Nem értem, és akkor sem fogom megérteni, ha meg akarják magyarázni. A barátaimról van szó, akikkel együtt lakom. A pasi, nevezzük P - nek. 19 éve van itt, dolgozik, mint állat. Költöztet. Otthon tanár volt. A csajszi, nevezzük A- nak, takarít, egész héten meg nem állnak. Értelmiségi ő is. Szóval, hajtanak, de nem jutnak igazán sehova. A- nak nincsenek gyerekei, P- nek 3 gyereke van, akik felnőttek. Nyáron, jönnek mind a 3- an. A kidolgozza a lelkét, munka után is, süt- főz, takarít. A 3 felnőtt gyereknek igényei vannak. Méghozzá nagy igényeik. P, meg megvesz, elvisz, megtesz mindent. De, főleg, kifizet. A gyerekek meg úgy vannak, hogy aki Amerikában él, az tele van. Nagyon keményen kell dolgozni. Most, A kiborult. Mindent széttört a konyhában. Elment. Most kisvártatva megjött, és fekszik a földön. Köhög, harákol, hányni készül. Nem megyek ki, mert semmi közöm hozzá, útálom a piás embert. Ha, barát, ha nem! Ezzel, semmit nem lehet megoldani. Apám féktelen cirkuszai jutottak eszembe. De, A nem ilyen. A szorgalmas, A csak azt nem bírja elviselni, hogy ahogy egy kis pénzt összeraknak, jönnek P gyerekei, és mindenből a legjobb kell.
A eltűnt, aztán megjelent, és összehányta magát az előszoba padlón fekve. Mondom P -nek, csináljunk vele valamit, mert ne hagyjuk így szegényt. P, csak legyintett, én tettem a feje alá egy párnát. De jó, hogy nekem ilyen gondom nincs!
