A magyar nyelv csodái!!

A baj csak az, hogy én ezt itt megosztani senkivel nem tudom, nem is lehet elmagyarázni. A magyar nyelv, csodálatos.
       A mai magyar nyelvi humor

                     A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit
lehet tenni a magyar nyelvvel. Ki indította el azt az "elmétlen"
játékot, hogy mindent megfordítunk, s akkor igen érdekes új jelentések
születnek? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját!
Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál, de ő sem dolgozhatott
"előképek", nyelvi hagyomány nélkül.


                     Össze ne tévessze!

                     a boka táját a toka bájával,
                     a borztanyát a torz banyával,
                     a csárda zaját a zárda csajával,
                     a száradt füzet a fáradt szűzzel,
                     a fartőt a tar fővel,
                     a harcsa máját a Marcsa hájával,
                     a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
                     a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
                     a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
                     a hős ember nevét a nős ember hevével,
                     a réti pipacsot a péti ripaccsal.



                     Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek
(kiazmusok), látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős, de hármas
cserék is. És szinte "dőlnek" az újabb példák, most már a "Nem
mindegy." kezdettel és persze egyre vaskosabb tartalommal (mert a "mai
folklór" olykor a diszfemizmusával akar iróniát kelteni):

                     Nem mindegy:

                     hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
                     hogy vízibusz vagy buzi visz,
                     hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
                     hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
                     hogy rovarszervet ivartalanítani vagy
ivarszervet rovartalanítani,
                     hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
                     hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
                     hogy vörös szalag vagy szőrös valag,
                     hogy véres párbaj vagy páros vérbaj,
                     hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.

                     Még két "mesteri" példa, egy irodalmi és egy
népi (merthogy viccként gyűjtöttem):

                     Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon
van gödröd.
                     No de Józsi bácsi, nem székletből sormintát
végig az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz!

                     Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a
"cseréknek" az alapja az összetett szavakban rejlik? Bizonyos szavakat
ugyanis lehet így is, úgy is társítani. S akkor állhatnak elő olyan
felcserélhető, vagy egyáltalán felcserélhető párok a következő
képlettel: ab = ba.

                     bérlőtárs - társbérlő
                     állampárt - pártállam
                     csónakmotor - motorcsónak
                     padlószőnyeg - szőnyegpadló
                     lisztcukor - cukorliszt
                     rádiómagnó - magnórádió

                     Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók,
hanem további összetételek alapjai is lehetnek. Ekkor keletkezhetnek
egészen sajátos összetételek, amelyekben az első összetett szó
utótagja egyszersmind a következő összetett szó előtagja, a következő
képlet szerint: ab + bc= abc.

                     A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:

                     - Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
                     - Nálam ez pont fordítva van!
                     - Hogyhogy?
                     - Ha alszom, nem tudok kávét inni!

                     - Mi a különbség a kés és a vonat között?
                     - A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.

                     Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány
nyelvtörőt az igen gazdag termésből! Kevesebb is volt a beszédhibás
(legalábbis a logopédusok szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a
gyerekeket:

                     Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt
szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
                     Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?
                     Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
                     Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!
                     A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.

                     A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad
a Ki hogyan hal meg? sorozat.

                     A kertész a paradicsomba jut.
                     A hajóskapitány révbe ér.
                     A suszter feldobja a bakancsát.
                     A házmester beadja a kulcsot.
                     Az aratót lekaszálja a halál.

                     A nyelvtani formáknál maradva egészen egyedi
magyar nyelvi lehetőség a szavak, nevek "ragozása" - ismét egy le nem
írt, nem elemzett magyar nyelvi "lehetőség"! Rendkívüli lelemény a
kiinduló példánk, amely személyes névmásokkal "kezdődő" igéket
tartalmaz - a humort egyébként a szerkezet szokatlan és szabálytalan
széttagolása okozza.

                     Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg
                     Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek12

                     Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka,
amelynek lényege, hogy egy kiinduló szerkezethez "paradigmát"
(ragozási sort) talál ki alkotója:

                     Én sike te fuszos, Ő sike mi fuszos, Misike tífuszos.

