Ma délután,

egy rendörségi helikopter körözött felettünk. Akkor még nem találtam róla semmit a neten, hogy mi az oka. Arról tudtam, hogy 2 fiatalember eltünt, és keresik öket. Most, találtam meg. A házunktól légvonalban 5oo méterre találták meg annak a 2 fiatalembernek a holttestét, akik sétálni mentek, miközben Irene tombolt. :S Nyugodjanak békében!

Így nézett ki, a kis városunk Irene után.

No komment

Jól vagyunk, Túléltük!! :)))

Részemről, nagyon féltem, a férjem azt mondja, hogy szinte tapintható volt a félelmem. Hát, én már csak ilyen vagyok. Az apósom is félt. Egész déltől esett az eső. Az igazi vihar nálunk, 9 pm- kor érkezett. 9.3o - kor elment az áram. A telefonom müködött, de kikapcsoltam, mert nem tudtam, meddig leszünk áram nélkül. Lefeküdtünk aludni, de nagy volt a zaj, alig tudtam elaludni, a férjem egyenletes légzését hallva tudtam, hogy az igazak álmát alussza. Időnként felébredtem, Tombolt Irene.

Reggel, arra ébredtem, hogy ég a nappaliban a lámpa. Felkeltem, és beleugrottam egy farmerbe, és körbejártam a házat. Szeencsénkre, nem sérült meg semmi. Egyedül a pincéban áztunk be egy kicsit. Mi, megúsztuk. Mások, nem voltak ilyen szerencsések.







Elvitte a házukat a vihar. Itt, Delaware államban, lezárták a hidakat, a távolsági buszok sem jártak, vonatok sem. Én, egy kisvárosban lakom, nálunk, nincs tömegközlekedés. Azért, egy kicsit sürü volt a hét, hétfőn földrengés, szombat este hurrikán. Szóval, mi megúsztuk. Istennek hála!

Most már jöhet

Mindent megtettünk, amit csak lehetett. Kiürítettük, mindkét teraszt, cserépedényeket, kerti bútorokat, mindent, ami mozdítható. Rájöttem, hogy a legbiztonságosabb hely a házban, a spájz. Ha, szégyen, ha nem betettem oda egy széket. A férjem, persze nevet rajtam, de jobb félni, mint megijedni. Gyertyánk van, elem a rádióba. Igaz, a kocsiban is van rádió. Az apósomnak mondtam, hogy aludjon velünk. Ö is nevet rajtam. Hát, én már csak ilyen vagyok, fostos. Ök, hisznek a karmában, feltétel nélkül, én meg feltételekkel (én is, de abban is, hogy valamelyest tudjuk befolyásolni a sorsunkat, van döntésem, beleszólásom)



Így nézett ki, a terasz, még tegnap este.



Ma, már nagyon fekete felhők vannak felettünk.



Üres, a felső terasz.



És, az alsó is. A kaspókat, már leszedtem.



Remélem, hogy nem lesz nagy pusztítás.





A kerti bútor, a nappaliban!! Az emeleten, szintúgy. A párom, a legnagyobb lelkinyugalommal a laptopja elött.

Ha, van net, jelentkezem.

Remélem,

nem lesz nagyobb baj. Még az én szkeptikus férjem is azt mondta, hogy a teraszokon, nindkettőn, összeszedjük a kerti asztalokat, székeket. Meg, ami repülhet. Itt a link, az interaktív hurrikán Irene- ről. 4o km- re vagyunk a tengertől. Nagy viharra lehet számítani. New York-ban szükségállapotot hirdettek. Szombat délután, bezárnak a boltok, lezárják a repülötereket, nincs tömegközlekedés. Nem csak New York- ban, nálunk is. Jobb félni, mint megijedni.

http://crisislanding.appspot.com/ Szóval, ha megnézzük a mellékelt linket, mi is benne vagyunk a szórásban bőven.



Reméljük a legjobbakat. Néhány fotó korán reggel, eső után.

Hummingbird, Kolibri

Végre sikerült lefilmeznem, ahogy nálunk járt vacsizni a kolibri.







Korrigálok, helyesbítek. A kommentelőnek, igaza van!! Hummingbird moth a neve itt köznyelven. (Macroglossa stellatarum)



Nappal, nagyon sok Kolibri jár nálunk, megpróbálom lefilmezni öket is!!!

Földrengés és egyebek

Tegnap, a frász jött rám, ránk. Földrengés volt. Először azt hittem, hogy szédülök, aztán átfutott az agyamon, hogy valami borzasztó nagy teherautó hoz valami hatalmasat. Aztán, amikor a konyhai lámpa is kilengett, és a poharak csörömpöltek a szekrényben, akkor belém állt a frász. Rohantam, megnézni az apósomat, jól van-e? Akik itthon voltak, a szomszédok, azok is kijöttek az utcára. Aztán, kiálltam a garázsból a kocsival, hátha evakuálni kell bennünket. A mobil nem müködött, így vonalason hívtam fel a férjemet, jól van- e? Akkor, azt mondta, megijedtek ök is. Mire hazaért, addigra kinevetett, szó szerint, hogy én milyen pánikolós vagyok! A francba, nem pánikoltam, csak megijedtem, hiszen nincs annál rosszabb, mint amikor az ember alatt mozog a föld! Még életemben nem éreztem ilyet! Szó szerint, kicsúszik a talaj a lába alól! Hogy a fenébe ne ijedtem volna meg! Ki vagy szolgáltatva! Erről ennyit.

