milokat, és megérkezem Arkansas-ba. A Motelek, 6, Super8, EconoLodge, viszonylag megfizethető. 45- 55 dolcsi, + adó. Az ár, amit kiírnak, az soha nm tartalmazza a valós árat. Ezt itt, Delaware államban mindíg elfelejti az ember. Itt, bele van kalkulálva az adó. A Super8 mellett döntöttem, mert kipróbáltam mind a hármat, és ár- érték arány Wi-Fi, itt volt a legmegfelelőbb. Szép a táj, olcsóbb valamivel minden, mint felénk. Megérkeztem Texasba, hitelen, nagy pusztaság, mint a Hortobágy, a növényzet is megváltozott, a hőmérséklet is jelentősen melegebb. A kabát le, és kotorásztam valami könnyebb holmi után a táskámban. Fűtés helyett, hűtés. Itt, ezen a szakaszon egyedül lehet egy kicsit gyorsabban haladni 75 M. Furcsának találtam, hogy Dallason pl. az autópálya, majdnem a belvároson megy keresztül. Nagyon gyér a táblázás, és hétvégén is nagy a kamion forgalom, amitől persze nem lehet a táblákat rendesen látni. GPS trágya.
Megérkeztem Austinba. Pálmafák, meleg. Elő a telót, és az előző este kinézett legolcsóbb Motelt becéloztam. Motel6, így egyszerűen. Bemegyek, azt mondja a csajszi, honnan jöttem? Mondom Delaware. Erre a csaj, nagy kerek szemekkel, hogy ezzel az akcentussal?? Wi-Fi nincs. Mondom neki, hogy az nekem nagyon fontos. Csaj telefonál, másik Motel6. Átmentem, és ez a Motel az I35 mellett van. kiveszem 1 hétre a szobát. Szánalom, de fürdőszoba van, ágy van, Wi-Fi van, és csólokom. Zajszint, mint Manhattan- ben. Nem bánom, csak ne raboljanak ki. Mexikóiak mindenütt, és mosolygósak, barátságosak. Barbeque az ajtó elött. Én, meg elkezdek veszettül állást keresni, azokkal kezdem, akikkel, még Delawareból beszéltem.
Szép, és jó, állásinterjú másnap reggel. Elémtesznek, egy jó nagy paksaméta papírt, töltsem ki. Előző állások, 6 évre visszamenőleg. Nálam vannak a papírok, Diploma, önéletrajz, ajánlások, motivációs levél, kocsi papírjai, biztosítás, zöldkártya, Social S., jogosítvány. Töltöm a papírokat, kész vagyok. Erre, bejön egy csajszi és különböző hülye személyes kérdéseket tesz fel. Válaszolok, de nem tetszik. Megfordult a fejemben, hogy azt hiszik, hogy ez csinált valamit Delaware államban, és ezért lépett le. De, úgyis van drog teszt, Criminal back ground check (olyan, mint otthon az erkölcsi) kb. 5 perc, a neten. Kezdő fizetés, 1o dolcsi, esek hanyadt. Bentlakás nincs. Telefonban, még volt. Másik hely, ugyanaz, harmadik hely, ugyanaz. Ott még kevesebbet akarnak fizetni. Mondom neki, 9 dolcsi? Mikor van fizetésemelés? Fél év múlva! Feladtam hirdetést, még Delaware- ból. Válaszol egy pasi. Kimegyek egy Ranch-ra, ott lett volna bentlakás. Az anyjával él együtt, net náne, 9o dolcsi 1 napra! Ennyit tud. 7 napból- 7 napot dolgozni, Internet nincs, Cell (mobil) nem működik, vonalas teló van csak. Az öregasszony koszban 9o éves, áporodott sörszag, állott cigivel keveredik. Mind a ketten, ülnek velem szemben, egy ócska koszos kanapén, (eredeti mintát nem lehet megállapítani) füstölnek, és egyetlen fürdőszoba van, kosz. Mindkettő le van harcolva. Pia- cigi. Csak a hülye nem látja.
Ez, még ideiglenesen sem lenne jó, mert nem tudok tovább lépni, hiszen el vagyok vágva a külvilágtól. Hirtelen, szeretni kezdem Gézát!!!!!!!
Nem gatyázok, várom a visszajelzéseket, közben futkosok, mindenki texasi jogsit akar, átírt autóval, tehát texasi rendszámmal. Közben, ketyeg az óra, pénzem fogy. Hétfő- Csütörtök rohanás. A neten van egy oldal Hungarian Association Austin. Az utolsó tevékenység, 2o12. A nyitó szöveg a következő.