                     Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában:
a melléknévfokozás.

                     - Ön inka?
                     - Igen, és ön?
                     - Én még inkább.

                     Természetesen véletlen, ami most következik, de
aki meg/kitalálta (sok-sok játék és persze nyelvhelyességi hiba
képzelhető el a magyar grammatika legmozgékonyabb kategóriájával, az
igekötővel is), egészen különleges agyú ember lehetett. A leghosszabb
magyar mondat, amely visszafelé is ugyanaz:

                     Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya
rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.

                     Erre az előmintára alkotta meg elmés magyar ezt
a versezetet:


                     Az utcán hideg szél söpör,
                     zsebemben egy marék töpör-
                     tyű, de hideg van!

                     A széttagolás vicc formájában:

                     - Miért nem találják Palikát az erdőben?
                     - Mert Pál ma fa!

                     - Mi az, fémből van és utazik?
                     - Vas utas.

                     Illetve a szabályok alapján történő, de mégis
szokatlan (helytelen) szóalkotásmód:

                     - Mi az aperitif ellentéte?
                     - Az utó-pia.

                     Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar
tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem
fordítható le. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra
leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha
szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.

                     - Milyen a falusi energiaital?
                     - Kutbul.

                     - Milyen a falusi harci kutya?
                     - Ólbul!

                     - Mit énekelnek a molyok a szekrényben?
                     - Edda blúzt!

                     - Miről lehet felismerni a számítógépes
(internetes) kalózokat?
                     - Webhely van az arcukon.

                     A szóviccek egészen egyedi formája a
szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc.

                     - Mi lesz a mackó és a narancs keresztezéséből?
                     - Pandarin.

                     - Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből?
                     - Lócitrom.

                     - Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből?
                     - Mú-mia.

                     Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccek
is tudnak a nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:

                     - Az iskolában megkérdezi a tanár, hogy ki mit
kapott karácsonyra.
                     - Pistike, te mit kaptál?
                     - Hátitáskát!
                     - Fiam! Háttal nem kezdünk mondatot!

                     - Kisfiam, etté'?
                     - Nem egy té, hanem két té!

                     - Pistike, mondj két névmást!
                     - Ki? Én?

Forrás: a nővéremtől kaptam emailben.

Tegnap esti események, avagy elszállt felettünk egy lélek

Dolgozom, este 10.45. Hulla fáradt vagyok. Látom, hogy Simon kolegám, sietve megy a főnővérhez, a mi közvetlen főnökünkhöz Reginához. Én, irom a napi beszámolót a betegeimről, a növér pult mögött, ami félkőr alakban helyezkedik el, és rálátni, mindkét folyosóra. Látom, hogy már három ember siet a szobába. Biztosan rosszul lett az egyik beteg, de ez csak átfutott az agyamon, mert közben a saját dolgommal voltam elfoglalva. Odajön, egy másik koleganő, karonfog és azt mondja, nézzük meg a nénit. Jó, nézzük meg. De, éppen 11 óra volt, és nem nagyon volt kedvem újra végigcaplatni a folyosón. Regina áll, a néni felett, és méri a vérnyomását. A beteg arca szürke, az szája nyitva. Mondom, nem jó a szine, mert két fekete között álltam, a beteg, meg én voltam fehér ember. Látom, nincs vérnyomás. Gondoltam, rossz a gép, mert nálam is előfordult már. Megfogom a csuklóját, pulzus sincs. Mondom, fuck ez halott magamban Ráteszem a kezem a homlokára, hűvös. A hullamerevség, még nem állt be. Regina rámnéz, majd vissza a betegre, egy szót sem szól. Lázat mér. Hőmérséklet, jóval a normális alatt. (nem irom ki, mert itt Farenheit- ben mérünk)Regina, egy mozdulattal, felrántja a lepedőt a fejére. - Rest In Peace.- mondja. Kifordulunk az ajtón. Simon betege volt, és azt mondja, hogy a halál kb. 10.10, és 10.35 között állt be, mert még 10.05- kor kapcsolgatta a tv-t, egy megfelelőbb csatornára. Akkor látta utoljára, nem panaszkodott semmire. Kb. egy hete segitettem egyik kolegának a néni körül. Akkor sem volt normális a szine, mert mélybordó volt az arca.
Hát kérem, meghalni is tudni kell! Ez a harmadik beteg, aki meghalt az osztályon, mióta itt dolgozom. A gondos ápolás, a rehabilitációs intézményben.
Majd mindenki témát váltott, és arról beszéltünk, hogy 220 milla most a Lottó, és közösen játszunk. Holnap, még bejövünk dolgozni, de utána már nem.

