ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, February 19, 2012

Történések

Dolgozom. Ez a cég, magánkézben van, 2 tulaja van. Az egyik a money- t adja, a másik befektető "zseni". Szó szerint ez hangzott el. Megtekinthető itt 5 hasonló intézményük van, mind itt Delaware államban, és egy tucat Hotel is, Amerika különböző pontjain. A kollegák 90%- a fekete. Ezzel semmi bajom, ha nekik semmi bajuk velem. Olyan, mintha Afrikában lennék.
Vadonat új a hely. 10 perc autózás a háztól. Érdeklődtem Floridában, mi a helyzet állás ügyben. Itt, az észak- keleti parton, úgy látszik, hogy a gazdasági válságnak vége. New York államtól, Észak Karolináig. Onnan lefelé még mindig bajok vannak. (ha, valaki hozzáértő olvassa, szóljon ha nem igy van, mert szivesen veszem) Amióta itt vagyok, azóta az emberek többet, és minőséget vásárolnak, tele vannak a bevásárló központok, és szatyrokkal megrakodva tömeg van nem csak kirakatokat néznek. A parkoló, hétvégéken tele. Visszatérve a munkahelyemre. Azt már leirtam, hogy nem könnyű, ez nem állami sajnos, és nem egy álmos öregek otthona sajnos. Azért sajnos, mert nekem többet kell ugrálni, a fizetés megy ugyanaz. Az ápolónők létszámát persze a minimumon tartják, hogy minnél gazdaságosabb legyen a vállalkozás. Egyenlőre, ez van. Közben, nézek más munka után, mert ez egy kicsikét sok. Láttam most, egy- két megdöbbentő esetet. Akinek gyenge a gyomra, az ne olvasson tovább!
Van egy nővér velem, aki engem tanit be. Fekete 180 cm, nagydarab. Mindene nagy a feje, keze- lába, a szive is. Úgy pörgeti a betegeket, mint a kisgyerekeket. 35 éves pasi, 350 kg. Speciális ágyon, nem tud felkelni, nem is akar. Iszonyatosan kövér. Úgy néz ki, mintha egy hatalmas kelttésza feküdne az ágyon. Az egész folyosó büdös, megállás nélkül hatalmas szeleket enged. Nyomja a gombot, mi meg szaladunk az ágytállal. A nővér bebugyolálja egy nejlonba, és tesz bele papirokat bőven. A lepedő fel és látom, hogy a pasinak nincs pénisze. Benőtt a hájba!! Egy hatalmas lebernyeg a lába között, amit a nővér felhajt. Ketten, oldalra forditjuk, és be alá az ágytálat. Zutty!! Dupla gumikesztyű, végtermék kiemelése. Már értem, miért van a külön bebugyolálás az ágytálnak. Dupla kaját kap. A család igy rendelkezett, de otthon nem tudják tartani. Inkább, fizetnek. Megértem. A harmadik kaját is megette volna, mert a szobatársa, nem nyúlt hozzá. Mondom, nem adom. Erre elkezdett kiabálni. Gondoltam, kiabálj nyugodtan, nem hat meg. Kifordultam a tálcával az ajtón. A többi nővér nevetett, mert ez mindennapos eset. Itt, az egyén akarata szent, ha nem akar diétázni, akkor nem diétázik. Hiába az orvos, aki felhivta rá a figyelmét, hogy nem fog sokáig élni. Evvel a pasival, semmiféle szimpátiát, nem tudok érezni. Ami viszont megrázó. 30 éves lány, MS (Multiplex Sklerózis) olyan előrehaladott fázisban, hogy a kezeit- lábait mozditani nem tudja, és az édesanyja, finomabbnál, finomabb ételekkel eteti, falatonként, minden áldott nap. Reggeltől, estig bent van nála, és egy széparcú fiatal nő, akinek az agya teljesen tiszta. No, ez még rosszabb, mintha nem tudna magáról. Foot and hand drop,(lógó kezek- lábak) ami annyit tesz, hogy évek óta nem használja, mert nem tudja.
Másik fiatalember 20- as éveiben. Lélegeztető gépen. Szája tátva, nyála csorog, nyelve kilóg. Semmi nem működik, szemei a semmibe. Illetve, egy valami. Ahogy, a nővér mossa alfertályon, a pénisze szabályosan merevedési állapotba kerül. Hatalmas a pénisze. Hihetetlen! A nemiség, működik.
60 éves bácsika II. tipusú diabetesz. Jókedvű, humoros. Megdicséri a hajamat, és az egyenruhámat. Takaró fel, se keze, se lába. Az egyiket, most vágták le. Nagy kötés rajta, átvérezve, kötéscsere. Egy torzó. Fej, és test. Colostomy, a végbél kivezetve a hasfalra. A diabetesz elhanyagolásának, ez a vége. Insulint beadom, de ez már nem adja vissza a karjait, meg a lábait. Szájjal,tartja a tollat, verseket ir, tv-t néz.
Tény, hogy ezt nem mindenki tudja csinálni. Nem lehet elérzékenyülni, és csak annyi szimpátiát lehet érezni, hogy rendesen, lelkiismeretesen megcsinálod a munkádat. Nem viszed haza, nem gondolkozol rajta.
Az egyetlen, amit tehetsz, hogy vigyázol az egészségedre, már amennyire lehet.