" Ha, új vagy Austinban, ne hezitálj telefonálj bátran."
Több sem kellett, hívom a számot, üzenetrögzítő. Másnap, telefonál egy nyafogó nő. Énekelve elmondja, hogy a "President"- től kapta a számomat, nagyon szívesen segít. Mondom neki, pénz nem kell, csak néhány tipp, lakást hol tudok viszonylag olcsón kivenni? Ez, és ez vagyok, nem ismerek senkit, tanácsokra van szükségem, most itt , és itt lakom. Erre az éneklő csajszi, azt mondja húúúúúú, nagyon veszélyes helyen laksz, onnan el kell menni, és a tipp abból állt, hogy elmondta, hogy holnap lesz "elnökségi" ülés, valószínű ő lesz az "alelnök", keverve a magyart az angollal. De, ha most nem haragszom, akkor letenné a telefont, mert mennie kell. Az "elnökségi gyűlés"- től dobtam egy hátast, meg a tippektől is, meg ettől a dumától is!
Átléptem, mert tudom, hogy az emberek, főleg a küldöldön élő magyarok többsége hülye! Én, nem pénzt kértem, én nem akartam hozzá beköltözni, csak mivel ő azt a várost ismeri, valószínűleg tudja mi a helyzet, és tud tippet adni, hol nézzek Studiót! Ennyi.
Mindeközben, Kanáriról az én egy szem lányom bombáz reggel 5- 1o- ig SMS- ekkel, percenként 1oo pittyegés a telefonomon, állásinterjú közben is, az idegeim, pattanásig feszülnek. Miért, nem engedi a nagyi, hogy a pasas, akit küldött eladja a házat?? Mi van?? 1oo alkalommal naponta. Erre én visszaírtam, hogy innen Austinból,mi a fenét tudok csinálni?? Vegyen egy repülőjegyet, onnan olcsó, és intézze!!! 5 hónapig, mást sem csináltam.
Megyek, lakást nézni, Studiót (garzon) 8oo- és a csillagos ég. + adó. A legolcsóbbakat nézem, lehetne neten is, csak látatlanban nem fizetek semmiért. A netről nézem ki, GPS - ben a címek. A fotón gyönyörűek, de a valóság mást mutat. Ez, még nem is lenne baj, minden kezdet nehéz. De, elérhetősége, február vége. Addig is kell lakni valahol! Marad a Motel6, a munkahelyen, meg azt mondták, rendes cím kell, annélkül nem vesznek fel. Addig mi van? Te Jószagú Atya Úr Isten! 3 hónap előre, és vége a pénzemnek! És addig???
Még jobban szeretem Gézát! Nosztalgiával gondolok az otthonomra!
Meló visszajelzés náne! Egyetlen helyről. 9 dolcsi óránként, és rendes cím a feltétel. Csütörtökön már a sikítófrász kerülgetett, és még nyugit sem tudtam bevenni, mert ugye drog teszt van, lesz, vagy mi van itt már. Szóval, Csütörtökre kész voltam. Géza telefonokkal bombáz, és ő valóban próbál segíteni.Egyik barátnőmet felhívtam New Yorkban. Elmesélte, hogy a lánya, és a veje, visszajöttek Texasból, közelebbről Huston- ból, mert nem bírták elviselni. Nem minden a jó idő. Visszafelé, ugorjak be egy elmeorvoshoz, és nézessem meg magam! :D
Erre én, fogtam magam, bepakoltam irdatlan sebességgel a kocsiba, és hazahúztam. Útközben, Megint Virginia, megállít a rendőr. Tudtam, hogy gyorsabban mentem, de kiszélesedett az út, és nem volt forgalom. Ticket number 2. Ez volt a hab a tortán.
Szóval, levontam a konzekvenciát.
Ne indulj el, csak ha legalább 1o.ooo dolcsi van a zsebedben. Nem vagy biztonságban. A sebességkorlátozásokat nagyon komolyan kell venni. A semmiből ott a rendőr. Ha, megállít errefelé ticket (bírság)van.
Itthon vagyok Hockessinben, és leültem Gézával, és megbeszéltam mindent, amit eddig nem tudtam. Megígérte, hogy változtat. Olyan dolgokat is, amik meredekek. Nem hiszem el, nem vagyok tini. Senki nem változik meg!