Tegnap, ülök

a szabadnapomon békésen. Egyszercsak jön egy telefon. Hatalmas hangzavar, alig értem miről van szó meg is kérdezem, kivel akar beszélni. Aztán, szépen hallom, hogy panasz érkezett rám, Mrs. G. fia panaszkodott, hogy durva voltam, és közöltem vele, hogy az anyjának a pelenkába kell végeznie a dolgát. Mi van??? Az összes hajam égnek állt. Azonnal, vizes hajjal, úgy ahogy voltam kocsiba vágtam magam, és berohantam az intézménybe. A DON (Director Of Nursing), az intézmény feje várt az irodában. Nagyon elegáns, kultúrált fazonú fekete nő.  Persze, nem ő telefonált, hanem a főnővér. El sem tudtam képzelni, hogy Mrs. G. - vel, mit tehettem, nem is az én betegem, nem is az én kompetenciám. A főnővér hajbókolva, seggel kifelé hagyta el az irodát.
A panasz a következő. Azt mondtam a fiának, hogy az anyukájának, a pelenkába kell végeznie a dolgát. Punk tum. Mi Van????? A tét, az állásom.
 Bemegyek, már várt. Nem ismertem, csak a kutyáját. Ő mindennel tisztában volt rólam. Soha nem kések el, rendesen végzem a munkámat, mindenkivel kedves vagyok. Elmondtam, hogy a következő beszélgetés zajlott közöttünk. Az úr megkérdezte tőlem, miért visel az anyukája pelenkát? Erre én azt válaszoltam, hogy ha baleset éri, akkor csak egyszerűen kicseréljük rajta, és kész. Csak asszisztenciával mehet ki a mellékhelységbe. Hát, az anyjával, soha nem voltak ilyen gondok. Mondom erre, hogy sajnos változnak az idők. Mrs. G. fia, szerencsére még ott volt. Feljött az irodába, és azt mondja, lehet, hogy nem is mondtam ezt, de neki ez volt az értelme. Lehet?? Durva voltam??  Mi a szart hordassz itt össze apukám!!  Persze, csak magamban!
A testbeszédre nagyon ügyeltem. Belül, majd fel robbantam. Gondoltam magamban, úgy seggbe rúglak faszfej, hogy hanyatt esel. Te itt, az én állásommal szórakozol!! Az anyád, nem is az én betegem!! A DON, azonnal váltott, és sokkal kedvesebb lett. Mrs. R. fia jobbra el. Én megkönnyebbülök. Azt mondja nekem, hogy már másfél hónapja vagyok az intézményben, és nem ismer. Erre én, hogy a  kutyát ismerem csak. Mosolygás. Erre, még ő kér elnézést, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültem. Erre én, hogy mivel van egy akcentusom, lehet hogy félreértett. Aztán, nekem nagyon kell ügyelnem, hogy hogy viselkedek, jobban mint másoknak, mert én magyar vagyok, és lám, a fia is igy jellemezett, hogy "a magyar nő", ezt, és ezt mondta. Erre a DON, hogy örül, hogy megismert, persze nem ilyen körülmények között kellett volna. Látja, hogy egyenes vagyok, mert azonnal berohantam.  Akinek vaj van a fején, az nem tolja oda a képét. Megölel, meglepődtem.
Mindenesetre levontam a konzekvenciát.
1. Ha, egy beteg hozzátartozója kérdez valamit, azonnal a főnővérhez irányitom. 
2. Az öregasszony felé, soha többet nem megyek.
3. Különben is, a kurva anyját szórakozzon bárki velem legközelebb!!