13 comments:

  1. Elolvastam és a hideg rázott, ha ennyi szörnyűség van egy helyen azt nagyon nehéz megszokni, bizony idő kell a feldolgozáshoz. Én elég fakír vagyok, nem undorítanak a sebek, sem a vér, de annak a kövér embernek az ellátása nehéz lenne számomra. A nyomorúság látvány viszont pl a kéz és láb nélküli ember, egy ideig biztosan megterhelne lelkileg. Jó munkát kívánok, és azt, hogy ne sérülj lelkileg.

    ReplyDelete
  2. Nem tudom Jega! De, ez nekem nem jelent semmiféle gondot. Mondhatnám úgy is, hogy hidegen hagy! Apple, akivel együtt végeztem, bele betegedett. Nem tudom, ha anyámat, vagy a gyerekemet érné ilyen tragédia, akkor beleroppannék biztosan.

    ReplyDelete
  3. kitartás és mielőbbi kedved szerinti munka megtalálását kívánom neked!!!

    ReplyDelete
  4. Kemény dolgokról számoltál be Lily. Azért csak óvatosan, hátha tudat alatt hat. :(

    ReplyDelete
  5. Drága Szilva!
    Nem tudom, de egyenlőre nincs más választásom!!

    ReplyDelete
  6. Nem olyan rég volt nálunk egy kb. 150 kilós, magatehetetlen ember, konkrétan neki is alig tudták előcsalogatni a fütyköst, és csak nagy nehézségek árán sikerült megkatérezni szerencsétlent. Utána néztem, 15 éve túlsúlyos, cukorbeteg, keringési rendellenességgel, és mégse volt hajlandó változtatni az életén. Van, aki a saját kárán se tanul, néha én se, de azért ezek elrettentő példák. :(

    ReplyDelete
  7. Hát ez nekem sok(k) lenne! Még mindig azt mondom, minden tisztelet azoknak, akik ezt végigcsinálják. Remélem, találsz olyan munkát, ahol jobbak a körülmények.
    Lehet, nem illik most ide, de én azért boldog névnapot kívánok! :)

    ReplyDelete
  8. Drága Motyikám! De, ideillik! Köszönöm! :D

    ReplyDelete
  9. Micókám! Gőzöm sem volt róla, hogy a kövéreknek nincs fütyijük!! hahahahahahaha :)))))

    ReplyDelete
  10. Húúú Lily, ez kemény munka, fizikailag és szerintem mentálisan is.... nem irigyellek!

    Pumicica

    ReplyDelete
  11. Drága! Egy fenét, engem nem visel meg. Inkább, az osztályok közötti rohangálás visel meg!

    ReplyDelete