Pofára estem, és egy rakás pénzembe került. De, jó tanulópénz volt. Géza örül, semmi gúnyt nem érztem rajta!
Amikor elmentem Vegasba, egy rakás barátom volt ott, amikor kiköltöztem New Yorkba, akkor is! Teljesen más volt a szituáció. Kanárin, munkaügyből ragadtam ott.
Hiszem, hogy mindennek oka van! Nem véletlenül történnek a dolgok, és a pofáraeséseknek is meg van az oka!
Az odaút, tele volt reményekkel, egy jobb, klasszabb jövő felé. Amit olvastam pazar, az állásajánlat nagyon jó. Géza megszeppenve, de nem ellenségesen állt a dologhoz.
A GPS, lehajtott az autópályáról, ki tudja miért? Bolyongtam valami kis Village-ben, elő a teló, és böngészés a másik GPS- en, egyszercsak villog a rendőrautó mögöttem, és persze megállít. Itt, ekkor már nincs apelláta, baj van. Közli velem, hogy túlléptem a sebességet lakott területen belül, és bla., bla., bla. Mindez, Virginiában. Jól van, 165 dolcsi. Nincs mit tenni. Persze, nem helyszíni bírság, hanem ad 2 A4- es sárga papírt, ahol meg kellene jelennem a bíróság elött, és szépen leperkálnom a pénzt, vagy online is be lehet fizetni. Mit mondjak? Boldog voltam.
Második nap, Teenessee- ben, A Smokie Mountans csodás volt, és egyszercsak elkezdett szakadni az eső, én meg a 16 weelers Truckok (hatalmas kamionok) között lavíroztam, mint az autómosóban, elöttem, mellettem, mögöttem döngöltek, ki sem láttam tőlük. Estére viszont megérkeztem Nashville- be, ami különleges élmény volt. A Motel elött, leállítottam az autót, és hívtam egy taxit, bizonyos Briant, aki egyben a vállalat tulajdonosa. Ő vitt be a Broadway- re, (ott is így hívják az attrakció helyét, kocsmák egymás után, piszok jó country zenészekkel, egymás után, szakad az eső. Én, hulla fáradt. A kocsmapultnál, a csajszi kér egy sört, 2 dolcsi, én kérek egy kávét szintén 2 dolcsi. A pultos csajszi úgy néz rám, mint egy UFO- ra, mert ugye az emberek általában, nem kávézni járnak egy Country Clubba. A legrégebbi állítólag, a "Honky Tonk" kocsma, ami valóban réginek tűnt, de ebben sem vagyok olyan biztos. Nagyon fáradt voltam, így hívtam Briant, hogy vigyen vissza a Motelbe. Aludtam, mint akit fejbe vertek, és másnap reggel 5.3o- kor már úton voltam. Gyönyörű, szikrázó napsütés, egy idő után pont a szemembe, hiszen Dél- nyugat- nak tartok. Se táblát, se mást nem látok, igyekszem a sebességet tartani. 65- 7o mile, azaz 1oo-11o km-es sebesség, az autópályák állapota 9o-1oo km.- ként változik. Hol perfekt, hol lukacsos, a Kamionok kidöngetik. A benzinárak, ahogy haladok egyre barátibbak, 2.1o- ről indultunk, és errefelé már csak 1.85 dolcsi volt. Az én autóm meg nagyon baráti fogyasztással rendelkezik. A teljes kiörlésű egészséges zsemléimből készült szendvicsekből kifogytam, és más nincs az Interstate (államközi) utak mentén, csak Mc Donalds, Kentucky, Wendy`s, Danny`s, Pizza, Sonic. A legutóbbi a legszomorúbb. Tragikus. Mind mérgező.
De, más nincs, ha nem akarsz letérni valahova, ahonnan nem tudsz visszakeveredni akkor ez van.