Próbaidő alatt, szórakoznak az állásommal, mert lehet, hogy félrehallott valamit, meg lehet, hogy nem is úgy volt!
A férjem azt mondja, hogy ha a kolegák megkérdezik, miért voltam bent a DON- nál, mondjam azt, hogy kávéztunk, és a jeles Rehabilitációs intézmény jövőjét beszéltük meg!! Hahahahaha.... Ha, még nem voltak ellenségeim, igy majd szert tehetek, egy kettőre!!
Ez a kaland kellett a fenének!!

''Tudom, hogy unatkozik, de azért haggya abba az ágytálak kifestését."

Felköltöztem

Nagyon nehezen aludtam el. Túlfáradtam, ilyenkor gondot okoz. Aztán reggel döntöttem, hogy nem lesz ez igy jó, és csak aludni fogok feljárni. Van egy saját fürdőszobám, ma mégis itt lent mostam hajat. Az ok egyszerű. A mosókonyhában szoktam hajat mosni, mert az ottani mosdó isteni erre a célra. A másik, nem akarom teljesen elszeparálni magam a férjemtől. Gondoloztam rajta, szóval csak módjával okosan. Aztán beugrott hogy nekem semmi sem jó. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, ragaszkodom a mosókonyhához. Itt, lehet vigyorogni nyugodtan.

Egy hete, vettem egy méregdrága szemránckrémet, (nem röhög) hát jól, megjártam vele. Elöször, csak lehámlott a bőr, majd bedurrant a szemem alatt, kipirosodott. Most olyan vagyok, mint aki folyton bőg. Esküszöm, hogy a Nivea jobban bevált bárminél. A nővéremtől kapott szemránckrémek az Avontól, nem szeretik az alapozót. Ez meg lemarta a bőrt a szemem alatt.
A munkahelyem megszoktam. A meló nem lett könyebb, sem kevesebb. Csak  hozzászoktam a kiképzéshez.

A Damu ügy

Nem állom meg, hogy ne pofázzak bele, és ne tárjam a nyilvánosság elé elég szuverén véleményemet. Hangsúlyozom, a privát véleményem. Ennek a Timea lánynak, minden szavát elhiszem!! A Damu Úr büntetését helyénvalónak találom. Jó okom van erre.  Évekkel ezelött, volt egy ismerősöm, aki pontosan igy viselkedett, mint ő. A kinézetük is hasonlit. Ez, egy tipus. Egyszer térdenáll virágcsokorral, nagy borjú szemekkel, másszor idegrohamot kap, és bizony üt- vág, hisztériázik.  Mindezt, gyakran józanon is. (akik ismernek, nem Gy.- re gondolok, ő egy más tipusú ember volt, RIP)  Maradjunk ennél a pasinál, illetve a rá megszólalásig hasonló pasinál, SZ.Z. a neve. Tipikusan kissebbségi komlexusa van, feltünési mániái vannak, előretolja magát. Nem tud disztingválni, mindenkit aki nőből van, meg akar hóditani. Sokszor meg is hóditja őket. Aztán hirtelen, összeomlik. Zokog, sir, kétségbeesik, érzelmileg terrorizál. Semmiért nem vállalja a felelöséget. Örök gyerek, aki szeret élősködni, nagyjeleneteket rendezni. Nem csak otthon dramatizál, hanem a nagy nyilvánosság elött is. Képes, a régen kapott  nyakláncot felpoliroztatni, és 100 ember elött, úgy odaadni, mintha ő adta volna neked azt. Egy pillanatra el is hiszed a hülyeséget. A beszéde választékos, első ránézésre. Hamar rájössz, hogy nem sok értelme van, szimpadias szerelmes a saját hangjába is! ( itt, Damunál jól találkozott, az egyénisége a foglalkozásával)  A humora jó. Képtelen másokat szeretni, csak önmaga létezik! Kritikát, nem tűr!  Borzalmas a lét vele.
Szóval, ez egy tipus, és ahogy beszél, még az is a megszólalásig hasonlit Damu Úrra! Amikor, évekkel ezelött, otthon láttam a tv- ben, akkor már eszembe jutott róla ez a bizonyos SZ.Z., szintén Úr. :)))) 
Nagyivben el kell kerülni! Ami viszont érdekes, hogy szeretik a nők ezt a tipust! Nem beszélek az illetővel, 20 éve, pedig különböző fórumokon, mindig megpróbálja. A pofozás, ököllel ütlegelés,  igazának efféle érvényszerzése nem áll messze tőle.
Az alábbi viselkedés is tipikus! Mindenkit gondolkodás nélkül elküld a p§§ba. A konklúzió pedig az, hogy meneküljön, ki, merre lát ettől a tipustól!!