Mit szóltok, milyen pókhálóm van?? A természet csodája! Nagyon szép! Legalábbis nekem. A bazsalikom is vadon nö nálam. A ház hátsó felén a sárga 4 o`clock, amit este sötédedés után, a Kolibrik látogatnak. Erre úgy jöttem rá, hogy ott szoktam titiben egy szál cigit elszívni, a füben ülve. Arra lettem figyelmes, hogy a Kolibrik tömegesen jönnek erre a virágra. Nem tudom öket lefotózni, mert olyankor már sötét van.

Bizony, érezni már az ősz közeledtét. A nap is laposabban süt, de még van ereje. A hőmérséklet is alacsonyabb, főleg éjszaka. Minden jó, csak a tél ne lenne olyan iszonyúan hosszú!!

Driver Licence

A múlt héten, kaptam egy levelet, hogy novemberben lejár a jogsim, menjek be, újítsam meg. Tegnap, volt időm, és gondoltam elintézem jókor reggel. Húztam számot, várok a soromra. Közben, eszembe jutott, hogy otthon ugyanez milyen tortúrával jár. Nem kell fotóval menni, odaállsz a gép elé, ami sré viza vé van az íróasztal mögött ülő fószerral, akihez kerültem, szinte pillanatok alatt. Persze, a fotó gyengus, mint amik ilyen helyeken általában az lenni szokott. De, otthon a fényképész sem csinál jobbakat, igazolvány fotó gyanánt. Arról nem is beszélve, hogy oda meg külön el kell menni. No kérem, a fotókon álalában úgy nézek ki, mint egy sittes. Igaz, hogy a legjobb fotós sem fog Angelina Joliet csinálni belőlem. Hiába a smink, meg frissen mosott belőtt séró. Már ahogy nekem be szokott lenni lőve. Hátul simán összefogva, oszt jól van. Természetesen, felsö megvilágítás, smink, meg mintha nem lett volna rajtam, pedig tudtam, hogy így lesz, és dupla plazúrt kentem magamra, mint egyébként. Oda se neki, 1o perc alatt kész voltam cakli- pakli, lepengettem 25 dolcsit, ennyi. Aztán, itt a legfontosabb igazolvány, mindenütt ezt kérik, ha hivatalos helyen jársz. A jogsimon rajta van, ha esetleg elhunyok balesetben, donor vagyok, ehhez hozzá kell járulni. Szóval, én egy potenciális donor vagyok. Ezt a gondolatsort, most nem füzném tovább. Sem most, sem máskor. :))))

Amerikai lány Olaszországban

Imádom ezeket a történeteket. Egy amerikai lány, egyedül bejárja Európát 1951- et írunk. Aki járt már Olaszországban, az tudja, hogy a pasik, nem rejtik véka alá csodálatukat. Azonnal jelzik, szemérmetlenül. Ez, így van, amióta világ a világ! Érdemes megnézni a lány arcát, nem is kell kommentár hozzá. A fotó világhírü lett. Nincs is mit hozzáfüzni, szenzációs.







Ugyanez a lány, 6o évvel késöbb. (nincs hosszú ö-m) Áll a fotó mellett. Imádom!

Tücsök, és bogár ( bogáriszonyosoknak, nem ajánlom)

A kedvenc pókom! A hátsó teraszon lakik. Vigyázok rá, nehogy baja legyen!! :)))



Ez, egy óriási méretü tücsök. A képrekattintva, kijön nagyban. Nagyon szép mintázata van. Hiába a természet csodás. Szabad szemmel nem is látható ilyen részletesen.









Ez, egy itt élő nagy méretü kabóca. Hihetetlen hangokat adnak ki, főleg ha sokan vannak.

Persze, nem kézzel fogtam meg, hanem vastag kerti kesztyüvel.

















Úgy néz ki, mint egy földönkívüli!!





Több oldalról is lefotóztam uraságát. Legyőztem magam. Azonban, érdemes kinagyítani, 2x a fotóra kattintva, érdekes mintázata van. Mint, egy földönkívüli. Nagysága, kb.5 cm.









Lecsó, a saját paprikából. Kenyeret is sütöttem hozzá! Végre találtam jó lisztet.







Saját paprika, és papadicsom. No, nem ennyi, ennél sokkal több.





Hihetetlen vihar kerekedett, így nézett ki az ég elötte.







Új bokrokat ültettünk, a ház elejére, és a ház háta mögé is.











A Bugamvill bokrom!!