Közben, minden, de minden eszembe jut, a szar házasságom, a barátaim, a lelkem, az életem, a nyomorúságom, a sok idegeskedés, és én most ezen változtatni szeretnék. Darálom a milokat, és megérkezem Arkansas-ba. A Motelek, 6, Super8, EconoLodge, viszonylag megfizethető. 45- 55 dolcsi, + adó. Az ár, amit kiírnak, az soha nm tartalmazza a valós árat. Ezt itt, Delaware államban mindíg elfelejti az ember. Itt, bele van kalkulálva az adó. A Super8 mellett döntöttem, mert kipróbáltam mind a hármat, és ár- érték arány Wi-Fi, itt volt a legmegfelelőbb. Szép a táj, olcsóbb valamivel minden, mint felénk. Megérkeztem Texasba, hitelen, nagy pusztaság, mint a Hortobágy, a növényzet is megváltozott, a hőmérséklet is jelentősen melegebb. A kabát le, és kotorásztam valami könnyebb holmi után a táskámban. Fűtés helyett, hűtés. Itt, ezen a szakaszon egyedül lehet egy kicsit gyorsabban haladni 75 M. Furcsának találtam, hogy Dallason pl. az autópálya, majdnem a belvároson megy keresztül. Nagyon gyér a táblázás, és hétvégén is nagy a kamion forgalom, amitől persze nem lehet a táblákat rendesen látni. GPS trágya.
Megérkeztem Austinba. Pálmafák, meleg. Elő a telót, és az előző este kinézett legolcsóbb Motelt becéloztam. Motel6, így egyszerűen. Bemegyek, azt mondja a csajszi, honnan jöttem? Mondom Delaware. Erre a csaj, nagy kerek szemekkel, hogy ezzel az akcentussal?? Wi-Fi nincs. Mondom neki, hogy az nekem nagyon fontos. Csaj telefonál, másik Motel6. Átmentem, és ez a Motel az I35 mellett van. kiveszem 1 hétre a szobát. Szánalom, de fürdőszoba van, ágy van, Wi-Fi van, és csólokom. Zajszint, mint Manhattan- ben. Nem bánom, csak ne raboljanak ki. Mexikóiak mindenütt, és mosolygósak, barátságosak. Barbeque az ajtó elött. Én, meg elkezdek veszettül állást keresni, azokkal kezdem, akikkel, még Delawareból beszéltem.
Szép, és jó, állásinterjú másnap reggel. Elémtesznek, egy jó nagy paksaméta papírt, töltsem ki. Előző állások, 6 évre visszamenőleg. Nálam vannak a papírok, Diploma, önéletrajz, ajánlások, motivációs levél, kocsi papírjai, biztosítás, zöldkártya, Social S., jogosítvány. Töltöm a papírokat, kész vagyok. Erre, bejön egy csajszi és különböző hülye személyes kérdéseket tesz fel. Válaszolok, de nem tetszik. Megfordult a fejemben, hogy azt hiszik, hogy ez csinált valamit Delaware államban, és ezért lépett le. De, úgyis van drog teszt, Criminal back ground check (olyan, mint otthon az erkölcsi) kb. 5 perc, a neten. Kezdő fizetés, 1o dolcsi, esek hanyadt. Bentlakás nincs. Telefonban, még volt. Másik hely, ugyanaz, harmadik hely, ugyanaz. Ott még kevesebbet akarnak fizetni. Mondom neki, 9 dolcsi? Mikor van fizetésemelés? Fél év múlva! Feladtam hirdetést, még Delaware- ból. Válaszol egy pasi. Kimegyek egy Ranch-ra, ott lett volna bentlakás. Az anyjával él együtt, net náne, 9o dolcsi 1 napra! Ennyit tud. 7 napból- 7 napot dolgozni, Internet nincs, Cell (mobil) nem működik, vonalas teló van csak. Az öregasszony koszban 9o éves, áporodott sörszag, állott cigivel keveredik. Mind a ketten, ülnek velem szemben, egy ócska koszos kanapén, (eredeti mintát nem lehet megállapítani) füstölnek, és egyetlen fürdőszoba van, kosz. Mindkettő le van harcolva. Pia- cigi. Csak a hülye nem látja.
Ez, még ideiglenesen sem lenne jó, mert nem tudok tovább lépni, hiszen el vagyok vágva a külvilágtól. Hirtelen, szeretni kezdem Gézát!!!!!!!
Nem gatyázok, várom a visszajelzéseket, közben futkosok, mindenki texasi jogsit akar, átírt autóval, tehát texasi rendszámmal. Közben, ketyeg az óra, pénzem fogy. Hétfő- Csütörtök rohanás. A neten van egy oldal Hungarian Association Austin. Az utolsó tevékenység, 2o12. A nyitó szöveg a következő.
" Ha, új vagy Austinban, ne hezitálj telefonálj bátran."