Tetszik,

jó magyar szokás. Nekem, még nem volt részem benne. A vendéglátóban sem volt hosszú hétvége, meg egyáltalán hétvége. Se szilveszer, se karácsony, se húsvét. Errefelé, a karácsony amúgy is csak 1 napos, ugyanúgy a többi ünnep is. A betegek, amúgy is csak betegek, ha ünnep, ha nem. Igy azután, ha tetszik, ha nem be kell menni dolgozni. Ami viszont jó hir, hogy kezdem megtalálni a helyem az intézményben. Van egy- két beteg, akit nem szivelek. Ezek, a  privát "VIP" betegek. Az egyiket, különösen nem. A pénz, ami ugye itt is játszik,. Mrs. L., kő gazdag, a szobája egyénien van berendezve. Conneticut- ból származik, a New York-i Columbián végzett. Hogy mit, és milyen szakon, nem tudom, de a fotók erről tanuskodnak. Kő kemény alkoholista volt. Gőzöm sincs róla, hogy került ebbe az államba.  Egy szép nyári napon, sikerült úgy berúgnia, hogy hanyatt esett, a gerincét eltalálta a márvány asztal, és zutty teljes egészében lebénult. Önállóan, nem tud levegőt sem venni, gépek tartják életben. Queen- nek hiszi magát, erről tanuskodik minden a szobájában. Fotók a falon fénykorából, de ez még csak hagyján. Különböző instrukciók kis táblákon hirdetik, hogy a Queen igy szereti, meg a Queen , úgy szereti, és ezt ne, meg azt ne. Mivel pénze van, igy a kedves koleganők, nyalják a seggét. Ha, tehetem, elkerülöm még a környékét is. Nem az a baj vele, hogy pénze van, legyen. Ahogy ugráltatja maga körül az embereket, azok meg ugrálnak, bohóckodnak körülötte, és játsszák Mrs. L által megirt forgatókönyvet.  Ez nem tetszik.  Billy, ugyanolyan beteg, csak őt motor baleset érte, a másikat a suli elött várva, elütötte az autó. Ők, kevesebb figyelmet kapnak, mert üres a zsebük. Tőlem, ők kapnak több figyelmet. Énekelek nekik magyarul, meg beszélek hozzájuk, nincsenek maguknál, de szerintem értik, hogy mit mondok. A hangomat ismerik, ebben biztos vagyok. Mindig közlöm velük előre, mit fogok csinálni, és ez most hideg lesz, vagy lemosom az arcát, az meg meleg lesz, és nem rándulnak össze, mig ha nem mondom, összerándulnak. Ezer cső lóg belőlük. A gerincem, nem akarja szokni a törődést, igy fájdalomcsillapitóval dolgozom továbbra is.
Szóval, a "bányában" alakulnak a dolgok, vagy csak én szoktam meg, nem tudom, de kezdem a helyemen  érezni magam. Nincs kec- mec, menni kell, és a fizetés sem éppen rossz. Csak 8 óra, és nem 10, meg 12. A munka kemény, 8 embert látok el. De, úgy látom, meg vannak elégedve a munkámmal.
Ha, engem ilyen baleset ér, akkor én szeretnék méltósággal meghalni, semmi esetre sem igy élni, mesterségesen táplálva, mint egy növény. Elsorvadt izmokkal, kivezetett végbéllel, katéterrel, egy újabb csővel.

