megirtam már máshol, és itt is meg fogom irni. Egyszerűen, le kellett pakolnom magamról azt a sok terhet amit cipeltem, mert már görnyedt a hátam tőle, szomorodtam, és a kudarcok értelmét is végre megértettem. 2 hete, nem dohányzom. Nem azt jelenti, hogy leszoktam volna róla, úgy kivánom, mint az első nem dohányzós napon, de nem lehet elvárni, hogy hosszú évek alatt kialakult, beivódott szokást, egyszerűen leteszed, ráadásul, még jól is esik. Hogy is mondják? A dohányzásról való leszokás,, nem egy sprint, hanem egy maraton.
De, nem erről akartam irni, hanem a csomagokról. Szóval, leraktam, és ha végignézek magamon, magamra sem ismerek.
Szóval, változtattam, egy rakás mindenen, és az életem, egész más fordulatot vett, mint gondoltm volna, még egy hónappal ezelött is. A változás, a sorozatos pofonoknak is köszönhető, vagy inkább, azoknak.
Bővebben is kifejtem..... később.
Huhh Lily, ez nagyon talányos bejegyzés... remélem úgy kell érteni, ahogy én értettem, vagyis pozitívan. Kívánok minden jót!
ReplyDeleteAzután, ha már lecsengett a dolog, írjál nekünk is:)))
Igen, jol értetted! Pozitiv, méghozzá nagyon!!!
ReplyDeleteJa bocsi, köszi szépen, rámfér!
ReplyDeleteGratulálok a leszokás folyamatához, ne keseredj, én is évekig szoktam le. Ma már nem is értem miért szívtam. A cigaretta látványa a fújj-n kívül semmit nem vált ki belőlem. Nagyon talányos vagy, de várom majd, ha időszerű lesz, a kifejtést.
ReplyDelete