Több sem kellett, hívom a számot, üzenetrögzítő. Másnap, telefonál egy nyafogó nő. Énekelve elmondja, hogy a "President"- től kapta a számomat, nagyon szívesen segít. Mondom neki, pénz nem kell, csak néhány tipp, lakást hol tudok viszonylag olcsón kivenni? Ez, és ez vagyok, nem ismerek senkit, tanácsokra van szükségem, most itt , és itt lakom. Erre az éneklő csajszi, azt mondja húúúúúú, nagyon veszélyes helyen laksz, onnan el kell menni, és a tipp abból állt, hogy elmondta, hogy holnap lesz "elnökségi" ülés, valószínű ő lesz az "alelnök", keverve a magyart az angollal. De, ha most nem haragszom, akkor letenné a telefont, mert mennie kell. Az "elnökségi gyűlés"- től dobtam egy hátast, meg a tippektől is, meg ettől a dumától is!
Átléptem, mert tudom, hogy az emberek, főleg a küldöldön élő magyarok többsége hülye! Én, nem pénzt kértem, én nem akartam hozzá beköltözni, csak mivel ő azt a várost ismeri, valószínűleg tudja mi a helyzet, és tud tippet adni, hol nézzek Studiót! Ennyi.
Mindeközben, Kanáriról az én egy szem lányom bombáz reggel 5- 1o- ig SMS- ekkel, percenként 1oo pittyegés a telefonomon, állásinterjú közben is, az idegeim, pattanásig feszülnek. Miért, nem engedi a nagyi, hogy a pasas, akit küldött eladja a házat?? Mi van?? 1oo alkalommal naponta. Erre én visszaírtam, hogy innen Austinból,mi a fenét tudok csinálni?? Vegyen egy repülőjegyet, onnan olcsó, és intézze!!! 5 hónapig, mást sem csináltam.
Megyek, lakást nézni, Studiót (garzon) 8oo- és a csillagos ég. + adó. A legolcsóbbakat nézem, lehetne neten is, csak látatlanban nem fizetek semmiért. A netről nézem ki, GPS - ben a címek. A fotón gyönyörűek, de a valóság mást mutat. Ez, még nem is lenne baj, minden kezdet nehéz. De, elérhetősége, február vége. Addig is kell lakni valahol! Marad a Motel6, a munkahelyen, meg azt mondták, rendes cím kell, annélkül nem vesznek fel. Addig mi van? Te Jószagú Atya Úr Isten! 3 hónap előre, és vége a pénzemnek! És addig???
Még jobban szeretem Gézát! Nosztalgiával gondolok az otthonomra!
Meló visszajelzés náne! Egyetlen helyről. 9 dolcsi óránként, és rendes cím a feltétel. Csütörtökön már a sikítófrász kerülgetett, és még nyugit sem tudtam bevenni, mert ugye drog teszt van, lesz, vagy mi van itt már. Szóval, Csütörtökre kész voltam. Géza telefonokkal bombáz, és ő valóban próbál segíteni.Egyik barátnőmet felhívtam New Yorkban. Elmesélte, hogy a lánya, és a veje, visszajöttek Texasból, közelebbről Huston- ból, mert nem bírták elviselni. Nem minden a jó idő. Visszafelé, ugorjak be egy elmeorvoshoz, és nézessem meg magam! :D
Erre én, fogtam magam, bepakoltam irdatlan sebességgel a kocsiba, és hazahúztam. Útközben, Megint Virginia, megállít a rendőr. Tudtam, hogy gyorsabban mentem, de kiszélesedett az út, és nem volt forgalom. Ticket number 2. Ez volt a hab a tortán.
Szóval, levontam a konzekvenciát.
Ne indulj el, csak ha legalább 1o.ooo dolcsi van a zsebedben. Nem vagy biztonságban. A sebességkorlátozásokat nagyon komolyan kell venni. A semmiből ott a rendőr. Ha, megállít errefelé ticket (bírság)van.
Itthon vagyok Hockessinben, és leültem Gézával, és megbeszéltam mindent, amit eddig nem tudtam. Megígérte, hogy változtat. Olyan dolgokat is, amik meredekek. Nem hiszem el, nem vagyok tini. Senki nem változik meg!
Pofára estem, és egy rakás pénzembe került. De, jó tanulópénz volt. Géza örül, semmi gúnyt nem érztem rajta!
Amikor elmentem Vegasba, egy rakás barátom volt ott, amikor kiköltöztem New Yorkba, akkor is! Teljesen más volt a szituáció. Kanárin, munkaügyből ragadtam ott.
Hiszem, hogy mindennek oka van! Nem véletlenül történnek a dolgok, és a pofáraeséseknek is meg van az oka!
Subscribe to:
Posts (Atom)