Tavasz van!

Újra költenek a madarak az eresz alatt. Pontosabban, a felső terasz alatt, ami az alsó terasz teteje. Nem fotóztam most le őket, mert még csak a tojásokon ülnek. A világvége, még nem jött el, minden rendben látszik. Az idő csodás! Én, egy kicsit nyomorék vagyok a "bánya" munka miatt, de a kedvem virágos! A hátam, ill. a gerincem nagyon fáj.
Régebben szó volt róla, hogy felköltözünk, helyet cserélünk az öreggel. Most, csak én költözöm. Nekem igy is jó. Azért, azt meg kell emlitenem, hogy az én párom, igy boldog. Az öreget, lebeszélte, hogy leköltözzön. A terasz miatt sötét van, meg gondot jelent a lépcsőlift áthelyezése, meg stb., stb. Nekem, igy is jó! Felköltözöm. Após átmegy a régi hálóba, én meg az övébe. Saját fürdőszoba. A szobát kifestem, a magam izlésére. Meglátjuk, hogy lesz. Fura egy házasság a mienk, az egyszer biztos! Egyik szemem sir, a másik nevet. Igaz, hogy elértem, amit akartam, de nekem egy házasság másképp néz ki!! Mármint, az ideális! De, hol van olyan?? Beszélek, itt, össze- vissza, mintha nem tudnám, hogy vagy ez van, és benyelem, vagy megyek utamra, és sokkal nehezebb lesz, mint amilyen.  Azt is értem, hogy ezt egyetlen amerikai nő sem vállalná, mint ahogy nem is vállalta!!
Megyek délután dolgozni természetesen a bányába! :-D

A kedvenc Hortenziám!  Cserepes volt, és picike, amikor vettem, 2 évvel ezelött.

Ez az apró kék virág, február eleje óta nyilik a fű között.

Tepertős pogi

Na, azért voltak vidám pillanatok is Budapesten a télen. A sok szar miatt, be sem számoltam róla. Érdekes, a legképtelenebb pillanatokban jutnak ezek a dolgok eszembe!! Tegnap pl. egy magatehetetlen fiatalembert tusoltunk ketten, (fekvő helyzetben történik az ilyesmi). Nem átallottam fölröhögni, mire az én idióta koleganőm, úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra. Olyan primitiv szegénykém, mint a föld!! Azért, azt meg kell mondani, hogy ebben az esetben valószinű, én is igy reagáltam volna. Az emberi elme elég furcsa, legalábbis az enyém. Mintha nem lennék normális, mert ezen akkor vigyorogtam magamban, de azóta sem jutott eszembe.
A történet a következő. Az én férjem ugye vegetarianus, elméletileg én is, csak gyakorlatilag nem! Na szóval, a pasi éhes, bent járunk a városban. Bementünk ide is, meg oda is, és nem nyerte el a tetszését semmi. Gondoltam magamban, nem tudok mit kitalálni, aztán jött velünk szembe, egy Fornettis stand. Szóval, betértünk, és kért urasága ebból is, meg abból is. Mondom neki, hogy az én kedvencem, meg a lányomé, az a sötétebb ott, mármint a pogi. Lehet találgatni, hogy melyik nyerte el az abszolút tetszését? A tepertős pogi! Mit tudja ő, hogy mi van odairva. Nem mond neki semmit. Megevett, minden nap, 20-30 dkg. tepertős pogit. A lányom mondta, milyen szemét vagyok, hogy képes vagyok megetetni husos dologgal, ráadásul disznó származékkal. Soha életében nem evett disznó húst, se igy. se úgy!! A télen, kapott rendesen. Gondoltam magamban, nesze neked!! Nem tudod mi a jó, most kapsz egy kis izelitőt. Különben is, amiról nem tudunk, az nincs! Ja, és ez nem egy ócska, együgyű bosszú részemről! Ő választotta!!
Erről a disznó undorról irtam már valamikor, marha ugyanaz. Minden hús. Jó hogy nem kért meg rá, hogy csináljak itthon. Tepertőt, amúgy is csak ha én sütöm ki akkor lehetne. Azt a fejet! Úgy elöttem van! Mit szólna hozzá!!
De, a pogácsát mai napig emlegeti!!