Napok óta

érzem, hogy a férjem nyugtalan. Bántja valami, de nem beszél róla. Ilyenkor hagyom. Ha akar, majd beszél. De, ez nem történt meg eddig. Csak látom, hogy valami nem kerek.
Most, megtudtam mi a baj. Az apósomtól. Kérdeztem öt, hogy tudja-e, mi baja a páromnak? Igen, volt a válasz. Elmondta a fia bánata, félelme, aggodalma okát.
Onnan kezdem a történetet, hogy számomra elképzelhetetlen viszonya van, mind a két fiával. Mindketten, távol élnek. Az egyik, Conneticut- ban lakik, és mérnök, egyáltalán nem tartja az apjával a kapcsolatot. A másik, orvos, Californiában, San Franciscoban. Nagyon ritkán beszél, vagy levelez, persze elektronikus úton az apjával. A szülök, elváltak 5 évvel ezelött. Na és?? Nem voltak boldogok, sőt nagyon rossz volt a házasság. Ilyenkor, a legjobb megoldás a válás. A felnőtt gyerekeknek ezt el kell fogadni. De, ettől az apa, még apa marad, és az anya anya! A gyerekek, összekötnek két embert halálukig. A válással, nem kell örök haragot tartani. A méreg elmúlt, különben sem tinik már, aztán meddig lehet haragudni?? A haragvó ember, örök elégedetlen, és a saját életét keseríti. Egyetemet végzett okos emberek a szülők is. Ha, a lányom apja beszélni akar velem, akkor beszél. Tudja, hol vagyok, és megtalál ha akar. Beszélünk egymással. Kb. 7-8 évente! hahahaha..... !
Azóta, annyi minden történt, és nem látom okát, hogy a gyerek ne beszéljen, vagy menjen a szülejéhez!! Számomra, elképzelhetetlen!! Ez egy baromi nagy ország. De, itt minden család összejön Thanksgiving- kor, vagy (és) karácsonykor. A többi testvérének a gyerekei, is mind szét vannak szóródva az országban. De, ezeken az ünnepeken, mindenki összegyülik, és sorban ott ülnek az asztalnál. Ilyenkor, összeszorul a szívem. Egy apának, nem lehet olyan hibája, amiért a gyerek ne állna szóba vele. Főleg, hogy sokszor 2-3 állása is volt, hogy az itteni baromi drága egyetemre járatni tudja öket!! A címet, jól tudják, hiszen ebben a házban nőttek fel! Így aztán, én is szenvedek tőle. A minap, észrevettem, hogy a két gyönyörü fiú fotója eltünt. Kérdeztem is tőle, a válasz, egy vállrándítás volt.
Ennyi a bevezetö. A bánat oka. A kisebbik fiú, elmegy hamarosan a Közel- keletre, hadi kórházba dolgozni. Az apja, meg aggódik érte. Két éve, Nepálban volt, a szegények kórházában. Az azonban mégis csak más. Ebben az esetben, az aggodalom jogos.
Azt sem értem, hogy miért nem beszéli ki magát?! Ebből is látszik, mennyire különbözünk egymástól!! Én, elmondanám, ha kell sírnék, és kiabálnék! Nem fojtanám magamba.
A másik, hogy ha valaki olyan jó, hogy ilyeneket megtesz. Gondolok itt arra, hogy ahhelyett, hogy nyitna egy méregdrága magánpraxist, jótékony, és szeretetre méltó. A sebesült katonákat látja el, és a szegényeket gyógyítja. A saját apját, nagyapját, nem látogatja! Hogy a fenébe müködik ez??? De, fogja később bánni! De fogja! Sose bocsátja meg magának, ha egyáltalán eljut az agyáig a felismerés! Csak, lehet, hogy akkor már késő lesz!

Egy idevágó videó. Az amerikai katonákat, ha megérkeznek a repterekre, mindig megállnak az emberek, és tapsolnak, mert hősök. U2 természetesen, a Winter címü dal szövegestül. Nagyon okos a szöveg.




The yellow sun,
Well it took the hand,
Of a country boy,
To a city in a far off land.

We made no mark,
No shadow at all,
On the ancient holy streets,
Where I learned to crawl.

Looking at the bruised,
The young and the used,
The sure and confused all here

Words will land on me,
Then abandon me,
Mangle, untangle me,
Leave me on the floor

Rhymes they sprang in me,
Summer sang in me,
But summer sings in me no more.

Now I'm 25,
I'm trying to stay alive,
In a corner of the world,
With no clear enemies to fight.

It's hot as hell,
We're like b_tter on toast
But there's no army in this world,
That can fight a ghost.

Looking at the bruised,
The young and the used,
The sure and confused all here

Words would land on me,
Then abandon me,
Leave me stranded,
Knocking on the door.

Rhymes began in me,
Summer sang in me,
But summer sings in me no more.

Ooooo-oooo-ooooooo--oooooooooOOOOOOOooooooooo

(ALL INCOMPLETE)
the silence in the foreground
the sky stretched
the stench over everyone
listen to the tanks
the shots

At 21,
I was born a son,
And on that day I knew,
I could kill.

To protect the ones,
Who put bullets in guns,
Or anything it takes,
To take a life.