Kezd hatni a fájdalom csillapitó, leszakad a derekam. Megyek, és letusolok, hajat mosok. Délután, indul a hajsza!

Mindenem fáj,

beteg vagyok. Taknyom- nyálam egybefolyik, a hangom elment, köhögök. Csúnyán, mélyen. Hőemelkedésem van. A hátam elviselhetetlenül fáj. Világos számomra, miért kaptam azonnal állást ennél a cégnél. Az emberek váltják egymást naponta. Ha, a folyosón egy ember hiányzik, pusztulunk meg!! Egyszerűen, nem tehetem meg, hogy nem megyek be. Kockáztatom vele, hogy kirúgnak, próbaidőn vagyok. Itt rugdossák az embereket, mint a rohadt szilvákat! Most rúgtak ki, egy nagyon jó munkaerőt, egy fiatalembert. Gőzöm sincs róla miért?? Akárhova jelentkezem máshova, 1 év gyakorlat a minimum. Szóba nem állnak velem annélkül. Sem álmos idősek otthonában, sehol. Az egyetlen hely, ahol felvesznek, az a Christiana kórház, de ott most nincs felvétel!! A diliházban sincs, állami kórházat el lehet felejteni. Avval kell gazdálkodni, ami van. Tehát, a bányában dolgozom, már a viz vereget, ha bemegyek!! Ha, nem fájna semmim, akkor azt mondanám, jól van, ezt a kis időt, 1 évet ki lehet birni fél lábon is! De, fájdalomcsillapitóval dolgozom, és a fogamat összeszoritva! Neheziti a dolgot, hogy az utánunk következő műszak, éjjel 11.- 7.- ig, akiknek nem sok dolguk akad, bennünket kritizálnak. Mr. XY- t tisztába tettem 10.35- kor. Állitották, hogy 11- kor, teljesen vizes volt a pelenkája. Nem kizárt, Mr. XY-ra jellemző, hogy kicseréled és kb. 10 perc múlva, újra cserélheted!! Miért nincs rajta texas katéter? Nem tudom. Talány. Rátettem, de mire este bementem, levették. Pedig ez a fajta, nem okoz gyulladást, és száraz a beteg!! Az is egy talány, hogy az utánunk következő műszak, miért megy be?? Nem azért, hogy dolgozzon??
Van egy olyan érzésem, hogy egy szép napon, a mentők fognak elvinni a munkahelyemről!! Steven kér egy pohár jeget, megérkezem vele, majd zsebkendőt kér, majd 2 törölközőt. Hiába kérdezem meg, hozhatok- e még valamit?? Akkor, még nem tudja. Szivat!! No, nem direkt, hanem akkor jut eszébe! A néni, aki nem tudja hol van, dementiás. A kocsi kulcsait keresi, a táskáját, és amikor megjövök a tálcával, amin a vacsorája van, megkérdezi, én főztem-e?? Igen, mondom most főztem. Ez nem is baj, mert hozzá tartozik. De, amikor a riasztó percenként csenget be, mert feláll a tolókocsiból, az már egy kicsit macerás. Tudom, hogy ő az, de én meg éppen egyensúlyozom a magatehetetlen beteget az oldalán egy másik szobában, mert teszem alá a pelenkát. Közben, azon jár az agyam, el ne essen, mert megint eltörik a lába.
A legnagyobb baj, hogy igaz, hogy csak 8 órát dolgozom, de a többi időt ennek a kiheverésével töltöm el. Ráadásul, beteg vagyok!!
Ja, majd elfelejtettem. Egy betegem meghalt reggelre. A szomszédjának azt mondták, hogy kórházba vitték. Szegény nagyon rossz állapotban volt. Ezek nem viselnek meg, mert nem is viselhetnek meg! A halál, hozzátartozik az élethez. 53 éves volt. Nyugodjék békében.

Elértem, amit akartam

Rájöttem, -no nem most világosodtam meg- hogy a mi házasságunk nagyon jól működik, ha nagyon keveset vagyunk együtt. Nem sokat beszélgetünk, nem illetve kevés programot szervezünk együtt. Nos, szépen lassan, de biztosan sikerült elérnem, hogy én lekapcsoltam magam uraságáról. Már nem is alszunk együtt. Mivel zavarjuk egymást. Mindezt úgy intéztem, hogy természetesen én zavarom őt. A munka a legfontosabb az életünkben, és ezt sikerült is elhitetnem, hogy nálam ez maximálisan igy is van!! A pasinak, azt mondom, amit hallani akar!! Tanultan a gyerekem apjától, nem csak a kosz ragad rám időnként. Az ember meg olyan, hogy elhiszi, amit el akar hinni. Manipulátor vagyok, és ezt már régen tudom. Nem igy születtem, és nem mindenkivel. Csak akivel igy lehet boldogulni, ez is az önvédelem egy bizonyos formája. Vagy, ha úgy döntök, hogy az illető megérdemli. Ismerjük egymást, én meg én! 3- 11-ig dolgozom, ez sem véletlen. Ebből adódik, hogy nem is találkozunk, csak ha hétvégén itthon van, vagy én szabadnapos vagyok hétközben, abból is csak fél napot. De, azt sem töltjük együtt. Igy, csak minden második hétvége marad, péntek- szombat este megy táncolni, hála istennek nélkülem. Hallelúja! Én, fent alszom, igaz kanapén egyenlőre, de mindent képes vagyok bevállalni. Megint van alibim, jó későn lefeküdni. Át lehet alakitani az embert időszakosan, de nem örökre. Én bagoly tipus vagyok, ő fülemüle. Igaz, a kora reggeleknek is van egy bizonyos isteni hangulata, de a késő éjszakának még jobb!! Főleg ha egyedül töltöd. Van időd gondolkodni, nyugodtabb vagy. Legalábbis én!! A munkám embert próbáló, de önállóságot, függetlenséget ad! Ez a legfontosabb!! Egyenlőre, urasága elégedettnek látszik. Én meg beletörődtem, hogy cölibátusban élek, mondjuk egy kicsit még korai, de amit ő nekem tud nyújtani havonta egy alkalommal, attól inkább eltekintek. Szóval, ez a jó házasság titka. Legalábbis az én jó házasságom titka. Feladtam? Nem! Csak átalakitottam. Igy, azt hiszem, mindenki jól járt.
Ez van, evvel kell gazdálkodni.

Nem tudom,

milyen szokás ez errefelé, de most tűnt fel. Ahogy haladok az autók mögött az úton, látom, hogy nagy matricák viritanak, a hátsó ablakokon. Először azt hittem, hogy a cég reklámja. Aztán, egy piros lámpánál, alkalmam volt jobban szemügyre venni a dolgot. Édesapám emlékére, született, ekkor és ekkor, meghalt ekkor, és ekkor, nagy kereszt. Jennifer szül., meghalt, stb., stb. Elég furcsa. Aztán, látok egy másik autót. Annak, a hátsó ablakán, és a két hátsó ülésnél is az ablakon, tele a család halottairól való megemlékezés. Utánanéztem a neten. Meg lehet rendelni ezeket a fura matricákat, amitől az autó, egy gyászkocsivá válik. Nem tudom, de ez egy elég furcsa dolog számomra. Nekem a gyász, egy belső dolog. Sajnos, ahogy idősebbek leszünk, egyre több halottunk van, akikre emlékezünk. No de igy?? Azt sem tudom, hogy ez most egy kimondott amerikai szokás, vagy máshol is divik? No, azért nem mindenki biggyeszti ki a kocsijára szerencsére. A kocsiban töltjük életünk jó részét életterünk, mint a lakásunk. No de igy? Igaz, a halálra is másképpen tekintek egy ideje. Az élet része. Ez a fajta kinyilatkoztatás kicsit fura számomra.